ZSIGÓ RÓBERT (Fidesz): Köszönöm szépen a szót, elnök asszony. Tisztelt Országgyűlés! Tisztelt Képviselőtársaim! Megpróbálok egy kicsit távolabb lépni, és nemcsak a törvényjavaslatról, hanem magáról az ügyről is néhány gondolatot elmondani, mert azt talán mindannyian tudjuk, hogy a gyermekvédelem ügye sokkal sokrétűbb annál, mint ami ebben a törvényjavaslatban van, merthogy az intézetek, a kórházak, a nevelőszülők mellett a családokban nevelkedő, iskolákban tanuló, illetve a szakképzésben tanuló gyermekek is idetartoznak.

(12.00)

A munkánknak a része az, hogy az intézmények mellett velük is foglalkozzunk, segítsük a családokat, a gyermeknevelést, támogassuk a nevelőszülőket, becsüljük meg abban a munkában, amelyet elvégeznek, és az oktatás feltételeit is biztosítsuk abban, hogy ezek a gyerekek nyugodt körülmények között tudjanak tanulni és nevelődni. Éppen ezért ezen a szemüvegen keresztül szeretném egy kicsit megvizsgálni az előttünk álló javaslatot.

(A jegyzői székben Sóti Anikó Zsuzsannát
Rózsahegyi Áron váltja fel.)

Megmondom őszintén, kicsit örülök annak, hogy az eddigiektől eltérően a kormánypárti felszólalók nem politikai bunkósbotként használták a gyermekvédelem ügyét most. Nyilvánvalóan azért is teszik ezt, mert az önök által kidolgozott gyermekvédelmi diagnózisban több helyen is szó esik erről.

Néhány idézet. A 36. oldalon azt olvashatjuk, hogy a terület olyan témává vált, amelyet érzelmi töltetű, leegyszerűsített ellenségképre és morális felháborodásra építő narratívákban lehetett, illetve volt érdemes megjeleníteni, illetve nem a rendszer egésze van jelen a közbeszédben, hanem szinte kizárólag a botrányok, a krízisek és a látványos kudarcok. Jó, ha a gyermekvédelemről úgy tudunk beszélni, hogy az első számú motivációnk az, hogy hogyan tudunk olyan lépéseket tenni, olyan intézkedéseket tenni, talán még néhány dologban egyet is érteni, amelyek a gyermekeinket, az intézményrendszerben nevelteket és a családokban nevelt gyermekeket is mindenképpen jobb helyzetbe tudják hozni.

Tisztelt Országgyűlés! Folyamatosan halljuk azokat a negatív vádakat vagy megjegyzéseket, amelyek arról szólnak, hogy az elmúlt esztendőkben nem történt semmi a gyermekvédelem területén. Erről azért az embernek két dolog eszébe jut. Az egyik az, hogy amint az előbb általam idézettekből is kiderül: biztos, hogy erről szól‑e a gyermekvédelem? A másik, hogy mindannyian gondoljuk végig, hogy létrejön‑e majd az az állapot, amikor sem jogszabályi változásokra, sem anyagi eredetű intézkedésekre nem lesz szükség ahhoz, és azt gondoljuk, hogy a gyermekvédelemben minden rendben van. Szkeptikus vagyok az ügyben, hogy létrejöhet-e. Azt viszont ne vitassuk el egymástól, hogy mindannyian egyrészt azért dolgozunk, hogy a gyermekeknek jóléte, illetve jólléte legyen, a másik pedig az, hogy mindannyiunk kötelessége, és ha tudjuk, akkor ezt meg is kell tennünk, hogy azokat a dolgozókat, akik a gyermekvédelmi intézményrendszerben, a családsegítésben, az oktatásban dolgoznak azért, hogy a gyermekeinket oktassák, neveljék, és jóllétben legyenek, az ő munkájukat természetesen mindannyiunknak meg kell becsülni.

De engedjenek meg azért néhány példát csak a rend kedvéért, és tényleg csak néhányat! A gyermekvédelmi szakellátás központi költségvetése 2010-ben 18,5 milliárd forint volt, 2024-ben a legutóbbi teljes adat 129,1 milliárd forint. Ez hétszeres növekedést jelent. Az elmúlt időszakban hivatássá tettük a nevelőszülőséget, ami ebben a rendszerben nagyon fontos volt. Létrehoztuk a 24 órás, ingyenesen hívható gyermekvédelmi hívószámot. Létrehoztuk a pedofil-nyilvántartást, szigorítottuk a gyermekpornográfia elkövetőivel szembeni szankciókat, és el nem évülővé tettük azokat a gyermekek sérelmére elkövetett súlyos szexuális bűncselekmények esetében. Erről szóltak a törvényjavaslattal kapcsolatban a képviselőtársaim. Elfogadtunk egy új gyermekvédelmi törvényt, bevezettük a pszichológiai alkalmassági vizsgálatot és a kifogástalanéletvitel-ellenőrzést. Módosítottuk a Ptk.-t a kórházban hagyott gyermekek érdekében, így hat héten belül örökbe fogadhatóvá váltak azok a gyermekek, akik kórházban voltak, és akiket hat héten keresztül nem kerestek.

Nagyon sok intézkedés volt még hátra. Még egyszer mondom, nem tudom, eljön‑e bármikor, bármilyen kormány időszakában az a helyzet, amikor azt mondjuk, hogy a gyermekvédelem területén minden rendben van. A gyermekvédelemmel kapcsolatos törvények esetében ezen törvény esetében is idézni szeretném Bujdosó Andrea frakcióvezető asszonyt, aki a múlt heti javítóintézeti vitában mondott egy olyan mondatot, amire szerintem mindannyiunknak érdemes figyelnie. Ez a mondat úgy szól: az intézkedések valóban fontosak, de mindig sokkal fontosabb, hogy az eredményekre koncentráljunk. Reméljük, hogy azok az intézkedések, amelyek az elkövetkező időszakban, illetve most ezzel a törvényjavaslattal megszületnek ‑ a törvényjavaslat egy része, ahogy képviselőtársaim is elmondták, alkalmas arra, hogy vitázzunk róla ‑, valóban olyan eredményeket fognak elérni, hogy mindannyian azt tudjuk mondani, hogy megérte ezt megtenni.

Beszéltem a családokban nevelkedő gyermekekről is, és itt engedjenek meg azért néhány gondolatot arról, hogy az elmúlt időszakban ugyan önök mindig elmondják, hogy ez gyakorlatilag nem volt semmi. Elhangzott egy olyan felszólalás is, hogy a Fidesz 4500 milliárd forintot pacsált el úgymond családpolitikai intézkedésekre. De azért mégiscsak érdemes itt egy szóra megállni és végiggondolni, hogy a családtámogatási rendszer szolgálja‑e például a gyermekek védelmét. Azt tudom mondani, hogy csak azt szolgálja, merthogy a kormány 2010-ben, amikor amellett döntött ‑ és lehet ezzel nem egyetérteni, kétségbe vonni nem lehet szerintem ezeket az intézkedéseket ‑, akkor azt gondoltuk, és a döntéseinknek ez is volt az alapja, hogy minden egyes eszközünkkel azt szeretnénk elérni, hogy támogassuk azt, aki házasságot akar kötni, vagy párkapcsolatban akar élni, aki gyermeket akar vállalni, illetve aki gyermeket nevel. Ezt már elmondtam egy korábbi vitában. A jelenlegi 2026-os, még nem módosított költségvetésben 4802 milliárd forint van családtámogatásra.

Nem akarom fölsorolni ezeket az intézkedéseket, lehet ezzel nem egyetérteni, de ez a pénz nem tűnt el. Ez a pénz családi adókedvezményként, otthonteremtési támogatásként, babaváró kölcsönként, gyedként, csedként, bölcsődei férőhelyként ‑ és még sorolhatnám ‑ szolgálja a gyermekeket nevelő családokat. Ebben vannak családi adókedvezmények olyan módon, hogy családi adó- és járulékkedvezmény, amelyet a férfi és a nő is igénybe tud venni. Vannak gyerekek után járó adókedvezmények, hiszen megdupláztuk a gyermekek után járó családi adókedvezményt, és ez egymillió szülőt érint. Vannak benne olyan intézkedések, amelyeket egy korábbi rossz döntés felülvizsgálata szült. Például visszaállítottuk a hároméves gyest. Benne van az az intézkedés, amellyel a súlyosan fogyatékos gyermeküket otthon nevelőknek bevezettük a gyod intézményét, amely most már utolérte a minimálbért. Ez azt jelenti, hogy valóban érdemi segítséget tudunk nyújtani. Bevezettük a gyedet. Megdupláztuk a bölcsődei férőhelyek számát.

Itt egy pillanatra megállnék, mert tegnap a parlamentben szó volt a nők helyzetéről. Nagyon fontos lépés a bölcsődefejlesztés. Nemcsak azért, mert egy településen létrejön egy bölcsőde, hanem azért is, mert ezzel is tudjuk segíteni a kisgyermeket nevelő édesanyákat abban, hogy el tudjanak helyezkedni, hiszen nekik három dologra van szükségük. Egyrészt arra, hogy legyen munkahely, egymillió új munkahelyet teremtettünk; másrészt arra, hogy a munkabérük mellett megkaphassák a családi kedvezményeket is, ezt megtettük; harmadrészt, hogy biztonságban tudhassák a gyermekeiket. A bölcsődei férőhelyek számának növelésével ezt is el tudtuk érni. És ez is, a családtámogatási rendszer is gyermekvédelem.

Tisztelt Képviselőtársaim! Az előttem szóló ellenzéki képviselők mindannyian elmondták, hogy a javaslatnak egy része alkalmas a vitára, és egy része nem. Ezzel én is egyetértek. Nézzünk két példát! Az egyiket az „Új gyermekvédelmi jog a közterületi kommunikációval szemben” című részként azonosítsuk be. A gyermekek közterületi kommunikációval szembeni védelme indokolható szabályozási cél egyébként, a javaslat nem támasztja azonban kellően alá az új általános gyermeki jog önálló szükségességét és gyakorlati hozzáadott értékét. A norma széles értelmezésre szoruló fogalmakkal dolgozik, idézem: például súlyosan káros, befolyásos, indokolatlan félelemkeltés, szorongás és pszichés megterhelés. Önmagában nem határozza meg teljeskörűen az érvényesítés mechanizmusát, és a közösségi médiában lévő tartalmakra, ahogy ezt elmondták előttem is a képviselők, egyáltalán nem is terjed ki, és ez egyébként hiba.

(12.10)

A szakmai vita egyik kérdése ezért az lehet, hogy hogyan tudjuk meghatározni azt a küszöböt, amelynek elérésével például a közösségi médiatartalmakra is ki tudjuk ezt terjeszteni. Ez valóban egy fontos ügy, amelyben érdemes vitáznunk, és érdemes egyébként ‑ ha lehet ‑ egyetértenünk.

A másik ilyen kérdés, amit szóba hozok, az a kórházi ellátásban rekedt gyermekekre vonatkozó rész. Azt tudniuk kell, hogy 2024-ben döntés született abban ‑ ezt azoknak mondom, akik mindig azt mondják, hogy nem tettünk ez ügyben semmit ‑, hogy azokhoz a gyermekekhez hasonlóan, akiket a születésük után azonnal otthagynak, olyan szabályozást vezettünk be, hogy azon gyerekeket, azon újszülötteket, akikért hat hétig nem jelentkezik senki, egy gyorsított örökbefogadási eljárás keretében örökbe tudjuk adni.

Mondok számokat is: ennek a szabályozásnak köszönhetően 2025. december 31. napjáig 262 esetben állapították meg az örökbefogadhatóságot, és ebből kétszáz gyermeket örökbe is adtak. Erre azt mondani, hogy nem történt semmi, azt gondolom, talán igaztalan. Attól félünk, hogy ez a szabályozás ennek az egyébként kívánatos célnak, hogy a valamilyen okból ‑ vagy azért, mert a hatóságok azt állapítják meg, hogy a gyermek nem adható haza különböző élethelyzetek miatt, vagy azért, mert a szüleik nem akarják őket nevelni, hogy az ő örökbefogadhatóságukat gyorsítsuk, ennek a célnak ez nem felel meg, merthogy olyan eljárásokat vezet be, amelyek kifejezetten lassítják ezt a rendszert. Hiszen az, hogy az új törvényjavaslat új, kötelező előzetes gyermekvédelmi helyzetfelmérést vezet be ‑ amivel egyébként egyet lehet érteni ‑, az lassítani fogja nemcsak az egyébként még el sem indult, hanem a folyamatban lévő eljárásokat is. Erről érdemes vitáznunk, akár a bizottságokban is érdemes erről beszélnünk, hogy hogyan tudjuk azt megtenni, hogy azoknak a céloknak is megfeleljünk, amelyeket önök szeretnének, de ne lassítsuk azokat az eljárásokat, amelyeknél abban a helyzetben vagyunk, hogy hamarosan örökbe tudjuk fogadni a gyermeket.

Ez egy nagyon fontos része szerintem ennek a javaslatnak, és ezért érdemes azt is megvizsgálni ‑ és ezt önök is elmondták más törvényjavaslatoknál vagy javaslatoknál, és mi is ‑, hogy ez az új eljárás a probléma lényeges okát kezeli-e. Ez egy kérdés. A rendelkezésre álló kormányzati adatok szerint a kórházban maradó gyerekek jelentős része nem az eljárás hiánya, hanem a megfelelő gondozási hely hiánya miatt kénytelen ott maradni a kórházban, és igen, ebben előre kell lépnünk; igen, ebben támogatnunk kell azt, hogy a gyerekek csak és kizárólag addig legyenek a kórházban, ameddig nagyon muszáj.

Nagyjából ez az a keret, amiről még nagyon sokat tudnék én is, meg szerintem nagyon sokat beszélhetnénk is; a bizottságokban erre szerintem lesz is alkalom és lehetőség. Még egyszer azt mondom, nagyon fontos, hogy ne gondoljuk egymásról, hogy ne a gyerekek, illetve ne a szociális rendszerben dolgozók érdekében szeretnénk dolgozni.

Viszont ahogy képviselőtársaim is elmondták, ennek a javaslatnak van egy olyan része, amelyben nem tudunk, nem is fogunk, és nem is akarunk egyetérteni. Ez pedig ‑ most nem akarom megismételni ‑ azoknak a passzusoknak a kimaradása, amelyek kifejezetten arra utalnak, hogy a gyermekek szexuális nevelésével kapcsolatos ügyek a szülő joga és a szülő felelőssége. Kifejezetten ezeket erősítette meg 3,6-3,7 millió szavazó 2022-ben a gyermekvédelmi népszavazáson, tehát nem arról van szó, hogy az előző kormány valamit kitalált, és ezt egyébként tűzzel-vassal átverte. Erről mondtak véleményt az emberek: 3,6-3,7 millió ember mondott ezekben az ügyekben nemet, értett egyet az előző kormány szabályozásával, és nyilvánította ki azt, hogy a szülőnek van egyedül joga a gyermekek, tehát a 18 év alatti fiatalok szexuális nevelésére. Ezeket a passzusokat önök kiveszik ‑ ezt nem is titkoltan alelnök asszony elmondta, a miniszterelnök elmondta ‑, ezt brüsszeli kérésre, kívánalomra vagy parancsra ‑ kinek hogy tetszik ‑ teszik meg. Én azt kérem, hogy ezt ne tegyék.

A gyermekek, a családok biztonságának (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az időkeret lejártát.) és a szülők jogainak megvédése mindannyiunk közös érdeke. Mi emellett álltunk ki eddig is, és emellett fogunk kiállni ezután is. Köszönöm szépen a figyelmüket. (Taps a Fidesz és a KDNP soraiból, valamint szórványos taps a Mi Hazánk soraiból.)

Forrás: parlament.hu