DIÓSZEGI JUDIT (TISZA): Tisztelt Elnök Asszony! Tisztelt Képviselőtársaim! Antoine de Saint-Exupéry fogalmazta meg azt az örök igazságot a legszebben A kis herceg elején az ajánlásban, hogy minden fölnőtt volt egyszer gyerek, de csak kevesen emlékeznek rá. Emlékezzünk most mi is vissza!

Érdemes újraértékelnünk magunkban, mit is jelent ez a szó: gyermek. Önöknek mit jelent? És most nem a jogi értelemre gondolok. Nézzünk a szívünkbe! A gyermek a tisztaság, az érintetlenség maga, aki nyitottságával szűrők nélkül issza magába a világot. Amikor ma ehhez a témához szólok hozzá, elsősorban anyaként teszem. Túl vagyok már megannyi szülői értekezleten és iskolai ünnepségen, ahol módom volt beszélgetni más szülőkkel, és ezeken a találkozókon mindig szóba kerül ‑ az iskolai kérdéseken túl, illetve a sok büszkeséget jelentő emlékeinken túl ‑ egy mindannyiunkat feszítő probléma is: a gyermekeinket érő mindennapi, a környezetből áradó elkerülhetetlen pszichés terhelés, amely ma gyakran félelmet is okoz. A gyermeki félelmek pedig rendkívül mélyek és rémisztőek tudnak lenni. Én is emlékszem egyre, nagyon kicsi voltam, amikor láttam egy filmet. Azt hiszem, hogy a Star Trek volt, és egy hatalmas, zsilipbe szorult, polipszerű lény támadta meg a hajó legénységét. Ma már jót nevetnék az egészen, akkor viszont évekig nem mertem kimenni éjszaka a szobámból.

A mai gyermekek sem mások. Ugyanúgy másképp érzékelik még a világot, mint a felnőttek. Kicsiként nem képesek az elvont gondolkodásra, elhiszik, amit látnak. És mi történik akkor, amikor a tiszta lelkükbe, ebbe a védtelen, formálódó térbe kíméletlenül belebombázzuk a felnőttek világának torzszüleményeit, a szorongást, az indokolatlanul keltett félelmeket?

(12.20)

Traumák, amelyek ártanak a pszichéjüknek. Így, amikor arról beszélünk, hogy milyen kommunikációval találkozhatnak gyermekeink a közterületeken, nem hagyhatjuk figyelmen kívül a magyar gyermekek és serdülők jelenlegi mentális és pszichés állapotát sem. A legfrissebb, a magyar iskoláskorú gyermekek egészségmegtartását vizsgáló elemzés 37 930 gyermek és serdülő országosan reprezentatív adatait vizsgálta a 2002 és 2022 közötti időszakban. Az eredmények összességében romló tendenciát mutatnak. 2018 után valamennyi vizsgált, gyakori pszichoszomatikus tünet előfordulása emelkedett, és minden tünet esetében 2022-ben mérték a legmagasabb értékeket. A vizsgált panaszok között szerepelt többek között a lehangoltság, az ingerlékenység, az idegesség, az alvási nehézség, a fejfájás és a fáradtság.

Ezek az adatok természetesen nem bizonyítják azt, hogy a gyermekek mentális vagy pszichoszomatikus problémáit a reklámok, a politikai kommunikáció vagy általában a közterületi üzenetek okozzák. A kutatás ilyen oksági következtetés levonására nem alkalmas. Azt azonban világosan mutatja, hogy a magyar gyermekek és serdülők jelentős része már eleve számottevő pszichés és pszichoszomatikus terheléssel él. Ebbe a túlterhelt, törékeny állapotba robban be a közterekről áradó nyomás.

Ez azért is fontos, mert a közterület, a bárki számára elérhető nyilvános tér sajátos kommunikációs környezet. Egy televízió kikapcsolható, egy internetes oldal bezárható, a tartalomhoz hozzáférést korhatár vagy szülői kontroll korlátozhat, a közterület azonban nem ilyen. A választókerületemben, Győrben is pontosan láthattuk ennek a következményeit. A győri szülők joggal háborodtak fel és tiltakoztak a közösségi médiában, amikor a tavalyi év végén a gyermekeinknek a közterületen, még az iskolák közelében is, mint például a Bem téren lévő iskola melletti buszmegállóban, mindennap a szorongást keltő, „HÁBORÚ” feliratot sulykoló plakátokat kellett nézniük.

Szakértők és gyermekpszichológusok sora erősítette meg időről időre, hogy ez súlyosan rombolja a fiatalok biztonságérzetét. A biztonság pedig olyan alapérték, amely nélkül nagyon nehezen lehet kiegyensúlyozottan élni. Tavaly, ebben az időszakban a saját lányom, aki már a felnőttkorban van szinte, egyszer egy este hazajött, és szintén zavartan tette fel ezt a kérdést: anya, most háború lesz? Teljesen megdöbbentem, és nagyon nehezen nyugtattam meg, és a mai napig nem tudom, hogy sikerült‑e megnyugtatnom. Aztán belegondoltam, hogy ha egy nagylányt ennyire megvisel a plakátokról ömlő rettegés, akkor belegondolni is fájdalmas, hogy a kisebbeket, a kisiskolásokat, az ovisokat mennyire. Ezt hogyan lehetett megengedni?

Létezik egy másik mélyreható következmény is, ez pedig már régen megjelent hazánkban. Ha megnéztünk némely plakátot, mit is láthattunk rajtuk? Mások kigúnyolását, megalázását, hazugságok terjesztését róluk. És pontosan mi is ez a viselkedés a hétköznapok szintjén? Ez a magatartás színtiszta, intézményesített bullying, amit a felnőtt-társadalom, élén a Fidesz-KDNP-vel, tulajdonképpen mintaként tárt a gyerekek elé. Tudjuk jól, hogy mit okoz a bullying: elszigetelődést, súlyos depressziót, szorongást, és tragikus módon jó pár fiatal öngyilkossága írható közvetlenül a jelenség számlájára.

Megelőző programok születtek, szakemberek ezrei küzdenek azért, hogy megtanítsák a gyermekeknek: tiszteljük egymást, nem bántjuk, nem gúnyoljuk és nem alázzuk meg a másikat. (Dr. Panyi Miklós és Varga Gábor tapsol.) És közben mit látnak a diákok az utcán? Hogy pont azok tettek ilyet, akikre az ország volt bízva, és ők mutatták a legrosszabb példát. Ez a mi felelősségünk. Amikor a felnőtt-társadalom ilyen méltatlan módon kommunikál a mindennapokban, azzal a békés, egymás tiszteletére épülő társadalmi normákat dönti romba.

(Kovács Sándort a jegyzői székben
Németh Balázs Lajos váltja fel.)

Ez a törvényjavaslat éppen a mentális biztonság garantálását emeli be a gyermekvédelmi szabályozásba. A javaslat szerint a gyermeknek joga van ahhoz, hogy közterületen vagy más, bárki számára szabadon hozzáférhető nyilvános térben ne legyen kitéve olyan vizuális vagy audiovizuális kommunikációnak, amely alkalmas testi, értelmi, érzelmi vagy erkölcsi fejlődésének súlyosan káros befolyásolására, különösen indokolatlan félelem, szorongás vagy pszichés megterhelés kiváltásával. Gyermekvédelmi szempontból ugyanis nem kizárólag azt érdemes vizsgálni, hogy egy üzenet milyen társadalmi vagy politikai célt szolgál, hanem hogy nyilvános térben elhelyezett üzenet milyen érzelmi és pszichés hatást válthat ki. A gyermek nem lekicsinyített felnőtt, életkorából, érzelmi és kognitív fejlődéséből következően másképp értelmezheti a fenyegetést, a veszélyt és a félelemkeltő vizuális üzeneteket.

A múltkori felszólalásomban is említettem, és most sem tudom nem felhozni, hogy hatalmas a szakemberhiány a pszichológusok, pszichiáterek terén, akikre nagy szükség volna ilyen környezeti ártalmak mellett. A gyermekvédelmi diagnózis is rávilágít a pszichológiai és pszichiátriai ellátás drámai hiányára. A dokumentum szerint több megyében alig érhető el a gyermekpszichiáter, és a vizsgálat során jártak olyan megyében is, ahol egyetlen, nyugdíj előtt álló orvos látta el ezeket a feladatokat.

A pszichiátriai ellátás számos esetben érdemi terápia nélkül, csupán a puszta gyógyszeres kezelésre szűkül le. A gyermekotthonokban és a nevelőszülői hálózatokban szintén kritikus a pszichológusok, illetve a klinikai szakpszichológusok aránya. Ahogyan egy, a rendszerben küzdő szakember fogalmazott: nagyon nyomasztó látni, hogy nyolc teendőt leírunk egy gyermeknél, és amikor jön vissza, látjuk, hogy ebből semmi nem valósult meg. A pszichológiai gondozás nem valósul meg, nincsenek pszichológusok. Nekünk a gyermekeinkért kell tennünk. Azért kell dolgoznunk, hogy mind a jelenben biztonságban és boldogan legyenek, mind pedig a jövő elé reményekkel telve nézzenek ‑ itt és most. Ehhez pedig az igazmondás, az empátia és a felelősségvállalás segít minket; a felnőttség, az olyan felnőttség, aki még mindig emlékszik arra, hogy milyen volt gyermeknek lenni.

Emlékeznek A kis herceg című könyv elejére? Gyermekként a főhős rajzolt egy óriáskígyót, amiben egy elefánt volt, egy elefántot emésztett. És megkérdezte a felnőttektől: nem féltek? Mire a felnőttek azt mondták, hogy mitől, hiszen ez egy kalap. Aztán felnőttként találkozott a kis herceggel, és ő egyből felismerte az óriáskígyót, és azt mondta, hogy ettől félek, rajzolj inkább egy bárányt!

A gyermekeink másképp látják a világot. Ami nekünk egy kalap csupán, az nekik teljesen mást jelenthet. Vigyázzunk rájuk, ők nem lehetnek önző érdekek játékszerei! Ők melegre, ölelésre, biztonságra vágynak. A gyermekeink lelke iránti tisztelet és szeretet érdekében kérem képviselőtársaimat, hogy támogassák a törvényjavaslatot. Köszönöm a megtisztelő figyelmüket. (Taps a kormánypárt padsoraiban.)

Forrás: parlament.hu