MAGYAR ZOLTÁN (Jobbik): Köszönöm a lehetőséget, elnök úr. Köszönöm államtitkár úrnak, hogy megtisztelte a kései vitát itt a jelenlétével, hiszen az általános vita alkalmával már volt módunk ezen javaslat kapcsán eszmét cserélni és a bizottsági ülésen is , de nem győzöm hangsúlyozni, hogy természetesen a Jobbik Magyarországért Mozgalom frakciója támogatja ezt a kezdeményezést. Úgy gondoljuk, hogy valóban, hazánk egy olyan agráradottságokkal és olyan agrármúlttal megáldott ország, ahol méltóképpen meg lehet ünnepelni ezt a napot és meg is kell ünnepelni. Reméljük, hogy a kormány minden lehetőséget, eszközt megad ennek biztosítására.De hogy mindenki számára felhőtlen lehessen ez az ünnep, én benyújtottam néhány módosító indítványt Ander Balázs képviselőtársammal közösen, amelyek pont azt szorgalmazták, pont azt idézték volna elő, ha elfogadja a kormánypárti többség, hogy azoknak a családoknak is méltó ünnep lehessen ez a földművesek emléknapja, akiket önök nem ismernek személyesen, hanem csak úgy általában gazdálkodó magyar családok. Mert attól félek, hogy ezen módosítások el nem fogadása esetén nagyon-nagyon sok olyan magyar család lesz vidéken, akik nem fognak tudni kellő áhítattal és kellő elégedettséggel gondolni erre a nagyon fontos emléknapra.

(18.30)

Csak három dolgot szeretnék nagyon röviden leszögezni, amit a legfontosabbnak tartottam volna, hogy elfogadásra kerüljön, és ezáltal méltó emléknapot ülhessünk. Az egyik az, hogy az európai uniós és hazai forrásoknak egy sokkal tisztességesebb elosztására tettünk volna kísérletet, erre számtalan próbálkozásunk volt határozati javaslat formájában, törvénymódosítás formájában, mert az teljesen abszurd dolog, hogy önök még ellenzékből, 2010-et megelőzően, egyébként nagyon jogosan, azzal bírálták az akkori kormányokat, hogy itt Európa közepén egy agrárközpontúnak mondott országban bizony a fejlesztési források jelentős részét a legtehetősebbek viszik el. Ahogy mondom, akkor ezzel a kijelentéssel egyetértettünk, csak az a baj, hogy sajnos még most is egyet kellene értenünk, mert ez az arány nemhogy javult volna, hanem az olló tovább nyílt, és ma még inkább el lehet mondani Magyarországra, hogy a fejlesztési pénzek itt a vidékfejlesztési és agrárpénzeket egybeszámolva gondolom így sokkal nagyobb arányban jutnak a legtehetősebbekhez, mint kellene. Ez számszerűen annyit jelent, hogy gyakorlatilag a források kétharmadát a 10 százalék legtehetősebb, agráriumban érdekelt szereplő viszi el, ami egy brutális aránytalanság.

A másik, amire felhívtuk volna a figyelmet, ha elfogadásra kerül, az pedig a földkérdés, hiszen nemcsak forrásokról szól ilyenkor a vidék helyzete, hanem arról is, hogy vane lehetőség, vane mód egy átlag magyar családi gazdálkodónak többletterületekhez jutni, ki tudjae egészíteni a birtokát életképesre, képese hatékonyságot növelni, és ebben nagyon-nagyon csúnyán átverték őket, amikor szembemenve a korábbi ígéreteikkel, nemhogy növelték a hazai földvagyont, nemhogy növelték volna az állam birtokpolitikájának a lehetőségét azáltal, hogy az állami területeket növelik, hanem épp ellenkezőleg, privatizálták gyakorlatilag a magyar földvagyon teljes egészét, és azóta látjuk, hogy ezeket a földeket kik szerezték meg: az önök által feltőkésített kör, szinte kivétel nélkül.

Tehát én elfogadom, és tudom azt, hogy vannak olyan földdarabok, nem is kis számban, néhány hektáros földdarabok, amelyeket meg tudtak szerezni valóban helyben élő, valóban családi gazdálkodók, de a zsíros falatokat, azért mindketten tudjuk, államtitkár úr, hogy kik szerezték meg. Ezeket számtalanszor elmondtuk itt a Parlament falai között is. Úgyhogy mi ilyen és ehhez hasonló módosító indítványokat nem azért nyújtottunk be, amivel önök vádoltak minket, hogy gyakorlatilag belerondítunk itt az emléknapnak a szép szövegezésébe ezt nem ön mondta, hanem kollégája bizottsági ülésen , hanem épp hogy jobbá szeretnénk tenni ezt az emléknapot, és azt szeretnénk elérni, ha minden érintett valóban büszkén emlékezhetne meg ezen a napon a korábbi és a jelenkor földműveseiről, hiszen mégiscsak nagyon fontos, hogy itt róluk is sok szó essen, és értünk dolgozzunk itt az Országgyűlésben.

Abban bízom, hogy ha most nem is lett elfogadva ezen módosító sereg, akkor majd legközelebb lehetőségünk lesz arra, hogy más törvény keretében, de átvigyük az akaratunkat, mert egészen abszurd helyzet az, hogy az elmúlt, sőt akkor ne is beszéljünk a múltról, a jelen európai uniós ciklusban mintegy 1400 milliárd forint, de a legszűkebb értelemben véve is 700 milliárd forintnyi vidékfejlesztési forrás elköltése után olyan régiók sokasága van ma Magyarországon, ahol a falu még mindig a nyomorral és a kilátástalansággal kapcsolódik szópárba, és mindenki igyekszik onnan, aki csak teheti, elszabadulni.

Azt hiszem, hogy ha ezen milliárdokat megfelelően körültekintően és nem túlszámlázva költötték volna el, akkor ma sokkal több olyan falu lenne Magyarországon, ahol a többség úgy érzi, hogy érdemes maradni, érdemes gyermeket vállalni, érdemes vállalkozást indítani, és egy egészen más vidékképet láthatnánk.

Köszönöm, elnök úr. (Taps a Jobbik soraiból.)

Forrás: parlament.hu