DR. KERESZTES LÁSZLÓ LÓRÁNT (LMP): Köszönöm szépen a szót, elnök úr. Tisztelt Országgyűlés! Ha már a költségvetésről vitázunk, akkor szeretnék reagálni röviden néhány előttem szóló képviselő felszólalására, egyrészt Hadházy képviselő úr, másrészt Aradszki András képviselő úr felszólalásaira. Hadházy Sándor képviselő úr hosszasan értékelte a pozitív gazdasági folyamatokat, a stabil gazdasági helyzetet, illetve a kiszámíthatóságot, és egy nagyon komoly távlati tervet, víziót vázolt fel. Én azt gondolom, hogy ennek a megalapozatlanságát éppen aláhúzzák az aktuális hírek, amelyek a forintárfolyam gyengüléséről és az aggasztó hírekről szólnak. Illetve alá tudom támasztani ezeknek a túl optimista terveknek, ennek a túl optimista jövőképnek a megalapozatlanságát olyan problémákkal is, hogy továbbra is óriási az elvándorlás a magyar fiatalok körében, és továbbra is vannak olyan nagyon fontos gazdasági és társadalmi rendszerek, olyan alaprendszerek, amelyek recsegnek-ropognak, és amelyek kiszámíthatósága nem biztosítható, és nem is látjuk, hogy hol vannak azok az ezermilliárdok, amelyekre szükség lenne. Tehát én úgy vélem, hogy egy kicsit optimista volt a képviselő úr felszólalása, és ennyiben mindenképpen reagálnom kellett rá.

Ugyanakkor azt is jelezte a képviselő úr, hogy stabilak a számok a költségvetésben, tehát megalapozottak a számok. Én most nem szeretnék belemenni ebbe a vitába, de rendkívül fontosnak tartom, hogy sokkal relevánsabb arról vitázni, hogy hogy néz ki a költségvetés szerkezete, tehát nem konkrétan a számok megalapozottsága, hanem maga a költségvetés szerkezete. Egyik ellenzéki képviselőtársam említette azt a kérdést, hogy a költségvetés összeállítása, a költségvetésről szóló vita egy politikai vita vagy egy szakmai vita. Én azt gondolom, hogy ez alapvetően egy politikai vita, mert politikai döntéseket kell hoznunk, hogy a rendelkezésre álló forrásokat mire akarjuk felhasználni, majd a megfelelő politikai döntések meghozatala után már szakmai szintre kell terelni, és akkor jön a végrehajtás.

Ugyanakkor épp az nem olvasható ki Magyarország jövő évi költségvetéséből, amit néhány ellenzéki képviselőtársam is említett, például az új ipari forradalomra való felkészülés. Hiszen látszik, hogy megalapozatlan az a kijelentés, hogy az oktatásra többet kíván fordítani a kormány. Ez nem igaz, mert reálértéken nem kíván rá többet fordítani a kormány, illetve látjuk azokat a kormányzati intézkedéseket, amelyek pont ellenkező irányba, tehát a kutatás-fejlesztés kibontakozási lehetőségei tekintetében ellentétes irányba hatnak. A kormány mond egy-két olyan célt, amivel egyet is lehetne érteni, ugyanakkor ha ránézünk a költségvetésre, akkor a számokból kiolvasható, hogy másként cselekszik és mást mond. Nyilván ez egy alapvetés, a miniszterelnök úr korábbi kijelentéseiből tudhatjuk, hogy nem azt kell figyelni, amit mondanak, hanem azt, hogy mit cselekszenek. Jelen esetben azt kell figyelni, hogy a költségvetésbe milyen számokat írtak be.

Aradszki képviselő úr hosszasan értékelte a 2010 előtti időszakot. Én azt gondolom, hogy zsinórban a harmadik kormányzati ciklus megkezdése után már nem ezzel kéne foglalkozni, hanem a saját teljesítményükkel, illetve annak a hiányával és az elkövetett hibákkal kéne inkább szembesülni és azzal kéne foglalkozni, mint a 2010 előtti időszakkal. Azért zárójelben megjegyzem, hogy az az előtti időszak kritikájával a legtöbb kérdés tekintetében egyetértünk mi is, nyilván ezért fogalmazzuk meg azt, hogy az alternatíva nem a 2010 előtti időszakban keresendő a jelenlegihez képest.

Ugyanakkor egy fontos dolgot említett a képviselő úr a nemzeti szuverenitás kérdése kapcsán. Majd egy-két konkrét példával fogom illusztrálni a költségvetésből, illetve a kormány politikájából, fejlesztési politikából és különböző nemzetközi szerződésekből, hogy itt is másként cselekszik a kormány, mint amit kommunikál.

S még egy gondolat a kereszténydemokrata programról. Nacsa képviselő úr családbarát intézkedésekről beszélt. Én azt gondolom, hogy az lenne egy igazi kereszténydemokrata program és az lenne családbarát kormány, amely megakadályozza azt a folyamatot, hogy családok ezreinek kell kényszerűségből szétszakadni az elvándorlás miatt. Sajnos ez egy nemzeti tragédia. Ha valaki családbarát kormányzásról beszél, akkor ezzel a kérdéssel kéne szembeszállni.

Az a fő gondolatom a költségvetés kapcsán, hogy ezekkel a kérdésekkel éppen nem foglalkozik a költségvetés. Nincs benne, nem olvasható ki belőle az az alapvető szemléletváltás, amely magában hordozná azt, hogy ezek ellen a folyamatok ellen fel tud lépni a kormány. Gondolok itt az elvándorlás kérdésére, a demográfiai válság problémáira, a vidéki területek kiürülésére, arra, hogy képtelenek voltunk, illetve képtelen volt ez a kormányzat, de hozzáteszem, a megelőző kormányzat is csökkenteni az országon belüli területi különbségeket, és képtelenek voltak kezelni a bérválság kérdését annak ellenére, hogy egyik kormánypárti képviselőtársam arról beszélt, hogy folyamatos a béremelkedés. Lehet, hogy volt béremelkedés, ugyanakkor még mindig olyan szintű bérválság van, ami sajnos megalapozza ezt a súlyos nemzeti tragédiát okozó elvándorlást. Véleményünk szerint szükséges lenne egy alapvető szemléletváltás a politikában, és ezeket célokat kellene a központba állítani, és ilyen módon kellene jó gazdaként valamennyi forrást felhasználni, és ilyen módon kellene megtervezni a költségvetést.

Ugyanakkor még egy dologra utalnom kell. Egyrészt olvashatjuk a költségvetés számait, másrészt el kell mondani, hogy sajnos minden évben a korrupcióra megy el a legtöbb pénz Magyarországon. Az lenne az egyik legfontosabb feladat, hogy a költségvetés vitája során vagy sokkal inkább azt megelőzően, hogy ezt a fajta rendszerszintű korrupciót fel kellene számolni. Ez súlyos felelőssége a kormányzatnak, és nem látjuk azokat az intézkedéseket, hogy ez irányba lépéseket tennének, sőt a helyzet fenntartásában érdekeltek, és a cselekvésük is azt támasztja alá, hogy ezt a fajta rendszerszintű korrupciót fenntartsák. Az LMP nagyon fontosnak tartja a korrupcióellenes küzdelmet, és az elmúlt ciklusokban nagyon sokszor benyújtottunk már olyan javaslatokat, amelyek nagyon sok tekintetben kezelnék ezt a problémakört. Most ismét benyújtottunk egy korrupcióellenes törvényjavaslatot, amely a gazdasági érdekérvényesítés szabályozása mellett megteremtené az átláthatóság feltételeit, és a különböző ellenőrző szerveknek megteremtené a valódi önállóságát és lehetőségét, hogy ezt az ellenőrző funkciót el is tudják látni. Az lenne az egyik első legfontosabb lépés, hogy a közpénzek felhasználása kapcsán szüntessük meg a korrupció lehetőségét, és akkor beszélhetünk egy reális költségvetés-tervezésről vagy költségvetési vitáról.

Néhány szót kell ejtenem olyan gigaprojektekről, olyan beruházásokról, amelyek meggyőződésünk szerint nem szolgálják a nemzet érdekeit, sőt adott esetben olyan szinten kiszolgáltatnak minket hosszabb távon a gazdasági és egyéb társadalmi folyamatok tekintetében, amelyek adott esetben megkötik majd egy későbbi kormányzatnak a kezét, hogy talán jobb irányba tereljék ezeket a folyamatokat. Nagyon sokszor beszéltek már képviselőtársaim itt a Ház falai között a paksi bővítés hatásairól, illetve az azzal kapcsolatos véleményünkről. Én ebbe most nem szeretnék belemenni, de a lényeg az, hogy mi olyan tartalmú módosítókat nyújtunk be, amelyek minden ezzel kapcsolatos kiadást természetesen törölnének a költségvetésből. Meggyőződésünk, hogy ezeket az ezermilliárdokat egész más irányba, egész más módon kellene felhasználni, és ez szolgálná a nemzet érdekeit.

A sportközpontok, stadionépítések kapcsán is már sokszor elmondtuk a véleményünket, a megfelelő módosító javaslatokat benyújtottunk.

Szeretnék ugyanakkor egy konkrét projekt mentén egy kicsit többet idézni, ez a Budapest-Belgrád vasútvonal fejlesztésének a kérdése. Ez kifejezetten egy olyan projekt a megítélésünk szerint, amely nem a magyar nemzeti érdekeket szolgálja. Nincs egy világos alátámasztó, igazoló értékelés a tekintetben, hogy ez a sok száz milliárd forintos projekt bármiféle hasznot hozna, tehát hogy ez egy kihasznált infrastruktúra megépítését vagy bővítését alapozná meg.

(10.00)

Mi úgy látjuk ezt a kérdést, hogy ez konkrétan a kínai érdekeket szolgálja ki, kínai referenciákat teremt, semmiképpen nem szolgálja a magyar nemzeti érdekeket. Kínai hitelből történik ez a beruházás, ezt tulajdonképpen a magyar adófizetők fogják megfizetni. Tehát ilyen módon ez egy olyan beruházás, ami nem a nemzeti érdekeket szolgálja, de végső soron a magyar adófizetők százmilliárdjai mennek rá. A becsléseket, hogy mennyibe fog kerülni ez a beruházás, most már 700-900 milliárd forint közé teszik.

A filozófia e mögött egy új selyemút kialakítása, a pireuszi kikötő felőli szállítási kapacitások megteremtése. A szakmában majdhogynem konszenzus van a tekintetben, hogy olyan messze van a pireuszi kikötő, hogy ez a vasútvonal erre a célra alkalmatlan lesz, utasforgalom tekintetében pedig nem a legrelevánsabb fejlesztési lehetőség. Megjegyzem, hogy ebből a pénzből, mondjuk, 900 milliárd forintból a valóban kihasznált vagy jobban kihasználható magyar vasúthálózaton óriási fejlesztéseket lehetne eszközölni, gyakorlatilag a lassújeleknek a jelentős részét meg lehetne szüntetni a hazai vasúthálózaton.

A kormány nemzeti elkötelezettsége kapcsán még egy adalék. A pireuszi kikötő elérésére fektetünk be vagy kíván befektetni a kormány százmilliárdokat gyakorlatilag a magyar adófizetők pénzéből, a másik irányból pedig voltak olyan kormányzati tervek bevallom őszintén, nem tudom, hogy ezek most hogy állnak -, amelyek egy másik kikötő, a szlovéniai Koper kikötő elérhetőségét növelnék. Ott egy húszegynéhány kilométeres vasútvonal-fejlesztésbe kíván beszállni a magyar kormány, vagy korábban voltak ezzel kapcsolatban ilyen szándékok. Hozzá kell tenni, hogy a pireuszi kikötő és a koperi kikötő egymással konkurens kikötők.

Mi értelme van ennek? Tehát magyar közpénzből egymással konkuráló fejlesztéseket végrehajtani, amikor éppen, hogyha egy ilyen új selyemutat akarnak létrehozni, akkor vasúti összeköttetésben is lehetne gondolkodni. Tehát ez a véleményem a magyar kormány nemzeti elkötelezettségéről.

Egy nagyon fontos kérdésről szeretnék még mindenképpen beszélni, ami a területi különbségek csökkentésének az ügye. Az mindenki számára világos, hogy sajnos az uniós csatlakozásunk óta nem sikerült azon a helyzeten változtatni, hogy négy hazai régió is az Unió húsz legszegényebb térsége között van ez nyilván a jelenlegi és az azt megelőző kormányok súlyos felelősségét is felveti.

De látni kell azt is, hogy a régiókon belüli területi különbségek is rendkívül aggasztóak. Nem tudta megállítani ez a kormány sem, de láthatóan szándéka sincs a régiókon belüli területi különbségek növekedésének megállítására. Ez a kormány nem tudta megállítani a vidékről történő elvándorlást, de látható a betervezett forrásokból, a költségvetés szerkezetéből, hogy a kormány már igazából le is mondott erről a feladatról, lemondott az aprófalvakról. Elmondhatjuk azt, hogy gyakorlatilag az elmúlt évtizedeknek a faluromboló politikáját folytatja ez a magát nemzetinek mondó kormány. Nem olvashatóak ki azok a források, egyáltalán a kommunikációból sem ütközik ki vagy ott sem látható, hogy milyen módon kívánják a falvak elnéptelenedését, a periférikus térségben található falvak elnéptelenedését megállítani.

Szó volt kommunikációs szinten egy „Modern falu” programról, a „Modern városok” program analógiájára. De hol vannak ennek a költségvetési forrásai? Hol a tartalma? Hol a megalapozottsága? Mikor fog ez megvalósulni?

És akkor a „Modern városok” programról. Én magam is egy városi, nagyvárosi képviselő vagyok, pécsi, ott közvetlen közelről tapasztaltam azt, hogy milyen módon működik a „Modern városok” program, vagy mi a filozófiája a kormánynak. Alapvetően az, hogy nem adja oda az önkormányzatoknak a forrást, elvonja a városoktól, majd Orbán Viktor körbejárja az országot, és mint egy jótevő, elmondja, hogy milyen fejlesztések fognak megvalósulni. De ilyen módon nemhogy a lakosságnak, nemhogy az érintett közösségeknek a véleményét nem veszik figyelembe, de még a szakmai véleményeket sem veszik figyelembe, hogy egy adott településen a lehetőségeknek megfelelően mik lennének a legfontosabb fejlesztések.

Azt nem vonom kétségbe, hogy voltak nagyon jó fejlesztések, olyanok, amelyek Pécsre is konkrétan jó hatással voltak, de nyilván amikor ilyen szűkösen állnak rendelkezésre fejlesztési források, akkor alapvető felelősség az, hogy ezeket a forrásokat maximálisan, a lehető legjobban, a leghatékonyabban használjuk ki. Ez elmaradt, és erre az a „Modern városok” program olyan módon történő végrehajtása, amit a kormánytól tapasztaltunk, semmiképpen nem alkalmas.

Beszélnem kell még röviden az egyik szívügyemről, a közlekedés kérdéséről, a közlekedéspolitikáról. Megállapíthatjuk azt, hogy ez a kormány is, elődjéhez hasonlóan, egy teljesen alkalmatlan közlekedéspolitikát folytat. Tehát egyik részről elmondhatjuk azt, hogy a közlekedésfejlesztéshez kapcsolódó projektek, elképzelések is megalapozatlanok, rossz irányúak, legtöbbször egyébként a jelenlegi kormányzat, illetve az azt megelőző is politikai fejőstehénnek használta ezeket a közlekedéspolitikai fejlesztéseket.

Ugyanakkor egy nagyon fontos alrendszer, a közösségi közlekedés rendszere is recseg-ropog, és bár a szakmában teljes konszenzus van annak kapcsán, hogy alapvető reformra lenne szükség, semmilyen mozgást nem látok a kormány részéről, vagy hogy egyáltalán nyitottság lenne arra, hogy egy ilyen átfogó közlekedési reformot megvalósítsanak.

Mi az elmúlt időszakban egyébként több körben is letettünk olyan közlekedéspolitikai, közösségi közlekedési reformjavaslatokat, amiben elmondhatjuk, hogy teljes szakmai egyetértés volt, teljes ellenzéki egyetértés volt, sőt voltak olyan kormánypárti politikusok most neveket nem mondok, nem akarok nekik rosszat okozni -, akik szintén egyetértettek ezeknek a reformoknak a helyes irányával és az alapvető fontosságával.

Sajnos nem látjuk a nyomait, hol van a nemzeti buszgyártás, amit beígértek, hol vannak azok a fejlesztések, a járműparkfrissítés, ami a közösségi közlekedés rendkívül rossz helyzetét segítené, az új állami, regionálisan átszervezett társaságok esetében egészen aggasztó a járműparknak az átlagéletkora. Az imént hallhattuk Rétvári államtitkár urat a mentőautó-állomány fejlesztéséről. Ezek nagyon örvendetes dolgok, de rendkívül fontos lenne, hogy a közösségi közlekedés járműállományát is fejleszteni kell, és milyen jó lenne, hogyha a kormányzati retorikának megfelelően ez egy nemzeti buszgyártásnak adna óriási piaci lehetőséget. Sajnos ennek a nyomát sem látjuk, illetve csak egy-két apróbb törekvést, de igazából azok is elhaltak.

Nézzük a fejlesztéspolitikát! A legkirívóbb a költségvetésben, hogy a korábbi 40 milliárd helyett 20 milliárd forintot kívánnak költeni a közútfejlesztésre. Ez egy óriási felelőtlenség a megítélésünk szerint. Azt tudni kell önöknek is, hogy a magyarországi alsóbbrendű úthálózat állapota évről évre romlik, tehát egyre rosszabb lesz azoknak az utaknak az állapota, amelyek már olyan rossz helyzetben vannak, hogy javítani nem lehet, újra kell építeni őket. Ez a folyamat fog felgyorsulni, tisztelt képviselőtársaim, azáltal, hogyha tovább csökkentik a karbantartásra fordítandó forrásokat, és hagyják ezeket az utakat tönkremenni. Csak nem tudom elképzelni, honnét lesznek források ahhoz, hogy ezeket az utakat újjáépítsék. Rendkívül fontos, hogy ezek az utak ez legyen egyértelmű élettel töltsék meg a periférikus vidéki térségeket, amelyek egyébként ezer más infrastrukturális problémával is szembesülnek.

A másik oldalról, az autópálya-építés vagy a gyorsforgalmi úthálózat fejlesztése kapcsán vannak még komoly kérdőjelek, nem igazán látjuk most, hogy milyen új irányt kíván a kormány tekintetbe venni. De az világos, hogy véleményünk szerint most nem újabb autópálya-építésekre lenne szükség, hanem pontosan az alsóbbrendű úthálózatnak, illetve a néhol nagyon rossz állapotban lévő főutaknak, hagyományos főutaknak a karbantartását kéne elvégezni, hiszen az autópályák akkor lesznek relevánsak, akkor lesznek jobban kihasználhatóak, hogyha a ráhordó funkciót ez az alsóbbrendű úthálózat meg tudja valósítani. Sajnos erre most nem alkalmas ez az úthálózat.

Azzal egyetértünk ugyanakkor, hogy vannak olyan fontos gyorsforgalmi úthálózati elemek, amelyek szükségesek. Nagyon sokszor elmondtam már különböző fórumokon, hogy megítélésünk szerint óriási szükség lenne például egy olyan gyorsforgalmi összeköttetésre, ami az ország déli régióit a fővárost elkerülve összekötné. Ezeket a projekteket kéne erőltetni, sürgetni, illetve az elkészült autópályáknak a határig történő meghosszabbítása is indokolt lehet. De összességében nem a magyar gyorsforgalmi úthálózat további sűrítésére kéne a forrásokat felhasználni, hanem arra kéne törekedni, hogy az alsóbbrendű úthálózat alkalmas legyen arra, hogy ellássa az alapvető feladatát, hogy a vidéki életnek a feltételeit, a gazdasági működés feltételeit megteremtsék, és ilyen módon egyébként egy ráhordó funkciót is be tudjanak tölteni a gyorsforgalmi úthálózat kapcsán.

Az LMP-nek rengeteg javaslata lesz e tekintetben, amit elmondtam, nyilván az ezt megalapozó rengeteg módosító javaslatot benyújtottuk, illetve benyújtunk, amelyek ezekből a nagy fejlesztési irányokból ezeknek az elfeledett, de rendkívül fontos céloknak a megvalósítására fordítanák ezeket az összegeket. Én nagyon bízom benne, hogy képviselőtársaim belátják, hogy ez egy tarthatatlan helyzet, és támogatják majd ezeket a módosító javaslatokat.

Mi megfogalmaztunk korábban olyan javaslatot is, hogy a tömegközlekedés áfáját, a közösségi közlekedés áfáját is csökkentenünk kell ennek megfelelően is tettünk, illetve teszünk majd a későbbiekben is javaslatokat. Hozzáteszem egyébként még, hogy az alsóbbrendű úthálózat problémája tekintetében, azzal együtt, hogy a kormány jelentős mértékben csökkenti a ráfordításokat a korábbi évhez képest, szakmai számítások szerint 1000 milliárd forint hiányzik ahhoz, hogy az alsóbbrendű úthálózatot rendbe lehessen tenni, hogy legalább egy megfelelő szinten a vidéki térségeket el tudja látni.

Nagyon röviden az önkormányzatok helyzetéről is szeretnék szólni. Egy korábbi vitában elhangzott egy felvetésemre kapott kormányzati válaszként, hogy nem tudnak eladósodni az önkormányzatok. Dehogynem tudnak eladósodni! Nyilván közvetlenül az önkormányzat eladósodását jogszabályi módon meg lehet akadályozni vagy kormányzati hozzájáruláshoz lehet kötni a hitelfelvételt, de bizony az önkormányzatok a saját cégeiken keresztül brutálisan kezdenek eladósodni. Pécs példáját tudom hozni: egykor 44 milliárd forint adósságátvállalás történt, most a cégekkel együtt 20 milliárd forint felett van a városnak az adóssága. Pécsi képviselőtársaim pontosan tudják, hogy bizony kőkeményen el tud adósodni egy város, hogyha rossz a gazdája, illetve másik oldalról rossz a kormányzati politika, ami ezzel kapcsolatos.

(10.10)

Alapvetően nem az a probléma egy önkormányzattal, hogy eladósodik, kevés forrása van, az a közvetlen probléma, hogy nem tud részt venni egy olyan feladatban, ami egyébként egy nagyon komoly, fontos feladat lenne az önkormányzatnak, hogy egy gazdaságélénkítő tevékenységnek a motorja, katalizátora legyen. Források hiányában nem tudja a helyi gazdaságot fejleszteni. Másrészről pedig rengeteg magyar város, önkormányzat nem tudja azokat a nagyon fontos közszolgáltatásokat finanszírozni, amelyek közvetlenül érintik a magyar embereket. Például vízszolgáltatás, közösségi közlekedés kérdése. Pontosan ezért történik az, hogy eladósodnak az önkormányzatok például egy járműállomány-frissítés kapcsán. Bizonytalanok az állami árkiegészítések, támogatások, ezért történik az, hogy óriási helyiadó-emeléseket tapasztalhatunk országszerte mindenhol az önkormányzatok szintjén. Nyilván egy kényelmes kormányzati pozíció, hogy megvonja a forrásokat vagy nem adja oda teljes mértékben a forrásokat, amelyekre szükség lenne, és majd a helyi fideszes polgármester megméri a saját népszerűségét a tekintetben, hogy óriási adóemelést hajt végre, ezzel sanyargatva a városi polgárokat. De nyilvánvalóan ez nem megoldás.

Ezért az LMP olyan irányú módosító javaslatokat is benyújt, amelyek növelnék az önkormányzatoknak jutó forrásokat. Közülük egy javaslatot emelnék ki. A gépjárműadó helyben maradó értékét 100 százalékra növelnénk, ezzel rögtön 14 milliárd forinttal növelnénk meg az önkormányzatok forrásait. Szerintem arról nem kell vitatkozni, hogy a gépjárműhasználat negatív hatásai helyben képződnek, nyilván teljes mértékben logikus az, hogy ez az adó oda kerüljön, és ezt a forrást az önkormányzatok tudják felhasználni.

De meg kell említenem még azt is, hogy az LMP több száz módosító javaslatot gyűjtött össze, olyan módosító javaslatokat, amelyek alsó szintről, helyből érkeztek. Konkrétan helyi közösségek küldtek nekünk olyan projekteket, amelyek alapvető fontosságúak. Rengeteg, több száz ilyen javaslatot fogunk benyújtani, ami pontosan ezt a helyzetet kívánja orvosolni, hogy az önkormányzatnak az alapvető közszolgáltatásokra, a legfontosabb feladatok ellátására sincs megfelelő forrásuk. Ezeket akkor ilyen módon legalább a központi költségvetésből biztosítani kell. Olyan projektek vannak ezek között, mint valahol egy röntgengép javítása, azbesztmentesítési program, szakrendelő fejlesztése, kórházi eszközfejlesztések, légszennyezettségi monitoringrendszer bővítése, talajszennyezettség kármentesítése, ivóvízminőség javítása. Ezek mind-mind olyan programok, amelyeket, ha megfelelő lenne az önkormányzatok ellátásának rendszere, megfelelő lenne a forrásuk biztosítása, nem kéne a központi költségvetésből megvalósítani, hanem meg tudnák oldani saját hatáskörben. Köszönöm a figyelmet. (Taps az ellenzék padsoraiból.)

Forrás: parlament.hu