DR. VARGA-DAMM ANDREA (Jobbik): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Ház! Tisztelt Képviselőtársaim! Ott folytatnám, ahol Szél Bernadett képviselőtársam abbahagyta (Közbeszólás a kormányzó pártok padsoraiból: Nehéz lesz!), bár természetesen a… (A kormányzó pártok padsorai felé:) parancsol? , természetesen a vérmérsékletemhez képest lágyabban, de tartalmában körülbelül úgy. Már tegnap a honvédelmi törvény módosítása kapcsán is elmondtam, csak akkor az itt ülőkből talán senki nem volt itt, hogy ezek a jogszabályok kétélű fegyverek. Tessék lassan azért a fejükben lemodellezni azt, hogy mi lesz akkor, hogyha ezeket az önök által teremtett jogszabályokat majd akár önökkel szemben kell érvényesíteni. Tessenek lemodellezni azt, hogy egyszer nem az önök hatalma lesz ebben az országban!

Ugyan Szél Bernadett képviselőtársam vörös vonalról beszélt, amin átléptek, de én azt gondolom, hogy egyetlenegy dolgot kihagynak az utóbbi hónapokban a törvénykezésükből, ez pedig az emberek. Higgyék el, Magyarországon a magyar állampolgárok igen nagy százaléka olyan kétségbeesett és nehéz helyzetben él, hogy bizony már nincs vesztenivalója!

Amikor hatalmi arroganciáról beszélünk, akkor én mindig azt szoktam mondani, hogy olyan emberek, akik úgy érzik, hogy örökké ők fognak uralkodni, két dolgot hagynak ki a gondolataikból: az egyik a biológia, a másik a Jóisten. Én úgy gondolom, hogy Trócsányi miniszter úr ebben a színjátékban egy szereplő, még csak nem is főszereplő, egy karakterszínész. Most az elmúlt években Trócsányi miniszter úr hirtelen elkezdett egy „mindig a közigazgatási felsőbíróságra vágytam” jogásszá válni.

Trócsányi miniszter úr akkor, amikor még ügyvédként tündökölt, soha az életben nem kampányolt ezzel, és amint én az ő életútját ismerem, már akkor, amikor az 1990-es rendszerváltás feltételrendszerét tárgyalták meg annál a bizonyos Ellenzéki Kerekasztalnál, érdekes módon akkor se hozta oda senki azokat az elveket, amiket ma ezeknek a törvényeknek a létrehozatalakor előhúznak, előhoznak, és egyszer csak a múlt megszépül.

Azt mondja az általános indoklás, és miniszter úr az expozéjában is arról beszélt, hogy a kommunisták ’49-ben megszüntették ezt a fajta bíróságot, és nekünk most azért kell létrehozni, 28 évvel a demokratikus átalakítás után, mert most jött el rá az idő. Nekem ezzel két problémám van.

Az egyik az, hogy az Ellenzéki Kerekasztalnál miért lett volna olyan nagy kockázat már ezt előhozni. Akkor még csak 40 évvel voltunk túl azon a bizonyos ’49-en. Azóta már 28 év eltelt, tehát a nagy részével több lett az idő, mint az akkori 40 év, és akkor még azt is megkérdezhetném, hogy 8 éve rövid időszakokat kivéve a Fidesz-KDNP-nek kétharmada van, tehát az elmúlt 8 év alatt is meg tudták volna teremteni ezt az intézményt, hiszen ma majd erről is fogok szakmailag beszélni semmilyen szakmai indoka nincs.

Nagyon egyszerű a dolog: azért, mert annyit azért tudnak, hiszen önök között rengeteg valódi keresztény ember azért ül itt a Házban is van egypár szemben velem , aki pontosan tudja azt, hogy egyszer csak eljönnek azok a pillanatok, amikor már segítségre van szükségünk ahhoz, hogy a hatalmunkat fenntartsuk, és segítségre van ahhoz szükség, hogy a titkainkat ne tudja meg más. Meg ahhoz is segítségre van szükségünk, hogy úgy tűnhessünk, mintha mi nagyon ügyesen és jól vezetnénk egy országot, mert velünk szemben már egy adatkikérés sem fog helyt a bíróságon, meg amikor nekünk már egyetlenegy tévedésünket sem fogja a bíróság tévedésként minősíteni, elkezdődik a mindenhatókorszak.

Arról van szó, hogy pontosan tudják, hogy egyszer csak változások lesznek, és szeretnék ezt azzal elhúzni, hogy a polgárok bizonyos típusú ügyekben a jogérvényesítéseiket igencsak nehezen tudják elérni. De amit mondtam az elején, nagyon sok ember van már most, akinek nincs vesztenivalója, és a tűzzel nem szabad játszani egyetlen kormányzatnak sem. Az egyszerű polgár ma nem tudja, hogy itt milyen törvényjavaslatot tárgyalunk, és azt sem tudja, hogy ez a törvényjavaslat jogilag megalapozott-e, a társadalomnak szüksége van-e rá, a jogrendszerbe miként illeszkedik, a jogtörténeti előzményei valójában azok-a, amiket a javaslat tartalmaz.

Ők egyet majd érezni fognak valamikor, hogy bizony eddig elintéződtek a közigazgatási eljárásban az ő kéréseik; pozitív válaszra talált, amikor valamilyen beadványt benyújtott, és esetlegesen az egyszerű ügyintézővel tényleg normális és méltányos módon meg tudta beszélni, hogy az ügye elintéződjön. De ma erre neki nem lesz meg az a garanciája, ami eddig volt, még akkor sem, ha a jogszabályok akceptálják az ő kívánságait. Ma majd valakinek az érdekeitől fog függeni, hogy ez a kérés meghallgatásra talál-e.

Amikor az Igazságügyi Minisztériumban a hétpárti egyeztetés volt, Hende Csaba alelnök úr azt mondta volt államtitkár úr , hogy na de, kérem szépen, jobban bízhatunk majd azokban a bírákban, akik a közigazgatási bíróságokon bíráskodni fognak, mint azokban az ügyintézőkben, akik ma a közigazgatási eljárásokban eljárnak.

(11.50)

Azt hittem, elájulok! Nyolc éve kormányoz egy kormányzat, és azt mondja ennek az egyik prominens volt igazságügyi államtitkára, volt honvédelmi minisztere, ma a parlament alelnöke, hogy ő nem bízik a saját kormánya által vezetett hivatalokban. Ezt mondta, államtitkár uram ott ült vele szemben. És most milyen jó lesz, mert egyfokú lesz a közigazgatási eljárás és kétfokú a közigazgatási bírósági eljárás. Hát, mondom, bocsánatot kérek, de akkor miért tetszettek beírni a törvénybe, hogy ugyanebből a közigazgatási rendszerből, az egyszerű hivatalnokból is bíró lehet? Ha nem bízok abban, hogy ma ő törvényes határozatot hoz, ezért megteremtek egy új intézményt, majd erre az új intézményre azokat hozom ide, akikre azt mondtam, hogy nem bíztam bennük eddig, de most majd ezzel a rendszerrel bízhatnak a polgárok abban, hogy a jogaik érvényre jutnak, ez egy elképesztő skizofrénia!

De menjünk tovább! Azt mondja, hogy független ez a bíróság. A törvényben 47 feladata lesz a miniszternek. Negyvenhét! Tehát egy független bíróság, amelynek a létrehozatalában és működtetésében 47 feladata csak a miniszternek lesz. De ahhoz, hogy ez a bírósági szervezeti rendszer létrejöjjön, az átmeneti rendelkezésekben 18 feladata lesz a miniszternek. Kérem szépen, a miniszter meghatároz, kinevez, meghallgat ez csak a feladatok nagyvonalú ismertetése , hirdet meg álláshelyeket, dönt a felvehetőkről, dönt a minősítés során elért eredményekben a sorrendről, és gyakorlatilag a miniszter olyan, mintha valójában ő lenne ennek a szervezetnek a feje és valójában ő hozná létre, és minden, ami történik, tőle függne. Hát, milyen független bírósági rendszer ez?! Sokkal egyszerűbb lett volna bevallani, hogy a minisztérium kereteiben hozzunk létre egy osztályt, és őt hívjuk közigazgatási bíráskodásnak. Persze, azért az nagyon durva lett volna, mert meg kell őrizni a formáját ennek az egész dolognak. De mégis tessenek már belegondolni abba, hogy el lehet mondani itt a nagy hangzatos szavakat arról, hogy most miért van ennek aktualitása, de én még mindig azt remélem, hogy bár nyilvánosan nem fogják elismerni, csak legalább a tekintetükön látom, fideszes képviselőtársaim és államtitkár urak, hogy önök azért pontosan tudják: ez a törvény nem arról szól, amit önök itt előadtak, és nem az a célja, amit önök előadtak. Mert ha az lenne a célja, minden egyes mondatában arra törekedtek volna, hogy soha ne lépjék át azt a vonalat, amikor már megkérdőjelezhetjük ennek a bírósági szervezeti rendszernek a függetlenségét.

Picit belemennék a részletekbe, ha meg tetszenek engedni. Szó volt már arról, és mikor az Alaptörvény módosítása is történt, meg korábban a bírók jogállásáról szóló jogszabályról volt szó, akkor már pedzegette pár ellenzéki képviselőjelölt, hogy ezek gyakorlatilag Patyi András közigazgatási felsőbírósági elnöki tisztségét készítik elő. Én ugyanakkor mindig azt mondtam, hogy a jogszabályi kereteket ez nem lépi túl, amúgy pedig már a régi jogszabályi rendszerben is megvoltak azok a szabályok, amelyeket kifejezetten esetleg az ő érdekében bevezettek. De azért elmondok önöknek valamit. Én most Patyi András helyében nem lennék, ha őt fogják választani ennek a felsőbíróságnak az elnöki tisztségére. Ebben a jogszabályban olyan szintű korlátozása van ennek a vezetőnek, olyan szintű ellenőrzési rendszer van a miniszter részéről köré építve, hogy meg kell mondanom önöknek, ha nekem ilyen ajánlattal előállna a köztársasági elnök vagy a miniszterelnök, vagy bárki, aki ezt a lépést megteszi, akkor azt mondanám neki, hogy várjatok gyerekek, azért bábunak én már öreg vagyok bohócnak meg pláne. Azért megjártam egy jogászi utat, voltam én már jegyző a XII. kerületben, meg voltam én már mindenféle választási bizottsági elnöktől, rektoron keresztül minden, hát azért, ha már megajándékoztak engem ezzel a tisztséggel, ne úgy maradjak benn a közigazgatás és a jog történetében, hogy engem egy bábu helyzetébe kényszerítettek, mert alig volt jogköröm valamiben dönteni!

Tudom, hogy ma ez senkit nem érdekel a kormánypárti oldalon. De lesz egyszer, eljön az az idő, nem is olyan sokára, amikor bizony emberektől meg fogják kérdezni, hogy miért adtad te a nevedet ehhez, ennél sokkal becsületesebb ember vagy. Miért volt neked erre szükséged? Kaptál több fizetést? Nem. Nagyobb tiszteleted volt? Nem. Jobban értékeltek téged a szakmai körökben? Nem. Volt valami előnyöd belőle azon túl, hogy nem rúgtak ki abból a pozíciódból? Nem. Ismerem önöket annyira, hogy pontosan tudom, önök nem rövid távon gondolkodnak. Önök egy életutat szeretnének bejárni, aminek a végén önökre úgy fognak emlékezni, hogy az az ember letette a voksát jó helyeken, tisztességesen csinálta végig a munkáját, amihez hozzányúlt, abból eredmény jött ki, nem élt vissza a pozíciójával, nem élt vissza azokkal a jogi lehetőségekkel, amelyeket akár a jogszabályok vagy a hiánya teremtett. Önök ennél sokkal inkább hiúak arra, hogy jó dologhoz adják a lelküket, testüket, szellemüket és a pozíciójukat.

Annyira, annyira durva, hogy ezt az egész közigazgatási bírósági szervezeti rendszer létrehozatalát, egy ilyen múltba visszarévedő archaikus modellt a mai modern viszonyokra beültető… és mindig, a világéletünkben, mióta jogászok voltunk, közigazgatási felsőbíróságra és közigazgatási különbíróságra vágytunk, mert enélkül ez az ország nem tud létezni. Ne tessenek már senkivel elhitetni ezt, ne gondolják, hogy ezt valaki is elhiszi! Ez tényleg a III. Richárdban jól mutatna, de ma Magyarországon ez nem probléma. Hála istennek, a közigazgatási bíróságok szervezeti rendszerében nincs probléma. A bírák jogállásában és a bírák előmenetelében soha semmiféle problémát nem hallottunk. Handó Tünde félévente mondja el valamelyik fórumon, akár médiában, akár itt a Parlament falai között, hogy a nemzetközi felmérések alapján milyen dicséretes a magyar bíróságok ítélkezése mind gyorsaságban, mind minőségben. Pontosan tudjuk, hogy a közigazgatási bírák ismerik a helyüket, tudják a szerepüket, ismerik az alkalmazandó jogszabályokat, és megvan az a jogi keret, amelyben az igazságos és méltányos ítéletek megszülethetnek. Tudjuk, hogy effektív nincs probléma, nincs időszerűség, hacsak az nem, hogy a hatalmunkat szeretnénk valahogy örök időkre bebetonozni, vagy legalább egy fórumot arra létrehozni, hogy ez segítsen minket hozzá. Ha pedig ma ez a helyzet, akkor nagy tisztelettel azt kérem önöktől, fontolják meg, mihez adják a nevüket, fontolják meg, hogy ez valóban arról szól-e, amit ma Magyarországon egy társadalommal el lehet fogadtatni. Azt kérem önöktől, hogy ne úgy kerüljenek be a jogtörténetbe majd egyszer, amikor lesznek már tapasztalataink és az utódnemzedék meg fogja vizsgálni, hogy mi előzte meg ezt az egészet, ne maradjon a nevük úgy, mint sötét, joggal, hatalommal visszaélő és nem a polgárok effektív és legfontosabb érdekeit képviselő parlamenti képviselők és állami vezetők.

Bár most belemehetünk a részletekbe és még két órán keresztül mondhatjuk, hogy mi jó, mi nem jó, önök ezt pontosan tudják, nem az újdonság az önök számára, végül mégis inkább azt kérem önöktől, nagyon fontolják meg ezt a javaslatot. Köszönöm szépen. (Taps a Jobbik padsoraiból.)

Forrás: parlament.hu