MAGYAR
ZOLTÁN (Jobbik): Köszönöm a lehetőséget, elnök úr. Tisztelt Ház!
Képviselőtársaim! Engedjék meg, hogy így, napirend után megragadjam azt a
lehetőséget, hogy egy olyan térségről is talán kicsit bővebben szót
ejtsek, ami sajnos nagyon szomorú, hogy a Parlament falai között,
kormánypárti képviselők részéről nem nagyon történt meg az elmúlt
évtizedekben.

A Rábaközről van szó, ahol sajnos egy
olyan térség alakult ki, amely ugyan Győr-Moson-Sopron megye részét
képezi, és önök sokszor hivatkoznak a megyére mint az ország szerencsés
fekvésű területére, azonban mégis lokálisan kialakult egy olyan helyzet,
ahol gyakran érdemi, megfelelő, normális bérezéssel rendelkező
munkahelyek nem állnak rendelkezésre, és éppen ezért kénytelen a helyiek
Győrbe, Sopronba vagy Ausztriába járni nap mint nap dolgozni, hogy
tisztességesen el tudják tartani a családjukat.

Ezért
most így, hétről hétre szeretném az itteni településeket megemlíteni,
és egy‑egy problémát elmondani róluk, mert úgy gondolom, hogy például
Csorna is többet érdemelne, mint amit eddig önöktől kapott. Becsapták a
csornaiakat a napelemgyárral, illetve ne felejtsük el azt sem, hogy a
szülészet-nőgyógyászat is elvételre került a térségtől, így
gyakorlatilag a Rábaközben már csak meghalni lehet, de születni nem.

Kapuvár
mit kapott a kormánytól? Mit kapott önöktől? ‑ tegyük fel a
kérdést. Aktívan segítették tönkremenni a húsgyárat, majd a mai napig a
dolgozók és a beszállítók egy jelentős része futhat a pénze után. Vagy
nézzük meg Beledet, ahol szintén a helyi munkahelyek hiánya, a normális
fizetést biztosítani képes helyi munkahelyek hiánya jelent nap mint nap
gondot.

(14.40)

De
Tét városáról is érdemes említést tennünk, ahol az utak járhatósága a
térségben már-már a középkori állapotokat idézi, és hangsúlyozom, hogy
nem a települések hibájáról beszélek, hanem azokról az utakról,
amelyeket legfőképpen az államnak kellene karbantartania, felújítania.

Ivánt
is szeretném megemlíteni, ahol igazán nem akarnak sokat, csak azt, hogy
az általános iskolába járó gyermekek normális körülmények között
tudjanak sportolni, szeretnének egy fedett helyiséget, ahol egyébként a
törvény adta kötelezettséget le tudják róni, és értelmesen el tudják
tölteni a napi sportra szánt időt.

Bősárkányt is meg
kell említenem, amely egy ilyen lélekszámú településként egyedüliként az
országban nem rendelkezik még szennyvízhálózattal. Itt is egy olyan
abszurd helyzet állt elő, amit a jelenlegi kormány most már hetedik éve
képtelen feloldani, ráadásul európai uniós kötelezettség is már sürgetné
a kormányt, úgy látszik, hogy ez önöknek mégsem fontos.

Szany
szintén az úthálózatokról hírhedt, hiszen Csorna és Pápa között fekszik
valahol félúton, de mégis lánctalpas jármű szükséges ahhoz, hogy ha
bizonyos időjárási körülmények becsapnak, akkor érdemben lehessen
használni az úttestet.

S még lehetne felsorolni
körülbelül hetven olyan települést, ami az előbb felsorolt problémákkal
érintett. Ezek után nem lehet csodálkozni, hogy olyan aprófalvas
körzetről beszélünk, ahol az elöregedés a mindennapok része, hiszen a
fiatalok nem látnak jövőképet, nem látják az esélyét annak, hogy egy
XXI. században is elfogadható életet, életminőséget tudnak maguknak
teremteni ezeken a településeken, miközben a táji, környezeti adottságok
maximálisan alkalmasak lennének arra, hogy egy európai értelemben vett
vidéki élet feltételét megteremtsék.

Ezért nagyon
szomorú számomra, hogy semmiféle jövőképet, semmiféle Rábaköz-tervet nem
látunk a kormány részéről, hogy miként lehetne azt elérni, hogy az itt
élők számára ne az legyen az egyetlen alternatíva, hogy a nagyvárosokba
vagy éppen Ausztriába járnak ingázni mindennap.

Az
egészségügyi rendszerhez való hozzáférésük lehetősége nagyságrendekkel
rosszabb, mint a városokban élőké. Ezt sem győzőm hangsúlyozni, hogy
mekkora problémát jelent például, hogy az idősotthonok szempontjából
ennyire gyéren van ellátva a körzet, hiszen ahogy idősödik a Rábaköz,
úgy egyre több ember szorul rá arra, hogy ilyen otthonokban éljen, és a
hozzátartozóknak egyre nehezebb meglátogatni őket, nem kell mondanom,
hogy ez egészségügyileg is és érzelmi, mentális szempontból is milyen
súlyos következményekkel jár.

Mindezek
miatt arra kérem a kormányt, hogy ezen elfelejtett választókerületre is
sokkal nagyobb hangsúlyt fektessen, és érdemi, valódi fejlesztési
tervekkel álljon elő, ne olyan hazugságokkal, ne olyan lufikkal, mint
amit a napelemgyárral kapcsolatban ma már itt volt módom megemlíteni.
Várom érdemi válaszát. (Taps a Jobbik soraiban.)

Forrás: parlament.hu