POGÁCSÁS TIBOR belügyminisztériumi államtitkár: Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Országgyűlés! Tisztelt Képviselőtársaim! A magyar önkormányzati rendszer a magyar politika, a pártpolitika viharában számtalanszor megjelent, és számtalan állítás hangzott el az elmúlt 28 évről. Mindezek fényében is azt mondhatom, hogy a magyar önkormányzati rendszer a rendszerváltás egyik legjobban sikerült intézménye, a rendszerváltás óta a magyar önkormányzati rendszer az, amelyik a településeken a polgárokkal közvetlenül kapcsolatot tartó helyi politika legerősebb színtere, és elmondhatjuk azt is, hogy a helyi politika, a helyi politikusok, a polgármesterek és a képviselők miután nap mint nap találkoznak a településeken élőkkel, ezért a legnagyobb megbecsülésben és közvetlen elismerésben is részesülnek a településen élőktől. A magyar önkormányzati rendszer persze nem különíthető el és nem egy külön elem a magyar élet, a gazdaság tengerében. A magyar önkormányzati rendszer működése mindig is megérezte, esetenként a magyar önkormányzati rendszert megviselte a magyar gazdaság állapota. A kezdeti, az 1990-es első egy-két évet követően az önkormányzati rendszer támogatása, a normatívák, a feladatok megszabása folyamatosan erőltetett irányt vett, egyre több feladatot, egyre nagyobb feladatokat láttatott el az állam az önkormányzatokkal, változatlanul maradó normatívával, változatlanul maradó pénzügyi támogatás mellett.

Sőt, 1996 tájékán megtörtént az, hogy az önkormányzati vagyont, a települések kiszolgálását végző energetikai vagyont az állam privatizálta, eladta, és ennek az önkormányzatokat megillető részt sem biztosította az önkormányzatoknak. Ezt az ezredfordulón az Orbán-kormány adta vissza a településeknek. S jól emlékszünk arra, hogy az ezredforduló környéke volt az az időszak, amikor az önkormányzatok saját forrásból, egészen pontosan abból a forrásból, amit a közmű-privatizációból őket megillető részt igazságosan megkaphattak és felhasználhattak, rendkívül sok fejlesztést tudtak elvégezni a településeken. Nagyon sok olyan szolgáltatás indulhatott be, amelyek a településeken élők mindennapjait javították, az életkörülményeket, a helyi életszínvonalat emelték.

(9.30)

2002 után, különösen 2004 után azonban, az országban terjedő egyre nagyobb gazdasági problémák és a rossz gazdaságpolitika következtében az önkormányzatok finanszírozása is egyre súlyosabb és egyre nehézkesebb lett. Az Állami Számvevőszék 2009-es megállapítása szerint 2004 és 2009 között több mint 2000 milliárd forintnyi támogatást vont el, illetve többletfeladatot rótt az állam az önkormányzatokra, ami miatt a települések először a saját vagyon felélésével, az önkormányzati vagyon, az önkormányzati ingatlanok értékesítésével, majd később hitelfelvétellel próbáltak egyensúlyt teremteni. Elsősorban és nagyobbrészt fejlesztési feladatokhoz, a pályázati források megteremtéséhez, ugye, elindultak az európai uniós pályázatok, ott a saját forrás megteremtéséhez. De bizony egy idő után jó néhány településen, különösen azokon a településeken, ahol a közszolgáltatások jelentős részét az önkormányzatok biztosították, működésre is kénytelenek voltak hitelt felvenni.

Különösen nehézzé vált a helyzet a megyei önkormányzatoknál 2009 után, hiszen a költségvetési törvényben az akkori kormánytöbbség úgy döntött, hogy a megyei önkormányzatoktól elveszi az illetékbevételből addig a megyei önkormányzatoknak járó részt. Ez viszont egész egyszerűen azt eredményezte, hogy a megyei önkormányzatok havi finanszírozása a megyei önkormányzatok intézményrendszerében, az oktatási, a szociális intézményekben dolgozók bérét sem fedezte. Így a megyei önkormányzatok különösen nagy présbe kerültek, és rászorultak arra, hogy ingatlanjaikat értékesítsék, illetve hitelt vegyenek fel.

2010 után látszott, hogy az a mechanizmus, az a folyamat, ami a településekre hárítja az állam rossz gazdaságpolitikájának következményeit, ami a településekre hárítja az elvégzendő, de az ehhez szükséges forrással nem rendelkező feladatokat, nem folytatható tovább. Ezért döntenünk kellett, hogy egyfelől az önkormányzatoknak visszaadjuk a döntés szabadságát, visszaadjuk az önkormányzatiság szabadságát, és a hiteleket több lépésben a magyar kormány átvállalta. Ugye, először az 5 ezer főt meg nem haladó települések esetében, a megyei önkormányzatok esetében, majd végül teljes egészében, mintegy 1369 milliárd forint értékben vállalta át az állam a hiteleket az önkormányzatoktól.

Nagyon lényeges megjegyezni, hogy bár sokféle igény és sokféle vélemény megfogalmazódott a hitelátvállalásnál, a kormányzat nem bonyolódott abba bele, hogy az önkormányzatokat valamiféle utólagos, akár 10-15 évre visszamenő elszámoltatásba kergesse bele. Azt vállalta a kormányzat, hogy minden önkormányzat adósságát átvállalja. Néhány, talán egy tucat önkormányzat esetében, amikor kirívó volt az, hogy olyan vállalkozási célú fejlesztésekbe fektettek hiteleket, amelyek adott esetben akár többszörösen meg is térültek, azokban az esetekben vizsgálta azt, hogy átvállalja-e a hiteleket. De egyébként pártállásra és településméretre tekintet nélkül a hiteleket átvállalta a kormányzat, átvállalta a költségvetés.

Ugyanakkor gondoltunk arra is, hogy jó néhány település a szerencsés helyzete folytán nem szorult rá, hogy hiteleket vegyen fel, de fejlesztések maradtak el, hiszen hitelekből fejleszthettek volna. Illetve, valljuk be, jó néhány esetben eleve olyan volt a település adottsága, hogy nem is kaphatott volna hitelt, hiszen nem rendelkezett olyan ingatlan vagyonnal, amit a hitelintézetek megfelelőnek találtak volna. Ezek a települések egy négyéves, végül háromévesre csökkentett, redukált programban az előre megígért támogatást, 40 milliárd forintot megkapták. Ebből a 40 milliárd forintból jelentős részben pótolhatták mindazokat az elmaradt vagy elmaradni vélt fejlesztéseket, amelyeket a hitelfelvétel helyett elhagytak.

Tehát összességében azt gondolom, hogy az önkormányzatok szabadságát a hitelátvállalással a kormányzat visszaadta. Itt utalnék a 2000-es időszakra, amikor a gázközművagyon privatizálásából az önkormányzatokat megillető részt megkapták az önkormányzatok, itt a hitelátvállalás megtörtént. A két Orbán-kormány olyan forrásokhoz juttatta az önkormányzatokat, amelyekre azt megelőzően nem volt példa.

Ugyanakkor az is nyilvánvalóvá vált, hogy a folyamatok sem tarthatók. Nem tartható az, hogy egy-egy település a feladatellátáshoz nem kapja meg a szükséges forrásokat, és azt is át kellett gondolni az államnak, hogy milyen feladatok azok, amelyek szervezését jobbnak látja, ha központilag oldja meg. A kettőt egybevetve az új Mötv.-vel a feladatmegosztás megváltoztatása megtörtént, ahol az alapvető önkormányzati feladatok közül lényegében két nagy csoport, az oktatás, az általános iskolai és a középiskolai oktatás, valamint a szakorvosi ellátás, pontosabban a kórházi ellátás került át állami feladatba, a többi önkormányzati feladat döntően a településeknél megmaradt.

Az önkormányzatok esetében egyébként 141 önkormányzat kivételével az a forrás, ami eredetileg a köznevelési intézmények, iskolák, középiskolák fenntartását szolgálta, a helyi forrás helyben maradt. Tehát amikor arról beszéltünk évtizedeken keresztül, hogy egy általános iskolás taníttatásához az önkormányzatnak az állami normatívához 30-40, vagy akár nyilván település- és iskolanagyságtól függően 70 százalékot kellett hozzátennie, ezt a fedezetet, azáltal, hogy az önkormányzatoktól átvállalta az állam az iskolai oktatást, nem kellett átadni. Ez ott maradt, ez szabadon felhasználható forrásként az önkormányzatoknál mind a mai napig megtalálható.

Sok feladat került el vagy jó néhány feladat került el azoktól az önkormányzatoktól, amelyek térségközponti feladatot láttak el, például okmányirodát működtettek. Azonban ezek döntően nem önkormányzati feladatok, hanem jegyzői feladatok. Ez a feladatcsomag csak az okmányirodával rendelkező nagyobb önkormányzatokat illette. Egyébként úgy gondolom, hibás is összekeverni az önkormányzati rendszer feladatait ezekkel a feladatokkal. Hiszen az, hogy egy személyi igazolványt, vagy egy útlevelet, vagy egy lakcímkártyát kiadjanak egy helyi hivatalban, abszolút nem tartozik az önkormányzati feladatcsomagba.

Sőt, korábban, amíg ez az okmányirodával rendelkező települési hivatalok feladata volt, 10-17 százalékban, okmánytípustól függően a helyi önkormányzat finanszírozta az állami okmánykiadás költségeit is. Természetesen ma ez a költség is megmarad a településeken.

Úgy gondolom, hogy a feladatrendszer korrekciója egyfelől tisztább képet hozott létre, a feladatokat, az állam és az önkormányzat által ellátandó feladatokat jól elkülöníti, és forrásokat hagyott a településeken.

Hiszen, ahogy mondtam, mintegy 140 önkormányzat kivételével nem kell az átadott feladatok után forrást átadni. Így tehát elmondhatjuk azt, hogy a hitelátvállalással, a feladatátalakítással az önkormányzatok helyzete stabilizálódott. Ezt segíti elő a feladatfinanszírozás, az a feladatfinanszírozási rendszer, amely az adott feladathoz a szükséges forrást hozzárendeli.

A hármas egység ma elérte azt, hogy az önkormányzati rendszer immár harmadik éve, illetve 2013 óta nem negatívan, hanem pozitívan zárja a gazdasági éveket. Elmondhatjuk azt, hogy a működés az önkormányzati költségvetések stabilitása biztosított, egyfelől a feladatfinanszírozás által biztosított forrásokkal, másrészt a helyben megteremtett, adott esetben a beszámítással megteremtett forrásokkal. Azoknál az önkormányzatoknál, ahol különösen hátrányos helyzet van, egy kiegészítő mechanizmus segítségével pályázat útján minden évben biztosítani tudjuk a működéshez szükséges forrásokat. Elmondhatjuk azt, hogy egyébként erre a pályázatra évről évre egy kicsit kevesebben pályáznak, és alacsonyabb összegekkel is pályáznak. Tehát összességében a rendszer jól működik.

Ahhoz, hogy a feladatfinanszírozás teljes egészégben kiteljesíthető legyen, ahhoz, hogy valóban differenciáltan is meg tudjuk mondani azt, hogy a feladat, mondjuk, a zalai aprófalvakban vagy a főváros környékén mennyibe kerül, ehhez egy nagyon jó és a kor színvonalának megfelelő informatikai hálózat, informatikai egység is szükséges. Ennek kiépítése is megtörtént.

Az ASP-rendszer segítségével az önkormányzatoknak biztosítani fogjuk, biztosítani tudjuk azt, hogy mindig a törvények aktuális, napi állapotának megfelelő, legkorszerűbb informatikai rendszerben tudjanak dolgozni.

Ugyanakkor egy olyan adatbázist, egy olyan adattárházat hozunk létre, amelyet az önkormányzatok is tudnak használni, a kormányzat is tudja használni, és a valóságban fel tudják mérni azt, hogy a saját helyzetük az ország más területén lévő településekhez képest milyen.

(9.40)

És amikor a költségvetési vita folyik majd, amikor ez a rendszer beindul, akkor a költségvetési vitánál már a tényleges és napi adatokban tudnak akár az önkormányzati szövetségek, akár az önkormányzatok, akár pedig a kormányzat érvelni azért, hogy a megfelelő támogatást az önkormányzatok megkaphassák.

És nagyon lényegesnek tartom azt, hogy az Mötv. elfogadásával a Fidesz-KDNP kétharmados többsége eldöntötte azt méghozzá, úgy gondolom, hosszú évekre, évtizedekre eldöntötte azt , hogy a magyar önkormányzati rendszer alapja az, hogy minden településen önkormányzati képviselők és minden településen polgármesterek képviselik a helyi közösségek érdekeit, és ők azok, akik a helyi közösség alapszolgáltatásaihoz, illetve a fejlesztésekhez szükséges koncepciót megalkothatják, és az ehhez szükséges források fölött gazdálkodhatnak. Köszönöm szépen, elnök úr. (Taps a kormánypárti padsorokban.)

Forrás: parlament.hu