L. SIMON LÁSZLÓ (Fidesz): Köszönöm szépen. Tisztelt Elnök Úr! Valóban sok dolog hangzott el a vezérszónoki körben és az azt követő kétperces körben is, és minthogy én voltam a Fidesz vezérszónoka, ezért még egy utolsó felszólalás erejéig itt néhány dologra szeretnék reagálni. Örülök, hogy Kósa képviselőtársam fölhívta a figyelmet arra, hogy nem szabad ezzel a helyzettel visszaélni, ellenzéki képviselőtársaim, hogy egyrészt a nemzetközi sajtóval azt hitetik el, hogy Magyarországon, tavasszal is ezt próbálták elhitetni, hogy azzal, hogy fölhatalmazta a parlament a kormányt a cselekvésre, valójában a parlamentarizmus átmenetileg szünetel, és Magyarországon nem működik az Országgyűlés. Valójában az Országgyűlés működik. Egyszerre két dolgot nem lehet. Ha azt akarjuk, hogy az Országgyűlés a rendes menetrendben dolgozzon, végezze a munkáját és az elé kerülő törvényeket megvitassa, függetlenül attól, hogy melyik milyen súlyú, akkor kérem, hogy ezt fogadják el, és végezzék a munkájukat tisztességgel, és ne azt csinálják, hogy a parlamenti fölszólalás során ostoroznak bennünket azért, mert egyébként semmi mást nem csinálunk, mint normál ügymenetben végezzük a munkánkat. Mindemellett az Országgyűlés felhatalmazásával a kormány pedig végzi a maga munkáját. És határozottan vissza kell utasítanom Arató képviselőtársam kirohanásait, a magyar kormány kifejezetten jól, európai összehasonlításban is példaértékűen kezeli a jelenlegi válságot. Mi sem igazolja ezt vissza jobban, mint egyrészt a halálesetek kezelhető aránya. Minden egyes emberi élet elvesztése óriási nagy veszteség, ugyanakkor azt kell mondjuk, hogy összehasonlítva Olaszországgal, összehasonlítva a nyugat-európai országokkal a magyar számokat és statisztikákat, szerencsére még mindig jól állunk. Ez Magyarország Kormányának a munkáját és a magyar egészségügyi dolgozók, orvosok és ápolók munkáját dicséri.

A másik, ami visszaigazolja a kormány működésének a hatékonyságát, az az, hogy kellő időben és kellő módon lépett a gazdaság megmentése érdekében is. Olyanokat mondani, mint amiket Z. Kárpát képviselőtársam is mondott itt, hogy a kis- és közepes vállalkozásokra senki nem figyel, ez egy teljes blődség! (Z. Kárpát Dániel közbeszól.) Meg kell nézni a konkrét intézkedéseket, a járulékcsökkentéstől elkezdve a mostani etapban a fizetések egy részének az átvállalásáig számos példát tudunk mondani arra, hogy a kormány igenis, hatékonyan és határozottan lép fel.

Örülök, hogy Nacsa képviselőtársam a három nappal ezelőtti Petőfi-emlékéves vitára is visszautalt, mert ott pont ennek voltunk tanúi, hogy feláll a DK képviselője, és nekünk ront, hogy pandémiás időszakban miért foglalkozunk mi Petőfi Sándorral. Nonszensz! Teljesen nonszensz! A nemzet egyik legnagyobb költőjének születési évfordulójára készülve, a 200 éves születési évfordulóra készülve miért is ne foglalkoznánk Petőfi Sándorral?! Ahogyan Csárdi képviselőtársam fogalmazott, békeidőben ezzel meg azzal, amazzal lehet foglalkozni. Nem, kérem szépen, háborús időszakban, amikor valóságos háború van, akkor is kell foglalkozni a kultúránkkal, az identitásunkkal, az élelmiszeriparral, az oktatással, mindennel, ami az élethez hozzátartozik. Mert egyébként nem mondunk le a normális élethez való jogunkról, és nem mondunk le arról, hogy ha egyszer ezen a válságon túl leszünk, akkor az élet a normális kerékvágásban tudjon tovább haladni.

Egyébként pedig azt szeretném mondani képviselőtársaimnak, mert úgy látszik, hogy nagyon tetszik önöknek miniszterelnök úrnak az a válasza, amit az azonnali kérdések során itt elmondott, amikor valaki azt mondta talán éppen Csárdi képviselőtársam , hogy a pálinka nem alapvető élelmiszer, a miniszterelnök úr pedig erre azt válaszolta, hogy a pálinka tudomása szerint alapvető élelmiszer. Ha már Petőfinél tartunk, azért kell, tisztelt képviselőtársaim, főleg Csárdi képviselőtársamnak mondom, Petőfi Sándort olvasni gyerekként is meg felnőttként is, meg nemcsak Petőfi Sándort, hanem több nagy magyar írót is, hogy meg tudjuk különböztetni az iróniát a komoly dolgoktól. A miniszterelnök úr ironikusan mondta, hogy a pálinka alapvető élelmiszer, ezt tudom mondani jobbikos képviselőtársaimnak. Nem úgy értette, hogy valóságosan a mindennapi táplálkozáshoz hozzátartozó dolog, hanem ironikusan, viccesen mondta, a magyar kultúrára, a magyar hagyományokra utalva, arra, hogy a pálinka a magyar emberek számára egy olyan dolog, amilyen mondjuk, a skótok számára a whisky, az oroszok számára a vodka, és sorolhatnánk tovább. Természetesen irónia volt. Úgyhogy azt javaslom képviselőtársaimnak, hogy ha már általános iskolában nem sajátították el azt az irodalmi fogalmat, hogy irónia, és éppen ezért nem tudják megkülönböztetni a komoly megszólalást a humortól, az iróniától, az öniróniától, akkor legalább most kezdjenek el szépirodalmat olvasni.

Az alapvető élelmiszerek áfájával kapcsolatban szerintem Nacsa képviselőtársam elmondta, amit tudni kell. Én sem értem, hogy miért hozzák ezt mindig elő, amikor pontosan tudják, hogy évről évre minden egyes esetben a kormányzat, illetve a parlament valamelyik élelmiszernek csökkentette az áfáját, van, amit egy, van, amit több ütemben, tisztelt képviselőtársaim. (Közbeszólások az ellenzéki pártok soraiból.) Azt is tudomásul kellene már végre venni, hogy a mi adópolitikánknak pont az a lényege, hogy a forgalmi adókat egy magasabb szinten tartjuk, viszont a jövedelemadókat alacsonyabb szinten tartjuk. Ezt csak az nem érti meg, aki nem akar egyszerűen szembenézni a tényekkel.

Lehetséges, a miniszterelnök úr is elmondta már százszor itt a parlamentben meg Varga miniszter úr is, hogy lehetséges másfajta adópolitika, legitim adópolitika. Lehetséges olyan adópolitika, amelyik azt mondja, hogy a jövedelemadókat tartjuk magasan, ezt csinálták egyébként a szocialisták, emlékeznek, hogy volt 44,5 százalékos szja is viszont ők sosem tartották mellette az áfákat alacsonyan, ezt tegyük hozzá. De lehetséges olyan legitim adópolitika, hogy a jövedelemadókat magasan tartjuk, a forgalmi adókat alacsonyan. A mi kormányunk azt mondja, hogy nem ez a helyes irány, hanem fordítva csináljuk, és én ezzel maximálisan egyet is értek.

(10.00)

Arató képviselőtársamnak szeretném mondani: nagyon szomorú vagyok, hogy ön, képviselőtársam, nem tud mit kezdeni azzal a fogalommal, hogy nemzeti protekcionizmus; nem tud mit kezdeni azzal a fogalommal, hogy lokálpatriotizmus; nem érti a lokalitások jelentőségét gazdasági értelemben is.

Tisztelt Képviselőtársam! Amikor én elvittem a gyerekeimet, mondjuk Görzbe ha jól emlékszem, ön történelemszakos tanár, mond-e ez a szó önnek valamit, hogy Görz? (Arató Gergely: Igen.) Ma úgy hívják, Gorizia , hogy megnézzük az első világháborús kiállítást, akkor, amikor leültem a kávézóba akkor gorizian caffèt ittam, tehát a helyi kávét.

Amikor elmentem Triesztbe a gyerekeimmel, hogy megmutassak nekik egy olyan, a Monarchia időszakában fölépített gyönyörű várost, amelynek komoly magyar kulturális vonatkozásai voltak, akkor elmentünk és megnéztük a helyi kávénak, az Illy caffènak a kiállítását, és a kávézóban természetesen nem brazil kávét ittunk, hanem Illy-kávét ittunk.

Nem mellékesen jegyzem meg, hogy duplán örömmel ittam ezt a kávét, mert nemcsak a helyi, trieszti kávét fogyasztottam, hanem egy olyan kávét, amelynek magyar vonatkozásai vannak, hiszen Illy Ferenc volt az, aki azt az üzemet megalapította. Tehát az egyetlenegy magyar vonatkozású kávémárkának, kávébrandnek a megkóstolására volt lehetőség; teljesen természetes dolog, hogy ugyanezzel az elvárással.

Ezért mondtam, hogy Kósa képviselőtársam javaslatának kifejezetten kulturális vetületei vannak, identitásvetületei, az önazonosságunkhoz tartozó részei, hogy mi pedig helyben helyi bort igyunk, helyi terméket fogyasszunk. És igenis kéne figyelni arra, hogy a globalizmusban milyen módon tudnak fölértékelődni a lokalitások és az ehhez kapcsolódó kulturális, gasztronómiai értékek, de úgy látom, hogy Arató képviselőtársamnak sem a patriotizmus, sem a lokálpatriotizmus és különösen a nemzeti protekcionizmus nem mond semmit, vagy legalábbis számára sajnálatos módon és ezt nem először bizonyította be mindezek nem képviselnek értéket. Ez a különbség alapvetően önök és miközöttünk, tisztelt képviselőtársak.

Szeretném fölhívni a figyelmét Csárdi képviselőtársamnak is. Tessék megnézni azt, hogy mondjuk, a Mohai Ágnes ásványvíznek mert én mindig a saját megyénknek az értékeiről szeretnék beszélni, a Mohai Ágnes ásványvíznek, amely a szocializmusban is ismert márka volt a kálváriáját! Ha olyan piaci szabályozások lettek volna, mint amilyeneket most itt Kósa képviselőtársam kezdeményez, akkor minden bizonnyal ezek a helyi értéket képviselő üzemek könnyebben túl tudták volna élni a nehéz gazdasági időszakokat, tisztelt képviselőtársaim.

És a Mohai Ágnes egyébként a második világháború előtt is már ismert ásványvízmárka volt. Ezeket az ásványvizeket szorítják ki azok a multinacionális italgyártók, akik egyébként nem ásványvizet forgalmaznak nem egy esetben, hanem csak egy viszonylag alacsony ásványianyag-tartalommal rendelkező szénsavas vizet. Nem akarok most márkákat mondani.

Csárdi képviselőtársamnak mondanám, ha itt lenne, mert kérdezte a GVH-t. Tessék megérteni csak nyilvánvalóan ehhez valamennyire a területen otthonosan kéne mozogni , hogy a Gazdasági Versenyhivatal azokban az ügyekben jár el, amelyekben hatásköre van. (Nacsa Lőrinc: Így van!) Most fogjuk fölhatalmazni.

Miért kéri számon a Gazdasági Versenyhivatalon azt, hogy ebben az ügyben nem járt el, amikor nem volt olyan jogszabályi föltétel, amely alapján eljárt volna? Nem volt mit számonkérni a forgalmazókon, a kereskedőkön és a gyártókon. Most lesz mit néznie és számonkérnie. (Z. Kárpát Dániel közbeszól.)

Ráadásul megkérdezném Csárdi képviselőtársamat, hogy az elmúlt években hányszor fordult olyan beadvánnyal a Gazdasági Versenyhivatalhoz, ahol mondjuk, kereskedői anomáliákra hívta volna föl a figyelmet, és rámutatott volna arra, hogy multinacionális vállalatok hogyan hozzák kellemetlen vagy nehéz helyzetbe a magyar gyártókat és termelőket, tisztelt képviselőtársam. Ráadásul azt mondani itt nekem is címezve, hogy nem elegáns olyan dolgokat behozni a parlamentbe, amelyekkel személy szerint is foglalkozunk, ez nonszensz dolog!

Tisztelt Képviselőtársaim! Az ember mégiscsak a saját tapasztalatait beépíti a munkájába. Arról tud igazán hitelesen beszélni, amivel kapcsolatban saját tapasztalatai vannak, ahol végigjárt akár a gazdasági életben is kudarcokkal, buktatókkal, veszteségekkel terhes időszakokat, és van egy pályaíve!

Azért tudok itt hitelesen beszélni arról, hogy hogyan néz ki a magyar borágazat, mert három évtizede foglalkozom a kérdésnek számos vetületével, és nyilvánvalóan megtalálom a párhuzamokat a borpiacon tapasztalható pozitív tendenciák és a Kósa képviselőtársam kiváló javaslatából következő lehetőségek között.

Ráadásul azt az álszentséget tényleg kerüljük már el, hogy itt úgy csinálunk, mintha egyébként nem lennének olyan érdekek, amelyek magánemberként is az érdekeink, csak mindig az a fontos, hogy a magánérdek és a közérdek ne ütközzön. Ha a magánérdek meg a közérdek találkozik, az a legszerencsésebb szituáció, amikor az ember a saját életének a tapasztalataiból tudja leszűrni azt, hogy mit kéne a jogszabályokba úgy átültetni, hogy nemcsak számára, hanem a hozzá hasonló helyzetben levők számára is annak legyen pozitív hozadéka. Ebből a szempontból, tisztelt képviselőtársaim, mi éppen hogy a magyar kis- és közepes vállalkozásokat képviseljük, és nem egyébként a külföldi multinacionális vállalatokat. Nyilvánvalóan az önök soraiban, úgy látszik, olyanok ülnek, akik inkább őket akarják segíteni.

Végül Z. Kárpát képviselőtársamnak még egy dolgot, illetve Csárdi képviselőtársamnak is, mert jönnek állandóan az Audival meg azzal, hogy miért a gyárakat támogatjuk, miért nem a munkavállalókat. Nem hiszem el, hogy még mindig nem lehet megérteni azt a politikát, hogy nekünk az a fontos, hogy a munkahelyek legyenek megőrizve. Amikor az Audit támogatjuk, akkor valójában azért támogatjuk az Audit, hogy ne veszítsék el azok az emberek a munkájukat, akik ott dolgoztak. Ők akkor utána bért kapnak.

Azoknak az embereknek megmarad az önbecsülésük, nem segélyt kapnak, nem könyöradományt kapnak, nem valamiféle támogatást kapnak azért, hogy munka nélkül is meg tudjanak élni, hanem rendes fizetést kapnak. Bejárnak a munkahelyükre dolgozni, értéket teremtenek, a nemzetgazdaság számára értéket hoznak létre, hozzásegítik a vállalataikat ahhoz, hogy azok egyébként adót fizessenek be a magyar költségvetésbe, és ez nyilvánvalóan visszahat a lelkükre is. Tehát büszkén, azzal a tudattal mennek haza, hogy ők egyébként megdolgoztak a pénzükért. Mindannyian ezzel a tudattal szeretünk hazamenni, hogy megdolgoztunk azért, amit egyébként jövedelemként megkaptunk.

Tehát mi ezért a munkaadókat támogatjuk, és ezért nagyon fontos, hogy a gazdaságnak a működését ne veszélyeztesse a jelenleginél jobban a járvány, és a kormánynak a támogatási politikája pont ezt szolgálja. Nem hiszem el, hogy a Jobbik képviselői, akik még nem is olyan régen önmagukat egyfajta nemzeti protekcionista, mérsékelt konzervatív pártként feltételezték, pont ők ne értsék meg! Én értem, hogy mióta összebútoroztak Gyurcsány Ferenccel, azóta más a gazdaságpolitikai irány is, de kérem képviselőtársaimat, akceptálják a mi szempontjainkat is. Köszönöm szépen. (Taps a kormánypárti padsorokban.)

Forrás: parlament.hu