DR.
JÓZSA ISTVÁN, az MSZP képviselőcsoportja részéről: Köszönöm szépen a
szót, elnök úr. Tisztelt Képviselőtársaim! A termékdíjnak két alapvető
funkciója van. Az egyik, hogy alakítsa a fogyasztói szokásokat, és
nemcsak a vásárlót értem alatta, hanem szélesebb értelemben a
fogyasztási szokásokat, mert például ha egy lebomló, nagyon vékony
nejlon­zacsi után nem kellene termékdíjat fizetni, míg a másik,
egyértelműen környezetkárosító, lassú lebomlású, több száz év alatti
lebomlású műanyag termék után meg jóval többet kellene fizetni, akkor
nemcsak a fogyasztó, aki megvásárolja az árut, szokásai orientálhatók
ezzel, hanem az is, aki ezt fogyasztásba hozza, tehát a gyártó, a
kereskedő részéről is ez egy orientációt jelenthet. Tehát az egyik
kifejezetten egy termékstruktúra-befolyásoló szempont.

A
másik fele pedig egyértelműen a költségvetési bevétel, amely elég jól
szabályozhatóan látszik, ugyanis ezek a termékek legális forgalomban
jelennek meg, ebből adódóan a mennyiségük és az utánuk járó termékdíj
nagyon pontosan beszedhető. Ami lényeges ebben a tekintetben, az az,
hogy ezt az így beszedett termékdíjat mire használja a kormányzat. Mert
mi úgy gondoljuk, hogy az a célszerű, hogy a környezetvédelmi ágon
befolyó bevétel, azaz a termékdíjbevétel a recycling, az
újrahasznosítás, a természet megtisztítása feladataira fordítódjon.
Tehát ebből adódóan én úgy gondolom, hogy ennek a másik oldala lehetne
például a begyűjtést támogató kormányzati ráfordítás. Nem akarok most
olcsó hangulatot kelteni azzal, hogy a taóra mennyit engedett át a
kormányzat a cégek, illetve a sportfelhasználás területén,
135 milliárdot tavaly, de ha kapnának támogatást azok, akik
begyűjtik ezeket a műanyag hulladékokat, ha lenne egységára a
visszavásárlásnak, segítve lenne, akkor sokkal kevesebb káros anyag
szóródna szét a környezetünkbe, a természetbe, sokkal kevesebb károsítás
lenne, és valahol kialakulna az a szemlélet, hogy ez akkor van rendjén,
ha ott, ahol még van szelektív gyűjtés, szelektív gyűjtésre kerül, vagy
pedig egyszerűen ne jusson ki a természetbe, tehát valahol ezt át
lehessen adni.

A törvényjavaslat elfogadásával
kapcsolatban a termékdíj-kötelezettség teljesítésének egyszerűsítése, az
adminisztratív és egyéb vállalkozói terhek csökkentése, az egységes
jogértelmezés, továbbá az elektromos és elektronikus berendezések
hulladékairól szóló európai uniós irányelv változása is szükségessé
teszi, hogy az előterjesztést a magyar parlament tárgyalja, és így a
jelen törvényjavaslat alapján a környezetvédelmi szempontból
nemkívánatos műanyag zacskókra és reklámhordozó papírtermékekre
vonatkozó termékdíj megemelésre kerül, a nyilvántartási kötelezettség
adónemenkénti egységesítése, bevezetésre kerül egy széles körben ismert
számozási rendszer, ami eléggé egyértelművé teszi. Pontosításra kerül a
reklámhordozó papír, az irodalmi papír és az elkülönített hulladék
gyűjtését szolgáló zsák fogalmának a meghatározása, illetve a kapcsolódó
rendelkezéseknek a pontosítása. Az is egyértelművé válhat, nem biztos,
hogy így fog történni, hogy a jogutódlás esetén hogyan valósul meg a
termékdíj-kötelezettség átvállalására irányuló új szerződéseknek a
megkötése, és ez a Nemzeti Adó- és Vámhivatal részéről hogyan történik
bevezetésre és megkövetelésre. Nagyon helyes lenne egyébként, ha meg
tudnák követelni az ilyen irányú kötelezettségeknek a
folytatólagosságát.

Az európai uniós irányelvi
kötelezettséggel összhangban változni fognak az elektromos, elektronikai
berendezések kategóriái, amelyek járulékos hatásaként csökken vagy
csökkenhet az egyes berendezések után fizetendő termékdíj. Érdekes
kivételre is tesz javaslatot az előterjesztés, ezt már Heringes Anita
képviselőtársam említette, hogy véletlenül a reklámújságoknak csak az a
köre nem részesül a termékdíjban, amit vagy kormánypropagandára, vagy
önkormányzati tájékoztatásra - legyünk jóhiszeműek - fordítanak. Mi úgy
gondoljuk, hogy a környezetterhelés mindenféle esetben
környezetterhelés, akárki teszi ezt, és ebben nem lenne szabad kivételt
tenni. Épp elég pénzt fordít a kormányzat az adófizetők pénzéből a
kormányzati propaganda lebonyolítására, kevesebbet kell ellopni belőle
bizonyos Rogán-féle haveroknak, és akkor meg lehet fizetni belőle a
termékdíjat.

Tehát ez, hogy egy
egyébként társadalmilag el nem fogadott, politikailag inkorrekt,
etikailag védhetetlen kormányzati tevékenységet még egy másik ágon, a
termékdíj csorbításával is alá akarnak támasztani, már a pofátlanságnak a
teteje. Tehát én úgy gondolom, hogy jóérzésű ember ezt nem fogadhatja
el. Illetve van egy olyan mellékhatása, amit minden, a környezet iránt
elkötelezett ember átérez, hogy ezzel az egésszel diszkreditálja magának
a környezetvédelemnek az ügyét. Tehát aki egyébként elkötelezett lenne a
környezet megóvása, a ter­mék­díjrendszer fejlesztése tekintetében, még
annak is elveszi a kedvét azáltal, hogy ilyen politikai célú és
etikátlan kitételeket tesz.

Ami az elektromos
autókra kivetett termékdíjat illeti, az hosszú távon meggondolandó, mert
elkövetett a kormányzat egy olyan hibát, hogy például az
alternatívenergia-termelő berendezések alkatrészeire termékdíjat vetett
ki; na, ott indokolt lenne, hogy jellegéből adódóan termékdíjmentes
legyen, mert az egész a környezetvédelem, illetve a
tisztaenergia-termelés szolgálatában áll. Itt ezek az árnyalatnyi 50
százalék-mentesség, 30 százalék-mentesség, ilyen környezetvédelmi
tételek mellett meg amilyen hatásai vannak ennek, én úgy gondolom, hogy
lehet, hogy kifejez valami szándékot, de sokkal fontosabb lenne, hogy a
kormányzat más eszközökkel segítse és főleg a közösségi közlekedés
területén az alternatív meghajtásoknak a terjedését. Mert nagyon szép
az, hogy támogat a kormányzat 15 milliós kisautót, amit nagyon
kevés ember tud megvenni, és egy-két ember furikázik benne a városban,
persze, ez is tisztítja a levegőt, de ha egy 60 utas befogadására
alkalmas autóbusz tudna elektromos meghajtással menni, az azért sokkal
nagyobb hatást gyakorolna mind környezetvédelmi, mind tudatformálási
szempontból.

Köszönöm szépen, elnök úr, a lehetőséget. (Szór­ványos taps az MSZP soraiban.)

Forrás: parlament.hu