HOHN KRISZTINA, az LMP képviselőcsoportja részéről: Köszönöm a szót. Tisztelt Országgyűlés! A Győrffy Balázs fideszes képviselőtársam által benyújtott T/709. számú, az állami vagyongazdálkodással összefüggő egyes törvények módosításáról szóló törvény megdöbbentő változásokat hozna az állami vagyon kezelésében. A nemzeti vagyonról szóló 2011. évi CXCVI. törvényt módosítaná úgy, hogy az állam tulajdonában álló nemzeti vagyon tekintetében tulajdonosijog-gyakorló kizárólag a kormány egyedi határozatában meghatározott személy lehessen. A szándék, reméljük, nem az, hogy egy olyan személy legyen, aki szabadon nem kérdezhető az ellenzék számára itt a parlamentben. A másik, ami a módosítandó törvény soraiból kivehető, hogy szintén a miniszteri felügyeletet igyekszik megszüntetni az állami vagyon fölött. A Nemzeti Ménesbirtok és Tangazdaságról szóló 2016. évi XCI. törvény szerint a Ménesbirtok fölött a tulajdonosi jogokat az állami vagyon felügyeletéért felelős miniszter gyakorolja. A módosítás törli a miniszter jogait, és a tulajdonosi jogok gyakorlójaként az igazgatóságot és a felügyelőbizottságot nevezi meg. A törvény szerint az igazgatóság tagjait a tulajdonosi jogok gyakorlója ötéves időtartamra nevezi ki és hívja vissza. Kérdés tehát, ki nevezi ki az igazgatóságot, ha életbe lép képviselőtársam javaslata. Vélhetően akár a nemzeti vagyonról szóló törvénymódosításban életre hívott új intézmény, a kormány egyedi határozatában meghatározott személy lehetne az? A törvényjavaslat indoklása gyakorlatilag azt tartalmazza, hogy a kormány megteheti és meg is teszi , hogy meghatározzon olyan személyeket, akik tulajdonosijog-gyakorlóként kijelölhetők. Vajon a közvagyon tulajdonosi jogainak gyakorlására miért nem alkalmas a szakminiszter?

Tisztelt Képviselőtársaim! Magyarország Alaptörvénye szerint a természeti erőforrások, különösen a termőföld, az erdők és a vízkészlet, a biológiai sokféleség, különösen a honos növény- és állatfajok, valamint a kulturális értékek a nemzet közös örökségét képezik, amelynek védelme, fenntartása és a jövő nemzedékek számára való megőrzése az állam és mindenki kötelessége. Ha ez így van, márpedig ez van az Alaptörvényben, akkor vajon mi szükség lehet most a jelenlegi kormánypárt negyedik ciklusának kezdetekor állami cégek élére tulajdonosijog-gyakorlók egyedi kijelölésére, aki nem a miniszter? Nem felelnek meg a miniszterek erre a feladatra? Mi lehet a gazdasági szükségesség és az időzítés oka?

Azt, hogy milyen hirtelen szükséghelyzet miatt kell most módosítani az állami vagyon használatát szabályozó két törvényt, amelyből az egyik kétharmados, a törvényjavaslat indoklásából sajnos nem tudjuk meg. Így találgatnunk kell. Lázár János 2015 októberében a Mezőgazdasági bizottság ülésén az állami földek privatizációja kapcsán a következőket mondta: eladtuk az összes mezőgazdasági cégünket, rég túl vagyunk a gazdálkodáson. Nem csinálja a magyar állam. Miért? Mert nem tudott gazdálkodni. Mert szétlopták, ellopták és szétcsalták az állami mezőgazdasági cégeket. Kinek kell ez a világ?

Ha ez így van, márpedig a korábbi kancelláriaminiszter tudását nincs okunk kétségbe vonni, akkor az állami cégek menedzsmentjét nagyon is indokolt közelről figyelni, hogy jól gazdálkodjanak a rájuk bízott közvagyonnal, és szóba se kerülhessen a hanyag kezelés. Akkor vajon miért van szükség a megvédendő állami cégek élére egyedileg kijelölt tulajdonosijog-gyakorlókat állítani?

A Nemzeti Ménesbirtok és Tangazdaság Zrt. honlapján az alábbi mondat olvasható: az állami vagyon megóvása, az állattenyésztés és a növénytermesztés egyes ágaihoz kötődő képzési feladatok összehangolt végrehajtása, a történelmi magyar lófajták génállományának megőrzése, a lovas turizmus fejlesztése, valamint Mezőhegyes és térsége foglalkoztatási helyzetének javítása érdekében megszületett a Nemzeti Ménesbirtok és Tangazdaság Zrt. Az állami vagyon megóvása szerepel tehát az első helyen, a T/709. számú, az állami vagyongazdálkodással összefüggő egyes törvények módosításáról szóló módosítás azonban félő, hogy nem ezt a célt szolgálja.

További aggodalmaink is vannak a módosítással kapcsolatban. Van egy olyan állami cég, amelyre kiemelt kormányzati figyelem irányult az elmúlt években, a módosításban érintett mezőhegyesi Ménesbirtok. Mezőhegyespuszta területén ménesintézetet hoztak létre II. József által 1784 decemberében, csak és kizárólag az osztrák örökösödési háborúban elpusztult lovak pótlása, a lóállomány növelése céljából. Manapság a gazdasághoz 8 ezer hektárnyi kiváló minőségű termőföld, óriási mezőgazdaságigép-park, remek genetikájú lóállomány, eredeti formájában fennmaradt 230 éves műemléképületek tartoznak, és a cég nem mellesleg mintegy 450 embernek biztosít munkát. A céget, noha a mérlegadatok alapján nem szorult volna állami segítségre, mégis megvette a Fidesz-kormány, és azóta milliárdokat költött rá. Farkas Sándor, a mezőhegyesi állami Ménesbirtok újjászervezésének koordinálásáért felelős kormánybiztos idén januárban elmondta, hogy a társaság vagyona 19,5 milliárd forinttal nőtt. A Figyelő című lap az újraállamosítás idején megszólaltatta a nagygazdaság egyik partnerét is, aki elmondta, hogy a cég magántulajdonban is nyereséges.

(12.30)

Óriási agrártámogatásokat élvezett a Mezőhegyesi Ménesbirtok magáncégként is, volt miből fejleszteniük. A cégadatok szerint még az előtt, hogy az állam megvásárolta volna, jól alakult az árbevétel és a nyereség is. A saját tőke megduplázódott.

Az LMP a nemzeti vagyon megóvására egy olyan törvényjavaslatot is készített, amelynek célja a közpénzzel feltőkésített társaság köztulajdonban tartása volt. A 2016 decemberében benyújtott T/13327. számú, egyes törvényeknek a mintagazdaságokhoz rendelt vagyon védelmében szükséges módosításáról című javaslattal az volt a szándék, hogy a visszaállamosított Mezőhegyesi Ménesbirtokot kezelő Nemzeti Ménesbirtok és Tangazdaság 100 százalékos állami tulajdonrészét ne csak egy egyszerű többséggel elfogadott külön törvény, hanem a nemzeti vagyonról szóló sarkalatos törvényi szabályozás is minősítse forgalomképtelenné.

A ménesbirtokot a külön törvényben szabályozott állami vagyoni elemek közé sorolja a nemzet vagyonról szóló törvény. A Nemzeti Ménesbirtok és Tangazdaságról szóló speciális törvény pedig külön is kiemeli, hogy a ménesbirtok részvényeinek 100 százaléka az állam tulajdonában van, a részvények elidegenítése, megterhelése, biztosítékul adása semmis.

Ezek a törvényi passzusok ugyanakkor mégsem biztosítanak feltétlenül elegendő védelmet az állami mezőgazdasági cégek számára a menedzsment esetleges hűtlen kezelése ellen. Hiszen a privatizáción, vállalkozóknak való kijátszáson túl egyéb veszély is fenyegeti a közvagyont Mezőhegyesen és máshol az országban.

A hűtlen kezelés lehetősége akkor is fennáll, ha részvények 100 százaléka megmarad állami tulajdonban. Veszteséges gazdálkodással, hátrányos szerződések kötésével ugyanis nagyon egyszerű egy-egy állami cégből milliárdokat kiszedni, amennyiben nincsenek megfelelő törvényi garanciák, független intézmények ennek megakadályozására. Eredményességi elvárást, illetve az utólagos számonkérés lehetőségét pedig szintén igyekeztek a közelmúltban legyengíteni, hiszen a költségvetést megalapozó salátatörvénybe néhány hete is beadtak egy nemzeti vagyonról szóló törvénymódosítást.

Ebben kiegészítésként szerepel egy olyan mondat, amely szerint a kiemelt kulturális örökségvédelmi és természetvédelmi szempontok kulturális és természeti értékek jövő nemzedékek számára való megőrzése érdekében történő érvényesítésének nem akadálya a vagyon értékváltozása. Veszteséges gazdálkodással, esetleg negatív vagyoniérték-változással tehát egy-egy állami cég részvénye igen könnyen elveszítheti az értékét akkor is, ha a kormány egyedi határozatban meghatározott személy mindent megtett annak érdekében, hogy érvényesítse a kulturális és természeti értékek jövő nemzedékeknek való megőrzését.

Mindezeket talán annak fényében érdemes elmondani, hogy most a kormány éppen gyengítené a parlamenti ellenőrzés lehetőségét az állami cégek, közöttük a ménesbirtok felett. Az imént elmondottak értelmében azt javaslom Győrffy képviselőtársamnak, hogy vonja vissza javaslatát, az állam tulajdonában álló nemzeti vagyon tekintetében tulajdonosijog-gyakorló kizárólag a miniszter, a központi költségvetési szerv vagy az állam 100 százalékos tulajdonában álló gazdálkodó szervezet maradhasson. Az önmagában nem lehet közcél, hogy a lehető legtöbb közpénzt költsenek egy-egy állami cégre, hanem az is követelmény, hogy a menedzsmentek a lehető legeredményesebben vezessék a cégeket, és nyereséget tudjanak realizálni, az állami vállatok befizetők tudjanak lenni a költségvetésbe.

A nemzeti vagyongazdálkodás feladata a nemzeti vagyon megőrzése, értékének védelme, átlátható, hatékony működtetése, értéknövelő hasznosítása, gyarapítása. A Ház előtt lévő T/709. számú törvényjavaslat véleményem szerint nem erre irányul, hanem csökkenti az átláthatóságot, és a hűtlen kezelésnek teremt lehetőséget. Ezért kérem képviselőtársaimat, hogy ne szavazzák meg.

Köszönöm, hogy meghallgattak. (Taps az ellenzéki padsorokban.)

Forrás: parlament.hu