HEGEDŰS LORÁNTNÉ, a Jobbik képviselőcsoportja részéről: Köszönöm szépen a szót, elnök úr. Tisztelt Államtitkár Úr! Tisztelt Ház! Itt az előbb rendkívül megható gondolatokat hallhattunk az előterjesztő, illetve a kormánypárti vezérszónok részéről meg az államtitkár úr részéről. Számtalan történelmi idézetet hallhattunk. Hallhattunk erős államról, közös örökségről, a kormány felelősségéről, a jó sáfárként való gazdálkodásról, hogy az állam mennyire meg akarja erősíteni a szerepét az ilyen vállalatoknál s a többi. A legmagasabb szakmaiságról is hallhattunk.Én is hadd mondjak még valamit, vagy én is hadd gazdagítsam ezt a megható sort! Lázár János, a Miniszterelnökséget vezető egykori miniszter több alkalommal is nyilatkozott róla, hogy a kormányzat szeretné elérni, hogy az állami vállalat, mármint a ménesgazdaság, a fejlesztések révén Európa egyik legjobb mezőgazdasági vállalkozása és Magyarország legerősebb agrárcége legyen. Ez mind nagyon szép, mind nagyon jó, csak abból, amiről most beszélünk, e tekintetben egy szó sem igaz. Ez a helyzet, ez a probléma, mert valójában önök ezt a ménesgazdasággal kapcsolatos törvényjavaslatot csak apropóként használják föl.

Valóban egyébként elmondhatjuk, hogy 2016 óta, amióta a ménesgazdaság újra állami kezekbe került, közpénzből, tehát az adófizetők pénzéből 23 milliárd forint ment arra, hogy ezt a céget megerősítsék, tőkeemelés legyen. Külön kormánybiztost kapott ez a cég. Lótenyésztéstől elkezdve géppark-korszerűsítésen át ipari park kialakításáról is szó volt, épületfelújításról, középiskolát működtetnek, az agrár-felsőoktatást vonják be ezen cég működésébe, kiállítás, vásár, díjugrató verseny, minden volt már itt az elmúlt időszakban. Mondhatnánk azt a sajtóhírek szerint, meg ha az ember arrafelé jár, hogy ez prosperáló vállalat, tényleg a térségben az egyik legnagyobb foglalkoztatónak minősül, most már arról szólnak a hírek, hogy közel 500 főt is foglalkoztatnak, korábban ez 400 körül volt. Látszólag tehát minden nagyon szép, minden nagyon jó, mindennel meg lehetünk elégedve.

Csak éppen a vagyontörvény módosítása ennek pontosan az ellenkezőjét fogja eredményezni, pontosan az ellenkezőjére tesz egy elég komoly kísérletet. Nevezetesen: az a paragrafus, amit már önök többször idéztek, többször elmondták, hogy milyen a), b), c), d) pontok vannak abban a bizonyos 7/A. §-ban, tehát hogy ki lehet az, aki nemzeti vagyon tekintetében tulajdonosijog-gyakorló lehet kizárólag, ezt a kaput önök most teljes egészében szélesre tárják.

(12.10)

Mert arról szól ez a törvény, hogy lehet az állam, százszázalékos állami tulajdonú cég, költségvetési szerv és így tovább, illetve bármely további személy. Tehát nemcsak a tízmillió magyar állampolgárra kell gondolni, hanem tulajdonképpen bárkire széles e glóbuszon, 7,5 milliárd személyről beszélhetünk nyugodtan. Ebben a törvényjavaslatban semmilyen korlátozás nincs. Tehát nyilván önök már tudják, hogy ki lesz ez a személy. Nem lepődnénk meg, szerintem itt senki ebben a Házban, önök se, mi se, ha mondjuk, „pénztáros” Lőrinc személye hirtelenjében előkerülne majd egy kormányhatározatban, ami erről fog szólni, mert valamilyen oknál fogva, valamilyen kifürkészhetetlen módon mindig hozzá vándorolnak nagyobb, olyan jellegű vagyontárgyak, amelyeket nyugodtan nevezhetünk stratégiai jelentőségű vagyontárgyaknak.

Tehát kérem, hogy érdemi mederbe tereljük ezt a vitát, legyenek szívesek megmondani, ez egyetlen gombnyomás, két másodperces idő-igénybevétel, hogy ki az a személy, aki meg fogja kapni ezt az Állami Ménesgazdaságot, és ki az a személy, akinek tehát a kedvéért 2016 végén önök visszaállamosították, és nagyon jelentős közpénzeket beletéve felturbózták ezt a vállalatot. Mert abban még egyszer biztosak lehetünk, hogy ez a személy valójában már ki van jelölve, ugyanakkor apropó csak a Ménesgazdaság sorsa a tekintetben, hogy önök a vagyontörvényt módosíthassák. Mert ebből az derül ki számunkra hiszen ennek a bizonyos 7/A. §-nak a módosításába nincs beleírva, hogy ilyen jellegű személykijelölés csak, mondjuk, a Ménesgazdaság tekintetében történhet meg , bármely további, állami tulajdonban lévő, nemzeti vagyonnak minősülő tárgy kapcsán ezt önök újra meg újra, majd most már anélkül, hogy ide a Ház elé hoznák, megint fogják tudni használni és alkalmazni. Tehát én azt gondolom, hogy ezáltal gyakorlatilag kimondhatjuk, hogy a nemzeti vagyon mint olyan megszűnik létezni Magyarországon, hiszen önöknek bármikor lehet olyan egyedi kormányhatározata, ami egyébként nem jogszabály, mert egy határozat nem jogszabály, tehát semmilyen további korlátozást pláne a Ház majd nem fog tudni gyakorolni e felett a rendkívül szélesre tárt kapu felett. Ezek után nyugodtan mondhatjuk, hogy igazából a parlament működése, a törvényhozás munkája e tekintetben befejeződik.

Én azt gondolom, hogy amikor ezeket a gyönyörű szép szavakat meghallgattuk önöktől, hogy mennyire fontos az erős állam meg a közös örökségünk meg a jövő nemzedéke, akkor lehet, hogy önök valójában már az állam fogalmát is újraalkották, és a jövő nemzedéke tekintetében a maffiakormányzás maffiacsaládjának a jövő nemzedékére gondolnak csak, de akkor beszéljünk így, beszéljünk nyíltan, tiszteljük már meg egymást ilyen értelemben, hogy akkor arról beszélünk, ami a valóság, ami az igazság, mert szerintem nemcsak az ellenzék padsoraiban ülők tudják ezt felfogni, de még az ország népe is megérti, hogy valójában miről van szó.

A másik az, hogy ez egy kétharmados törvény. Én most, bármilyen furcsa, meglepő és elgondolkodtató, kifejezetten örülök, hogy önöknek megvan a kétharmada, mert ezt a balhét vigyék el önök. Ezt a törvényt mi soha nem fogjuk megszavazni. A nemzeti vagyonon mindannyiunknak őrködnie kellene, de ez, ami most itt történik, a nemzeti vagyon tökéletes elherdálása. Köszönöm szépen, hogy meghallgattak. (Taps az ellenzék soraiban.)

Forrás: parlament.hu