STUMMER JÁNOS (Jobbik): Nagyon szépen köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Képviselőtársaim! Orbán Viktor politikai taktikájának a lényege abban áll, hogy a kormánynak soha nem az a dolga, hogy kormányozzon. Nem arra helyezi a hangsúlyt, hogy jó döntéseket hozzon, vagy próbálja érvekkel megvédeni azokat a változásokat, amelyek megtestesülnek a döntésekben, hanem az a dolga, hogy az ellenzéket folyamatosan támadni kell. Ellenségképet kell felépíteni, veszélyt kell megfogalmazni, a patás ördögöt kell a horizontra rajzolni, és utána ezt az ellenségképet meg kell vádolni a legképtelenebb vádakkal. A történészek között vita van arról, hogy ezt a politikai taktikát Hitler tanulta-e Sztálintól vagy éppen fordítva, Sztálin tanulta-e Hitlertől. A kérdés, a történeti kérdés eldöntése azonban nem ennek a felszólalásnak a tárgya. Az azonban igen, hogy önöket jobb belátásra bírja. Nem kommunikációs kormányzással kell a saját táboruknak politizálni, hanem valódi kormányzással egész Magyarország érdekében. Önök azonban évek óta az előbbit teszik. A baj gyökere valószínűleg a demokráciáról vallott felfogásukban keresendő. Ugyanis egy választás nem arról szól, hogy melyik politikai erő kormányozza Magyarországot. Ez csak következmény. Egy választás mindig arról szól, hogy a választópolgárok szerint milyen irányba kell elindulni az országnak. Az emberek nem pártokat választanak, bár vannak pártagymosottak, akik ezt gondolják, hanem közös jövőt választanak, és ennek az irányát el is döntik. Majd annak a kormánynak adnak felhatalmazást, amelyikről azt gondolják: ígérete szerint majd abba az irányba fog haladni.

(18.20)

Tisztelt Képviselőtársaim! Valójában az emberek személyes jövőjükről döntenek, mindenki erről dönt, de a mindenkori kormánynak nemcsak azok hangját kell meghallania, akik az őt támogató politikai közösségre szavaztak, hanem azokét is, akik más véleményen voltak. Ha a mindenkori kormány figyelmen kívül hagyja őket, akkor megsérti és megalázza ezeket az embereket, valójában bevallja, hogy az embereket egyszerű hatalmi eszköznek tekinti. Ez a felfogás valójában azt jelenti, hogy miután megvan a többség, azt gondolják a kormánypártok, azt tehetnek, amit akarnak. idézet vége.

Tisztelt fideszes, most már csak Képviselőtársam! Köszönöm, hogy megtisztelte a Magyar Országgyűlést a jelenlétével, sajnálom, hogy a másik kétharmadnyi képviselőtársa ezt nem tette meg, mindent el is mond egyébként arról a mentális állapotról, amibe önök kerültek. De szeretném felhívni a figyelmüket arra, hogy ha van egy kis idejük, önnek és a többi, jelenleg a helyén nem tartózkodó képviselőtársának, halaszthatatlan közfeladataik ellátása közben, kérem, nézzenek utána, hogy ezek az előbbiekben elmondott mondatok mikor és hol hangoztak el. Kicsi segítséget egyébként adok önöknek: innen tőlem néhány méterre, azon a pulpituson, kicsit több mint egy évtizeddel ezelőtt, éppen egy költségvetési vitában. Keressék meg ezt a felszólalást, nézzék meg, hogy ki mondta el ezeket a mondatokat, utána pedig tartsanak önvizsgálatot.

Tisztelt Képviselőtársaim! Önök nem rekeszthetnek ki az önökétől eltérő véleményeket, más jövőképeket, magyar emberek akaratát ebből a költségvetési javaslatból sem. Meggyőződésem szerint önöknek ehhez nincsen jogunk. De félek, hogy így fognak tenni, összességében pedig már ez az egy érv is elegendő lenne arra, hogy egy magunkfajta polgári értékrendet valló ember elutasítsa ezt a költségvetést. De nézzük meg mindezt egy másik szempontból: ad-e választ ez a költségvetés a magyar emberek és Magyarország legfontosabb gondjaira? Kiolvashatók-e belőle közös nemzeti célok, amelyek elérését szolgálja ez a költségvetés? Kiolvashatók-e azok a nagy közös célok, amelyek alkalmas eszköze kíván lenni az előttünk fekvő javaslat? A költségvetés elolvasásakor ugyanazt a betegséget tapasztaljuk, mint a nem létező kormányprogramban. Ez nem meglepő, hiszen a költségvetés nem más, mint a kormányprogram következő évre vonatkozó tükre. De ebből a költségvetésből ilyet kiolvasni nem lehet, maximum annyit, hogy „Csak a Fidesz!” és hogy „Folytatjuk”.

Önök mindig a saját támogatóik szoknyája mögé bújnak, náluk keresnek menedéket, amikor a döntéseiket indokolják. Április 8-a óta 2,5 millió ember szavával intik csendre az ellenzéket, és közben megfeledkeznek róla, hogy legalább ennyien támogatták az ellenzéki oldalt is. Az pedig, ha meg nem sértem önöket, hogy önök kétharmados többséggel ülnek ebben a teremben a következő években, csupán az önök által eltorzított választási rendszer és választási csalások sorozatának eredménye és következménye. Az önök kétharmada. (Dr. Völner Pál: Tényeket!) De hagyjuk is ezt, ezzel önök sokkal inkább tisztában vannak, én azt gondolom, mint én magam, Kubatov Gábor közvetlen környezetében. De mindettől függetlenül önöknek és az önök felelősnek mondott kormányának az lenne a dolga, hogy a magyar emberek összességének politikai akaratát megtestesítsék. Erre kötelezi önöket Magyarország Alaptörvénye, erre tettek esküt önök néhány héttel ezelőtt.

Az én időkeretem nem teszi lehetővé, hogy minden április 8-án kinyilvánított szándékot most a Ház asztalára tehessek. Ezek a keretek nem alkalmasak rá, hogy minden, az önökével nem egyező állampolgári akaratnak teret adjak. Nem is lehet ez a célom, de az igen, hogyha csak pillanatfelvételekkel is, de felhívjam az önök figyelmét arra: van egy másik Magyarország, nem csak az önöké. Ebben a másik Magyarországban pedig minden eszközt megragadnak ahhoz, hogy a küszöbön álló demográfiai katasztrófát elhárítsák, nem befagyasztják a családi pótlékot, hanem növelik ezt. Ez a mi értelmezésünkben nem koncepcionális kérdés, hogy belefér-e a családtámogatási modellünkbe az adott támogatási forma, hanem egy elvi ügy, nemcsak hogy minden eszköz megengedett, de szükséges is ebben az ügyben.

Ebben a másik Magyarországban azok az emberek, akik saját életüket zálogba adva otthon gondozzák halmozottan sérült családtagjukat, nem 52 800 forintot kapnak havonta ápolási díj címén. Ebben a másik országban, ami láthatóan kívül esik az önök érdeklődési körén, sok ezer édesanya kel fel minden áldott éjszaka háromóránként, hogy megfordítsa a saját ágyában magatehetetlen gyermekét, pelenkázza tizen- és huszonéves gyermekét, eteti őt szondán keresztül. És miközben ezt az áldozatot vállalják, önök ezt a szolgálatot 52 800 magyar forinttal becsülik meg.

Ebben a másik Magyarországban nem tesznek magasról a gyermekpszichiátriai ellátás megoldatlanságára. Vegyék már észre, tisztelt fideszes képviselőtársaim, kedves államtitkár hölgyek és urak, hogy miközben a fiatalabb korosztályból sokan és sajnos egyre többen küzdenek mentális problémákkal, addig jelenleg csak Szegeden, Debrecenben és Budapesten van önálló gyermekpszichiátriai osztály, az országban pedig mindösszesen néhány tíz szakember dolgozik ezzel a problémával.

Ez a másik Magyarország közösséget vállal a fogyatékos személyekkel, és segíti az esélyegyenlőségüket. Mindent megtesz azon szervezetek támogatásáért, azon programok megvalósulásáért, amelyek fogyatékos embertársaink mindennapjait megkönnyítik. A mi Magyarországunkban ők is emberszámba vannak véve.

Ebben a másik Magyarországban nem a Miniszterelnökség milliárdos közbeszerzéseit, hanem az otthoni szakápolást támogatják, az erre a célra fordítható költségvetési támogatást emelik.

Ebben a másik Magyarországban egy családnak sem kell azon töprengenie, hogy a gyógyszert váltsa ki, vagy egyen. Nem a kormányzati kommunikációra kell költeni, hanem példának okáért és többek között a közgyógyellátásra.

Ez a másik Magyarország a megfelelő helyén kezeli a drogproblémát, és megfelelő mennyiségű forrást biztosít a megelőzésre. Vegyék észre, Magyarországon tízezrek vannak a herbál és más szerek fogságában, ennek a folyamatnak pedig gátat kell szabni végre.

De az a másik Magyarország nem feledkezik meg a több tízezer magyar cukorbetegről sem. Ez az ország nem csökkenti a nekik szánt költségvetési támogatást, hanem emeli azokat.

Tessék tudomásul venni, hogy az önök kormánya ezért a másik Magyarországért is felelős. Nem lehet csípőből lesöpörni az asztalról azokat a javaslatokat, puszta nyomorult politikai, pártpolitikai megfontolásból, amelyek innen, a másik Magyarországból érkeznek. Ez nem méltó sem önökhöz, sem az önök közhivatalához. Tessék változtatni az eddigi gyakorlaton, tisztelt hölgyeim és uraim, és végre következetesnek lenni. Ami az ország érdeke, bárki terjessze elő, támogassák, ami pedig ellentétes azzal, azt el kell utasítani, bárki hozza is a Ház elé. Legyenek következetesek, de elsősorban, amit kérek önöktől, legyenek igazságosak és legyenek emberségesek. Erre kérem önöket.

Köszönöm szépen a megtisztelő figyelmüket. (Taps a Jobbik soraiból.)

Forrás: parlament.hu