Z. KÁRPÁT DÁNIEL, a Jobbik képviselőcsoportja részéről: Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Nem először ebben a ciklusban egy rossz szájízű javaslat fekszik előttünk, egy olyan, kettős érzéseket keltő javaslat, amelyről elmondhatom, hogy az alapcéljai tekintetében maximálisan támogatható lenne, mert igenis van olyan helyzet, amikor a magyar nemzetstratégiai érdek azt kívánja meg, hogy adott esetben bármely külföldi akvizíciós szándékot megakadályozzuk, piacszerzési szándékot legalábbis gátoljuk, hozzáteszem: mindezt szerencsés úgy véghez vinni, hogy a piacot azért magát nem sértjük a kelleténél jobban. De el kell hogy mondjuk, ha példának okáért az lenne a javaslat célja volt ilyen konkrét példa -, hogy Sirokon, mondjuk, egy lőszer gyártásával foglalkozó céget egy az egyben külföldi érdekeltség szerzett meg, és adott esetben nemzetstratégiai érdek szólt volna amellett, hogy hazai kézben maradjon ennek a stratégiai ágazatnak ez a nagyon fontos pillére, akkor azt mondom, hogy ez egy legitim vitaalap, akkor nekünk itt most van miről beszélgetnünk, és annak a szakmai keretrendszerét érdemes és lehetséges kidolgozni, hogy ezek az érdekeltségek hogyan maradjanak magyar, hogyan maradjanak hazai kézben és ellenőrzött kézben. De azt is el kell hogy mondjam, hogy amellett, hogy a külföldi terjeszkedés természetesen rejthet magában nemzetbiztonsági kockázatot, igen lehetetlennek tűnik elvonatkoztatni attól, hogy amíg Mészáros Lőrinc feltételezhető érdekeltségei, mondjuk, a Mátrai Erőműben szélesednek, amíg ezen stratégiai ágazatokban a Fidesz-holdudvar közvetlen akvizíciói érhetők tetten, közvetlen nem beruházásai, hanem bekebelezései érhetők tetten, sokszor mindenféle piaci ismérvet, piaci szempontot mellőzve, piaci árakat mellőzve, addig bizony nagyon nehéz dolga van egy ellenzéki képviselőnek, hogyha a jó szándékot próbálja meg feltételezni nem a kormány tagjairól személy szerint, hanem erről a javaslatról.

És azt kell hogy mondjam, hogy miközben ezek a kormányközeli, beruházásnak nehezen csúfolható beszerzések, bekebelezések zajlanak, ez a javaslat tulajdonképpen önmagáért beszél. Lényegét tekintve külföldi befektetőnek, vállalatnak be kellene jelentkeznie a minisztériumnál, hogy engedélyt kapjon a felvásárláshoz, terjeszkedéshez, de érdemes végiggondolni, hogy mondjuk, a megyeilap-piacon, ha megtörténik mindez, és egy külföldi érdekeltség már teret nyert egyszer a magyar sajtópiacon, mennyivel jobb nekünk az, hogyha Mészáros Lőrinc érdekeltségei kebelezik be a teljes piacot. Mondhatnánk, hogy jobb, mert legalább papíron, ugye, magyar kézben történik mindez, de a belpolitikai végeredményét tekintve mind a két folyamat egy nehézbombázással ér fel. Lehet relativizálni, hogy melyik nehézbombázás a súlyosabb az áldozatokra nézve, de én úgy gondolom, hogy a tisztességes piaci viszonyok szem előtt tartása lehetne az a járható út, amely ebben az esetben is célravezető.

Ezen javaslat értelmében a Fidesznek a gazdasági holdudvara fog informálódni az esetleges külföldi felvásárlási, terjeszkedési szándékról, és az érintett iparágakban, amelyek stratégiainak nevezhetők elég megemlítenem az energiaszektort, ahol a Mátrai Erőmű tekintetében történt kormányközeli feltételezhető akvizíció, de a pénzügyi szektorban vagy az MKB tekintetében ugyanígy tudnánk a példákat sorolni -, akkor elmondhatjuk, hogy még az is hiányzik, hogy mi számít nemzetstratégiai ágazatnak, iparágnak, érdekeltségnek.

2010 óta van egy teljesítetlen ígérvénye ennek a kormányzatnak, ez a teljesítetlen ígéret egy országleltár létrehozásáról szól, tehát a nemzeti vagyonnak nem egy olyan furcsán elrontott, lajstromszerű és hiányos felsorolásáról van szó, mint amit pár évvel ezelőtt önök be tetszettek nyújtani, hanem egy teljes nemzetivagyon-leltárról, egy országleltárról, amelynek alapján nagyon leegyszerűsítve meg tudnánk mondani, hogy mennyi a családi ezüst, és milyen összefüggésben áll fenn, hiszen ez komoly viták tárgyát képezte a parlamentben az utóbbi években, mégsem tudta ezeket a vitákat érdemleges módon eldönteni senki, hiszen az alap hiányzott.

Ugyanolyan ez, mint a költségvetési vita során, amikor az n-1, n-2 szabályt mellőzve tulajdonképpen egy szakmailag értékelhetetlen előterjesztést tesz a kormányzat, amiről politikai viták folynak, nem szakmai viták. És el kell hogy mondjuk, hogy miután a külföldi befektető a bejelentési kötelezettségét teljesítette, a Fidesz gazdasági holdudvara tájékozódott, hogy ez megfelelőnek tűnő vagy nem megfelelőnek tűnő akvizíciós szándék, a Fidesz gazdasági holdudvara ezt követően informálisan meg is akadályozhatja azt a külföldi térnyerést.

(10.40)

Önmagában nekem aztán tényleg semmi bajom nincs azzal, ha a külföldi térnyerési szándék visszaszorul minden olyan esetben, ahol van magyar potens, erőteljes érdekeltség vagy annak kiépítési lehetősége. Pont ezt kértük számon önökön az utóbbi évek során, és pont azt kell mondanom, hogy a mezőgazdaságtól a bankszektorig mindenhol az lenne az érdekünk, hogy a magyar érdekeltségek túlsúlya egyértelműen uralja a piacot.

A helyzet az (A kormánypárti padsorok felé:) nézzünk egy állatorvosi lovat, mert látom, hogy bólogat a képviselőtársam -, biztos van egyetértés közöttünk abban, hogy a nemzeti érdekeltség erősítése mindenekfelett való. De ha a bankszektort vizsgáljuk meg, akkor mit látunk?

Azt látjuk, hogy papíron a magyar gazdasági érdekeltségek aránya akár még az 50 százalékot is meghaladta, ezzel párhuzamosan ugyanakkor a pénzügyi tranzakciós illetéknek csúfolt adót, amit azért neveztek el illetéknek, hogy ne kelljen Brüsszellel lebokszolni a különféle adóbevezetések kapcsán esedékes vitákat, tehát ezt a pénzügyi tranzakciós illetéket 280 milliárdos tehertételként egy az egyben rátolták a magyar lakosságra, egy az egyben behajtották a magyar embereken.

Tehát Magyarország Kormánya semmilyen illetéket, semmilyen adót a pénzügyi tranzakciók tekintetében a pénzintézetek kapcsán nem foganatosított; ezt a magyar emberek fizették meg, az érintett intézetek által beismert módon. És tegnap Tállai államtitkár úr feláll, és büszkén elmondja azt, hogy jó, de most már évente 20 ezer forint erejéig gátat lehet szabni ennek a folyamatnak, és azt, amit áthárítottak, 20 ezer forinttal évente lehet csökkenteni. Tehát nem azt mondja az államtitkár, hogy megszüntetik az idegen érdekeltségek magyar pénztárcákra történő átterhelését, hanem azt mondja, hogy ebből egy kicsit visszanyesegetünk, és ez a hozzáállás jellemzi sajnálatos módon a kormányzatot a legtöbb stratégiai iparág tekintetében.

Tehát engem nem az zavar, ha adott esetben külföldiek nem tudnak bevásárolni a magyar energetikai piacra, hiszen történt már olyan, hogy nyolc nap alatt elvittek szinte két teljes gazdasági ágazatot, eszközarányos garantált profitot kapva, a balliberálisnak nevezett kormányzatok alatt, és nettó minősített hazaárulás mentén kifosztották ezt az országot, amiben aztán csúcsosodott a kormányzat rezsicsökkentésnek nevezett folyamata, ami szintén legalábbis sumákságokkal tarkított. Hiszen ha a világpiaci árcsökkentéseket engedték volna begyűrűzni a magyar piacra, akkor ma sokkal alacsonyabb rezsidíjakat fizetne a magyar lakosság, mint azt jelen pillanatban teszi.

De el kell hogy mondjuk: a stratégiai ágazatok kezelésének az alapfilozófiájában én egyetértek önökkel. Én maximálisan támogatom a kormányt abban, hogy a hazai érdekeltségek térnyerését erősítse. De a bankszektort illető példa bizonyítja azt, hogy nem mindegy, hogy hogyan teszi ezt, nem mindegy, hogy mennyire körülbástyázva kísérli meg mindezt. Éppen ezért mondom azt, hogy az előttünk fekvő javaslat adott esetben mutathatna jó irányba, és hozhatna áldásokat a magyar gazdaság számára, ugyanakkor ennek a garanciáit hiányoljuk. Nyilván a viták, a módosító javaslatok benyújtása, majd a részletes vita során ezen kételyek eloszlatására még bőven lesz lehetőség, de önmagában az, hogy a Fidesz gazdasági holdudvara ellenőrzése alá vonja a külföldi befektetési szándékok idézőjeles piacát, tehát megmondja egy külföldi befektetési szándékról, hogy az jó vagy sem, megmondja azt, hogy ő ki akarjae váltani saját fideszes akvizíciós szándékkal vagy sem, egy egypártrendszeri uralmi formának a megnyilvánulása, ami nyilván elutasítandó. Tehát ezért mondtam azt, hogy furcsa kettős érzések kavarognak az emberben. Egyrészt védeni akarja a saját hazáját bármilyen idegen törekvéssel szemben, és úgy gondolom, hogy minden jóérzésű ember úgy gondolkodik, hogy a saját hazája az első ebben a képzeletbeli sorrendben.

De azt is el kell hogy mondjam, hogy amit a NER az utóbbi nyolc évben művelt a magyar gazdaság területén, legyen szó energetikáról, legyen szó szerencsejátékról, legyen szó a különböző koncessziók elosztásáról, földekről, dohányról, az egészen vérlázító, és egy tökéletes látleletét biztosítja annak, hogy mi történik, ha a Fidesz-KDNP gazdasági holdudvara egyeduralomra tesz szert. Most már odajutottunk, hogy a sajtó nagy részét bekebelezték, de még ezen belül is a gazdasági holdudvar emberei egymás torkának ugranak, tehát semmi sem elég. Tökéletesen bizonyított az, hogy nincs üvegplafon a fideszes akvizíciók fölött, képesek aztán még többet, még többet akarni, egymás torkának ugrani a még többért, és ha erről szól ez a javaslat, akkor nem tudom támogatni; ha a magyar gazdaság védelméről szól, akkor pedig tudom támogatni.

Még egyszer szeretném hangsúlyozni, hogy a mi kételyeink eloszlatására azért nagyon sok nap áll rendelkezésre, és nagyon sok múlik a kormányzati kommunikáción, a tisztességes vitán vagy legalábbis ennek szándékán a tekintetben, hogy a Jobbik frakciója képes lesze támogatni ezt a javaslatot. Köszönöm a figyelmet. (Taps az ellenzék soraiban.)

Forrás: parlament.hu