DR. KOMÁROMI ZOLTÁN (DK): Köszönöm szépen a szót, elnök úr. Tisztelt Államtitkár Úr! A kormány várólista-csökkentési programja öt éve eredménytelen. Hiába a tárca és a NEAK minden erőfeszítése, a műtéti várólisták csak nem csökkennek. Nagyízületiprotézis-műtétekre például jóval többen várnak, mint 2019-ben. Az említett erőfeszítések nagy része pedig arra irányul, hogy a szaktárca kifogásokat találjon, a felelősséget pedig az alulfinanszírozott intézményekre és a benne dolgozó szakemberekre hárítsa. A NEAK kimutatta, hogy a műtétek 80 százalékát az arra képesített szakorvosok 20 százaléka végzi, bár egy-egy ilyen műtétnél, ahol két-három szakorvos van, nem tudom, kinek írják be a rubrikát.

A tárca vezetői szerint, ha azok a szakemberek, akik évente 50-nél kevesebb ilyen műtétet végeznek, fokoznák a teljesítményüket, akkor 18 ezerrel több beteget lehetne ellátni, jelentősen csökkentve a várakozási időket. Idén viszont az állami rendszerben a várólista-csökkentésre szánt 5 milliárdból 3 milliárd a NEAK kasszájában maradt, miközben a magánellátók 4 ezer nagyízületi beavatkozást végeztek, egyenként 2-2,5 millió forintért. Az illetékesek reakciója pedig arra utal, hogy nem igazán értik a probléma lényegét. Reflexszerű válaszuk ugyanis, mint már megszokhattuk, az volt, hogy újra kell gondolni, hogy az állami rendszerben teljes munkaidőben gyógyítók milyen feltételek mellett vállalhatnak mellékállást a magánszektorban.

Már most előre látható, hogy ha másodállásuk engedélyezésének megvonásával fenyegetik ezeket a szakorvosokat, az nem fogja megoldani a problémát, hanem csak tovább súlyosbítja. Egy helyben topogunk, a fájdalmaktól szenvedő betegek pedig többmilliós kiadással járó magánegészségügyi megoldásra kényszerülnek. Az intézményvezetők nem kockáztatják a további eladósodásukat, ami miatt az alulfinanszírozott állam egyébként őket teszi felelőssé.

A kör bezárult. Kérdezem: mikor és mitől fognak csökkenni a várólisták? És főleg mikor? Köszönöm szépen.

Forrás: parlament.hu