BANGÓNÉ BORBÉLY ILDIKÓ, az MSZP képviselőcsoportja részéről: Köszönöm szépen, elnök úr. Tisztelt Államtitkár Úr! Azt gondolnánk, hogy a parlamenti ülésszak időszakában az egyik legfontosabb az adótörvény és a költségvetési törvény tárgyalása kellene hogy legyen. Államtitkár úr, egy dicséretet hadd mondjak önnek: legalább tisztességgel végigüli, remélem, hogy majd reagálni is fog, mint az előtte lévő törvénynél, elmondja, hogy miket gondol az ellenzék felszólalásairól. De hozzáteszem, hogy nekem olyan gondolataim voltak, hogy szerintem jobb lenne összecsomagolni és elmenni innen. Nevetséges KDNP-s és fideszes politikustársaimtól holnap is ugyanez lesz, nincsenek kételyeink, én most a második ciklusomat töltöm, az elmúlt négy évben is ez volt -, hogy két ilyen fontos törvénynél vagy ma az adótörvények vitájánál per pillanat bent ülnek hárman, talán még ketten vissza tudnak jönni. Most többségben vagyunk, lehet, kétharmados többséget is elő tudunk állítani az ellenzék részéről. (Dr. Apáti István: Közel négyötöd is meglenne!) Mondhatnánk, hogy szerintem jobb lenne becsukni az ajtót ha lenne ajtó az üléstermen -, és elmenni, mert felesleges itt bármit mondanunk.

De azért csak végezzük el a munkánkat, mert ez a feladatunk! (Nacsa Lőrinc közbeszól.) Örülök neki, KDNP-s képviselőtársam, ezt üzenje meg a képviselőtársainak is, hogy ez lenne a feladatunk, itt ülni, mert ezért kapjunk a fizetésünket. Tudom, hogy azt a legegyszerűbb mondani, hogy választókörzetben töltjük a napjainkat, és ott látjuk el kötelező feladatunkat, de szerintem ez lenne a legfontosabb, hogy itt a törvények alatt vitázzunk, mondjuk el a véleményünket.

Az adótörvényeknél meg a költségvetésnél is majd el kell mondanunk, hogy ugyebár a miniszterelnök, Orbán Viktor a megválasztása után és most már Matolcsy György, a Nemzeti Bank elnöke is csatlakozott folyamatosan készíti fel a kommunikációban a magyar lakosságot úgymond a megszorító csomagra, a Fidesz megszorító csomagjára, mert folyamatosan válságról beszél, hogy Európát, a világot és Magyarországot is nemsoká el fogja érni talán egy 2008-ashoz hasonló gazdasági válság.

Orbán Viktor csak más válságokról nem beszél, és az adótörvények kapcsán én felírtam néhány válságot, amiről beszélni kellene, államtitkár úr. Orbán Viktor és a képviselői nem beszélnek a magyarországi demográfiai válságról, nem beszélnek a kivándorlási válságról, nem beszélnek a Magyarországot nagyon súlyosan érintő lakhatási válságról, nem beszélnek az oktatást érintő válságról, nem beszélnek a nagyon súlyos szociális válságról, és elsőnek kellett volna említenem, mert a lakosság kétharmadát legjobban az egészségügy válsága érinti. S azt meg már csak én utoljára írtam fel: nem beszélnek maga a kormány, a Fidesz és a KDNP mentális válságáról, mert itt ülünk, itt beszélgetnénk az adótörvényekről, majd holnap a költségvetésről, és egyszerűen olyan, mintha a mai magyar valóságot nem is érzékelnék.

Nagyon sok mindent elmondott vezérszónoklatában államtitkár úr is, KDNP-s képviselőtársam is, Bánki Erik is; nagyon sajnálom, hogy ez után a nagyon víg vezérszónoki felszólalás után hogy mennyire jók a gazdasági társaságok, a gazdasági mutatók Magyarországon, hogyan fog pozitívan változni a családok részére az adózás, minden rendben van, olyan, mintha semmi probléma nem lenne elment, és nem tud majd reagálni néhány dologra.

Én a családok támogatásával kapcsolatban legelőször is néhány mondatot mondanék a kafetériáról, de nem akarok mindent elmondani, mert képviselőtársam majd bővebben ki fogja fejteni. Önök folyamatosan minden felszólalásukban azt mondják, hogy a legfontosabb a magyar családok támogatása, mindent a magyar családok érdekében tesznek. Közben az előző felszólalásomban is elmondtam, hogy az egyik legnagyobb sikerességi mutató az lehetne, hozzáteszem, összetett problémáról beszélünk, ha a demográfiát szóba hozom, ha be tudná bizonyítani az Orbán-kormány nyolc év kormányzás utána, hogy ebben előrelépés történt. Sajnos nem. Nagyon-nagyon nem történt ebben előrelépés. 2011-ben a rendszerváltás után, vagy ha mondhatom, 60 év vagy 100 év után kimutathatóan a legkevesebben születtek Magyarországon, alig haladta meg a 88 ezer főt. Persze itt kritikus leszek: gazdasági válság után voltunk, 2008 után, ahol nagyon-nagyon súlyos terhek rakódtak a magyar családokra. De akkor is el kell mondani, hogy 2011-ben alig haladta meg a 88 ezret a gyermekszületésszám Magyarországon. Majd eljutottunk 2017-ig, amikor ’17-ben alig több mint 93 ezer gyermek született. 2018 előtt, ’17-ben egy icipicivel javult a mutató, majd ’18-ban megint azt tapasztaltuk, hogy visszaesés történik a gyermekszületésszámban.

Nagyon sok probléma miatt mondhatjuk azt, hogy miért nem fognak tudni sikereket elérni a gyermekszületésszámban. Az egyik az iménti felszólalásomban is elmondtam kézenfekvő probléma az, hogy minden hatodik magyar gyermek nem Magyarországon látja meg a napvilágot. A másik nagyon nagy probléma, hogy minden tizedik szülőképes korú nő ma nem Magyarországon él és dolgozik.

(16.50)

Kedves Képviselőtársak! Ha ezt a problémát mi nem oldjuk meg, akkor bármit, bármilyen adótörvényt hozhatnak ide, bármilyen családtámogatási rendszert hozhatnak, nem fog változni semmi, sőt ez egyre rosszabb lesz. Mert magából adódik: ha kevesebb gyermek születik, kevesebb gyermek fog a következő időszakban is megszületni, kevesebb a szülőképes korú nő is. Ez egy ördögi kör.

Lényegében csak annyit szeretnék, ha elismernék, hogy nem működik az a fajta családtámogatási rendszerük, amit bevezettek. Pontosan a kafetéria megvonása mutatja ezt. Beszélünk a lakáscélú munkáltatói támogatás adómentességéről. Megszűnik. A mobilitási célú lakhatási támogatás adómentessége… ma, ha a lakhatásról, lakhatási válságról beszélünk, nem tudom, tudják-e, hogy Magyarországon is „fogalommá” vált a mamahotel kialakulása. Ma ahhoz, hogy egy fiatal pár saját lakáshoz juthasson, 20-30-40 évet kell dolgoznia. Húsz-harminc-negyven évet! Esélye nincs saját lakáshoz jutni. Közben elvesszük a lakástámogatási rendszer egy részét.

Kockázati biztosítás munkáltató által megfizetett díjának adómentessége, ez is megszűnik. A diákhitel törlesztéséhez adott munkáltatói juttatás adómentessége… folyamatosan mondják, hogy a diákhitelt támogatják, adómentesség a diplomásoknak, bővítik a támogatást, majd behoznak egy adómódosítást, ahol meg egy másik támogatást visszavesznek. Egyik zsebbe adnak, a másikból meg szépen kiveszik. Lényegében nem adnak semmit.

A sportrendezvényre szóló belépők adómentessége ez nekem nagyon tetszik, egyből az jut eszembe, hogy Magyarországon focimeccsre lassan akkor sem lehet embereket beküldeni, ha ingyen adják a jegyeket. De az a baj, hogy a focira még így is nagyon sok pénzt fognak költeni, ha jól tudom, a következő évi költségvetésbe is körülbelül százmilliárd forint van stadionépítésre betervezve. (Dr. Apáti István: Őrület! Ezért a semmiért!)

Kultúrautalványok adómentessége tudják, miért szörnyű ez? Az Európai Unióban Magyarországon a magyar emberek költenek legkevesebbet kultúrára. Ott kullogunk hátul. Nem azért, mert nem lenne igényünk a kultúrára, nem szeretnénk színházba, moziba járni, könyveket vásárolni; hanem azért nem, mert a magyar emberek nem tudják ezt megfizetni. Mert a bevételeik többsége elmegy rezsiköltségre, önfenntartásra, a gyermekek nevelésére és olyanra, mint a saját szórakozása, lényegében éppen csak minimális összeg vagy egyáltalán semmi nem marad.

Ha a családok támogatását vesszük, államtitkár úr, remélem, majd magyarázatot fog adni. Bár mondta, hogy bevezetésre kerül a munkahelyi óvoda társasági adózási célú fogalma. Ha jól értettem, azt mondta, hogy olyan munkahelyen, ahol családi bölcsődét és óvodát hoznak létre, társasági adóból levonásra kerülhet ez a tevékenység. Szeretnék kérni öntől adatot.

Amióta lehetőséget biztosít a kormány arra, hogy vállalatok családi óvodát és bölcsődét hozzanak létre, hány ilyen alakult Magyarországon? Tervezike azt, hogy a bölcsődei gondozási díjat kivezetik, mivelhogy elhangzott az is, hogy a bölcsődében, óvodában a térítési díjat megfizetheti a munkáltató? Szerintem egyszerűbb lenne a bölcsődei gondozási díjat eltörölni, és akkor nem kellene ugyanaz a módszer egyik zsebbe beletenni, a másikból meg kivenni. Nagyon fontos lenne tudni, hogy hány olyan bölcsőde és óvoda alakult Magyarországon az elmúlt időszakban, amit vállalatok hoztak létre. Lehet, hogy az egy kezemen meg tudom mutatni és lehet, hogy akkor már sikert értünk el Magyarországon.

A másik a bölcsődei és óvodai étkezési díjak megtérítése a munkáltatók által. Nem tudom, tudja-e, államtitkár úr, hogy a most bölcsődébe, óvodába járó gyerekeknek több mint 80 százaléka ingyen étkezik. Akkor mit kell megtérítenie a munkáltatónak? Vagy amit a kormány nem mer odaadni egy egészen magas keresetű családnak hivatalosan, akkor most elbújtatva a munkáltatók által oda tudja adni? És akkor azt fogják mondani, hogy a következő időszakban száz százalékban tudnak ingyen étkezni a gyerekek az óvodákban, bölcsődékben.

Hozzáteszem, abban is nyithatunk vitát, hogy kelle ilyen mértékű kedvezményes étkeztetés vagy sem a gyerekek számára, csak nekem ez megütötte a fülemet, hogy ha ez több mint 80 százaléka a gyerekeknek, akkor miért kell biztosítani lehetőséget egy egészen kiemelt, nagyon magas jövedelmi viszonnyal rendelkező családnak az étkezési térítési díj megfizetésére. Remélem, hogy erre majd tud választ adni, államtitkár úr.

A másik a családi adókedvezmények kiszélesítése, mivel most már négy év után eljutunk odáig, hogy a kétgyermekesek adókedvezménye el fogja érni a 40 ezer forintot. Államtitkár úr, ezt is többször elmondtuk, hogy nagyon fontosnak tartanánk, hogy a családi pótlék emelkedjen. Utoljára 2008-ban a Bajnai-kormány emelte meg. A családi pótlékot a gyermek kapja. Arról is nyithatunk filozófiai vitát, hogy ez jó vagy nem jó. A gyerek juttatása ez, nem a szülőé. Alapvetően, amikor minden gyermekre kiterjesztették a családi pótlék lehetőségét Magyarországon, az egyik kiemelt célja a gyermekszegénység felszámolása volt. Most már kimondhatjuk szerintem, hogy 2008 óta nem a 40 százalékát, hanem több mint 50 százalékát veszítette reálértékében ez az összeg, ami az egyik legfontosabb családtámogatási rendszer volt; azzal szemben, hogy a családi adókedvezmény egy torz családi támogatás.

Ön is elmondta, hogy a kétgyerekeseknél vagy a háromgyermekeseknél is, akinek nem volt akkora a jövedelme, nem tudta igénybe venni. Majd rájöttek 2015 után azt hiszem, ’15 után jöttek rá -, hogy mondjuk, egy háromgyermekes családnak ahhoz, hogy a havi 99 ezer forintot igénybe tudja venni, több mint 600 ezer forint jövedelemmel kell rendelkeznie. Azt hiszem, 2015 környékén több mint 600 ezer forint jövedelemmel kellett rendelkeznie az édesanyának és az édesapának ahhoz, hogy ezt havi szinten érvényesíteni tudja. Nagyon jól tudjuk, hogy a háromgyerekesek közül minimális volt akkor is, meg most is, aki ennyi bérrel rendelkezhetett. Ugyanez volt a kétgyermekes családoknál. Akkor hozták azt a törvényt, hogy az egészségügyi járulékból és a többi járulékból is le lehetett írni. Így jutottunk el odáig, hogy arra hivatkozott államtitkár úr, hogy nem szükséges a minimálbért adómentessé tenni, mert aki minimálbéren van bejelentve és gyermeket nevel, az lényegében egy fillér adót sem fizet. Államtitkár úr, szerintem ezzel nagyon nagy baj van.

Alapvetően azért van nagy baj, mert egy két gyermeket nevelő családban szerintem borzasztó az, ha minimálbéren van az édesanya és az édesapa is bejelentve. Tudjuk nagyon jól, hogy ma Magyarországon több mint 4 millió bejelentett munkavállaló közül körülbelül 50 százalék legálisan, papíron minimálbéren van bejelentve. Ez a legszörnyűbb. Azt is tudjuk, hogy aki életében végig minimálbéren van bejelentve és mondom, itt több mint 50 százalékról beszélünk -, annak a nyugdíja, amikor nyugdíjba megy, az 50 ezer forintot alig fogja elérni. Majd valamikor 20-30 év múlva beszélünk 50 ezer forintos nyugdíjról. Ez nagyon nincs rendben.

Akkor is azt mondom, államtitkár úr, hogy vissza kellene térni arra az adópolitikára, hogy a minimálbérnek adómentesnek kellene lennie, és végül is úgy, hogy egészségügyi hozzájárulást nem fizet egy munkavállaló és mindenféle járulékot, most már lényegében az állam egyik zsebéből megint csak átpakolja a másikba, közben az egészségügyi ellátásból hiányozni fog az a költségvetési tétel, és az államnak pótolnia kell ezeket az összeget.

A másik, államtitkár úr, hogy többször felhoztam én magam is, hogy nagyon helyes a nagycsaládosok támogatása, nagyon helyes a kétgyermekesek támogatása. De jusson már egyszer el odáig egy kormány, hogy figyelembe veszi azt, akinek nincs gyermeke és szeretne, és támogatja azt, akinek egy gyermeke van, hogy a második gyermek is meg tudjon születni. Meg tudjon az első gyermek születni, meg tudjon a második gyermek születni és hála a jó égnek minél több két gyermek után meg tudjon a harmadik gyermek is születni!

Van még egy nagyon-nagyon tág kör, amiről önök évek óta nem hajlandóak beszélni: ahol egy szülő nevel gyermekeket, az egyszülős családokról.

(17.00)

Körülbelül félmillió gyermekről beszélünk Magyarországon, és 95 százalékban az egyszülős családoknál a nők nevelik egyedül a gyermekeiket. Nagyon fontos lenne, hogy ezeket a családokat külön kedvezményekben tudjuk részesíteni, mert a szegénységi kockázat ezeket a családokat többszörösen érinti, mint ahol természetesen mind a két szülő neveli a gyermekeket, és hála a jó égnek, hogyha tapasztaljuk, hogy mind a két szülő dolgozik.

Úgyhogy azt gondolom, hogy ha adópolitikáról beszélünk, és arról beszélünk, hogy hogyan kellene támogatni a családokat, még egyetlenegy tételt hadd mondjak el, államtitkár úr. Itt beszélünk az áfának, a tej áfájának a csökkentéséről. Jobbikos képviselőtársam elsorolta, hogy az utóbbi években volt a sertéshús áfájának a csökkentése, majd a baromfihús áfájának a csökkentése, a tej, tejtermékek áfájának a csökkentése, csak, államtitkár úr, arról nem beszéltek, hogy az utóbbi hónapokban a benzinárnak a drasztikus növekedése, teljesen mindegy, hogy milyen áfacsökkentés van. Most jelentették be, hogy augusztustól 15-20 százalékkal fog nőni a tej, a tejtermékek, a kenyér és a pékárunak az ára.

Ha a benzinnek az ára… és örülök, hogy Tállai államtitkár úr itt van, mert ő be tud avatkozni egyik napról a másikra, láttuk már a kampányban, hogy egyik napról a másikra tudja kezelni ezt a problémát (Derültség.), és szeretnénk most is, mert most már hetek óta szenvedünk a magas benzinár miatt. A benzinárnak a tartósan magas ára maga után vonja (Derültség, közbeszólások.) örülök, hogy ilyen víg kedélyűek lettek a felszólalásom kapcsán, a benzinnek a magas ára maga után vonja, hogy minden terméknek az ára, minden szolgáltatásnak az ára drasztikusan fog nőni Magyarországon.

Persze, ez lehet egy bújtatott adóbevétel is az állam részére, mert nagyon jól tudjuk, hogy akkor a jövedéki adó minden termék után be fog folyni az államnak, és ettől jobb bevétele egy államnak nincs, mint hogy a benzinnek az ára magasan van tartva, nem avatkozik be a kormány. Megint mondom: Tállai államtitkár úr, jó lenne, hogyha ebben minél gyorsabban lépne, én azt gondolom, hogy ebben is lenne feladatunk. Szóval, hiába fogják az áfát csökkenteni, ha azt látjuk, hogy az áfacsökkentés után magasabb árakon fogunk a boltokban vásárolni.

Úgyhogy lehet, hogy még a következő felszólalásomban néhány problémát meg fogok említeni, én azt gondolom, hogy egy kicsit szerényebbnek kellene lenni a kormány részéről, és megint csak ismételni tudom magamat: fogunk módosító javaslatokat beadni, és arra kérem államtitkár urat, hogy a kormány részéről ezeket támogassák. Köszönöm szépen, elnök úr.

(Az elnöki széket Lezsák Sándor, az Országgyűlés alelnöke foglalja el.)

Forrás: parlament.hu