DR.
RÉTVÁRI BENCE, az Emberi Erőforrások Minisztériumának államtitkára:
Köszönöm szépen. Ritka őszinte önkritika volt, hogy már az MSZP
képviselője is unja az MSZP által megfogalmazott felszólalásokat itt, a
Parlament falain belül. (Tóbiás József: Benneteket unlak!)
Ezt meg tudjuk érteni, de engedje meg, hogy szíves figyelmébe idézzem,
úgy is, mint a Magyar Szocialista Párt korábbi vezetőjének és a frakció
korábbi vezetőjének, hogy miket is mondott kormányon a
rokkantnyugdíjas-helyzetről a Magyar Szocialista Párt egyik vagy másik
politikusa. (Bangóné Borbély Ildikó: Jaj! A nyolc év…) Úgy látom, önöknek ez a legfájóbb, amikor a saját szavaikat kell hogy visszahallják.

Az
önök miniszterelnöke 2007. február 12-én a rokkantnyugdíjasok
kérdésében azt mondta: „Ha van botrány, akkor az, hogy ma minden
harmadik nyugdíjas rokkantnyugdíjas, és ez utóbbiak közül minden második
még aktív korban van, akár dolgozhatna is.” Akkor ön miért nem szólalt
fel, tisztelt képviselő úr? Akkor ön miért nem mondta el ezeket a gyújtó
hangú szavakat?

De nézzük az
önök miniszterét, Szűcs Erikát, aki a következőket fogalmazta meg 2008.
szeptember 29-én, előre mondom, szintén teljes mértékben ellentétesen
azzal, amit ön most itt elmondott az elmúlt percekben: „Egyébként a
rokkantság megállapítása helyett a munkavégző képesség és a
foglalkoztatás helyreállítása európai trend, amit nem csupán a gazdaság
igényei, hanem mindannyiunk napi tapasztalata is visszaigazol, hogy mi
is a társadalom valós elvárása a több mint 400 ezer munkaképes korú
rokkantnyugdíjas esetén. Ez az elvárás világos.” Kérem, figyeljen,
képviselő úr, mert az önök miniszterét idézem! „Aki munkaképes, az
dolgozhasson, és dolgozzon is; legyen több adófizető, hogy kevesebb
adóból is tisztes megélhetést lehessen azoknak a honfitársainknak is
biztosítani, akiknek a rehabilitáció már nem segít. Ez a mi társadalmi
programunk, és ez nem pénzspórolás.” (Folyamatos közbeszólások az MSZP padsoraiból.) Itt utalnék az ön kérdésére, amelyben azt kérdezte, hogy mennyi a spórolás ezzel az intézkedéssel.

De
aztán egy kicsivel később, alig egy évvel, 2009. július elején szintén
úgy nyilatkozott az önök minisztere, Szűcs Erika - már nem itt a
parlamentben, hanem Szécsényben -, akit ön is támogatott a szavazatával:
„Magyarországon közel 1 millió munkaképes korú ember van, akik
többé-kevésbé munkaképesek is, és mégis szociális jövedelemből élnek.”
Magyarul: 1 millió embert lecsalózott az önök szociális minisztere
2009-ben. Ekkor persze önök nem szólaltak fel. (Bangóné Borbély Ildikó: 2017-et írunk!)

De egy mostani frakciótársát, Korózs Lajost is hadd idézzem… (Moraj, derültség és közbeszólások az MSZP padsoraiból, többek között: Na végre!) Ne maradjon ki Korózs képviselő úr sem! (Az elnök csenget.) 2008. december 9-én, kicsivel a Mikulás után ezt mondta itt a parlamentben (Dr. Szakács László: Három nappal…)
Korózs Lajos: „Természetesen én azt tudom, hogy a rendszerváltás utáni
években nagyon sokan belemenekültek a rokkantnyugdíjazásba, de hosszú
távon nem lehet egy társadalom számára perspektíva az, hogy ha a
munkaerőpiacon valamilyen ingadozás van, vagy azért, mert nem
konvertálható a tudása, vagy azért, mert valamelyest az egészségi
állapota csökkent, akkor az egyetlenegy menekülési útvonal, hogy megyünk
a rokkantnyugdíjba.

(14.20)

Sajnos
a hetvenes években Angliában ezt csinálták a munkavállalók, és az
angolok arra már korábban rájöttek, hogy ez nem jó irány.”

Tisztelt
Képviselő Úr! Az ön frakciótársai, korábbi szocialista kormánytagok
egyértelműen azzal ellentétesen foglaltak állást, mint amit most itt ön a
parlamentben elmondott. Ebből nyilvánvalóan azt tudjuk csak
megerősíteni, amit mindig is tudtunk, hogy a Magyar Szocialista Pártnak
különösebben elvei vagy irányai nincsenek, éppen mindig amit népszerűnek
gondol, azt mondja el. Most is szavazatszerzési célból akár
frakciótársának ellentmond, akár korábbi miniszterének vagy korábbi
miniszterelnökének is ellentmond, azoknak a szavaknak, amiket itt a
parlamentben mondtak.

Mi
azonban igyekeztünk mindenkinek biztonságot garantálni, bármilyen
életkorú is legyen, abban az esetben, hogyha korábban rokkantnyugdíjban
részesült. A táppénzszerű ellátások a társadalombiztosítási rendszer
részét képezik, éppen ezért a megváltozott munkaképességű személyeknek
azok az ellátásai, amelyek most egészségbiztosítási ellátásként kerülnek
folyósításra, ugyanúgy a társadalombiztosítási rendszer részét képezik (Közbeszólások
az MSZP soraiból: Idő! - Dr. Szakács László: Elnök úr, addig mondja,
ameddig akarja? - Az elnök csenget. - Gúr Nándor: Lejárt az idő!), ugyanúgy garanciát jelentenek mindenki számára.

Úgyhogy,
azt hiszem, hogy az elmúlt években igyekeztünk és sikerült is
emberségesen ezt a rendszert átalakítani, 34 milliárd forintból
pedig több mint 30 ezer megváltozott munkaképességűnek saját
állást, saját munkahelyet garantálni. Köszönöm szépen. (Taps a kormánypártok soraiból.)

Forrás: parlament.hu