BURÁNY SÁNDOR, a Párbeszéd képviselőcsoportja részéről: Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Ház! Tisztelt Alelnök Úr! A Magyar Nemzeti Bank beszámolója fekszik előttünk, de természetesen a vita a teljes monetáris politikáról folyik, amely része a gazdaságpolitikának, és természetesen a vita a Magyar Nemzeti Bank vagy annak vezetőinek tevékenységéről is folyik, bár mindannyian örülnénk neki, azt hiszem, velem együtt, ha utóbbiról nem kellene szót ejteni de kell. Kezdjük először is a monetáris ügyekkel, a pénzügyi folyamatokkal és a forint helyzetével, mert mégiscsak ez lenne a legfontosabb és a kiindulópont. A helyzet az, hogy a Magyar Nemzeti Bank pontosan ezen a téren muzsikál gyengén. 2010-ben, amikor Matolcsy György akkor még nem a Nemzeti Bank elnökeként, hanem kormánytagként felelős állami vezetői beosztásba emelkedett, ezt a pozíciót, első munkanapját úgy kezdhette meg, hogy a forint erős volt, jóval erősebb, mint most; köszönhetően egyébként egy egész ország áldozatvállalásának és kemény intézkedéseknek, amivel a pénzügyi válság, világválság idején is a forintot sikerült stabilizálni, és úgy az euróval szemben, úgy a svájci frankkal szemben egy olyan erőt tudott mutatni, olyan erős árfolyamon volt, amely ma már csak vágyálom.

Az elmúlt években a forintot viszont önök tönkretették, önök így együtt, a magyar kormány és a Magyar Nemzeti Bank. Az, hogy egyébként a szereplők változnak és pozíciót cserélnek, az ebből a szempontból édes mindegy, a közös cél ugyanaz: a forint gyengítése árán is megvalósítani azokat az egyébként meglévő politikai, családi haszonszerzési célokat, amelyek idegenek egy igazi demokrácia működésétől. Ennek a forintgyengítésnek, amelynek önök aktív résztvevői voltak, és jelen pillanatban a forint, ha nem történelmi mélyponton… mert volt már ennél rosszabb is, de az is az önök kormányzásának idejére esett, az önök nemzeti banki tevékenységének idejére esett, tehát 2010 után olyan történelmi mélypontokra esett a forint árfolyama, hogy egészen egyszerűen ezzel kellene valamit kezdeni, ha önök ezt fontosnak tartanák.

De nem tartják annak, önök egészen egyszerűen a forintot a sorsára hagyták ha nem gyengítették szándékosan. Ezen a gyengítésen a Magyar Nemzeti Bank nyert, az ország pedig veszített, elsősorban a devizahitelesek veszítettek.

Lehet itt sokféle dolgot mondani, de igazából a devizahitelesek fő problémája nem maga a konstrukció, nem elsősorban a konstrukció, bár abban vannak valóban a bankok számára kihasznált, a hitelesekre nézve káros pontjai, de elsősorban az árfolyam az, ami a devizahiteleseket és a gyenge forint, ami a devizahiteleseket reménytelen vagy legalábbis nagyon nehéz helyzetbe hozta. Annyira nem maga a konstrukció, hogy egyébként ezt éppen Orbán Viktor első kormánya vezette be a magyar parlamentben, csak erre mostanában nem akarnak annyira emlékezni. És azért volt elsősorban népszerű ez a devizahiteles konstrukció, mert már Orbán Viktor első kormányának idején, sőt azon túl is érvényesült az a sajátos személyzeti politika, hogy baráti kapcsolatokon, megszerzett pozíciókon keresztül uralnak olyan ágazatokat, amelyek egyébként a klasszikus demokratikus játékszabályok szerint egymástól szét kellene hogy legyenek választva.

Így nagyon nem meglepő, hogy Járai Zsigmond Orbán Viktor embereként olyan magas jegybanki kamatot alkalmazott a saját monetáris döntései kapcsán, amit egyébként a gazdaság akkori állapota nem indokolt, amelyhez képest minden más hitelkonstrukció, amely kedvezményes volt, csak jobb lehetett. És ez volt a döntő oka annak, hogy emberek milliói vettek fel devizaelszámolású hiteleket, hiszen az ott alkalmazott nagyon alacsony kamat igaz, árfolyamkockázat mellett, ami később sajnos visszájára fordult egyszerűen sokkal kedvezőbb volt, mint minden más, a piacon hozzáférhető lakásvásárlási hitelkonstrukció. Egyébként az állami kedvezmények korlátozás mellett ugyan, de akkor is léteztek.

(10.50)

Ez tehát az alaphelyzet. A tisztességes megoldás az lett volna, ha a jegybank ezt a nyereségét elsősorban arra fordítja, hogy azokon a kárvallottakon segítsen, akiket a forint gyengítése ilyen lehetetlen helyzetbe hozott. De nem ez történt. Hogy mi történt ezzel a pénzzel, arról majd a későbbiekben.

Egyelőre még szeretnék amellett is néhány gondolatot elmondani, mert nem akarok elmenni mellette szó nélkül, hogy a forintgyengítés és a forint sebezhetősége még jelenleg is fennáll. Olyannyira fennáll, hogy szakértők szerint ha a Magyar Nemzeti Banknak legalább a kommunikációja nem változik, vagy a kamatemelési gyakorlata vagy kamatgyakorlata nem változik, akkor a forint további gyengülése sem zárható ki. Kiszivárgott információk alapján tudjuk, hogy erre nézve már vannak a Magyar Nemzeti Bankban különböző modellszámítások, és bizony még a mostani gyenge árfolyamhoz képest is kedvezőtlenebb árfolyamokat is lefuttatnak ezekben a modellszámításokban. Ez a gyenge forint veszély az egész országra nézve, hiszen ha a pénzügyi piacokon, a pénzügyi világban megint valami megrebben, Magyarországtól függetlenül valamilyen válsághangulat kialakul, akkor a forint lesz az egyik legsebezhetőbb valuta a régióban, mint ahogy egyébként is az egyik legsebezhetőbb valuta az euróövezeten kívül Európában.

Az előbb említettem, hogy mire használja a Magyar Nemzeti Bank ezt a nyereségét, azt a nyereségét, amit a forint gyengítéséből zsebelt be. Egészen elképesztő, sajátos gyakorlatba kezdett: ezt különböző alapítványokba menti ki, és ezeknél az alapítványoknál, nyugodtan kijelenthetjük, a törvényeket sértő vagy a törvénysértés határát súroló gyakorlatot folytat. Törvényeket sértő, hiszen maga az Európai Központi Bank is felhívta a figyelmet arra, hogy ezeknél az alapítványoknál nagy mennyiségben tartani államkötvényeket a tiltott finanszírozás fogalmát meríti ki, hiszen a költségvetést ezen keresztül, alapítványokon keresztül maga a jegybank finanszírozza, ez pedig mindenhol a világon törvényellenes. Némi huzavona és vita után a Nemzeti Bank akceptálta az Európai Központi Bank intelmeit, ezt a portfóliót lecserélte, de a mai napig több mint 270 milliárd forint van valamilyen mértékben kihelyezve ezekbe az alapítványokba, hogy fideszes képviselőtársaimat idézzem, ahol a közpénzjellegüket elveszítik. A gyakorlatból sajnos ez következik is, ahogy látjuk.

Nagyon sajnálatos, hogy a Magyar Nemzeti Bank is bekerült abba a körbe, ami évek óta, 2010 óta legalábbis széles körben dívik Orbán Viktor miniszterelnök úrnál és környezetében, nevezetesen, hogy az urambátyám, a rokonok világa jött vissza, a keresztfoglalkoztatás, egymást megsegítjük, a „kéz kezet mos” elve érvényesül az egész államigazgatásban, a személyzeti politikában, az irányított közbeszerzésekben, a megszerzett vagyontárgyakban, a kastélyprogramokban, szinte mindenhol. Sajnálatos, hogy a Magyar Nemzeti Bank nem maradt sziget ebben a folyamatban, hanem maga is részévé vált ennek az urambátyám világnak.

Több képviselőtársam is utalt rá, de nem lehet szó nélkül elmenni amellett, hogy a Magyar Nemzeti Bank elnökének a családja is érintett ebben a fajta működésben, hiszen unokatestvére szállíthatott a vizes vb-re nagy mennyiségben, bevásárolhatta magát a Magyar Kereskedelmi Bankba. A jegybankelnök fia bútorgyár-tulajdonos, ami önmagában persze nem probléma, de több közbeszerzést is nyert, és ismerjük a hazai közbeszerzések most már bizonyítottan irányított voltát; szemernyi kétség nem merülhet fel afelől, hogy nem véletlenül nyerte meg ezeket a közbeszerzéseket, hanem éppen a jól csengő családi név miatt. De utalhatnék a személyzeti politikára is, hiszen a Magyar Nemzeti Bank elnöke gondoskodott a legfőbb ügyész családjáról is, legalábbis olyan mértékben, hogy először alkalmazta havi nagyjából 5 millió forintos fizetés mellett a legfőbb ügyész feleségét; de persze itt még nem állt meg ez a folyamat: valamivel később, igaz, sokkal szerényebb mértékben, havi félmilliós fizetésért pályakezdőként a legfőbb ügyész lányát is felvették a jegybankba.

Többször elmondtuk korábban azonnali kérdések, interpellációk, parlamenti felszólalások ügyében is, hogy mi tiszteletben tartjuk a magánéletet. Sőt, én személyesen is azon az állásponton vagyok, hogy ha valakinek megromlik a házassága, akkor tisztességesebb dolog ezt a házasságot felbontani, mint egy életen keresztül hazugságban élni. Én egyáltalán nem gondolom, hogy csak az az egyedüli családmodell létezhet az országban, amit a Fidesz hirdet, én személy szerint mindenkinek a saját családfelfogását tiszteletben tartom. Önmagában tehát azzal kapcsolatban sincs semmilyen kifogásom, hogy a Magyar Nemzeti Bank elnökének is új párja lett. Sok boldogságot kívánok hozzá, és ezt tényleg őszintén mondom.

Nem ezzel van a probléma, hanem azzal van probléma, ha ez közpénzbe kerül. Az nincs rendjén, ha valaki a saját párját kinevezi, kinevezheti osztályvezetőnek, miközben az általa irányított intézményben ilyen osztály nem is létezik. Az nincs rendben, ha kedvezményes, egy átlag magyar állampolgár számára elképzelhetetlen mértékű munkáltatói kölcsönt ad lakásvásárláshoz, miközben a saját párjáról van szó. Mindenhol a fejlett demokráciákban, ahol létrejönnek ilyen kapcsolatok, mert az ember már csak ilyen, egyikünk sincs felvértezve szerelem ellen, soha nem tudhatjuk, hogy kibe leszünk szerelmesek, viszont a munkahelyi szabályok azért irányadók e tekintetben, és szerte a művelt nyugati világban az az általános gyakorlat, hogy ha egy tartós kapcsolat létrejön egy adott intézményen belül, és ennek a tartós kapcsolatnak az egyik szereplője maga az intézmény vezetője, akkor ezt az összeférhetetlenséget megszüntetik. Nem erről beszélünk. Nemhogy nem szüntették meg ezt az összeférhetetlenséget abban az időszakban, amiről beszélek, hanem közpénzből nagyon busás lehetőségekhez jutott Matolcsy jegybankelnök úr párja. Sőt, nem csak a párja, alapítványon keresztül, mondjuk így az egyszerűség kedvéért, az anyósa is.

Azokról az összeférhetetlenségekről már nem is beszélve, amik a sajtóhírek alapján felmerültek, hiszen a Bankszövetség elnökétől bérel a hírek szerint a jegybankelnök vagy bérelt ingatlant, miközben ez egészen nyilvánvalóan összeférhetetlen, hiszen a Bankszövetség elnöke és a Magyar Nemzeti Bank elnöke nem kell hogy egymással semmilyen üzleti kapcsolatban legyenek, hiszen adott esetben az érdekeik egymással ellentétesek. S ha ilyen lekötelezettségek keverednek ezekbe a kapcsolatokba, akkor felmerül a lehetősége annak, hogy az érdekek terén is ez egy összefonódást fog a későbbiekben eredményezni. Ez sem szokás a művelt nyugati világban.

Végezetül engedjék meg, hogy az ezotéria körét is ideidézzem. Semmi bajom azzal, ha valaki hisz a számmisztikában. Vannak erre nemzetközi példák. Hogy mondjak egyet: Kínában ismeretes, hogy vonzódnak a 8-as számhoz, azt ott egy szerencseszámnak tartják. Olyannyira vonzódnak a 8-as számhoz, hogy a pekingi olimpiát 2008. VIII. hó 8-án, kínai időszámítás szerint 8 óra 8 perckor nyitották meg, hogy minél szerencsésebb legyen az olimpia lebonyolítása. Persze Kína, mint tudjuk, nem nyugati értelemben vett demokratikus ország, ott a számmisztika központi elrendelése egyáltalán nem ízléstől távoli dolog. De Magyarországon mégiscsak egy olyan kultúrkörhöz tartozunk, ahol az egyház és az állam szétválasztása alapelv, ahol ha valakinek közhatalom van a kezében, a saját babonáit vagy vallási meggyőződését nem kellene rendeletekben, döntésekben is tükröztetnie. Ezért teljesen érthetetlen számunkra a jegybank elnökének a 8-as számtól való irtózása. Kérem, ez ügyben forduljon kínai kollégájához szeretettel. Azt, hogy irtózik tőle, még csak értem, de hogy a Szabadság tér 8-9. számból a 8-as számot miért kell eltávolítani, miközben az a Magyar Nemzeti Bank hivatalos címe, vagy a megszámozott parkolóhelyek közül miért hiányzik a 8-as szám, és a hírek szerint miért tilos a kollégáknak nyolcoldalas előterjesztést készíteni, az a józan ész szabályai szerint felfoghatatlan.

Köszönöm szépen a figyelmet. (Taps a függetlenek soraiban.)

(11.00)

Forrás: parlament.hu