KŐSZEGI KRISZTIÁN (TISZA): Köszönöm a szót, elnök asszony. Tisztelt Képviselőtársaim! Engedjék meg, hogy én egy kicsit más szempontból vegyem elő ezt a törvényjavaslatot, a gyermekotthonok szemszögéből és tükrén keresztül, hiszen nekem közvetett módon van kapcsolódásom a gyermekotthoni világhoz, hiszen két bátyám is dolgozik ebben a rendszerben, 12 órás munkaviszonyban. Nagyon érdekes, hogy amikor mesélik nekem azt, hogy milyen ezekkel a gyerekekkel dolgozni, akkor a két felnőtt bátyámnak is csillog a szeme. Érdekes az, hogy a munkaidejükön kívül is, szabadidejükben is külső programokra viszik a gyerekeket, és a saját idejüket és pénzüket is beleteszik abba, hogy minél jobban felhasználják a szabadidős programjaikat és tevékenységeiket ezek a gyerekek. De tanárként is találkoztam több olyan gyermekkel egyébként, aki gyermekotthonból érkezett az iskolába, illetve politikusként, szociális bizottsági tagként azt gondolom, hogy elkerülhetetlen az, hogy szociális intézményekbe, gyermekotthonokba látogassak el. Ezért Baranya megyében, illetve országszerte több gyermekotthonba is ellátogattam.

Elképesztő egyébként számomra az, hogy eddig ezt nem lehetett megtenni politikusként, és én szégyellem magam amiatt, hogy ezek az emberek nem mutathatták meg azt, hogy mi történt a gyermekotthonokban az elmúlt évtizedekben. Azt gondolom, hogy ez most már hiánypótló volt. Örülök ennek a törvényjavaslatnak, hiszen ez a szigorú szabályozás az ott dolgozóknak is irányt mutathat majd.

Amikor ezekben a gyermekotthonokban jártam, akkor beszélgettem az ott dolgozó emberekkel, és egy olyan személlyel is sikerült, aki 35 éve dolgozik ebben a szakmában. Amikor megkérdeztem tőle, hogy tudjuk, azért az elmúlt évtizedekben nem volt sem anyagi, sem társadalmi megbecsültsége ennek a szférának, mégis miért vállalta ezt el. Azt mondta nekem, hogy azért, mert ő erre tette az életét, és hogy ezek a gyermekek szinte már a saját gyermekei; és közben természetesen elérzékenyült.

Ezt azért is mondom el, mert azt gondolom, hogy a törvény mellett ki kell hangsúlyozni azt, hogy mennyire fontos a gyermekvédelemben dolgozó szakemberek jelenléte, hiszen ha ők nem lettek volna jelen az elmúlt évtizedben, akkor nem beszélhetnénk gyermekvédelemről. Hősies cselekedet volt a részükről, hogy kitartottak éveken keresztül. (Taps.)

Azt gondolom, hogy ezt az elhivatottságot az államnak nemcsak elismernie, hanem kézzelfogható módon meg is kell becsülnie, természetesen megfelelő bérekkel, kiszámítható munkakörülményekkel, elegendő munkatárssal, valamint megfelelő pszichológiai, fejlesztőpedagógiai és szupervíziós keretekkel.

Azért is, mert a szakemberhiány jelen van, beszélhetünk gyermekvédelemről, de szakemberekre szükségünk van. Baranyában is megtapasztaltam: Pécsen egy gyermekotthoni csoportot, Sellyén pedig egy lakásotthon működését kellett átmenetileg szüneteltetni szakemberhiány miatt. Gondoljunk bele, hogy ez hogyan hatott a gyermekek életére abban az időszakban!

Sajnálatos módon azt is tapasztaltam, előfordulhat olyan, hogy gyermekeket távol tartanak a családjuktól, messze az iskolájuktól, a barátaiktól vagy akár a testvéreiktől, másik megyében kapnak helyet férőhelyhiány miatt, Európa közepén, a XXI. században. Azt gondolom, hogy a családból való kiemelés önmagában is egy nagyon súlyos trauma, és nekünk, politikusoknak pedig az a felelősségünk, hogy ehhez ne társuljanak elkerülhető további veszteségek. Ki kell mondanunk, és őszintén nézzenek tükörbe ebben a kérdésben: nagyon sok veszteség társult a traumájuk mellé a gyerekeknek. Ezt nekünk meg kell akadályoznunk.

A most tárgyalt törvényjavaslat a kórházi ellátásban rekedt gyermekek helyzetének gyorsabb rendezését is szolgálja. A javaslat előírja, hogy a gyámhatóság az értesítést követően haladéktalanul, de legkésőbb nyolc napon belül végezze el az előzetes gyermekvédelmi helyzetfelmérést, és ez fontos garancia, miniszter úr. Egy olyan gyermek életéből, akinek már nincs szüksége kórházi ellátásra, nem veszhetnek el újabb hetek vagy hónapok, azért sem, mert tudjuk azt, hogy az első ezer nap az egyik legmeghatározóbb a gyermekek életében. És ezért is támogatom ezt a törvényjavaslatot.

Az állam felelőssége, hogy időben intézkedjen és gondoskodjon arról, hogy a gyermek megfelelő ellátáshoz jusson, ehhez világos és szigorú szabályok kellenek. Szakembereket, férőhelyeket és szükséges forrásokat is biztosítani kell, hiszen ezek együtt teremthetik meg annak feltételeit, hogy a gyermekek biztonságos környezetben, személyes figyelem és gondoskodás mellett nevelkedhessenek.

Tisztelt Ház! Az elmúlt évtizedekben okozott problémákat természetesen pár hónap alatt nem lehet helyrehozni, de azt gondolom, hogy az első lépéseket meg kell tenni. A gyermekvédelem helyreállításához meg kell becsülnünk azokat, akik a legnehezebb években is kitartottak, akik 35 éven keresztül kitartottak, és biztosítanunk kell a feltételeket azoknak, akik most választják ezt a hivatást.

Amikor a gyermekotthonokban jártam, akkor nemcsak munkatársakkal találkoztam, hanem természetesen gyermekekkel is. Nagyon felemelő volt számomra, amikor odajöttek hozzám a gyerekek, dicsekedtek azzal, hogy milyen talentummal áldotta meg őket az isten. Az egyik a rajzát mutatta, egy másik kislány arra volt büszke, hogy nagyon szépen megtanult japánul, a harmadik meg kiváló sportoló volt. És ahogy néztem őket, az jutott eszembe, hogy milyen érdekes, mennyire perifériára szorultak ezek a gyerekek, miközben a szemükből is látszott az, hogy ugyanúgy boldogulni szeretnének, mint a jómódúbb társaik, ugyanúgy szeretnének boldogulni az életben, ugyanúgy szeretnének majd felnőttkorukban normális párkapcsolatot és megfelelő egzisztenciát. Nekünk, politikusoknak az a feladatunk, hogy ezt megteremtsük számukra. Ezért is kérem szépen, hogy támogassák ezt a törvényjavaslatot. Köszönöm szépen. (Taps a kormánypárt soraiban.)

Forrás: parlament.hu