CSÁRDI ANTAL, az LMP képviselőcsoportja részéről: Köszönöm szépen a szót, elnök úr. Tisztelt Ház! Tisztelt kormánypárti Képviselők! Önök nem keresztények, önök nem katolikusok. Önök valószínűleg egyetlen sort sem olvastak el a Bibliából, illetve ha lehet, hogy mégis, akkor nem értettek belőle egyetlenegy gondolatot sem. Azt gondolom, hogy ebből a törvényjavaslatból ez tökéletesen látszik. Döbbenetes ezt nézni! Megmondom azt is, hogy miért mondom ezt. Mert önök most amögé fognak bújni, hogy a hajléktalanok utcai jelenléte kockázat, a hajléktalanok utcai jelenléte közegészségügyi kérdés, és hogy növeli azt a tapasztalatát az itt élőknek, hogy a bűnözés a szemük előtt zajlik. Én pedig azt mondom önöknek, hogy ha önökben csak egy egészen minimális és ettől persze még nem lennének keresztények jó szándék vagy felelősségérzet lenne a társadalom minden rétege iránt, akkor önök nem kriminalizálni, büntetni akarnák, nem eltakarítani, elsöpörni egy cirokseprűvel a problémát, hanem megoldani vagy legalább alternatívát nyújtani. De, tisztelt képviselőtársaim, önök erre kísérletet sem tesznek.

Sok vezérszónok képviselőtársam elmondta, hogy nem jókedvéből nem megy be a hajléktalan a hajléktalanszállóra, és azt gondolom, hogy volna nagyon sok olyan lépés, amivel jelentősen lehetne javítani azoknak a polgártársainknak az életminőségén, akiknek egyébként kockázatos jelen pillanatban a mindennapi léte, aki olyan problémákkal néz szemközt, hogy lehet, hogy holnap már ő is hajléktalan lesz, vagy azok, akik jelen pillanatban is a szabad ég alatt élnek.

Miről beszélek? Arról beszélek, hogy egyébként a hajléktalanellátás terén nagyon sok fejlesztés vált szükségessé az elmúlt években. Kontrát államtitkár úr, a legnagyobb tisztelettel mondom, fővárosi képviselőként kerültem a parlamentbe, csöppentem ide, pontosan ismerem a fővárosi ellátórendszer minden gyengéjét és erősségét. Higgye el nekem, hogy amíg önök nem tudják megvalósítani, mert nincs hozzá forrás a mostani költségvetésben sem, teszem hozzá , hogy ezen ellátóhelyek higiéniája a minimális szintet elérje, addig ne várják azt, hogy ez bármilyen alternatívát tud nyújtani a hajléktalan emberek számára. Amíg a vagyonbiztonságnak, a személyi biztonságnak a nyomát nem tudják megvalósítani ezeken a helyeken, addig ne csodálkozzanak azon, hogy a hajléktalan személyek nem veszik igénybe ezeket a szolgáltatásokat.

De mondok többet. Önöknek nem sikerült nekem meggyőződésem, hogy nem is akarták megoldani a devizahitel-válság minden következményét. Pontosan tudjuk, hogy két lépésben, második lépésben forintosítva, első lépésben a végtörlesztéssel önök elvégzettnek tekintik ezt a munkát. Ennek az elvégzett munkának és ezt nagyon komoly idézőjelek között értem, hogy elvégzett a munka, mert nem elvégzett a munka a maradéka több tízezer család, akiknek jelen pillanatban is a mindennapjait nehezíti meg az, hogy mikor jön a kilakoltató, hogy mikor fogják a feje fölül a bankok elvinni a lakást.

(13.50)

Én azt látom, hogy önök ennek a megoldásában vagy nem érdekeltek, vagy egyszerűen a saját önzésükben észre sem veszik ezt a problémát. Pedig van megoldás. Az LMP már tavaly, ennek az évnek a költségvetéséhez is benyújtotta és a jövő évi költségvetéshez az idén is benyújtottuk azt, hogy a magyar kormány hozzon létre egy bérlakásépítési alapot. Ebből kellene egyébként és ebből a szempontból csak a szociális bérlakás érdekes itt, de nem csak a szociális bérlakás bérlakásokat építeni.

Azt gondolom, még fideszes képviselőként is átélhető az az élethelyzet, hogy viszonylag kicsi az esélye annak, hogy egy hajléktalan ember a mai magyar Budapesten, Szegeden vagy akár vidéki kistelepülésen is saját ingatlant tudjon vásárolni. Én azt gondolom, ha önök keresztények lennének, akkor legalább kísérletet tettek volna arra, hogy megoldást nyújtsanak ezeknek az embereknek. De önök elengedték a társadalom leszakadó rétegeinek a kezét, egy az egyben, ahogy képviselőtársam mondta. Nemhogy senkit nem hagytak az út szélén, hanem még rúgtak is beléjük egyet. Semmit nem tettek ezekért az emberekért, pedig volna lehetőség és forrás is arra, hogy érdemi segítséget nyújtsunk nekik.

Azt gondolom, hogy amíg ez így van, addig legyünk őszinték nem a hajléktalanokat kellene büntetni, kriminalizálni, hanem azokat a parlamenti képviselőket, akik szerint a megoldás helyett a büntetés az, ami megoldást jelenthet egy szociális kérdésre. Bevallom töredelmesen, én személyesen szégyellem magam maguk miatt. Keresztény emberként, katolikus emberként, parlamenti képviselőként szégyellem magam. És nagyon remélem, hogy önök is fogják magukat szégyellni.

Engedjék meg, hogy egy kicsit más megközelítésből is megvizsgáljuk ezt a kérdést. Rövid leszek, ígérem, és nem fogom önöket föltartani, bár az a négy képviselő, aki most itt van, gondolom, rászánta ezt a pár percet. Mit jelent konkrétan a jogszabály értelmében az „életvitelszerű” kifejezés? Hogy fogja eldönteni az a hatósági személy, aki eljárásra jogosult, hogy az illető, aki lehet, hogy csak 16 óra munka után elaludt a buszmegállóban, életvitelszerűen szunnyadt el, vagy ő ott életvitelszerűen éppen alszik? Ugye, azért lássuk be, hogy ez nem mindegy! Ha én kimegyek a Kossuth térre, hogy megegyek egy szendvicset, amit ebédre szántam magamnak, hogy dönti el valaki, hogy én életvitelszerűen eszeme a szendvicsemet (Arató Gergely: Majd a börtönben kiderül!) a Kossuth téren, vagy pedig egyszerűen csak kint a Kossuth téren ettem meg az ebédemet?

Uraim, önök egy nagyon rosszízű tréfát űznek ezzel az országgal! Szégyen és gyalázat! Ezt a törvényjavaslatot nemhogy támogatni nem lehet, hanem szégyen, hogy ezt benyújtották. Azt gondolom, hogy erről legközelebb akkor kellene beszélnünk, amikor önök nyitottságot mutatnak arra, hogy az ellátórendszer jelentős javításával, a bérlakásprogram megvalósításával vagy a szociális dolgozók sokat ígért, de soha meg nem valósuló béremelésével segíteni akarnak ezeknek a rétegeknek akkor hozzák ezt vissza! Addig meg vonják vissza, és nagyon kérem, hogy szégyelljék magukat! Köszönöm szépen a szót. (Taps az ellenzéki oldalon.)

Forrás: parlament.hu