VARGA ZOLTÁN (DK): Köszönöm szépen, elnök úr. Tisztelt Ház! Tisztelt Államtitkár Úr! Nem az a kérdés, hogy én elfogadom‑e, hanem az a kérdés, hogy a szociális dolgozók elfogadják‑e, az ágazatban dolgozók elfogadják-e.

Államtitkár úr, ön fordítva ül a lovon! (Rétvári Bence: Én?) Amikor én beszéltem most itt az interpelláció során, az én hangomon a szociális ágazat dolgozói szóltak. (Rétvári Bence: Óvatosabban!) Ők mondják most önöknek, hogy államtitkár úr, ez egy bestiális hazugság, amit ön állít. (Rétvári Bence: Az, hogy csökkentettétek a bért?) Hát, nem igaz: 297 ezer forintból kellene nekik megélni. Hol volt a szociális munka napján, államtitkár úr? Árulja már el! Én lent voltam itt a Parlament előtt azokkal a szociális ágazati dolgozókkal, akik önökkel szerettek volna szembenézni. Hol volt, államtitkár úr? Hátrafordult? Ott álltak ön mögött! Ott álltak ön mögött a szakszervezeti vezetők, akik szerettek volna egyáltalán szólni önhöz, de hátra se fordult. (Rétvári Bence: Meghívtuk a minisztériumba őket!) Nagyképűen, fennhéjázóan átnézett rajtuk ön is (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az időkeret leteltét.) és a minisztere is. (Rétvári Bence: Meghívtuk őket a minisztériumba!) Ezt a választ nemhogy elfogadni nem lehet, hanem szégyellje magát! (Az elnök ismét csenget.) 297 ezer forintból próbáljon megélni…

Forrás: parlament.hu