TORDAI BENCE (Párbeszéd): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Országgyűlés! Tisztelt Államtitkár Úr! A Semmelweis-nap másnapján hadd kezdjem azzal, hogy az egészségügyi rendszer az összeomlás szélén áll. Ezt mindannyian tudjuk, talán a kormányoldalon sem tagadják azok, akik magukat komoly embernek gondolják. Évente több száz milliárd forint hiányzik a rendszerből. A minimálnyugdíjat, azt a bizonyos 28 500 forintot pedig 2010 óta, amióta kormányoznak, egy fillérrel sem emelték. Több százezer nyugdíjas él a létminimum alatt.Ezeket a rendszereket kellene a szociális hozzájárulási adóból finanszírozni. Mégis, úton-útfélen azt halljuk a kormánytól, hogy csökkenteni akarja az adóéket, de azt nem halljuk, hogy az egészségügyi vagy a nyugdíjrendszerbe irányítana át pluszforrásokat, hogy ezt az adócsökkentést ellensúlyozza. A kormány tehát úgy döntött, hogy nem érdeklik az egészségügyi rendszerben kínlódó betegek és dolgozók, nem érdeklik a létminimum alatt nyomorgó idős magyar polgárok. A kormány inkább csökkenteni akarja az adóéket.

Hát jó, ha már önök ebben megingathatatlanok, akkor hadd hívjam fel arra szíves figyelmüket, hogy az adóék egyszerre jelenti a munkavállalót és a munkáltatót terhelő adókat. A szociális hozzájárulási adót a mostani 19,5 százalékról 17,5 százalékra fogják csökkenteni, így közel 100 milliárd forinttal marad több a vállalkozásoknál. Azonban azt semmi nem garantálja, hogy ők ezt a többletet a dolgozói bérek növelésére fogják használni. Úgy tűnik, hogy ebből a kormányzati intézkedésből a munkavállalók semmit nem fognak észlelni.

A kormányzat tehát ismét a tőke oldalára állt a munkásokkal szemben. Pedig megérdemelnék a magyar munkavállalók, hogy emelkedjen a nettó jövedelmük, ha már a kormány azt hirdeti, hogy a jóléti állam helyett munkaalapú államot hirdet, és ha már nemzetközi összehasonlításban, régiós viszonylatban is szánalmasan alacsonyak a magyar bérek. Az OECD 35 országa közül Magyarország a 34., tehát az utolsó előtti helyen áll a bérszínvonal tekintetében, a közép-európai országok 10-16 százalékkal magasabb bruttó béreket adnak, egyedül Mexikó van mögöttünk. És tegyük hozzá, hogy ha ebben sereghajtók vagyunk, amiben éltanuló Magyarország, az az alacsony jövedelmeket terhelő adó mértéke. Itt viszont másodikok vagyunk a minimálbér szintjén az szja-elvonás és a többi bérteher tekintetében.

Ennek megfelelően, ha azt gondolják, hogy tényleg a versenyelőnyt az adóék csökkentése jelenti, akkor legyenek szívesek olyan módon csökkenteni ezt a híres adóéket, hogy a munkavállalónak maradjon több a zsebében, ne a vállalatok profitja növekedjen tovább. A kérdésem tehát, ha mindenképpen csökkentik az adóéket, miért nem a munkavállalói terheket fogják csökkenteni.

Ahol viszont lenne tere a munkáltatói terhek csökkentésének, az az 55 év felettieknek adott járulékkedvezmény, hiszen tudjuk, hogy ilyen kor felett milyen nehéz munkát találni. Az a kérdésem, hogy valóban lemond-e az 55 év felettiekről a kormány, valóban elveszi-e az utánuk járó járulékkedvezményt. Köszönöm szépen. (Taps a Párbeszéd, az LMP és az MSZP soraiban.)

Forrás: parlament.hu