MAGYAR PÉTER miniszterelnök: Köszönöm szépen a szót, elnök asszony. Köszönöm szépen, hogy emlékeztette rá az ellenzéki frakciókat, hogy egy ilyen egyszerű megállapodást sem tudnak betartani, tehát hazudnak akkor is, amikor kérdeznek.

És mivel említették az Alkotmánybíróságot Lengyelországban, nálunk másképp folynak a dolgok: innen is hadd gratuláljak Sonnevend Pálnak, akit az imént az Alkotmánybíróság teljes ülése elnökké választott. Mostantól ő a magyar Alkotmánybíróság elnöke. (Taps a kormánypárt soraiban.)

Hadd kezdjem ott, ahol kezdődött, az Uniónál és a Szovjetuniónál, az Európai Uniónál és a Szovjetuniónál, amiről Toroczkai László beszélt. Ő említette az ügynökakták nyilvánosságra hozatalát, az ügynöklisták nyilvánosságra hozatalát, de arról nem beszélt, és valamiért erről az ellenzéki frakcióvezetők, a Mészáros Lőrinc-frakció vezetői sem beszéltek, például Bóka Jánosnak sem SZDSZ-esként, sem fideszesként ‑ volt ő már minden tulajdonképpen ‑ nem sikerült megszavaznia az ügynökakták nyilvánosságra hozatalát.

Most ugyan helyesnek nevezte, ahogy Rétvári Bence is, de itt ülnek azok a képviselők, akik már húsz éve képviselők, akik újra és újra leszavazták (Dr. Ruff Bálint György: Bizony!) az ügynökakták, az ügynöklisták nyilvánosságra hozatalát. Vajon miért? Ez is a maffiafőnöknek volt a megrendelése? Mi tartotta önöket vissza, kedves Bóka János, akár SZDSZ-esként, akár fideszesként? Vagy kedves Balla Gyuri bácsi, kedves Rétvári Bence (Derültség a kormánypárt soraiban.), mi tartotta önöket vissza, akik húsz éve itt ülnek képviselőként? (Balla György felé fordulva, aki a helyén ülve újságot olvas:) Miért néz most az újságba, kedves képviselő úr? Miért szavazta ön le több évtizeden keresztül az ügynökakták nyilvánosságra hozatalát, amikor még éltek az áldozatok nagy többségben, éltek az elkövetők? Miért voltak gyávák? Miért szavazták le? Miért tették lehetetlenné a rendszerváltás egyik legfontosabb vállalását és ígéretét?

Önök ‑ ha már annyit emlegetik az SZDSZ-t, az MSZP-t ‑ Gyurcsányt tapsolják. (Derültség a kormánypárt padsoraiban.) Eljutott odáig a KDNP ‑ szavazói ugyan nincsenek, de már Gyurcsány Ferencet tapsolják ‑, önök közösen, Gyurcsány Ferenccel együtt, kedves Rétvári Bence, ön és Orbán Viktor szavazta le visszatérően, folyamatosan az ügynökakták, az ügynökdossziék nyilvánosságra hozatalát. (Dr. Ruff Bálint György: Bizony!)

Egy dologban igaza van Toroczkai Lászlónak: valószínűleg sok mindent megtudtunk volna, sok mindent meg is lehetett volna akadályozni (Dr. Ruff Bálint György: Bizony!), ha van egy lusztráció, egy rendes lusztráció, egy rendes igazságtétel, egy rendes nyilvánosságra hozatal, mint ami volt egyébként szinte mindegyik közép-európai országban (Dr. Ruff Bálint György: Bizony!), Csehországban, Lengyelországban, az újraegyesített Németországban, még Romániában is. Nálunk valamiért önök, a Fidesz, az MSZP, az SZDSZ és a különböző oldalkocsijaik közösen akadályozták ezt meg. Hogy miért, tisztelt magyar honfitársaim? Mert közben közösen lopták el a nemzet vagyonát. Kezdték ezt ’88-89-ben az úgynevezett spontán privatizációval, majd folytatták a 90-es években, főleg ’94-től, ’95-től a privatizációval, amikor fillérekért adták el a nemzeti vagyont, legyen szó konzervgyárról, energetikai cégről, reptérről, vízművekről.

És nagyon sok minden kiderülhetett volna, hogy kik ültek az első (Ujjaival idézőjelet formázva:) szabadon választott Országgyűlés különböző frakcióiban. Kiderülhetett volna akár a kormánypárti frakciókról, a KDNP-ről, az akkori Kisgazdapártról, a Magyar Demokrata Fórumról, de akár a Szabad Demokraták Szövetségéről vagy a Fideszről is, hogy vajon a volt szocialista, kommunista titkosszolgálatok III/I.,/II.,/III.,/IV.,/V. osztályairól kik ültek az akkori parlamentben, kik vettek részt a spontán privatizációban, kik vettek részt a rendes privatizációban.

Mesélek önöknek egy történetet, kedves Rétvári Bence, hogy hogy zajlott ez. A spontán privatizációban például az összes budapesti jelentősebb étterem és néhány hotel volt az úgynevezett Taverna-lánc, amelyet tízmillió forintért kótyavetyéltek el volt ügynököknek, az állambiztonság és az államszocializmus jelentős képviselőinek ’89-90-ben. (Rétvári Bence a telefonját nézi.) Látom, érdekli, azért pötyög folyamatosan a telefonjában. Ezért kapja a magyar emberektől a többmilliós fizetését, hogy hazudjon, és a válaszra már ne figyeljen. Pedig higgye el, tanulságos!

Az Antall-kormány, az első szabadon választott kormány úgy döntött, hogy megpróbál visszaszerezni a volt ügynökök és a szocialista diktatúra képviselői által ellopott vagyonok, nemzeti vagyonelemek közül néhányat. Megbíztak néhány ügyvédet, hogy képviselje a magyar államot, tisztelt Rétvári Bence. Most nem tudom, mit számol, az E.ON-számlákat adja össze, vagy a Spar vajnak az árát számolja. (Derültség a kormánypárt soraiban.) Mindenesetre megbíztak néhány ügyvédet, köztük a nagyapámat is. Képzelje el, az egyik ügyvéd a nagyapám volt, Erőss Pál, aki az Antall-kormány megbízásából pert indított a magyar állam nevében a magyar emberek vagyonának visszaszerzése érdekében, pont ebben az ügyben, a Taverna-ügyben, 300 étterem és több értékes, köztük Váci utcai hotel visszaszerzése érdekében.

Képzelje el, kedves Toroczkai László és kedves Rétvári Bence, kedves Bóka János, hogy mindenki meglepetésére több tízezer oldalnyi dokumentum összegyűjtése, rengeteg tanú meghallgatása után a magyar bíróságok precedensértékű ítéletet hoztak: első fokon úgy döntött a magyar bíróság, hogy feltűnő volt az értékaránytalanság, és hogy semmissé nyilvánítja a nemzeti vagyon ezen elemeinek az elkótyavetyélését. A nagyapám a magyar állam nevében megnyerte ezt a pert.

Majd jött 1994, és visszatértek a szocialisták, visszatértek az SZDSZ-szel, az SZDSZ-MSZP-kormány, és kinevezték Suchman Tamás „Farkas”-t ‑ nem tudom, emlékeznek‑e rá ‑ privatizációs miniszternek. Nem sokkal a választások utáni napokban volt a másodfokú tárgyalás ebben a precedensértékű ítéletben, ami azt jelentette volna, ha az ítélet jogerőre emelkedik, hogy több száz milliárd forintnyi, akkori árfolyamon sok tíz vagy száz milliárd forintnyi értékű magyar nemzeti vagyont lehet visszaszerezni, gyárakat, bányákat, energiacégeket, hoteleket. És ahogy lezajlott a választás, és jött az MSZP-SZDSZ-kormány, nagyapám besétált a Legfelsőbb Bíróságra a másodfokú tárgyalásra, és a tárgyalás előtt a kezébe nyomtak egy papírt az akkori privatizációs minisztertől, hogy a magyar állam visszavonja az ügyvédi megbízását, ami azt jelentette, hogy el kellett állni a magyar állam keresetétől.

Ezt csak azért mesélem el, mert ebben a folyamatban régi ügynökök vettek részt, a volt kommunista-szocialista titkosszolgálat emberei. És hogy miért vehettek részt? Mert ott volt az első szabadon választott magyar kormány, MDF, KDNP, Kisgazdapárt, tele-tele ügynökökkel. Erről nem szeretnek beszélni, de az önök volt frakciója is tele volt sajnos III/III-as és III/II-es ügynökökkel is ‑ tisztelet természetesen azoknak, akiknek soha semmi köze nem volt ehhez. Ugyanez volt igaz a Kisgazdapártra és sajnos a Magyar Demokrata Fórumra is (Dr. Ruff Bálint György: Bizony!), és megakadályozták ezek a szereplők azt, hogy ez a lusztráció, a magyar nemzeti vagyon visszaszerzése, az egykori diktatúrában részt vevők kizárásra kerüljenek a politikai képviseletből.

Én azt tudom önöknek mondani, hogy a nagyapám nem élte már meg ezt a valódi rendszerváltást, 2021-ben életét veszítette ‑ de megvan most itt a több tízezer oldal. Ő ebbe például belebetegedett. Ugyan még 15-20 évig dolgozott, és rengeteg embernek nyújtott ingyen, pro bono ‑ nem tudom, tudják‑e, mi ez a kifejezés ‑ jogi segítséget mint az ország talán legnépszerűbb és legelismertebb jogásza, de belebetegedett abba, hogy visszaszerezhettek volna rengeteg mindent.

És pont azért, mert az egykori politikai elit, az úgynevezett új, a (Ujjaival idézőjelet formázva:) régi-új politikai elit, és utána évtizedeken keresztül önök lehetetlenné tették azt, hogy a magyar emberek pontosan megértsék, hogy mi történt az 1980-as évek végén, mi történt az 1990-es években meg a 2000-es években, hogyan lett egyes, ma már respektált, elismert vállalkozóknak bankjuk, áruházláncuk, hogyan lett a semmiből valaki több tíz, száz milliárdos vállalkozó. Vagy hogy is hívta Lázár János? Spekuláns? Vagy mit is mondott róla? (Dr. Ruff Bálint György: Uzsorás.) Uzsorás.

(14.40)

Ezek sohasem derülhettek ki, mert önök, az önök politikai közössége, kereszténydemokraták kéz a kézben Gyurcsány Ferenccel meg az egykori szocialistákkal, meg a többi ügynökkel megakadályozták azt, hogy tisztán láthassanak a magyar emberek, hogy megérthessék, hogy hogyan lopták szét a hazájukat.

Mi most, 36 évvel később próbálunk valamit megtenni, mert még azért élnek áldozatok, élnek elkövetők is. Ma már sokkal nehezebb visszaszerezni nemzeti vagyonokat. Lehet követelni, lehet konteókat gyártani, de ma már a nyolcadik tulajdonosnál vannak, magyar vagy külföldi, így valószínűleg nehéz azt megtenni, mint amit sok országban megtettek, és ebben önöknek óriási felelőssége van, KDNP-nek, Fidesznek. Az önök felelőssége hatványozottan nagyobb, mert megmondom őszintén, egy Medgyessy Pétertől, aki maga is D-209-es ügynök volt, maga is az állambiztonságnak dolgozott, vagy egy Gyurcsány Ferenctől, aki ilyen-olyan módon érintett volt családilag a dolgokban, tőlük olyan sokat nem várt el az ember. De önök azt hirdették, hogy önök európai, független, szuverén, polgári Magyarországot építenek, és ennek ellenére folyamatosan megakadályozták.

Voltak képviselők, most már önöknek dolgozik, például Schiffer András rendszeresen előterjesztette, de valószínűleg ő is tudta, hogy le fogják szavazni, valószínűleg ez is előre meg volt beszélve (Novák Előd: Nem igaz!), hogy ő beterjeszti, önök pedig leszavazzák. (Novák Előd: Nem igaz!) Önöknek óriási felelősségük van ebben, és persze azoknak is, akik itt kiabálnak, és itt asszisztálták végig ezt éveken keresztük sok millió forintos fizetés mellett. (Dúró Dóra: Mi is benyújtottuk! ‑ Novák Előd: Már ez is baj? ‑ Dúró Dóra: Ha benyújtjuk, az a baj, ha nem nyújtjuk be, az a baj!) Mert önök is tudták, hogy le lesz szavazva. (Hangok a Mi Hazánk soraiból: Jaaaj!) Egy brancs maguk. (Az elnök csenget.)

Hadd térjek vissza önökhöz! Egy kis történelemóra.

Forrás: parlament.hu