ORBÁN VIKTOR miniszterelnök: Köszönöm, elnök úr. Képviselő úr, hát, önök a válság alatt egész végig azért dolgoztak, hogy én is elveszítsem az állásomat (Derültség a kormánypárti sorokból.), ezért nem neheztelek, de az az igazság, hogy semmifajta nemzeti összefogásban nem voltak hajlandóak részt venni. Egyetlen dolog érdekelte önöket, hogy hogyan gyengítsék, buktassák meg a kormányt.

(16.50)

De ha komolyan beszélünk a dologról, szeretném felhívni a figyelmüket, bár azt hittem, az ön esetében ez evidens, hogy bérből és fizetésből azok élnek, akik nem tőkejövedelemből élnek. Tudom, hogy az önök pártja kivételes ebből a szempontból, az önök pártja az egyetlen olyan párt, amelynek az elnöke tőkejövedelemből él. Mindannyian, az összes többi pártelnök és a képviselők nagy része bérből és fizetésből él, ugyanis mi alkalmazottak vagyunk. Ön is, meg én is.

Ráadásul nagyon helyesen a mi fizetésünk úgy van meghatározva, hogy össze van kötve az átlagjövedelemmel. Ha az átlagjövedelem nő, akkor a mi bérünk és jövedelmünk is nő. Ez helyes, együtt nevetünk. Ha az átlagjövedelem csökken, akkor a mi bérünk és a mi jövedelmünk is csökken, mert együtt sírunk. Szerintem ez egy jó rendszer. (Taps a kormánypártok padsoraiból.)

Forrás: parlament.hu