MOLNÁR GYULA, az MSZP képviselőcsoportja részéről: Köszönöm szépen. Tisztelt Elnök Úr! Államtitkár Úr! Tisztelt Ház! Egy csodálatos szakmának egy nagyon fontos törvényi szabályozásáról beszélünk. Ha úgy belegondolunk a saját életünkbe, akkor nagyon kevés olyan hivatás vagy olyan hely van, ahol azt látjuk, azt gondoljuk a történelemtudásunk szerint, hogy valaki úgy dönt, hogy pedagógus lesz, úgy dönt, hogy űrkutató lesz, úgy dönt, hogy diplomata lesz, és ez egy életpálya. Ez egy olyan dolog, hogy az emberek tudatosan készülnek erre. Pontosan tudjuk a történelemből, hogy ha valaki ezt jól csinálta, akkor nem egyszerűen csak egy közszolga volt, akinek szabályozták az életét különböző törvények, hanem tényleg egy hivatás volt, és tényleg néhány diplomata, néhány komoly nagykövet történelmet tudott írni úgy, hogy egyébként nem vett részt direkt módon a politikának abban a szegmensében, amiben adott esetben mi itt parlamenti képviselők, a Külügyi bizottság tagjai vagy a minisztérium dolgozói részt veszünk.Ez valóban egy hivatás, és ebből a szempontból egy picit csodálkozva hallgatom az előttem szólókat, hallgatom államtitkár urat is, aki nyilván ennek az egyik leglátványosabb szereplője, hiszen ennek a csúcsát végezte el, a Bécsi Diplomata Akadémiát. Ahogy a világban, nagyon kevés hely van Európában ennél följebb, ahol lehet ezen a pályán tanulni. Senki nem veti fel azt az egyszerű kérdést, hogy 2016. június 13-án elfogadnak egy törvényt erről az igazgatásról, ami 2017 augusztusában lép hatályba, és eközben kétszer hozzányúlnak ehhez a törvényhez. Tehát a hatálybalépés előtt kétszer módosítják ennek a törvénynek különböző passzusait, majd most, egyébként 2018. október végén azt mondják, hogy micsoda siker ez, hogy újra tudunk ehhez a dologhoz hozzányúlni. Én meg azt mondom, hogy szerintem ez így nem jó. Ez egy olyan szakma, ahol nem a tempó a siker. Ez nem a Forma-1. Ennek szabályai vannak. Ezt nem lehet azzal a technikával csinálni, amit önök egyébként bizonyos helyeken Magyarországon megcsinálnak. Ennek vannak hagyományai, vannak szokásai. Itt olyan emberek vannak, akik lehet, hogy kulturális értelemben nem támogatják önöket, de más értelemben meg ők egy rendkívül komoly tekintélyek abban a térségben. Nem lehet ezzel a dologgal ilyen módon kapkodni!

Azt szeretném mondani, hogy tényleg igaz ebben a külügyi igazgatásban, hogy érdemesebb apróbb, megalapozottabb lépéseket tenni. Tényleg higgyék el, hogy önök után is lesz diplomácia a világban, önök után is lesznek diplomaták. A világ nem úgy van, hogy most már mindig így lesz, hogy önök lesznek. Ez nem így van. Mi úgy gondoljuk, hogy gyorsabban vége lesz, önök úgy gondolják, hogy lassabban lesz ennek vége, de mindennek egyszer vége van, ugye tudják, és akkor is kell ezt a területet olyan módon szabályozni, hogy valami ki tudjon ebből kerülni, és ne kelljen már szerencsétlen embereknek ilyen módon bemenni a politika alá. Még egyszer mondom, diplomatákról beszélünk. Higgyék azt el, hogy ezek az emberek készek önöket szolgálni, teszik a dolgukat a maguk szakmai tudása szerint. Nem kell ebből a szempontból különböző adminisztratív módon őket vegzálni.

Hat törvény módosításáról beszélünk. Szerintem ebből négyet vegyünk is külön. Ami a konzuli részt illeti, azzal egyetértünk. Tehát négyet különvettünk, azzal nem foglalkozom, az szja-val, a társadalombiztosítással és a költségvetéssel. A konzuli részben egyetértünk, bár magam is ezt a 20 eurós dolgot megjegyeztem magamnak, és még egyet megjegyeznék. Nem tudom, államtitkár úr, azt ki fogja mérlegelni, ha valaki nem körültekintő módon viselkedik egy válsághelyzetben. Nem körültekintő mód az, hogy eleve odamegy, mert mi a túrónak megy oda, ha válsághelyzet van, de lehet, hogy valamilyen formában másképp minősítjük, ha nem körültekintő módon viselkedik valaki.

(12.50)

Tehát ebben látok bizonyosfajta szubjektív elemet, de még egyszer mondom, valószínűleg nem ezen fog múlni a világ sorsa. Ennél viszont egy picit izgalmasabb számomra és számunkra, ami a külügyi igazgatás passzusait érintő szabályozásokat illeti.

Azt a költői kérdést felteszem, hogy miért is kell a belső pályázók körét bővíteni eddig is a külügyminiszter bármikor megtehette, ha valami kiváló embert talált a saját portfóliójában. Nem látom különösebben azt az okot, hacsak nem valakiről szól, hogy valakit most be kell ebbe a dologba vonni, tehát nem értem azt, hogy miért kell a belső pályázók körét ilyen formában átértékelni, átminősíteni. Nem teljesen világos számomra, számunkra az, hogy ha valaki a felkészülési szakaszban a devizailletmény ilyen százalékos pénzét kapja, nem látok ebben sem különösebb tragédiát és problémát, de nem pontosan értem és nem világos, hogy miért kellett most ebben a helyzetben ezt bevezetni.

Viszont én nagyon-nagyon másképp látom, mint az előttem hozzászóló KDNP-s képviselő asszony, ami a rendelkezési állomány… a pontos szót kerestem, de most hirtelen nem találom. Én ezt inkább úgy tekintem ebben az esetben, hogy a puha kirúgás első lépését teremti meg ezzel egy olyan kiemelt köztisztviselő számára a kormány, akivel nem tud mit kezdeni, ha visszajön. Tehát ha figyelmesen megnézi és elolvassa ezt a passzust, ez nekem arról szól, hogy kötelezően fel kell neki ajánlani, de nem feltétlenül a tárcánál, nem feltétlenül ugyanabban a munkakörben, a beosztásának és a végzettségének megfelelő munkát, és ha ő ezt nem fogadja el, akkor öt napon belül el lehet tőle köszönni. Tehát miközben én értem vagy érteni vélem az önök érvelését, hogy ez egy milyen kiváló dolog, valójában én ezt úgy látom, hogy néhány olyan kiemelt diplomata esetében, akit nem tudnak továbbcipelni vagy továbbvinni magukkal, azoknak valamilyen formában a tovább-billentéséről szól sokkal inkább ez a javaslat.

Örülünk annak, és szeretnénk magunk is, mint a jobbikos képviselő is mondta, hogy sokat tettünk az elmúlt másfél esztendőben, hogy ne fogadják el azt a két törvénymódosítást, az egyik ilyen a gyermekekkel kapcsolatos támogatási dolog, örülünk annak, hogy rájöttek, ugyan nyilván nem ezen a néven, mert az nem lenne fideszes dolog, hogy elismerjék, hogy rossz volt kivenni a dolgot, más logikán, más néven, de akkor végül is most a gyermektámogatási rendszer benne van. Viszont egyet mondjanak már meg nekem: kiről szól ez a része ennek a törvényjavaslatnak? Megpróbálom felolvasni: „Az óvodai nevelésben részesülő, az alap- és középfokú tanulmányait folytató, huszonegyedik életévét be nem töltött gyermek után iskoláztatási költségtérítés illeti meg, ide értve azt az esetet is, ha a gyermek Magyarországon folytatja tanulmányait, de életvitelszerűen Magyarországgal szomszédos országban lévő állomáshelyen tartózkodik.” Nem hiszem, hogy túl sok lehetőség van ezzel kapcsolatban, tehát valószínűleg valakiről szól ez a passzus. Ha esetleg valaki tudja itt a teremben, hogy kire szabták a törvénynek ezt a rendelkezését, akkor én örömmel veszem; ezzel sincs különösebb bajom, csak nem életszerű, ha belegondolnak, tehát nyilván nem a canberrai követségen dolgozó (Derültség az ellenzék soraiban.) munkatárs gyermekéről van szó, aki esténként hazaugrik Canberrába, és egyébként pedig magyarországi… Nyilvánvalóan ez Bécs, Pozsony, valamilyen formában Ljubljana környékéről lehet, el tudom képzelni, csak még egyszer mondom, nem értem pontosan, és picit menjenek vissza oda, amit az elején próbáltam önökkel érzékeltetni, hogy mégiscsak azért egy nagyobb ívű szabályozásról van szó, a diplomaták szabályozásáról, hogy kell-e ilyen típusú aktuálpolitikai vagy egy emberre szabott szabályozást beletenni.

Summa summarum, nagyon fogjuk figyelni a vitában elhangzott érveket, nagyon fogjuk figyelni a módosításokat, és nyilván aszerint alakítjuk ki a végső álláspontunkat, de hadd mondjam el önöknek, hogy tényleg ez a terület vagy ez a szakma kiált azért, hogy egy életpályamodellt alakítsanak ki. Tehát tényleg legyen az, hogy valaki belép az egyetemen ebbe a szakmába, több nyelvet tanul, megtanulja a diplomácia történelmi, egyéb hátterét, és az élete végéig tudja azt tervezni, függetlenül attól, hogy egyébként fölötte a kormányok hogyan jönnek-mennek, függetlenül attól, hogy egyébként mit gondolunk különböző amerikai milliárdosról vagy egyéb ügyekről a politikában, ők ugyanazt csinálják, mert ez a dolguk, és tették ezt adott esetben például a régi rendszerben, és tették az elmúlt időszakban három különböző színű kormány alatt. Ha egy ilyen szabályozást meg lehetne tenni, higgyék el, az sokkal többet ér, mint az, hogy egyébként hozzáigazítjuk valamelyik diplomata gyerekéhez adott esetben azt a szabályozást, amit elfogadunk.

A végső álláspontunk kialakításáról pedig majd később fogunk szólni. Köszönöm szépen. (Szórványos taps az ellenzék soraiban.)

Forrás: parlament.hu