DR. PALKOVICS LÁSZLÓ innovációért és technológiáért felelős miniszter: Köszönöm szépen. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Képviselő Hölgyek és Urak! Ungár Péter felszólított arra, hogy ne térjek ki a vita elől. A képviselő úr még fiatal képviselőként is meg oktatáspolitikusként is, az itt lévők emlékeznek arra, hogy az első négyéves ciklusban minden esetben, amikor egyébként oktatási területen bármilyen kérdés felmerült, hosszasan vitatkoztunk erről, tehát nem szeretném, ha esetleg új képviselőként másfajta kép élne önben erről, ezért kértem azt, hogy most szeretnék hozzászólni és reagálni az eddig elhangzottakra.Miután itt mi mindannyian valahol kollégák lennénk az összes felszólalóval, én értem az önök nehéz helyzetét, ugyanis az a helyzet, hogy olyan dologról kell negatív véleményt mondani, amely az önök számára is világos, hogy ez egy jó dolog. Azért jó dolog, mert ha megnézzük a Corvinus Egyetem történelmét, ugyanebben a körben 2014-ben voltak olyan vélelmezések, hogy a Corvinus Egyetemet a kormány be akarja zárni. Ha még emlékeznek rá, szerintem volt a Corvinus Egyetemnek az ilyen élőlánccal való körülölelése is, ha minden igaz, sokan tiltakoztak az ellen, hogy miért nem veszi a kormány komolyan a Corvinus Egyetemet. Aztán jöttek a kancellárok, amikor arról volt szó, hogy úristen, egy gyeplőt rak az állam az egyetemek nyakára.

No, mi történik most a Corvinus Egyetemmel? Pontosan ezt a helyzetet próbáljuk egy másik irányba változtatni, konkrétan az egyetemet úgy akarjuk működtetni, mint egyébként bármelyik olyan külföldi egyetem, amelyet önök egyébként példaként szoktak felhozni, és nagyon helyes, hogy ez így van, tehát ezért értem én az önök nehéz helyzetét, hogy erről negatív dolgokat mondani nehéz, de mégis kell, ez a politika természete. Itt ezzel ezt be is fejezném, és szeretnék inkább szakmaibb módon válaszolni a különböző felvetésekre.

Alapvetően Brenner Koloman képviselő úr kérdéseire néhány rövid választ adnék, hogy miért a Corvinus Egyetemet, és miért beszélünk a rankingekről. Igen, a rankingek egy valóban egy nehéz ügy, nagyon sokfajta ranking van, van a sanghaji lista, van egy sor másik dolog. Mindig meg kell nézni, hogy az egyetem hol tud egyébként szerepelni. A rankingnek nem az a jelentősége, hogy hol szereplünk, hanem hogy hogyan jutunk el egyik szintről a másik szintre. Ezért kell olyan feltételeket teremteni, hogy ezekben a rankingekben jól tudjunk szerepelni. Egyébként egy olyan egyetem esetében, amely szeretné növelni a külföldi hallgatók létszámát, ez egy alapvetően fontos dolog.

Én úgy éreztem az eddigi vitából, hogy talán a külföldi hallgatók erősebb megjelenése a magyar felsőoktatási rendszerben mintha ez negatív dolog lenne. Nagyon bízom abban, hogy az itt ülők ezt nem így gondolják, már csak azért sem, mert 2014-ben a felsőoktatási stratégiában kitűztünk néhány célt. Az egyik cél az volt, hogy az akkor 5 százalék külföldi hallgatói arányt emeljük fel 15 százalékra. Ebbe az irányba haladunk egyébként, nem csak a Corvinus Egyetem, ebben más egyetemek ebben a pillanatban, azt gondolom, nagymértékben jeleskednek. Tehát ez egy jó irány egy olyan területnek, mint az oktatás, a kutatás, a nemzetköziségét pontosan az biztosítja, hogy minél több külföldi szereplő vegyen ebben részt, és a hallgatók ebbe a kategóriába tartoznak. Most 11 százaléknál tartunk, 15 százalékot tűztünk ki, és ne zárjuk ki egyébként azt, hogy ez az arány növekedni fog.

Koloman képviselő úrnak: a vagyon nagysága nem ugyanaz, mint a hozam. Ebből a 380 milliárdnyi részvényvagyonból nem tudnánk megoldani a magyar felsőoktatás problémáit, mert egyszerűen nem erre van, ennek a hozama az, ami itt érdekes lesz. Alapvetően ez a fajta működésmód létezik a világ nagyon sok egyetemén. Ha megnézzük 2014-ből ezt a felsőoktatási stratégiát, leírtunk egy olyan finanszírozási modellt, ami úgy általában a világon egyébként igaz. Ha megnézünk egy hasonló módon működő amerikai egyetemet, ennek az amerikai egyetemnek a bevételi struktúrája, persze ez nem általános, nagyjából úgy néz ki, hogy a költségvetésének a negyedrészét hallgatói tandíjakból állják, negyedrészét különböző grantekből, negyedrészét direkt megbízásokból, tehát piaci megbízásokból, az utolsó negyedrészét pedig alapvetően azoknak az embereknek a támogatásából, akiknek fontos az egyetem.

Ma Magyarországon ezt nem nagyon tehetjük meg, különösen nem tehetjük meg az állami egyetemekkel, ugyanis senki nem fog egy állami egyetemnek támogatást adni, mert ott az állam válik tulajdonossá. Ezt a helyzetet itt most kezeltük ezzel, hogy itt alapvetően az egyetem lesz a fontos, és nem a mögötte lévő állam, fenntartó, hanem egy másik konstrukció jelenik meg. Tehát alapvetően itt megnyitottunk egy olyan lehetőséget, amit aztán majd nyilván szeretnénk továbbvinni, ami az egyetemek ilyen értelmű támogatását lehetővé teszi. El kell menni Szingapúrba, meg kell kérdezni Szingapúrban egy diákot, hogy egy demokráciában az egyetemek miért működnek ilyen módon, mint amit egyébként most itt tervezünk.

Ami a tandíjas képzésekre vonatkozik, itt továbbra is a kiválóság számít, azt gondolom, ezt elmondtam a beszédemben, ezt nagyon sokszor nyilatkoztuk. Ami történik, hogy az állami ösztöndíj helyébe a Corvinus-ösztöndíj lép be. Az állami ösztöndíjnál nem a hallgató szociális helyzete határozza meg azt, hogy ki lesz állami ösztöndíjas, hanem a teljesítménye. Ez így van most is, és így volt, és így lesz ezentúl is. Vannak önköltséges hallgatók is valóban, tehát nem kellett semmit elismernem. 2013 óta vannak a magyar felsőoktatási intézményekben önköltséges hallgatók, vannak persze. (Ungár Péter: Van tandíj!) Hát persze, kétfajta finanszírozási mód van. Képviselő úr, ez legfeljebb önnek új, de szerintem az itt lévők jelentős részének ez nem új. Vannak önköltséges hallgatók, akik kifizetik az önköltséget, ha nem kapnak állami ösztöndíjat. Itt csak annyi történik, hogy az állami ösztöndíj helyett Corvinus alapítványi ösztöndíj fog létrejönni. Hogy a vállalati és az alapítványi forma miért nem jó, eddig az állami formát nem tartottuk megfelelőnek, tehát el kell dönteni, hogy most melyik nem jó. Ez egy elég érdekes dolog.

A finanszírozási rendszer, azt gondolom, ha valaki egy egyetemet ismer, pontosan tudja, hogy a finanszírozási rendszer nagyon sok lábon áll, a magyar egyetemek is, kivéve tulajdonképpen ezt az utolsó elemet, ami a donációt jelenti, jelentős mértékben állami forrásból finanszírozódnak, egy kisebb mértékben különböző pályázati forrásokból, egy kisebb mértékben az önköltséges, ön által tandíjnak nevezett befizetésekből, és egészen picike mértékben vállalati direkt megbízásokból. Ez nem jól van így, 2014 óta ezen igyekszünk változtatni, és egyébként jól is haladunk szerintem ezzel a dologgal, minden egyetem.

Ami Koloman képviselő úrnak a társadalmi légkörrel, az Akadémiával kapcsolatos megjegyzését jelenti, ezt nem tudom hogy értelmezni, hogy Pálinkás József szerint minősíthetetlen hangnemben beszélek Lovász Lászlóval. Egyrészt nem beszéltem vele minősíthetetlen hangnemben, az összes tárgyalásunk nagyon baráti hangnemben zajlott. Pálinkás úr pedig ezeken nem vett részt, tehát nem értem, hogy ezt mire alapozza, de ez majd egy másik vitának lesz a tárgya.

Hiller képviselő úr pontjaira reagálva, hogy romlik-e 2010 óta a magyar oktatás színvonala, ezt nem nagyon tudjuk, hogy így van-e. PISA-felmérések eredményeit említette, meglátjuk, hogy milyen lesz az idei, de vannak más felmérések, mint mondjuk a PIRLS, TIMSS, aminél viszont javultak, akármit teszünk, amúgy a köznevelésről van szó, most ebbe nem akarnék belemenni, ez egy másfajta vita itt.

(12.10)

De az a helyzet, hogy a PIRLS-nél javultak lényegesen, azóta, mióta egyébként a gyerekek óvodába járnak, meg azóta, amióta állami fenntartásba vettük azokat az iskolákat, ahol korábban nem sikerült ezt a problémát megoldani. Ebben egyébként, azt hiszem, egyet is értettünk az MSZP oktatáspolitikusaival, hogy ez egy jó irány, tehát egy ilyen sajátos helyzetbe kerültünk most.

Azt, amit a képviselő úr mond, hogy kisebb létszámú, tandíjas, kisebb oktatói létszámú egyetem, ezt nem tudom, hogy honnét számolták ki. Azok az üzleti tervek, azok a tervek, amiket én a Corvinus jövőbeli stratégiájáról láttam, pont nem ezt tartalmazták. Úgyhogy itt azt szeretném tényleg mondani, hogy mielőtt ilyen kijelentéseket teszünk itt, ebben a Házban, ezeket fontoljuk meg, hogy valóban van-e ezeknek alapja. Ugyanúgy, mint a 2 millió forintos tandíj, mert nem nagyon látom ennek az indokát, hogy miért lenne 2 millió forint egyébként a tandíj. Szívesen megnézném azt a számítást, ami valamilyen információk alapján ezt egyébként megjelenítette.

Az osztalék, ahogy említettem, egy bevételi forrása az alapítványnak. Nyilvánvalóan itt azért nagyon sok minden történt még. Régi bűnnek hosszú az árnyéka; azt hiszem, így mondják ezt. Itt van egy szerencsés helyzet, hogy azt a PPP-konstrukciót, amit annak idején rákényszerítettünk az egyetemekre, nagyjából 400 milliárd forint értékben, ezeket a kormány elkezdte kiváltani. Ez a kiváltás most is zajlik. Ennek az egyik eleme az, hogy a Corvinus Egyetem számára a kormány biztosítja azt a forrást, amit egyébként a lehető legrosszabb PPP-konstrukció esetén annak idején, a 2010 előtti kormány, most hívjuk úgy, hogy támogatásával megjelenítettünk. Biztosítjuk ezt a forrást, hogy meg tudjuk venni azt az épületet, az egyetem meg tudja venni azt az épületet. Itt két dolog történik. Az egyik az, hogy amit egyébként az egyetem meg az állam eddig fizetett, ez évi 1,4 milliárd forint volt, bérleti díjként, illetve az a bevétel, ami a PPP-partner esetén megjelenik az épület maradék részére, ez mind a Corvinus Egyetem bevétele lesz, nettóban ez évente 1,4 milliárd forintot fog jelenteni, ami hozzáadódik az előző összegekhez. Tehát itt nemcsak az alapítványnak vannak egyébként ilyen értelmű bevételei és lehetőségei, hanem amiatt, hogy az egyetem független lett az államtól, ezért az egyetemnek is. Én azt hiszem, hogy ezek nagyon fontos dolgok.

Az ingatlanállományra visszatérve. Nagyon fontosnak tartottuk azt, hogy az egyetem ingatlan vagyonának egy eleme a Corvinus Egyetem főépülete, azt ne lehessen terhelni és ne lehessen értékesíteni; azt hiszem, ebben egyetértünk. Az összes többi épülettel viszont, ha az egyetem nem tud gazdálkodni a saját ingatlan vagyonával, akkor mit csinál? Tehát ha neki egy épületre nincsen szüksége, mert mondjuk, az eddigi kollégium helyett egy sportcsarnokot akar, vagy a sportcsarnok helyett egy kollégiumot akar… (Dr. Vadai Ágnes: Stadiont!) Hát, az egyetemisták szoktak sportolni, képviselő asszony, úgyhogy óvatosan ezekkel a kijelentésekkel! (Dr. Vadai Ágnes: Stadiont, amit Mészáros Lőrinc épít.) Óvatosan ezekkel a kijelentésekkel! (Az elnök megkocogtatja a csengőt.) Tehát akkor az egyetem ezzel nem tud mit tenni.

Ami nagyon fontos, hogy benne van a törvényben, célszerű esetleg ezt megnézni benne, hogy az egyetem a főépületen kívüli vagyonelemeit értékesítheti, de muszáj, hogy ugyanolyan módon ingatlant vásároljon belőle, ami egyébként az alaptevékenységét támogatja. Tehát oktatási, kutatási, illetve közösségi célú ingatlant lehet belőle vásárolni. Tehát ilyen értelemben az a félelem, hogy itt az állam által odaadott vagyon elveszik és átalakítjuk működési költséggé, az alaptalan, mert ezt maga a törvény sem teszi lehetővé. Az pedig, hogy az egyetem a vagyonával tudjon gazdálkodni ezen feltételek mellett, szerintem ez legitim igény. Ha bármelyik rektorral beszél például a képviselő úr, Bódis volt rektor úrral a Pécsi Egyetemen, ő évek óta mint a Rektori Konferencia elnöke azt mondta, hogy adja oda az állam a vagyont, nem kezelésbe, hanem tulajdonba az egyetemeknek, hogy ezt a gazdálkodást meg tudják ejteni. Ha megnéznek, mondjuk, régebbi egyetemeket vagy máshogy működő egyetemeket, például a cambridge-i egyetem, a Trinity College, azt hiszem, talán a harmadik legfeltőkésítettebb cége Angliának, a saját vagyonával gazdálkodik; nyilván erre neki hatszázvalahány éve volt. Ha úgy gondoljuk, hogy ez ott működik, akkor ezt a lehetőséget ne akarjuk elvenni ettől az egyetemtől.

A közérdekű vagyonkezelő alapítvány. Szabó Szabolcs képviselő úr ugyan csak egy mondattal utalt rá, de valóban, ennek az alapítványnak van egy közérdekű és van egy magánváltozata. Ez a Mészáros Lőrinc-dolog elhangzott itt. Az a helyzet, hogy Magyarországon van 4 ezer olyan vállalat, ahol a tulajdonosok most érték el azt a korhatárt, hogy nyugdíjba vonulnának (Dr. Vadai Ágnes: Csak nem?), csak nem tudják a vállalatukat kire hagyni. (Dr. Vadai Ágnes közbeszólása.) És ez az alapítványi forma egyébként szerintem közös lehetőséget teremt arra, hogy ezt a vagyont megőrizzük valamilyen formában, például egy ilyen alapítványi struktúrában. Németországban, Ausztriában ezek működnek, és jól működnek ráadásul. Ezt szeretnénk létrehozni. Tehát én azt gondolom, hogy ezt itt elismerésként tekintettem képviselő úrtól, ritka volt azon események száma, amikor ilyet kaptam, de ezt pozitív dolognak vettük. (Szabó Szabolcs nevetve a fejét rázza. Derültség az ellenzéki pártok padsoraiból.)

Írányítási mechanizmus… (Dr. Vadai Ágnes közbeszól. Zaj az ellenzéki pártok padsoraiból.) Hát, igen, ez is megtörténik. Lehet, hogy még lesz később is ilyen. No de térjünk vissza az egyetem ügyeire!

Képviselő úr, Hiller képviselő úr megkérdezte, hogy de mi van a többi egyetemmel, Debrecennel, Szegeddel, Péccsel. Az a rossz hírem van, hogy a többi egyetem is igyekszik fejlődni, és a kormány ezeket ugyanúgy támogatja. Ha mondjuk, megnézik a Szegedi Tudományegyetem elmúlt időszakát, hogy honnét hova jutott, mennyi energiát fordítunk például arra, hogy a Szegedi ELI Science Parkban, ami a Szegedi Tudományegyetem tulajdona, a lézerközpont jól működjön, e köré építsünk egy tudományos környezetet, hogy a szegedi egyetemen fejlesszük például a műszaki képzést hát, ehhez kevés köze volt a Gyurcsány-kormánynak (Dr. Vadai Ágnes a fülét Palkovics László felé fordítva: Na?) , hogy például az egyetem épületét felújítsuk, ami egyébként nem történt meg a korábbi kormányok alatt, ez például Szegedre jellemző. (Dr. Mellár Tamás felé:) De tudnám mondani az ön egyetemét is. Nyilván ön mint az egyetem közgazdászprofesszora, részt vesz abban a munkában, ami a pécsi egyetem köré épített innovációs környezet ügyéről szól. Ez arról szól, hogy a Pécsi Tudományegyetem köré próbálunk egy olyan gazdasági innovációs környezetet építeni, nem kevés állami támogatással össze lehet számolni, hogy ez mennyit jelent , ami ahhoz szükséges, hogy Pécs működjön. De azért, mert Pósán képviselő úr itt srégen ön mögött ül, a Debreceni Egyetem esetében ugyanez történik. Ha megkérdezi a Debreceni Egyetem kancellárját, rektorát vagy az ott lévő professzorokat, hogy mi is az, amivel ők most szembesülnek: szerintem nem az, amit egyébként önök itt mondtak. Úgyhogy szerintem amiatt aggódni, hogy a többi egyetem nem fejlődik, kár. Olyannyira kár, hogy ha mondjuk, megnézzük az Állatorvostudományi Egyetemet, ez Európa hatodik legjobb állatorvos-tudományi egyeteme, a száz közül a hatodik helyen vannak, tehát ők már elérték az első százat. Ha megkérdezik ennek az egyetemnek a rektorát, hogy ő erről mit gondol, akkor szerintem ő is pozitívan fog erről nyilatkozni. Tehát itt pont nem a központosítás erősítése zajlik, hanem pont az ellenkezője. No, tehát nem egy intézményben gondolkodunk, csak ez lett volna a lényege.

Arató Gergely képviselő úr hozzászólására. Én őt komoly oktatáspolitikusnak tartom, de most mintha nem lett volna elég ideje felkészülni, és nem nézte volna meg a törvényjavaslatot. Az egyetemi autonómia miatt aggódik. Ha felüti a (2b) pontját az Nft.-módosításnak, az pontosan leírja, hogy miről van itt szó. „A magán felsőoktatási intézmény alapító okirata úgy is rendelkezhet, hogy a felsőoktatási intézménynek a kutatás és a tanítás tartalmával és módszereivel kapcsolatban az Alaptörvényben biztosított önállóságát nem sértve az intézményi munkaszervezet vezetésére, valamint a fenntartó által meghatározott feladatok ellátására elnöki tisztség hozható létre.” Tehát két mondat: hozható létre, munkaszervezet, a harmadik pedig az, hogy ez az Alaptörvényt nem sérti. Tehát én azt gondolnám, hogy azok az aggodalmak, amelyek az ilyen típusú egyetemekre, és ez nem csak erre az egyetemre vonatkozik, ez vonatkozik az összes többi magánegyetemre is, ezek talán nem valósak. Igyekszem pontos lenni. Amikor beszélünk, nagyon fontos, hogy arra reagáljunk, ami egyébként elhangzott.

A felsőoktatás finanszírozása kapcsán, ha megnézzük a számokat, 2014 óta ezek folyamatosan növekszenek. Ha megnézi képviselő úr azt -ezek elérhető információk, Magyar Államkincstár , hogy az egyetemek ebben a pillanatban mennyi likvid forrással rendelkeznek, azt hiszem, ez most valahol 280-300 milliárd forint között van, ez az a pénz, ami a számlájukon van. Ennek az egyik fele bizonyosfajta előleg, a másik fele pedig a finanszírozásuk. Tehát hogy ezek a források nem nőttek, ez nem teljesen így van, célszerű a számokat pontosan megnézni.

Ami a Corvinus Egyetem jövőbeni működését jelenti, két nagyon fontos dolog. Az egyik az, hogy a hallgatók, akik elkezdték a képzést, és beletartoznak egyébként még az ebben az évben szeptemberi kezdéssel bíró hallgatók is, ők úgy fejezik be, ahogy elkezdték, ha magyar állami ösztöndíjasként, akkor magyar állami ösztöndíjasként, ha önköltséges hallgatóként, önköltséges hallgatóként. Tehát őrájuk az új finanszírozási forma nem vonatkozik.

Az, hogy harmadára fog csökkenni a hallgatói létszám: nem fog harmadára csökkenni, nem lenne értelme neki, hiszen az egyetem nem lenne fenntartható. Egy egyetem azáltal jellemzett, hogy vannak oktatói, meg vannak hallgatói, meg van tevékenysége, tehát olyat gondolni, hogy ezt nem így akarja valaki működtetni, akkor minek csináljuk, tehát ennek nincs értelme. Úgyhogy én el szeretném oszlatni képviselő úrnak az aggodalmát, hogy ez így fog történni.

Felmerült kérdésként a Ménesi út, azt hiszem, képviselő úr említette a Ménesi úti ingatlant… (Szabó Szabolcs: Mányoki.) Mányoki? (Szabó Szabolcs: Mányoki 9.) Igen. Tehát az a helyzet, hogy a Közszolgálati Egyetem kampusza, ahogy látják, fejlődik. Addig, amíg ez a dolog le nem záródik, addig az állam más ingatlanokat bocsát a rendelkezésére. A Ménesi úti ingatlant is egyébként a rendelkezésére bocsátottuk, de ahogy a törvényben ez is látszik, ez a Ménesi úti ingatlan is szintén a Corvinus Alapítvány tulajdonába fog kerülni, pont amiatt, hogy az alapítvány ezzel is tudja támogatni az egyetemi képzést, kutatást, jelesül a Corvinus Egyetemet. Tehát ennek ennyi indoka van, semmi más indoka nincs.

Azt gondolom, az állami kontroll többször elhangzott, hogy az állam kontrollálni akarja ennek az egyetemnek a működését. Kedves Képviselő Hölgyek, Urak! Tehát ez pont arról szól, hogy az állam mint alapító, elvágja a viszonyt az alapítvánnyal. Tehát itt az történik, mint a vagyonkezelő alapítványok ezen típusánál, hogy amikor a folyamat lezárult, akkor gyakorlatilag minden jogosultságot az alapító átad az alapítvány kuratóriumának.

(12.20)

Ez ma is megtehető bizonyos pontig, de a mai alapítványi struktúrában nem lehet átadni a kuratórium kinevezési jogát, azt az alapítónak magánál kell tartania. Itt ezt is át lehet adni.

Képviselő úr megkérdezte, hogy mi a garancia arra. Olyan embereket kell az alapítványba beválasztani, akik részben a szakmát képviselik, a tudományt, az oktatást, az innovációt, az ipart, s el kell hinni és bízni kell abban, hogy ők ezt így fogják gondolni addig, amíg ők vannak pozícióban, meg akkor is, amikor majd új alapítványi kuratóriumi tagokat fognak beválasztani. Ez a működési módja ennek a dolognak. Tudom, hogy jelen pillanatban ez nálunk még nehezen elképzelhető, de egyszer el kell kezdenünk. Bízunk abban, hogy ez egy jó kezdet lesz.

A fizetős hallgatókról már beszéltem, erről nem is akarnék több dolgot mondani. A fizetős hallgatók megjelenése szerintem egy kifejezetten jó dolog.

Ungár Péter köszöni a Corvinusnak a CEU-val kapcsolatos pozitív dolgát. Ez abból látszott, hogy a Corvinuson BSc-fokozatot szerzett hallgatók utána átmentek a CEU-ra MSc-re, mert a CEU-nak nem volt BSc-s képzése, meg a Közép-európai Egyetemnek se. Úgyhogy szerintem ezt a Corvinus majd meg fogja valamilyen módon köszönni. Arról, hogy ez neoliberális vagy nem, lehet vitatkozni. Ellentétben önnel én nem a CEU-n végeztem és mérnök vagyok, úgyhogy ezt a vitát most itt nem is nyitnám meg.

Egy dologra azért szeretnék reagálni. Ön ugyanis azt mondta, hogy a bölcsészettudományi kutatást a magyar kormány nem támogatja. Javaslom megnézni az egyetemeken tanuló hallgatók arányát, hogy ebből mennyi az, aki a STEM-területekhez, tehát műszaki, informatikai, egyéb más, és mennyi az, ami nem a STEM-területekhez tartozik. Bár jelentősen javultunk, 2012-ben 22 százalék volt a STEM-hallgatók aránya, most már 29 százalék a felvételizők esetében, a maradék viszont jelentős részben valahol a bölcsészettudomány területén tanul. Ha megnézi az egyetemek kutatási kiadásait és összehasonlítja a német egyetemekkel, azt láthatja, hogy Magyarországon minden területen, a bölcsészettudomány, a társadalomtudományok területén, a közgazdaságtudomány területén többet költenek az egyetemek ezekre a területekre, mint a STEM-be tartozó területekre, akár természettudományra, akár informatikára. Tehát azt az aggodalmat, hogy a bölcsészettudományok bármilyen módon negatívan érintettek, a számok nem támasztják alá. Németország egy sikeres ország, azt gondolom, hogy még van nekünk is hova fejlődnünk ezen a területen.

Mellár Tamás és Hiller képviselő úr is megkérdezte, hogy miért nem az EMMI államtitkára vagy minisztere ül itt. Ennek az az oka, hogy ez egy pilotprojekt, tehát egy olyan dolog, szerettük volna, hogy üzleti módon működő egyetem legyen, így innovatívabb ebben az értelemben. Ezért ezt aztán az Innovációs Minisztérium vitte, mert ebbe a struktúrába ez jobban belefér. Ennyi az indoka ennek, azt gondolom, ezt kár tovább diszkutálni.

Mellár Tamással az alapkutatás, az alkalmazott kutatások, illetve innovációk kapcsán egyetértünk. Olyannyira egyetértünk, hogy nem is mondtam olyat, hogy az alapkutatás vagy az alkalmazott tudományok nem értékesek. Az, hogy az újságban ilyet írnak? Hát, ott sok mindent írnak, azt is megírták, hogy nem publikáltam 2014 után. Célszerű ezeket rendesen megnézni. Azt gondolom, hogy amit az újságok írnak, az nem biztos, hogy úgy van. Ezeknek a fontossága abszolút egyértelmű. Olyannyira az, hogy amit kidolgoztunk a magyar kutatási intézménystruktúrára, illetve a finanszírozásra, ez pontosan ilyen módon tartalmazza. Az alapkutatások finanszírozását, ennek az elválasztását az innovációs tevékenységtől, annak a finanszírozását nem jó összekeverni. Mind a kettőnek, illetve mind a háromnak megvan a saját szerepe és helye. Ha egymásra tudnak épülni, az nagyon jó, ez célszerű, ha meg nem, akkor az is eredmény egy kutatási projektben, ha nincs eredménye, mert ez is egy megállapítás.

Természetesen itt van egy sajátos dolog, ami történik az európai társadalmakban, hogy a közösség egyre inkább szeretné azt, ha a kutatási tevékenység valamilyen eredménnyel végződne. Ami Németországban lezajlott a hetvenes évek elején, Hollandiában a kilencvenes években, s Franciaországban is, vagy mondjuk, a keletnémet akadémiai kutatóhálózat átalakításánál ’90-ben, az pontosan ebből az ügyből táplálkozott. Nagyon fontos, és erre alapul a magyar felsőoktatási stratégia is, hogy a munkaerőpiac, a körülöttünk lévő világ igényeit a kutatóknak, az egyetemeknek valamilyen módon célszerű figyelembe venni. Ez erről szól, semmi másról. Mindenki, aki ezt ezen túl gondolja, az nem látja jól.

Még néhány komoly társadalmi kérdés vetődött fel. Mivel professzor úr közgazdász, nyilván jobban érti, hogy mi történik a nagytőkésekkel, hogy néz ki a magyar gazdaság szerkezete. Arról szívesen vitatkoznék egyszer, hogy ki látta el a feladatát az elmúlt 30 évben. Lehet, hogy ezen a területen nem ott tartunk, ahol tartanunk kellene, de ez egy másik vitát fog majd jelenteni.

Ami azt az aggodalmat érinti, hogy az eddigi közalkalmazottak most a munka törvénykönyve szerint kerülnek alkalmazásra: az a helyzet, hogy a munka törvénykönyvének a rugalmassága, ami a teljesítményt, a magasabb jövedelmet jelenti, adott. Abba ugyanolyan védelmi mechanizmusokat lehet beépíteni, mint ami a Kjt.-ben a definíció szerint van. Ez egy magyar sajátosság, ez egy másfajta módon működő egyetem. Nem gondolom, hogy bárki aggodalmát fejezte volna ki azért, mert mondjuk, a magyar egyházi intézmények vagy magánintézmények esetén az ott dolgozó kollégák nem a Kjt. szerint alkalmazottak.

Miért MOL- és Richter-részvények, és miért nem lehet ezeket a részvényeket értékesíteni? Egyik oldalról lehetne azt mondani, hogy a részvényvagyon egy dinamikus dolog, amit lehet forgatni és lehet vele sok mindent tenni. A kormány úgy gondolta, hogy itt viszont alapvetően az egyetem iránt érzett felelősség az, ami azt mondatta velünk, hogy ezt a vagyont, az alapító vagyont nem lehet értékesíteni. Természetesen vannak olyan szakaszok, ahol ez pozitív lenne, máshol negatív, de egyelőre az egyetem biztonsága szempontjából ez a javaslatunk, és azt gondolom, hogy ez egy eléggé legitim igény. Hogy minden más vagyont az alapítvány a későbbiekben legyen az révény, állampapír, kötvény, ingatlan vagyon mire használ és hogyan használja, az már az alapítvány dolga. De azt a biztonságot, amit ez az induló 380 milliárd forint értékű alapítói vagyon jelent, nem szeretné a kormány semmilyen módon veszélyeztetni. S azt gondolom, az, hogy egy állami vagyonrészt ilyen értelemben nem hagyunk értékesíteni egy adott cél érdekében, erkölcsileg abszolút elfogadható.

Szabó Szabolcs képviselő úr azt mondta, hogy nem stabil ez a finanszírozás. Viszont megnyílt egy sor finanszírozási forma, ami egyébként egy állami egyetem számára nem elérhető. Ahogy mondtam, az állami egyetemeknek ez pontosan tudja, hiszen az ELTE-n tanít is sokfajta finanszírozási lehetőségük van. Itt ezek tárháza megnyílik. Azt gondolom, hogy ezt a vagyont, illetve ami hozzá kerül, menedzselni tudja, optimálisan menedzselni tudja. Ez egy nagyon fontos szempont volt.

A kérdésére, hogy miért a Corvinus Egyetem: valószínűleg nem árulok el nagy titkot azzal, hogy a Corvinus Egyetem csak egy pilotprojekt. Tehát arról van szó, hogy a többi egyetem esetében is meg szeretnénk találni azt a flexibilis működési formát, ami egy egyetemet nem az Áht. szabályai szerint működtet úgy, mint egy kormányhivatalt, hanem egy egyetemszerűbb működést jelent. Ennek az egyik lehetősége ez a fajta működés, ami ebben a törvényben leírásra került. Ennek is vannak különböző változatai, meg van másfajta működési forma is. Ezek is hamarosan kidolgozásra kerülnek.

Az a kérdés, hogy mit követelünk a Corvinustól. Hát, itt azért van egy baj. Azért csinálja ezt az állam vagy a kormány, mert szeretnénk, hogy a Corvinus Egyetem jó egyetem legyen. De ha megszakítja az állam mint alapító a viszonyt az alapítvánnyal, akkor nem támaszthat ilyen követelményeket. Ezt magának az alapítók által delegált kuratóriumnak, illetve az egyetemnek kell tudni megoldani. Ezért a jó működés feltételét mindenképpen megszabtuk, de hogy ez mit jelent, az egyetem bontsa le magának. Ez az egyetemi szabadság és autonómia körébe tartozik. Azt gondolom, az államnak ezt azon a szinten kell meghatározni, ahogy az alapításkor az alapítói okiratban leírta.

Nagyon röviden ennyit szerettem volna mondani, és köszönöm a figyelmüket. (Taps a kormánypártok soraiban.)

Forrás: parlament.hu