TORDAI BENCE, a Párbeszéd képviselőcsoportja részéről: Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Országgyűlés! Kedves Polgártársak! Kevesen látták azt a jelenetet, amikor tegnap Orbán Viktor hevesen bólogatott Szabó Timea felszólalása alatt, éppen akkor, amikor a Párbeszéd egyik társelnöke elmondta itt az Országgyűlésben, hogy a Párbeszéd másik társelnöke, Karácsony Gergely kilakoltatási tilalmat vezet be a fővárosban, mint ahogy egyébként bevezetett Zuglóban is. Zugló volt az a kerület, ahol megvalósult az elhelyezés nélküli kilakoltatások tilalma, Zugló volt az a kerület, ahol Karácsony Gergely vezetése alatt sikerült megelőzni a családok hajléktalanná válását. S amikor ezeket az eredményeket sorolta tegnap Szabó Timea, akkor Orbán Viktor bólogatott és azt mondta, hogy nagyon helyes. Én csak azt nem értem, hogy ha ennyire helyesli a kilakoltatások leállítását, a családok hajléktalanná válásának megelőzését, akkor az elmúlt kilenc évben miért nem láttunk tőle, miért nem láttunk a Fidesz-KDNP-kormánytól ilyen értelmű politikai intézkedéseket. Október 17-én, a szegénység elleni küzdelem világnapján például be lehetett volna számolni arról, hogy mit tett Orbán Viktor és kormánya 2010 óta a családok hajléktalanná válásának megakadályozásáért, mit tett az ellen, hogy 50-60 ezer család került család utcára az elmúlt közel egy évtizedben, vagy éppenséggel mit tesznek azért, hogy az a lakásszegénység, ami Magyarországon ma az emberek negyedét érinti, az, hogy rossz minőségű, túlzsúfolt, egészségtelen lakásokban élnek, ez a lakásszegénység végre mérséklődjön, vagy ideális esetben fel is számoljuk. Az, hogy gyerekek élnek mélyszegénységben nem megfelelő lakásviszonyok között, szerintem Magyarország szégyene. De úgy látszik, hogy a fényes teljesítményt nyújtó gazdasági kormányzás eredményeképpen valahogy mégsem jutnak erre a területre százmilliárdok, valahogy mégis kizárólag stadionok épülnek és nem olyan bérlakások, amelyek a rászoruló családoknak vagy éppen az életkezdés előtt álló fiataloknak adnának lehetőséget arra, hogy akár önálló tulajdon, akár lakásbérlés útján megfelelő otthont teremtsenek maguknak. Úgy látszik, hogy amikor az év végén szét kell osztani a költségvetésimaradvány-összegeket, akkor mindig az egyházak, amelyek már nem is kérik ezeket a pénzeket és nem tudnak mit kezdeni vele, mindig a fociklubok és mindig a határon túli magyar szervezetek, mint a Fidesz kliensei kapják ezeket a tíz- és százmilliárdos összegeket.

Érdekes módon a Nemzeti Eszközkezelő sem került megfelelően feltőkésítésre. Néhány tízezer családra terjed ki mindössze a fennhatósága, az a kompetencia, amennyit ő segíteni tud. Fontos és jó intézmény az eszközkezelő, félreértés ne essék, a Párbeszéd támogatta mindvégig az eszközkezelő létrehozását, és többször javasoltuk, hogy a költségvetési forrásai a sokszorosára növekedjenek. A Fideszben erre nem volt fogadókészség, úgy látszik, nem volt törekvés arra, hogy valóban megoldást nyújtsanak a nyomorgó, egészségtelen lakásokban élő családok gondjaira.

(11.00)

Nincs törekvés arra, hogy megállítsák azt a kivándorlást, amelynek az egyik legfőbb oka, hogy a magyar fiatalok, ha nem kapnak megfelelő szülői segítséget, egyszerűen nem tudnak önálló lakáshoz jutni. Ma Budapest számos kerületében és nem a luxusingatlanokban az egymillió forintot közelíti az új lakások négyzetméterára. Tehát ha egy fiatal pár vállalna egy-két-három gyereket, és szeretne ehhez egy 60-80 négyzetméteres lakást megszerezni, akkor, igen, 60-80 millió forintot kellene valahonnan előteremteniük. Lehet, hogy ez önöknek aprópénz, mert látjuk, hogy a Borkai Zsolt-féle Fidesz évente több száz millió vagy több milliárd forint közpénzt vesz ki és tesz el a saját zsebébe (Böröcz László: Kispesten!), de a munkából élő magyar fiataloknak ezek a tízmilliós nagyságrendű összegek egyszerűen előteremthetetlenek.

A Fidesz egész lakhatási politikája teljes zsákutca. Egyrészt hagyták elszabadulni az árakat, olyan ingatlanbuborékot fújnak, amely azt eredményezi, hogy nem tudnak lakástulajdont szerezni a fiatalok, sőt igazából senki a felső tízezren kívül, másrészt pedig egy olyan gazdasági lufit fújtak, ami egyszer ki fog pukkadni, és akkor aztán majd megint indul a jajveszékelés. Én értem, hogy maguk ki tudják fizetni az új lakások akár kétmilliós négyzetméterárát is a luxuslakóparkjaikban, mert annyi közpénzt lopnak, de higgyék el, hogy a 150 ezer forintos nettó mediánbérből élő magyar dolgozók ezt nem tudják maguknak megengedni. Különösen nem tudják megengedni maguknak azok, akik munkaerőpiaci problémákkal küzdenek, hogy így fogalmazzak; értsd: olyan területeken, településeken élnek, ahol egyszerűen nincs piaci kereslet az ő munkájukra, és vagy végletes szegénységben tengődnek, vagy a közmunkaprogram keretében próbálnak valamiféle jövedelemre szert tenni.

Önök lemondtak a társadalom nagy részéről, lemondtak a lakáspolitikában úgy, ahogy a társadalompolitikájuk többi részében. A Párbeszéd zöld baloldali pártként egyértelműen kiáll a lakhatás mint alapvető jog mellett. Azt gondoljuk, hogy a lakáspiac nem lehet ugyanolyan piac, mint bármi más egy szabadversenyes kapitalizmusban, azt gondoljuk, hogy mindenkinek joga van a megfelelő lakásviszonyokhoz, és igen, az államnak mint az állampolgárok közösségének a felelőssége, hogy ennek a lehetőségét megteremtse mindenki számára. Mindenki számára, mert mindenki számít, nemcsak a felső tízezer, vagy nemcsak a felső százezer vagy egymillió, akiknek van esélye az önök által kifundált hitelkonstrukciókban megvásárolni a lakásukat, és nemcsak azok a százezrek, akik képesek akár befektetési célú lakásvásárlást finanszírozni az önök által kifundált CSOK és hasonló programokból, hanem elsősorban azok, akik nem tudják elkezdni az önálló életüket, vagy nem tudják maguk és gyermekeik számára a megfelelő lakáskörülményeket biztosítani.

(Az elnöki széket dr. Latorcai János, az Országgyűlés alelnöke foglalja el.)

Ebben a helyzetben, ebben a lakhatási válságban ez a kozmetikai intézkedés igazából semmit nem ér. Oké, néhány családnak jelent könnyebbséget, ezért nem fogjuk a Párbeszéd részéről ezt ellenezni természetesen, de elvárjuk és követeljük a kormánypárti többségtől, hogy támogassák azokat a javaslatokat, amelyeket a költségvetéshez nyújtottunk be, vagy amelyeket általában a lakhatási válság felszámolása érdekében alkottunk meg. Vagy álljanak elő saját javaslattal, mégiscsak önöknek vannak minisztériumaik, önöknek van korlátlan közpénzforrásuk arra, hogy a szakmai koncepciós anyagokat elkészítsék és megvalósítsák. A költségvetésben van erre forrás. Ha, mondjuk, nem támogatnák a multikat százmilliárdokkal, kétszer annyival, mint az önök által multibérencnek nevezett baloldali kormányok, vagy ha nem támogatnák a hagymázas stadionépítési terveiket, a „lopakodó olimpia” programot, azaz a LOP-t, tehát ha bevezetik a LOP-stopot, akkor megint csak százmilliárdok szabadulnak fel, ha nem hordják szét a közpénzeket, hanem arra fordítják, amire egyébként például az Európai Unió is szánta ezeket, a lakásállomány minőségének javítására vagy éppen bérlakásprogramok finanszírozására, akkor ezt a lakhatási válságot meg lehetne oldani.

Ez a kérdés, hogy önök kozmetikázzák a meglévő, teljesen elégtelen intézkedéseiket, vagy hajlandóak-e arra, hogy tényleg megoldást nyújtsanak, olyan megoldást, amely minden magyar családnak biztosítja a lakhatáshoz való jogot. Köszönöm szépen. (Taps az MSZP padsoraiból.)

Forrás: parlament.hu