CSÁRDI ANTAL, az LMP képviselőcsoportja részéről: Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Köszönöm a szót. Az adózás az alapja a gazdaság működésének. Akkor működik jól egy gazdaság, ha az adórendszer jól működik. Egyszerű a logikai képlet: a rosszul működő adórendszer mellett rosszul működő gazdaságot kapunk eredményképpen. Így aztán nem csoda, hogy a Fidesz által elképzelt gazdaságpolitikai modell már eleve bukásra ítélte a társadalom többségét. Közéjük tartoznak, akik a hazai kilátástalanság miatt ma már Európa számos országában próbálják megkeresni a mindennapi kenyérre valót. Kimentek dolgozni, mert ott meg tudják keresni azt a pénzt, amiből fenn tudják tartani a családjukat és önmagukat. De a vesztesek közé sorolható az időskori szegénység által sújtott nyugdíjasok széles csoportja, és idetartoznak az ápolók, a kisvállalkozók vagy a pedagógusok. Lássuk be, hogy az ezzel kapcsolatos ősbűn az, hogy olyan rossz adórendszert alakítottak ki, ami miatt 2010 óta durván nőttek az amúgy sem csekély társadalmi különbségek. S ennek a rossz adórendszernek az alapja az egykulcsos adó. Igen, kérem tisztelettel, az egykulcsos adó, amelyik szétszakítja ezt az országot, amely a tehetőseknek ad, a rászorulóktól pedig elvesz. A Fidesz kormányzása alatt a felső középosztály úgy járt jobban, hogy közben a társadalom 90 százaléka rosszabbul járt. Igen, kedves képviselőtársaim, igen, kedves fideszes képviselők, mind a hatan, akik itt vannak most a teremben, rosszabbul járt a magyar társadalom 90 százaléka az egykulcsos adóval. Mert a kormány arra használta az adórendszert, hogy pénzt vegyen el a szegényektől, és azt odaadja a tehetősebbeknek, pontosan úgy, ahogy az Európai Unió teszi a következő költségvetési ciklus tervezésekor. Ezen persze Gulyás Gergely rendkívüli módon föl volt háborodva, pedig önök ugyanezt teszik Magyarországon a tehetős emberek és a rászorulók között. Csak hát nem mindegy, hogy a nyalókának éppen melyik vége van a szánkban, a cukros vagy a nyele. Azt gondolom, hogy ez nem mindegy. Legyünk őszinték, ha önök fölháborodnak azon, hogy igazságtalan módon dolgozik az Európai Unió, akkor önök miért ezt csinálják ebben az országban?

Ezek eredményeként ma százezrek robotolnak alulfizetett munkakörökben, és tömegek nem tudnak kitörni a szegénységből, tömegek élnek ma Magyarországon egyik napról a másikra. Pontosan tudom, hogy mi az erre adott válaszuk: Magyarországon az átlag nettó fizetés 220 ezer forint. Csak azt kérem önöktől, hogy legalább itt a Házban, a parlamentben ne játsszunk, ne bűvészkedjünk statisztikai fogalmakkal. Államtitkár úr, nézzen rám! (Izer Norbert megfordul és ránéz a képviselőre. Dr. Varga-Damm Andrea: Ő az első államtitkár, aki hátra is néz.) És ezt külön köszönöm. Nálunk a családban az átlagos hajhossz vállig ér. Tehát nekem átlagosan vállig érő hajam van, kedves képviselőtársaim. Erről beszélünk! Arról beszélünk, hogy abban a szakadékban, amit eltakar az átlag, ott kellene megoldani a problémákat.

A legfrissebb foglalkoztatási adatok önmagukban semmit sem mondanak arról, hogy ezek az emberek keresneke annyi pénzt, hogy abból meg is tudjanak élni, hogy el tudják tartani a családjukat. Mert a kormány politikájának köszönhetően ők lettek az egykulcsos adó károsultjai, ők azok, akiket az Európa-bajnok áfa sújt, illetve azt hiszem, hogy jobbikos képviselőtársam ennél pontosabban fogalmazott, mert ő világbajnokot mondott, s azt hiszem, hogy az igazság inkább ott van.

És úgy kérdéses, hogy meg tudjáke keresni a mindennapi betevőre valót, hogy látástól vakulásig dolgoznak. Ők és a gyerekeik menekülnek külföldre, ők az ápolók, a tanárok, a szociális dolgozók, a zenetanárok, a hulladékfeldolgozó kisvállalkozásnál dolgozók, a civil szervezeteknél állami feladatot ellátók, és lehetne sorolni nagyon hosszan. Ők azok, akikkel a kormány nem hajlandó foglalkozni.

Ez lett a kormány fenntarthatatlan adórendszeréből, semmi más, mint egy politikai termék. Az új feudális berendezkedés árát megfizettetik a dolgozókkal, a bérből küszködőkkel, a magas munkát terhelő és a magas fogyasztási adókon keresztül. Ezt hívják perverz újraelosztásnak. Ehhez képest az LMP évek óta szorgalmazza, hogy az egykulcsos adó helyett igazságos, fenntartható, progresszív személyi jövedelemadózás legyen. Mert ez az igazságos. Ez az igazságos Magyarországon is, és az elosztásoknál ez az igazságos az Unióban is.

Azt gondolom, ahhoz, hogy ne beszéljünk dolgozói szegénységről, ebben az országban progresszív személyi jövedelemadóztatásra van szükség. Én azt a kritikát teljesen elfogadom, hogy nem úgy, ahogy ez annak idején volt. Nem lehet az átlagadót egy magas adókulccsal terhelni. De lássuk be azt is, hogy a 27 százalékos áfa és a 15 százalékos személyi jövedelemadó együtt egészen extrém kombináció.

Az igazságos és fenntartható adórendszer alkalmas arra, hogy ne egy perverz újraelosztási rendszer alakuljon ki, mert ez az adórendszer az, amelyik nem felnagyítja, hanem eltünteti a társadalmi különbségeket. Ez az igazságos és fenntartható rendszer az, amely figyelembe veszi, hogy Magyarországon mennyien élnek a létminimum közelében vagy alatta. Ez az igazságos és fenntartható adórendszer alkalmas arra, hogy a minimálbér összegéig az adómentes személyi jövedelemadót meg tudjuk állapítani. Higgyék el, képviselőtársaim, ha több jutna a szegényebb sorban élőknek, az gerjesztené a belső fogyasztást, mert nekik a mindennapi megélhetésükhöz ez szükséges.

(17.30)

Ez egy nagyon jó védekezés egyébként az ellen a válság ellen, amit most vizionált miniszterelnök úr. Ez az igazságos és fenntartható adórendszer alkalmas arra, hogy az átlagbért keresők átlagban 36 ezer forinttal vigyenek többet haza. Higgyék el, hölgyeim és uraim, ma egy magyar családnak havi 36 ezer forinttal több bevétel iszonyatosan sok pénz. Az átlagbért keresőknél éppen ezért kell a 12 százalékos szja-kulcs, amivel a többletbevétel megvalósul. Az átlagbért meghaladó részre pedig egy olyan 24 százalékos adókulcsra van szükség, amely így is abszolút megfelel a társadalmi igazságosságnak.

Tisztelt Ház! A kormány az elmúlt nyolc évben folytatta azt, amit az elmúlt 28 év alatt szinte megszoktunk. A kormányok mindig megálmodtak egy szerintük ideális családot, és így próbálták fölépíteni a támogatási rendszert. Nyolc évük volt bizonyítani, hogy képesek megfordítani a demográfiai trendet és képesek élhető országot teremteni a magyar családok számára. Minden lehetőségük megvolt arra, hogy a magyar családok úgy érezhessék, végre megkapják az őket megillető figyelmet.

Ezt a történelmi esélyt azonban önök eljátszották. Az egész rendszer nagyon sokáig csak egy lufi, egy politikai termék volt, ugyanis három gyerek után járt kizárólag értelmezhető kedvezmény. A kétgyerekes családok sokáig és az egygyerekesek még mindig nem számítanak a Fidesznek, pedig a gyerekek nagy többsége ilyen családokban él. Csöndesen jegyzem meg, könnyen belátható férfi képviselőtársaim számára is, ahhoz, hogy megszülessen a harmadik gyerek, először meg kell születnie a másodiknak, a másodikat pedig megelőzi az első. Legyünk őszinték, fajlagosan egyébként, és ha önöknek van gyerekük, akkor pontosan tudják, a legnagyobb terhet az első gyermek felnevelése jelenti.

Abban az esetben, ha az első gyermek felnevelésének terhe az elviselhetőnél jobban megterheli a családi gazdaságot, nem fog vállalni második, főleg nem fog harmadik gyereket vállalni. Ezekre a kérdésekre nem adnak válaszokat az adótörvények sem. A család nem csupán egy elvont pátoszos kifejezés, amit bármikor kényük-kedvük szerint csűrhetnek-csavarhatnak az Alaptörvényben. Ma éppen ezért a családok százezrei érzik úgy, hogy ők nem számítanak.

Mi az LMP-ben nem egy pátoszos világban élünk, mi a valóságban élünk. Nekünk minden család számít, lakjon bárhol, vállaljon akárhány gyereket, és nevelje azokat akár egy vagy akár két szülő, ugyanazt a figyelmet kellene hogy megkapják. A kormány még mindig nem tette igazságossá a családi adókedvezmény rendszerét, mert az egygyermekesekkel továbbra sem foglalkoznak úgy, ahogy azt ők megérdemelnék.

Ha valóban demográfiai kormányzásról beszélünk, mint ahogy azt belengette Orbán Viktor, akkor már az egygyermekesek kedvezményeit kellett volna megduplázni. Nem nehéz belátni, hogy ha a gyermekvállalás már az első gyermek megszületésekor túlzottan megterheli a családok egzisztenciáját, nem fogják vállalni a második és a harmadik gyereket. Ha valóban demográfiai kormányzásról beszélünk, a családi pótlék, a gyes összegét 30 százalékkal kellett volna emelni. Nem tették!

Az egyszülős családoknál kiemelt adókedvezményeket kellett volna eszközölniük. Nem tették! Ha egyszer a választók akaratából mi leszünk kormányon, mi megtesszük, mert azt gondolom, hogy az a fajta társadalompolitika, amit önök folytatnak, Magyarország kárára van.

A kormánynak a munkavállalói járulékokat kellene csökkenteni, ehelyett a munkaadóit csökkentik. De ott is többet ártanak, mint használnak, mert a kormány még a régi szociális hozzájárulási adót is igazándiból egy megszorítás keretében tudja csak csökkenteni. Jó lakmuszpapírja az intézkedéseknek, hogy az ország gazdaságpolitikailag bajban van. A választási osztogatások, az EU-s források elapadása, a választás előtti gyors költés miatt emelkedik a hiány eközben. Elindultak a gazdasági világváltozások, az ingyenpénz korszakának vége. A kormány megszorít, és a megszorításokat már megint nem magukon, hanem a dolgozókon kezdi.

Elfogadhatatlannak tartjuk, hogy a kormány a kafetériakedvezmények közül csak a SZÉP-kártyát kívánja fenntartani. Én tárgyaltam a mai napon a munkavállalók képviselőivel, és pontosan tudom, hogy ezt a javaslatot, ami ebben a törvénycsomagban megfogalmazásra kerül, nem támogatták sem a munkaadók képviselői, sem a munkavállalók képviselői. Azt gondolom, hogy önök Magyarország Kormánya, illene, sőt mondhatnám, kötelező lenne önöknek figyelembe venni a gazdaság szereplőinek véleményét.

Le kell szögeznünk tehát, megszorítások jönnek, sőt ezek a megszorítások talán már el is kezdődtek. Hiszen nem alakult át az szja, elvették a nyugdíj előtt állók szociális hozzájárulási adókedvezményét, elveszik a kafetériát, és a sort még folytathatnám. A kormány folytatja az elmúlt 28 év politikáját, megszorításokat valósít meg a munkavállalókon.

Tisztelt Ház! Jelentős kedvezményezettjei a jelenlegi adórendszernek még a multinacionális vállalatok. Ezen cégek jelentős része az olcsó bérmunka miatt van Magyarországon, ennek a szerkezetnek a fenntartása hosszabb távon nem érdeke hazánknak. A kormány mégis beruházási támogatásokban, adókedvezményekben részesíti őket, legutóbbi ajándékuk a társasági adó gyalázatos csökkentése volt; 170 milliárdos ajándék, miközben a magyar kis- és középvállalkozások nem kaptak érdemi segítséget.

A kormány szavakban a hazai kisvállalkozások mellett áll, de közben nem tesz semmit értük. A Fidesz mindig a magyar családi vállalkozásokért kardoskodott, de közben az adóhivatal megkeseríti a hazai kis- és középvállalkozások életét. Csöndesen jegyzem meg, kedves képviselőtársaim, hogy az online számlázással, ami néhány nap múlva kötelező lesz és a hozzá kapcsolódó bejelentési kötelezettséggel kapcsolatban a NAV munkatársai a mai napig nem tudnak a kis- és középvállalkozóknak hiteles, valós segítséget nyújtani.

Azt gondolom, egyébként még úgy is, hogy én támogatom ezt az irányt, ezzel nagyon sok munkája lenne a kormánynak, hogy a kis- és középvállalkozások olyan támogatást kapjanak, amit föl is tudnak használni; és olyan támogatást kapjanak, ami után a Nemzeti Adó- és Vámhivatal vállalja a felelősséget, ha egyszer mondott egy szakvéleményt.

A családi vállalkozás a legjobb munkáltató, hiszen nemcsak munkaviszony van a munkáltató és a munkavállaló között, hanem a legtöbb esetben személyes kapcsolat is. És ami talán a legfontosabb, a családi vállalkozás nem megy sehová; nem csomagol össze és nem költözik az olcsóbb munkaerő ígérete miatt. Éppen ezért a kisvállalkozások adóztatásában a bevételarányos adók felé kell lépni. Ez segíti a túlélésüket, a nyugodt működésüket, ha nem kell egy rossz hónap után csődöt jelenteni a büntető fix tételek miatt és az aztán halmozódó és görgetett tartozások okán.

Éppen ezért kell a társasági adó felső kulcsát visszaállítani, a társasági adó felső kulcsának eltörlése egy megmagyarázhatatlan ajándék volt a multiknak és a nagyvállalkozásoknak. A 9 százalékos szint lényegében offshore országgá teszi Magyarországot. Azaz az ország abból él, hogy mások erőforrásait pióca módon elszívja. A kormány azt hiszi, hogy nyertesei lehetünk az adóversenynek, pedig annak egyetlen nyertese a multinacionális cégek lehetnek, akik kijátsszák egymás ellen az egyes nemzetállamokat, majd elteszik a duplázódó, triplázódó nyereségeket. Ez a pénz, ami kevesek kezén felhalmozódik, a közfeladatok finanszírozásából pedig hiányzik.

Tisztelt Ház! Mindenki tisztában van azzal, hogy Európa és a világ legmagasabb áfakulcsa a miénk. Az adótörvényekben megnyilvánuló áfacsökkentési javaslat teljesen véletlenszerű, és sem nem igazságos, sem nem fenntartható. Leginkább nem mond el semmit egy társadalompolitikai irányról, amit, azt gondolom, joggal várnának el önöktől Magyarország állampolgárai. Nem egy-egy terméket kellene kedvezményes kulcs alá vonni, hanem az élelmiszerek egész körét. Pontosan tudjuk, hogy az alapvető élelmiszerek ilyen magas áfakulccsal történő adóztatása elfogadhatatlan.

Ma ott tartunk, kedves képviselőtársaim, hogy az állam többet keres csak az áfán keresztül minden kiló kenyéren, mint a kereskedő vagy a pék. Nem véletlen jelentették be azt az elmúlt napokban, hogy várhatóan, egyébként a gazdasági helyzet miatt, 15-20 százalékos emelkedésre lehet számítani a pékáruk árában. Ha a kormányzat valóban elkötelezett amellett, hogy az emberek mindenképpen hozzájussanak az alapvető egészséges élelmiszerekhez, akkor akár támogathatja is az LMP javaslatát, ami arról szól, hogy az alapvető élelmiszereket vonjuk be az 5 százalékos áfakulcs alá.

(17.40)

Én azt gondolom, hogy ez az igazságos, mert ez egyszerre segíti hozzá az egészséges élelmiszerhez az alacsony keresetűt is és a gazdagabb társainkat is.

Az adóterhek arányainak beállításával támogatni lehetne az egészséges életmódot, és támogatni akarjuk a hátrányos helyzetben levő mezőgazdaságot és élelmiszeripari ágazatokat. Demagóg pénzosztogatás helyett, amely ráadásul inkább a közép-, felső réteget segítené, az LMP Magyarországon is a gyümölcsök, a zöldség, a friss kenyér, a pékáru, a liszt, a rizs, illetve az édesvízi halak áfáját csökkentené 5 százalékra.

Fontosnak tartjuk kiemelni továbbá, hogy a kormány elhibázott gazdaságpolitikájának köszönhetően Magyarország egyre több régiója szigetelődik el, marad le, köszönhetően annak, hogy valódi infrastrukturális beruházások nincsenek.

Ma Magyarországon lakhatási válság van, és sem az adótörvények nem segítik ennek a megoldását, sőt, ha nagyon szigorúan vesszük, a kafetériának például az albérleteket támogató megszüntetése (sic!) még nehezíti is ezt. Persze értem azt, hogy önök ezt nem értik, mert a lakhatási politika nincs benne a szótárukban, és ez szerintem baj. De emiatt viszont fiatalok milliói mennek el Magyarországról, pedig itt is fordulatra lenne szükség.

Az épületfelújítások áfájának további csökkentésével lehetne hatékonyabban támogatni az olcsóbb és energiahatékony lakások létrejöttét, a fenntartható rezsicsökkentést, ami nem kerülne egyébként utána milliárdokba az önkormányzatok számára például.

Egy olyan zöldpárt képviselőjeként vagyok itt, akik hiszünk a valóban igazságos adórendszerben, a fenntarthatóság értékeiben és a helyi közösségek valódi részvételében.

Szólnom kell arról, hogy egy fenntartható gazdaság megteremtése érdekében a termékdíjak emelésére lenne szükség, mert ez jelent ösztönzést anyag- és energiahatékony termékek és technológiák bevezetésére és elterjesztésére. A bevételekből pedig olyan tevékenységeket lehetne finanszírozni, amelyek ráerősítenek ezekre a folyamatokra, például zöldberuházások támogatása. Itt beszéltem már az épületszigetelésekről. Összességében azt gondolom, hogy úgy lehet ezt legrövidebben megfogalmazni, hogy zöldfordulatra van szükség.

Ugyancsak zöldpárti képviselőként kell elmondanom azt is, hogy a környezethasználók és a bányászati cégek nem fizetik meg az általuk okozott környezeti károkat. Azt gondolom, hogy pont ideje volna, sőt már nagyon nagy késésben vagyunk, hogy a „szennyező fizet” elvet egyszer valahára lássuk megvalósítani a magyar költségvetésben és a magyar adópolitikában, mert amíg a szennyező nem fizet, addig abban érdekelt, hogy az otthonunkat, a környezetünket túlhasználja, és a túlhasznált környezet pedig a gyermekeinknek és az unokáinknak fog elsősorban kárt okozni.

A fenntartható gazdaság megteremtése érdekében szükség van hazánkban is a rendkívül fenyegető klímaváltozás lassítására. Ennek egyik eszköze, hogy a klímaváltozást okozó üvegházhatású gázok, elsősorban a szén-dioxid kibocsátásának a csökkentése elérhető legyen.

Az LMP adózási politikájának célja (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az idő leteltét.) egy munka- és környezetbarátabb, a tőkét és a környezethasználatot jobban terhelő, egyszerűbb adórendszer megteremtése. Ennek fontos eleme lenne az általam elmondottaknak a beépítése. Köszönöm szépen. (Taps a Jobbik soraiból.)

Forrás: parlament.hu