DR. SIMON KRISZTIÁN MÁRK (TISZA): Köszönöm a szót. Tisztelt Elnök Asszony! Tisztelt Államtitkár Úr! Tisztelt Ház! A képviselői mentelmi jog intézménye az elmúlt hetekben ismét közéleti, közjogi vita középpontjába került. (Pócs János a TISZA sorai felé: Figyeljél… ‑ Az elnök csenget.)

A magyar emberek joggal várják el tőlünk, hogy ebben a kérdésben világosan és egyértelműen beszéljünk, és segítsük eloszlatni az intézménnyel kapcsolatos félreértéseket. A közbeszédben gyakran összemosódnak egymással a képviselői tevékenységgel összefüggő, illetve a politikai vitákból fakadó jogviták és a valódi bűncselekmények miatt indult, a mentelmi jog felfüggesztésére irányuló eljárások. Ezért különösen fontos tisztázni, hogy a mentelmi jog milyen célt szolgál, milyen körben alkalmazható, és milyen garanciát jelent a képviselői munka zavartalan ellátása érdekében. Fontos egyértelművé tenni: a mentelmi jog nem személyes kiváltság, nem jelenthet büntetlenséget vagy a törvények alóli mentességet a képviselők számára.

A jogintézmény rendeltetése az, hogy a parlamenti képviselők a demokratikus felhatalmazásokból fakadó munkájukat indokolatlan külső befolyástól mentesen végezhessék. Tisztelt Államtitkár Úr! Kérem, tájékoztassa a tisztelt Házat és a magyar embereket arról, hogy pontosan hol húzódik a jogi határvonal a közvádas eljárások, illetve a képviselői tevékenységgel összefüggő, politikai vitákból eredő magánvádas ügyek között. Milyen jogi és intézményi garanciák biztosítják azt, hogy a képviselőket ne lehessen alaptalan vagy rendeltetésellenes eljárásokkal a parlamenti munkában akadályozni vagy elhallgattatni, miközben egyértelmű marad az az alapelv is, hogy a törvények mindenkire egyformán vonatkoznak.

Kérem államtitkár urat, tegye világossá, hogyan biztosítható egyszerre a képviselői munka szabadsága, a jogállami garanciák érvényesülése és a mindenkit megillető alapelv, hogy a törvény előtt mindenki egyenlő. Várom megtisztelő válaszát. Köszönöm. (Taps a kormánypárt soraiban.)

Forrás: parlament.hu