DR. BÁRÁNDY
GERGELY, az MSZP képviselőcsoportja részéről: Köszönöm szépen a szót,
elnök úr. Tisztelt Országgyűlés! Azzal, amit Répássy képviselő úr a
végén mondott, szinte kvázi zárszóként, egyetértek. Tehát törekedni kell
arra, hogy a bűnelkövetők ne a bűnüldöző szervek előtt járjanak, bár
ezt kronológiailag elég nehéz elérni, azt gondolom, sokszor szinte
lehetetlen. De egyben biztosan egyetértünk, hogy arra kell törekedni,
hogy minél hatékonyabban óvja meg a büntetőeljárás és a büntető
jogszabályok az állampolgárokat a bűnelkövetőkkel szemben.

Egy
kérdés van valóban az eszközök között, hogy melyik alkotmányos és
melyik nem, melyiket lehet alkotmányosan bevezetni és melyiket nem, erre
utalt Répássy képviselő úr is; illetve nyilván a felfogásunk között, és
ezt mindig szeretem hangsúlyozni és ilyen esetekben az asztalra tenni,
hogy nem az a különbség, hogy ezzel a céllal egyetértünk-e, az a
különbség, hogy ezt milyen eszközrendszerrel tartjuk a leginkább
megvalósíthatónak. Tehát sosem volt vita az Országgyűlésben arról, azt
gondolom, hogy az a szerencsés, ha a bűnözők megússzák vagy az, ha nem,
hogy egyszerűen fogalmazzak, hanem arról folyt a vita, hogy mi az, ami
alkotmányos, mi az, ami nem, mi az, ami célravezető megoldás és mi az,
ami nem.

Egyetértek azzal, amit egyébként e körben is,
ha már ezzel kezdtem, akkor előreszaladok ennyire, Répássy képviselő úr
mondott itt a Be.-módosítás kapcsán, hogy erre lehetőség van. Nyilván,
ha a reintegrációs őrizet megszüntetéséről beszélünk, és a
szabadságvesztés ideiglenes foganatba vételéről, akkor azért egy dologra
mindenképpen figyelni kell, az időtényezőre. Tehát ha ügyész ezt meg is
teheti, akkor kell szabni egy nagyon szűk határidőt, amíg ezt a bíróság
felülvizsgálhatja és dönthet róla. Azt gondolom, nem feltétlenül
alkotmányellenes a dolog, hiszen az őrizetbe vételre is lehetőség van,
csak dönteni kell 72 órán belül, hogy a bíróság elrendeli-e vagy sem az
előzetes letartóztatást. Valami hasonlót gondolok én, csak még szűkebb
határidővel e vonatkozásban is, és akkor talán a történet mehet, és van
létjogosultsága.

Hozzáteszem egyébként azt is, hogy
alapvetően én annak a híve vagyok mindig, hogy inkább ezeket az
eljárásokat gyorsítsuk meg a lehető legjobban, ezekben az esetekben akár
órákon belül vagy egy napon belül születhessen döntés a bíróság
részéről. Tehát ne a garanciarendszert csökkentsük, hanem inkább oldjuk
meg azt, hogy gyors döntés születhessen. De még egyszer mondom, én
igazán kényes vagyok az alkotmányosságra, ezt tudhatják rólam most már
több mint tíz éve itt a parlamentben, de azt gondolom, hogy ilyen
esetben lehet létjogosultsága egy ilyen rendelkezésnek.

Ami
a javaslat teljes egészét illeti, nem kiragadva most már egyes
részleteket, legalábbis az elején, azt gondolom, hogy ami kritikaként
megfogalmazható, az az e-ügyintézés és a Be. közötti összhang
megteremtése; jobban mondva az, hogy miért pont most. Ugyanis ezt vagy
meg kellett volna jóval korábban tenni, hiszen ezt a jogszabályt, már az
e-ügyintézési törvényt 2015-ben fogadtuk el. Bőven lett volna idő, hogy
megteremtsük a Be. és ennek a törvénynek az összhangját. Azért nem
mondom azt, hogy jobb később, mint soha, amire egyébként Répássy
képviselőtársam is utalt, hogy fél év múlva hatályba lép az új Be.

Tehát
van egy új törvényünk, ami hatályba fog lépni, és most összhangba
hozzuk a régivel egy fél évre, két évre rá arra, hogy elfogadtuk az
e-ügyintézésről szóló törvényt. Akkor most már miért nem várjuk ki ezt a
fél évet? Azt gondolom, hogy a jogszabályok ilyen sebességgel,
gyorsasággal való módosítása rendkívül károsan hat a jogrendszerre, és
semmiképpen sem tudom támogatni.

Nyilvánvalóan
az új Pp. hatálybalépésével kapcsolatban, ami szintén egy, ha úgy
tetszik, egy nagyobb csomagját képezi ennek a törvényjavaslatnak, a
javaslat módosítja a Be. polgári jogi igényre és kártalanításra
vonatkozó szabályait, erről hosszan nem kívánok beszélni, bár viszonylag
hosszan írnak róla a javaslatban, de ez helyes és indokolt, hogy így
van. Szintén indokoltnak tartom, hogy a jogharmonizációs
kötelezettségekre figyelemmel a nemzeti bűnügyi együttműködésre
vonatkozó rendelkezéseket módosítja a törvény, ugyanúgy, ahogy egyes
- és itt már egy kicsit árnyaltabban
fogalmazok - jog­al­kal­mazási tapasztalatokra épülő
módosításokat.

Szeretném mondani azt, hogy mi
az, amivel én egyet tudok érteni, legalábbis részben. Mindenképpen jó
az, hogy beépíti a már végrehajtott büntetés vagy intézkedés
beszámítására vonatkozó szabályokat arra az esetre, amikor rendkívüli
jogorvoslat következtében módosul a korábban kiszabott szankció. Helyes,
ez valóban hiányt pótló. Ugyanúgy helyesnek tartom, ha büntetni
rendelik az egészségügyi termék hamisítására irányuló előkészületet.

(15.40)

Nekem
mindig is az volt a felfogásom, hogy olyan bűncselekményeknél, amelyek
kiemelt veszélyt jelentenek a társadalomra, ott valóban érdemes
előrehozni a büntethetőséget, tehát az előkészület büntethetőségét
megteremteni. Ez volt annak idején a mi 2008-ban beterjesztett
közrendvédelmi törvénycsomagunkkal, ahol szintén egy jó pár ilyen
közbiztonságot, közrendet veszélyeztető bűncselekményt nyilvánít, a
közegészséget veszélyeztető bűncselekményről van szó. Tehát itt érdemes
az előkészületet büntetni, ugyanis nem kell megvárni azt, hogy nagyobb
baj keletkezzen belőle. Ezeknél a bűncselekményeknél van olyan
társadalomra veszélyessége a cselekménynek, hogy ezt a büntetőjog
alkotmányosan és egyébként alappal megtehesse.

Kicsit
kritikusabb vagyok már a hatósági eljárás megzavarása bűncselekmény
törvényi tényállásának a módosításánál, ugyanis itt egy kalap alá veszi a
hatósági eljárás meghiúsításával, ami bár… - most én mondom ezt,
fordított szereposztás szokott lenni, hogy miért kell itt enyhíteni. Mi
ennek az oka? Ugyanis, ha az alaptényállásba emelem a hatósági eljárás
meghiúsítását, akkor nyilvánvalóan értelemszerűen elveszti a minősítő
körülmény mivoltát, és az alaptényállási büntetési tételek szerint
büntethető; tehát itt enyhítem. Ráadásul itt indokolt a differenciálás,
hiszen egyáltalán nem mindegy az, hogy valaki egy kicsit megzavarja,
mondjuk, a hatósági eljárást, vagy pedig olyan súlyosan renitens
magatartást tanúsít, hogy az gyakorlatilag ellehetetleníti azt, hogy a
hatósági eljárást sikerre lehessen vinni, be lehessen fejezni. Egyébként
ez alapvetően valóban a bírósági eljárásokra volt annak idején
kitalálva. Ha jól emlékszem, akkor ez is a 2008. évi közrendvédelmi
törvénycsomagban került bevezetésre, már maga ez a bűncselekmény, és
pontosan a bírósági eljárások megzavarása volt az, ami miatt ez
bekerült. Tehát jellemzően ez ott fordul elő, nem máshol, bár
természetesen a jogszabály lehetővé teszi, hogy bármelyik más hatósági
eljárásban ezt érvényesíteni lehessen.

Azzal a részével
egyet tudok érteni - én mindig szeretem a törvények differenciálását,
sok helyen szeretném ezt elérni, például az állatkínzás esetében is,
mert akkor lehet igazán igazságos ítéleteket hozni, ha nemcsak a
jogalkalmazó, hanem a jogalkotó is differenciál. Természetesen ezek a
tól-ig határok átfedésben vannak egymással, tehát a bírói mérlegelési
jogkörnek is van bőven terepe.

De hadd kérdezzem meg,
hogy azért, mert a bírósági eljárást minősített esetként hozzák be,
attól még a meghiúsítást miért kell betenni az alapesetbe. Szerintem -
és erre fogok módosító indítványt előterjeszteni - ez egy
kifejezetten szakmai kérdés és nem politikai kérdés. Én azt mondom, hogy
meg lehet tartani itt is, és a minősített esetek rendszerét lehet
bővíteni eggyel. Nyilván az én meglátásom szerint, ha ez a jogalkotói
szándék, amit önök megfogalmaztak, és egyébként helyesnek tartok,
jogosnak tartok, hogy a bírósági eljárásokban ez kiemelt súllyal
minősüljön, akkor az alapeset az lesz, hogy a hatósági eljárás
megzavarása, a minősített eset: hatósági eljárás meghiúsítása vagy
bírósági eljárás megzavarása, és hadd mondjam azt, hiperminősített eset
meg az lesz, hogy a bírósági eljárás meghiúsítása; három
büntetésitétel-keret. Én még abban is partner vagyok, hogy esetleg az
alapesetnek levinni - hogy más bűncselekménnyel ne legyen aránytalan a
dolog -, lejjebb szállítani az alapeset büntetésitétel-keretét. Meg kell
nézni ezt szakmailag, azt gondolom, de elvi szinten ezt mindenképpen
szerettem volna kiemelni.

Amivel viszont nagyon-nagyon
nem tudok egyetérteni, az a költségvetési csalásnak, korábbi nevén
adócsalásnak a további enyhítési lehetőségei. Furcsa, hogy én érvelek
önöknek a szigorítás mellett most, de eljutottunk ide is. Ugyanis azt
látjuk, hogy korlátlanul enyhíthetővé kívánják tenni a büntetést akkor
is, ha a cselekményt üzletszerűen követték el. Tisztelt
Képviselőtársaim! Megmondom őszintén, azzal sem értek már maradéktalanul
egyet, hogy minden esetben az adócsalásnál korlátlan enyhítést tesz
lehetővé, ha valaki befizeti a pénzt, hogy egyszerűen fogalmazzak. Hol
marad akkor az állam büntetőjogi igénye?

Nézzék meg
azt, én akkor sem értettem egyet már önmagában azzal, hogy mondjuk,
nemcsak a bagatell adócsalásokra terjesztik ezt ki, hanem ennél
súlyosabb esetekre is. Hogy van ez? Minden más esetben, ha sima
csalásról van szó, sikkasztásról van szó, bármilyen vagyon elleni
bűncselekményről vagy gazdasági bűncselekményről, ott nincs meg ez a
lehetőség. És miért van meg az adócsalásnál? Egyetlenegy okból, hogy az
állami adóbevételt növeljük. Ez az elvi alap? Ez az elvi alap, hogy be
tudjuk kasszírozni a pénzt? És akkor inkább büntetlenséget hagyunk
annak, aki adót csalt? Hogy?!

Mert
mondom még egyszer, nekünk a kettős nyomtávú büntetőpolitikába az
belefér, hogy a kicsi súlyú bűncselekményeket elkövetők esetén van
bocsánat, van korrigálási lehetőség, aki súlyosat követ el, annál
viszont nincsen, ott a törvény szigora kell hogy érvényesüljön. Ez a
kettős nyomtávú büntetőpolitikának az elvi alapja. Magyarán, egy olyan
adócsalásnál, ahol csalnak, mit tudom én, 50 ezer forint adót, ott
rendben van, ott legyen meg ez a lehetőség. De ahol nagy összegű adót
üzletszerűen lopnak el, ott miért? Nem szeretnék rosszindulatú lenni meg
populista szólamokat hangoztatni, hogy vajon most a fideszesek miért
akarják ezt bevezetni az adócsalás esetén, de tisztelt képviselőtársaim,
tényleg maradva a szakmai érveknél: ezt nem indokolja semmi. Azért az
állam büntetőjogi igényének az érvényesítése egy ilyen esetben, egy
súlyos bűncselekmény esetében igen­is kell hogy érvényesüljön. Ott már
sem mediá­ció­ra, sem korlátlan enyhítésre, semmire nem szabad hogy
lehetőség legyen. Nagyon csodálkozom azon, hogy ez a javaslat pont
önöktől származik.

Amivel
egyetértek még: a lehallgatásnak… - megint egyszerűen fogalmazok, itt
volt ez az MTV-s eset, amikor az ügyészség másként értelmezte. Szerintem
egyébként lehetett volna úgy is értelmezni, hogy az bűncselekmény. A
jogalkotónak jelen esetben megvan az a lehetősége, én ezt, amikor mi
kormányon voltunk, akkor is mondtam, értelemszerűen ezt az álláspontom
most is fenntartom, hogy ha a bírói gyakorlattal nem ért egyet, akkor
korrigáljon jogszabály-módosítással. Nem tudom, hogy állam­titkár úr
egyébként például az Országos… - bocsánat, még a korábbiban
élek, az OIT-ban, de az Országos Bírói Tanács ülésén megpróbálták ezt
fölvetni kérdésként, hogy esetleg valamilyen jogegységi döntéssel ezt
helyre lehet tenni, nem kellene hozzányúlni a jogszabályhoz. De ha nem,
akkor rendben van, nyúljunk hozzá. Ezt én tudom támogatni, ugyanis maga a
cselekmény van olyan társadalomra veszélyes, hogy bűncselekmény legyen.
Én jobban örülök az olyannak, amikor a bíróság, ha úgy tetszik, maga
korrigál, hiszen itt lehetne. De végül is azt tudom mondani, hogy a
jogszabály-módosítással sincsen igazán komoly probléma.

Mindazon
pozitívumok ellenére, amelyeket fölsoroltam, főként az e-ügyintézésre
vonatkozó kritikám, illetve az adócsalásra vonatkozó kritikám miatt ezt a
javaslatot én támogatni nem tudom, és a frakciómnak is ezt fogom
javasolni. Mindazonáltal itt, mivel sok szakmai vonulata van, két
módosító javaslatot be fogok nyújtani. Az egyik az adócsalás
elhagyására, már a módosítás elhagyására, a másik, amit említettem, az
új minősített eseti rendszerre fog vonatkozni. Úgyhogy, ha ezeket
módosítjuk, akkor tárgyalhatunk a dologról. Ha nem, akkor ilyenformán
nem tudjuk elfogadni a javaslatot. Köszönöm szépen a figyelmet. Köszönöm, elnök úr. (Taps az MSZP soraiban.)

Forrás: parlament.hu