Z. KÁRPÁT DÁNIEL, a Jobbik képviselőcsoportja részéről: Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Nehéz lenne az ellenzéki képviselőnek kizökkenni abból az éjszakai hangulatból, amit pár órája éltünk át. Sunyi, alattomos törvényjavaslatokat hoz be a Ház elé a Fidesz-KDNP a héten; ami az előttünk fekvő eszközkezelős javaslat esetében még inkább gyomorforgatóvá teszi a dolgokat, az az indoklás.Tehát a kormányzat úgy próbálja előadni magát, mintha valamiféle kegyet gyakorolna, jótéteményt gyakorolna a károsultak, a részben általa kifosztani hagyott károsultak javára, és hozzáteszem, még ezen a ponton egy nagy levegővétel után meg is tudnánk állapodni, hiszen akármilyen az önök szándéka, ha egy, a károsultakra nézve pozitív javaslatot hoznak a Ház elé, én azt nyilvánvaló, hogy nagy hezitálás árán, de azért tudnám támogatni. Viszont jelen esetben nem biztos, hogy ez a helyzet fennáll, erről kell ebben a vitában megállapodnunk.

Hiszen én azt mondom, hogy ha bárki számára nyitottá akarják tenni azt a lehetőséget, hogy visszaszerezze a saját ingatlanának tulajdonjogát, ily módon a korábbi életéből legalább annyit, amennyit lehet, ehhez nem kap kívülről segítséget, de jelen esetben önerőből erre valahogy futja vagy valahogy rendeződött a helyzete ez lassan már politikai science fiction, de tételezzük fel, hogy vannak ilyen károsultak , akkor ez történjen meg.

Ugyanakkor az, hogy a kormány összevissza hazudozza azt, hogy ő itt kedvezményeket ad, kegyet gyakorol, egészen elképesztő. Azért otthon a tükör előtt… nem tudom, ezt necces lehet elmagyarázni. Hiszen miről van szó valójában? Ezek a szerencsétlen emberek jellemzően önhibájukon kívül elvesztették a saját ingatlanuk tulajdonjogát. Hogy hol kezdődött a történet, államtitkár úr, képviselőtársaim, vitatkozhatnánk hosszan róla, szerintem 2001-ben. Ki is volt kormányon, amikor az egyoldalú szerződésmódosítások tömegesen lehetővé váltak? Tehát a bizonyos szellemet a palackból az akkori kormányzat, az akkori jegybank, az akkori felügyelet kiengedte a palackból. Aztán jött nyolc év gazdaságpolitikai ámokfutás, amikor valóban engedték ezeket az úgynevezett hiteleket úgy felszaporodni, és a problémát úgy elterebélyesedni, hogy ez már-már kezelhetetlenné vált. Csakhogy azóta eltelt idestova nyolc és fél év, és az eredeti állapot helyreállítása közel sem történt meg.

Államtitkár Úr! Képviselőtársaim! Önök két szinten egyeztek meg az érintett kereskedelmi bankokkal, tehát a bűnelkövetőkkel, mondjuk ki. Egyrészt a Bankszövetséggel is lepaktáltak, másrészt egy EBRD-paktumot is aláírtak 2015-ben, ahol vállalták, hogy a károsultak érdekében, helyzetük rendezése érdekében további terheket az érintett bankokra nem tesznek. Ezt önök lepapírozták, elérhető a mai napig még a világhálón is.

Mondjuk el: ami ez után történt, ahelyett, hogy a Jobbik javaslatának megfelelően a felvétel napjának árfolyamán forintosították volna ezeket az úgynevezett hiteleket, önök egy piaci forintosítást vágtak az ügyfelek nyakába; tehát aki jellemző módon 155-160 forinton vette fel ezt az úgynevezett hitelt, az 256 forintos piaci árfolyamot kapott. Ennek az indoklásával önök a mai napig adósak. Tehát hogyan fordulhatott elő az, hogy ez a több ezer milliárdos nagyságrend most már legalizálva, önök által legalizálva került elvételre az emberektől, de attól még indokolatlanul. Attól még igazságtalanul történt mindez.

Orbán Viktor erre mit szokott mondani? 1000 milliárd forintot adtunk vissza vagy juttattunk vissza a károsultak számára. Magyarország Kormánya, ugye, nem adományoz, hanem jellemző módon az adófizetők befizetéseit forgatja, és a rendelkezésre álló eszközöket forgatja.

(9.20)

De ha ezermilliárd került vissza a lopott holmiból mert itt lopott holmiról beszélünk , akkor mi van a többi 2-3 ezer milliárddal, a lopott holmi nagyobb, tetemes részével, ami viszont az érintett bankoknál maradt. Tehát egy elképesztően aljas bázisról beszélünk, ami alapján kiszámolták ezeknek az embereknek a tartozását. Ezen tartozásösszeg-számításból ered az, hogy amikor elvesztették az ingatlanuk tulajdonjogát, akkor mekkora tartozást számolnak el, és mekkora összeget követelnek rajtuk.

Tehát ha az eszközkezelőről beszélünk, az lenne az elfogadható megoldás, hogy a hitelek felvételkori árfolyamon történő újraszámítása után, forintosítása után megállapítsuk azt, hogy egyáltalán tartoznak-e ezek az ügyfelek bárkinek is, mielőtt arról beszélnek önök, hogy vásárolják vissza a saját lakásukat vagy házukat. S ha ez a tisztázás megtörtént, ha a pénzügyi szeméttől megtisztítják a szerződéseket, akkor lehetne ezt a vitát lefolytatni, aminek a dokumentuma most itt előttünk fekszik.

(Móring József Attila elfoglalja helyét a jegyzői székben.)

A helyzet az, hogy ez nem történt meg, önök uzsoraárfolyamon kívánják visszavásároltatni a magyar emberekkel a saját indokolatlanul elvett tulajdonukat, és azt mondják, hogy ehhez kedvezményeket adnak.

Hát, nézzük meg, hogy milyen kedvezményeket biztosít ez a konstrukció! Egyáltalán, tisztában vannak önök azzal, hogy egy eszközkezelős lakásban lakó ember jellemzően mekkora bérleti díjat fizet? Tisztában vannak azzal, hogy itt a többmilliós forgó uzsoraárfolyamon visszavásárolandó lakás tekintetében néhány tízezer forintot próbálnak engedményként vagy kedvezményként beállítani? Hát, üveggyöngyöket kívánnának emberek elé szórni, ami megalázó, méltatlan és aljas eljárás. És én még mindig ugyanazt mondom, mint az árfolyamgátnál, tehát a Jobbik álláspontja ebben következetes: ha valaki ezt magától akarja, akkor tegye, tehát ne vegyük el ennek a lehetőségét. Viszont azt is látom, hogy az eljárás méltánytalan, emberek tömeges kifosztásához járul hozzá.

Arra kérem fideszes vezérszónok társamat, képviselőtársamat nagy tisztelettel, hogy legalább az indoklás során kellő visszafogottságot tanúsítson. Hiszen itt olyanok hangzottak el, hogy a bérlők többségének helyzete stabilizálódott. Hát, melyik országban, képviselőtársam?! Az úgynevezett családok évében nem győztünk megjelenni azokon a kilakoltatási eseményeken, amelyekre meghívást kaptunk, hogy ellenőrizzük a folyamatok jogszerűségét. Soha ennyi kilakoltatás Magyarországon nem volt, háborús években sem! Tehát egészen elképesztő helyzet állt elő. (Böröcz Lászlónak:) Ne vigyorogjon, képviselőtársam, egyáltalán nem vicces a helyzet! Magyar családok rekordmennyiségét lakoltatták ki a saját otthonából. Ez vicces?! Önt is meghívtuk ezekre a kilakoltatási eseményekre. Miért nem jött el egyetlen alkalommal sem? Miért nem jelent meg akár a saját választókerületében egy ilyen eseményen sem? Ne vigyorogjon nekem!

Forrás: parlament.hu