ANDER BALÁZS (Jobbik): Köszönöm a szót, elnök asszony. Nagyobb műveltséggel talán akkor a logikai lánc is fölismerhető lenne. No, erről csak ennyit. (Felzúdulás a Fidesz soraiban.)

Államtitkár úr, 15 éve változatlan a szociális vetítési alapra átkeresztelt öregséginyugdíj-minimum. Mekkora az összesített infláció 2008 óta, mennyit ér az akkori 28 500 forint most? A munkából sokszor nem nyugdíjba, hanem egyenesen a temetőbe kerülnek a magyar dolgozók. Hány egészségben eltöltött évre számíthatnak, ha mégis megérik a nyugdíjat? Aztán előfordulhat‑e, államtitkár úr, hogy mondjuk, az intézményi térítési díjak miatt a kínai mintára bevezetett szülőtartás olyan hústépő harapófogóba szorítja a saját gyermekeikről is gondoskodni köteles középgenerációt, ami elviheti adott esetben a jövedelem felét is?

(11.40)

Államtitkár úr, meddig fordulhat elő, hogy szociális területen diplomával dolgozók bérét ki kelljen egészíteni, hogy az elérje a garantált bérminimumot, és ilyen körülmények közepette akarnak maguk ilyen változtatásokat áterőszakolni ‑ meg is fog nyilván történni ‑ az Országgyűlésen?

Államtitkár Úr! A magyar emberek aktív éveikben bizony sok esetben szegénységre vannak kárhoztatva. Hozzátenném, hogy az Európai Unión belül a bolgárokat előzzük csak meg az egy főre jutó fogyasztás tekintetében, viszont mi fizetjük az Európai Unión belül a legmagasabb áfát. Aztán a magyar embernek nyugdíjasként vagy éppen hogyha beteg hozzátartozóról, családtagról kell majd neki gondoskodnia, akkor meg majd a túlélésért kell küzdenie.

Államtitkár Úr! Hogy érzi: ez a törvényjavaslat javítani fog mindezen? Államtitkár úr, ön érezte azt a kognitív disszonanciát, amikor akkor Fazekas képviselőtársam itt nem fogott föl? Erre próbáltam utalni.

Amiről önök beszélnek és amit megvalósítanak, az két külön dolog: vizet prédikálnak, és bort isznak. Köszönöm. (Taps a Jobbik padsoraiban.)

Forrás: parlament.hu