BŐSZ ANETT (DK): Köszönöm a szót, elnök úr. Államtitkár úr, azt hiszem, kevéssé értjük egymást. Én arról beszélek, hogy a nyugdíjasok az elszabadult élelmiszerárak miatt, illetve az infláció korábban várt mértéke miatt ‑ amihez igazították önök a nyugdíjak emelkedését ‑ nem fognak kijönni a pénzükből a nyugdíjasok, tehát hiába kapnak segítséget az önkormányzatoktól, ha azok jelentősen nem növelhetik a forrásaikat, és látható, hogy a helyi vezetések most inkább a bevételek kiesésével, mintsem a források megnövekedésével számolnak akár az idősek, akár a rászorulók gondozását tekintve. Én aggodalommal figyelem ezeket a folyamatokat, és egyáltalán nem tud megnyugtatni az, amit ön elmond.

A gondoskodás jóval többet jelent annál, mintsem hogy elmondjuk, hogy a kormánynak, illetve az önkormányzatoknak közös felelőssége áll ebben. Látnunk kellene azokat az összegeket, amelyekből gazdálkodhatnak a helyi önkormányzatok. Kormány és ellenzék ebben nem ellenfelek. (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az időkeret leteltét.) Közös felelősségünk gondoskodni az idősekről és a rászorulókról. (Taps a DK padsoraiban.)

Forrás: parlament.hu