NACSA LŐRINC, a KDNP képviselőcsoportja részéről: Köszönöm a szót. Tisztelt Köztársasági Elnök Úr! Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Országgyűlés! Tisztelt Képviselőtársaim! Az első nemzeti éghajlatváltozási stratégia elkészítését az ENSZ éghajlatváltozási keretegyezménye és annak kiotói jegyzőkönyve végrehajtási keretrendszeréről szóló 2007. évi törvény rendelkezése írta elő. A nemzetközi kötelezettségvállalásokkal összhangban első alkalommal a 2008-2025 közötti időszakra kellett kidolgozni az éghajlatváltozási stratégiát, amit az Országgyűlés tíz évvel ezelőtt, 2008-ban fogadott el. Ennek felülvizsgálata nyomán készült el a most előttünk fekvő stratégia, már 2050-re vonatkozó kitekintéssel, ami már tartalmazza a 2015 végén Párizsban tartott klímacsúcson elfogadott új globális, úgynevezett párizsi megállapodás elveit is. A stratégiáról, az elvekről, a kapcsolódó dokumentumokról is szóltak már előttem, én alapvetően két dologról szeretnék beszélni: a mögöttes tartalomról és a mindennapi csatlakozási pontokról. Az anyag összetett, hosszú és nagyon fontos, nekünk kereszténydemokratáknak többet jelent ez egy jogalkotási folyamatnál, itt a teremtésvédelemről van szó, felelősségről. Feladatunk van: megvédeni a teremtett világ értékeit, és gyermekeinkre, unokáinkra olyan bolygót hagyni, amely élhető, fejlődő és tiszta. Világnézetünkből is fakad felelősségtudatunk, amely környezetünk védelméért kíván tenni. Ha nem lépünk időben, a forróság, a kiszámíthatatlan időjárás, a klímaváltozás úgy fogja befolyásolni a jövő társadalmát, hogy az a káosz jegyében alakítja majd át a ma ismert világunkat. Bízunk benne, hogy a pártpolitikán átlépve minden jelentős szereplő közösen tesz majd, hogy megvédjük jövőnket, gyermekeink jövőjét; fontos kiemelni, hogy a pártpolitikán átlépve, bár elnézve az ellenzéki üres padsorokat, ebben egyelőre csak reményt fogalmazhatunk meg.

Látjuk és tapasztaljuk, hogy a környezeti válság nem küzdhető le az ember egyéni, saját haszna növelésének szem előtt tartásával. A természet ügyével való törődés közösségi gondolkodást kíván meg, a közjó iránti felelősség különösen is előtérbe kerül, ha ezen a téren mozgunk. Számunkra mindig fontos volt a közösségek erősítése, a közösségi gondolkodásmód, így azt gondolom, hogy érdemes ebbe a témába ezt a vonalat is behozni. A jelen stratégia és az abból fakadó cselekvési tervek segítséget szeretnének nyújtani az ember gondolkodásmódjának alakításában is, az individualista megközelítést fel kell hogy váltsa a közösség iránti felelősség szemlélete.

A környezet, pontosabban: a természeti környezet a történelem századai során nem mutatta ki ráutaltságát az emberi gondoskodásra. Az ember mintegy korlátlanul használhatta, élhette fel javait, kincseit, akár el is feledkezve, hogy művelői és őrzői feladata van. Ez az állapot történelmi távlatokban mérve csak nemrég, de annál nagyobb sebességgel változott és változik meg, az emberiség létszámnövekedésével, az iparosodással, a környezet egyes javainak szűkössé válásával, a környezet minőségének romlásával kezdődően.

A környezet mint főszereplő a múlt század második felétől kezd fellépni a világrendet alkotó rendszerek színpadán, akinek egészségi állapota egyre nyilvánvalóbban kiált gyógyításért. Különböző jelentések és tudományos elemzések tették nyilvánvalóvá, hogy természeti környezetünk nem végtelen, ahol kedvünk szerint garázdálkodhatunk, gondoljunk az esőerdő-kivágásokra, az iparosodás során a légkörbe juttatott üvegházhatású gázokra, a szén-dioxidra, amelyek a globális klímaváltozást okozzák, a hulladékelhelyezési és -feldolgozási problémáinkra, a túlfogyasztásra, a Föld ökológiai lábnyomának túlméretezettségére, a fajgazdagság rohamos csökkenésére, a nehezen kezelhető szennyezésekre, a környezeti problémák okozta humán betegségekre és a génmanipulált szervezetek problematikájára! Tehát nem egy végtelen rendszer, hanem egy véges rendszer előtt állunk, amelyben minden szereplő, ember és természet állapotát, törvényeit, egymásra hatását, anyag- és energiaforgalmát figyelembe kell venni, és ezekkel a művelés és megőrzés szellemében kell bánni.

Tisztelt Ház! Az ember és környezetének életfeltételei eddig soha nem látott módon függenek ma attól, hogy az ember tudja-e művelői és őrzői hivatását a természet és környezete fölött gyakorolni. A környezettel való törődés jelen korunkban az intézményi szintről odakerült az egyes ember cselekvési szintjére, hiszen ma már mindenki, aki akár a jelen, akár a jövő generációinak életminőségével törődik, kénytelen a környezet állapotával és jövőjével is törődni. Szerintem ez a kulcskérdés, és a stratégiából kiinduló cselekvési terveknek erre kell majd fókuszálniuk, hogy az intézményi szint mellett az állampolgári, közösségi és mindennapi szinten tudjuk segíteni ezt a törődést. Mert ez a törődés kettős: egyrészt gyakorlati lépéseket kíván az emberiség közösségét képviselő szervezetektől nemzetközi és nemzeti szinten, óriási szerepe van szerintünk a politikának és a gazdasági élet főszereplőinek, a vállalatoknak és a gazdasági szervezeteknek, de ugyanúgy hangsúlyozom: ugyanúgy a társadalmi, a civil szervezeteknek és az egyházaknak is, de az egész történetben a legfontosabb mint kulcsszereplő az egyes ember a maga tetteivel, felelősségvállalásával és gondolkodásával.

Így tehát a közös ügyünkhöz és cselekvésünkhöz, amelyhez az irányokat az előttünk fekvő stratégia határozza meg, kell egy erős és cselekvőképes állam, hiszen a környezet jó állapotban való megőrzéséhez egy erős államra van szükség, mert egy gyenge állam, vagy ha úgy tetszik, egy be nem avatkozó állam esetében a környezeti állapot mint hosszú távú érdek szükségszerűen háttérbe szorul. Szerintünk ez az erős állam adott. Szükség van még a gazdaság szereplőinek elkötelezettségére és az egyházak, valamint az igazi civilek fontos hozzáadott értékeire. Ha ezek megvannak, ha ezek együtt állnak, akkor van remény.

Gondolkodj globálisan, cselekedj lokálisan! tartja a mondás, hiszen a gyakorlati lépések, amelyekről később még szót ejtek, azonban gyökértelenek, ha nem előzi meg vagy nem kíséri őket gondolkodásmódbeli megalapozás, illetve változás. Másképpen mondva tehát, a Földünk, környezetünk állapotával való törődés mindenképpen egy gondolkodásbeli és szemléleti megújulást kíván. Ezért is szeretnénk nagy hangsúlyt fektetni a környezettudatos nevelésre a családokban és az iskolákban. Úgy gondoljuk, hogy mind a családokban, mind az iskolákban szükséges a klímaváltozás természetét megismertetni a felnövő generációval, hogy tudatosan tudják lassítani a természeti változások mértékét, és természetes reakció, szokás legyen a mindennapokban az odafigyelés magatartása.

A kizárólagosan haszonelvű gondolkodásmód csak az egyén saját javát, szubjektív hasznát tartja szem előtt, míg a közösségi szemléletű gondolkodásmód szerint az egyén önérdekében a másik ember java, a másik ember érdekének akarása is benne van, és az ember egyéni céljai a közjót is tartalmazzák.

(11.40)

A természeti környezetről nem lehet csupán egyéni, szubjektív hasznok összegzése alapján gondolkodni. A légkör szén-dioxid-tartalmának csökkentését nem tudom csak egyedül a magam számára elvégezni, hiszen a szén-dioxid nem lokalizálható, és ha valahol kibocsátásra kerül, az engem is érint, attól függetlenül, hogy nekem hasznot hoz-e vagy éppen káros. Hasonló logika alapján működik a természeti környezet többi létezője is; a víz, a levegő, a talaj inkább a közjavak, mintsem a magánjavak kategóriájába tartozik. A környezettel való törődés, a művelés, a megőrzés tehát a közösségi közjó alapú szemlélettel függ össze.

Itt szeretnénk megköszönni Hölvényi György európai parlamenti képviselőnk munkáját, aki az Európai Parlament környezetvédelmi bizottságának tagjaként hatalmas munkát végez a témában, például hogy egy ügyet említsek, a könnyű műanyag hordtasakok felhasználásának csökkenése érdekében tett jelentős erőfeszítéseket az elmúlt években.

Tisztelt Ház! Mi, kereszténydemokraták alapvető fontosságúnak tartjuk és részben politikusi felelősségnek is, hogy a teremtésvédelem, a környezetvédelem ügyét, mint ahogyan azt korábban említettem, a mindennapok ügyévé tudjuk tenni. Például nemrég lehetett olvasni arról, hogy a nejlonzacskók használatának korlátozását tervezi a kormány. Véleményünk szerint a kezdeményezés a fogyasztók helyes hozzáállásával együtt válthatja ki a hulladékmennyiség csökkenését. A mindennapi élet kismértékű változtatása szükséges csak ahhoz, hogy jelentős mértékben csökkenjen a háztartások biológiai lábnyoma.

Vagy éppen a tömegközlekedési hálózatok fejlesztése egyre inkább lehetőséget ad arra, hogy az autós közlekedésnél jóval környezetkímélőbb tömegközlekedést válasszák a magyar emberek; költségkímélő és hasznos is. A magyar kormány eddig is és ezután is mindent meg fog tenni, hogy a tömegközlekedést országszerte kényelmes és jól használható alternatívává tegye a közlekedőknek.

A fák védelme, a faültetés ösztönzése kiemelkedően fontos a települések levegőjének tisztításában, hozzájárulnak az egészséges települési környezet kialakításához. A szelektív hulladékgyűjtés, amelyben szerintem a legnagyobb közgondolkodásbeli változás állt be az utóbbi években, mutatja, hogy kellő energiaráfordítással, kampánnyal, közös célok kitűzésével sokat el lehet érni. Csak hogy egy nagyon konkrét példát mondjak, hogy ha alacsonyabban tudjuk tartani a szobahőmérsékletet télen, ha beérjük egy fokkal alacsonyabb hőmérséklettel, akkor azzal 6 százalék energiát takaríthatunk meg. Számtalan ilyen dolog van, csak körül kell néznünk a háztartás, a vásárlás, a közlekedés, a hulladékkezelés vagy a víztakarékosság témakörében.

Azt gondolom, az elmúlt években számtalan segítséget tudott adni a kormány a lakosságnak és az intézményeknek az energetikai beruházások támogatásával, hűtőcsereprogrammal, napelempályázattal, szemléletformáló programok támogatásával. Ezt az irányt kell folytatni és mindannyiunknak kiállni a mindennapi cselekvésért.

Tisztelt Országgyűlés! Az Országgyűlés elé került stratégia alapján elmondható, hogy fontos nemzeti érdekünk az alkalmazkodás az éghajlatváltozás kedvezőtlen körülményeihez, de ezzel egy időben a jobbítás és a változtatás szándéka is, tekintettel arra, hogy a napjainkban is zajló, mérésekkel igazolható melegedési folyamat mutatja azt, hogy 2021-2050 közötti időszakban már átlagosan 1 fokos átlaghőmérséklet-emelkedést eredményezhet a változás. Emellett várhatóan a csapadék eloszlása is változik, a nyári mértéke csökken, az őszi és téli csapadékmennyiség pedig növekszik.

A nemzetközi erőfeszítésekkel összhangban Magyarországnak is mérsékelnie kell az üvegházhatású gázok kibocsátását, de ebből a szempontból Magyarország helyzete igen kedvező az Európai Unióban. A jövőben ezen a téren és minden más téren is a fenntartható fejlődés kell hogy legyen a célunk. Fontos a lehetőségeink és a korlátaink megismerése, a tervezhetőség és a felkészülés az előttünk álló időszakra.

A stratégia legfontosabb célkitűzése tehát a következő: a dekarbonizáció folytatása, a sérülékeny területek vizsgálatának térinformatikai megalapozása, az alkalmazkodás és a megfelelő felkészülés, az éghajlati partnerség biztosítása, azaz a tájékoztatás és a közbizalom elérése, valamint a szemléletformálás.

Én a KDNP-frakció nevében is szeretném megköszönni köztársasági elnök úrnak az erőfeszítéseit, és hogy időről időre felhívja a figyelmünket itt a Házban és máshol is a téma fontosságára és napirenden tartására. A Kereszténydemokrata Néppárt frakciója támogatja a javaslatot. Köszönöm, hogy meghallgattak. (Taps a kormánypártok soraiban.)

Forrás: parlament.hu