MAGYAR PÉTER miniszterelnök: Tisztelt Elnök Asszony! Tisztelt Képviselőtársaim! Tisztelt Vendégeink! Tisztelt Magyar Honfitársaim határon innen és túl! Szerdán lesz 70 éve, hogy november 4-én hajnalban szovjet harckocsik indultak meg a magyar szabadság ellen. Egy ország ébredt arra, hogy idegen fegyverekkel veszik el tőle mindazt, amit a forradalom dicsőséges 13 napjában kivívott.

Ma, ahogyan október 23-án és november 4-én is tesszük, fejet hajtunk a magyar szabadság hősei, a kivégzettek, a bebörtönzöttek, a hazájukból elüldözöttek előtt. Dicsőség a magyar szabadság hőseinek!

Szerdán, november 4-én, az 1956-os forradalom leverésének 70. évfordulóján megkezdjük ‑ megkésve, de megkezdjük ‑ az ügynökakták nyilvánosságra hozatalát. Két lépésben tesszük hozzáférhetővé a dokumentumokat. Ezen a héten megnyílnak az első állambiztonsági nyilvántartások, 2027. február 25-éig, a kommunizmus áldozatainak emléknapjáig pedig a beszervezési dossziék közzétételével folytatódik a múlt, a közös múltunk feltárása.

Tisztelt Magyar Honfitársaim! 70 évvel ezelőtt Kádár János és a többi áruló pontosan tudták, hogy egy szabadságát követelő nemzettel állnak szemben. Tudták, hogy a szovjet tankok segítségével megszerezhetik ugyan a hatalmat, de a magyar emberek támogatását és engedelmességét soha. Tudták jól, hogy a hatalmuk megszilárdításához meg kell alázniuk, meg kell törniük és mindenekelőtt meg kell osztaniuk ezt a nemzetet. El kellett érniük, hogy az emberek meggondolják, kinek mit mondanak a munkahelyükön, mit mesélnek az otthonukban, kiben bíznak a barátaik közül.

(13.10)

Elérték, hogy egy ártatlannak tűnő beszélgetés után is rettegniük kelljen a magyaroknak, hogy vajon továbbadja‑e valaki, amit hallott. Az állambiztonság, ahogy Rákosi, úgy Kádár rendszerében is a saját népe ellen fordult. Behatolt a családok, a munkahelyek, az egyházi és baráti közösségek életébe, emberi gyengeségeket keresett, félelmekre épített, megélhetéssel, előmenetellel, családok sorsával zsarolt, másokat előnyökkel, pénzzel, karrierrel tett érdekeltté az együttműködésben. A legnagyobb értéket, a bizalmat használta fel azok ellen, akik megbíztak egymásban.

Ez a kommunista-szocialista diktatúra egyik legsúlyosabb öröksége, és ezzel az örökséggel a rendszerváltás után, az 1990-es rendszerváltás után sem nézett tisztességesen szembe az új, az akkori magyar politikai elit ‑ nem véletlenül. Az egymást követő kormányok folyamatosan ígérgettek, majd amikor hatalomra kerültek, egymással összefogva elszabotálták a múlt feltárását és az ügynökakták, a rákosi és kádári elnyomó rendszer bűneinek valós bemutatását. A 2026-os rendszerváltás egyik legfontosabb vállalását és egyben 36 éves adósságot törlesztünk most, 36 éves adósságot azokkal szemben, akiket megfigyeltek, megzsaroltak, akiknek kettétörték az életét, és azokkal szemben is, akik máig nem tudják, mi történt a szüleikkel, a nagyszüleikkel, a saját családjukkal.

A nyilvánosság hiányával visszaélve az 1989-90-es rendszerváltást követő politikai elit minden oldala ‑ minden oldala! ‑ politikai manipulációra, lejáratásra, hatalmi harcra használta azt, amit az ügynökaktákból megtudott, kényére-kedvére válogatott, szivárogtatott vagy éppen hamisított, közben pedig azok, akiknek az életéről ezek az iratok szóltak, évtizedek óta vártak hiába a válaszokra. Ennek a kiszolgáltatottságnak, a politikai elit, az egykori politikai elit árulásának most véget vetünk. A magyar embereknek joguk van megismerni a saját történetüket. Joguk van hozzá akkor is, ha az igazság nehéz, akkor is, ha sokszor fájdalmas, és ha olyanokat is érint, akiket tisztelet vagy épp szeretet övez.

Szeretném innen is megköszönni azoknak a levéltárosoknak, történészeknek és kutatóknak a munkáját, akik évtizedek óta dolgoznak azon, hogy ez a nap, ha késve is, de végre elérkezhet, azoknak, akik megőrizték, feltárták, gondozták ezeket az iratokat. Köszönjük a munkájukat. (Taps a kormánypárt soraiból. Szórványos taps a Fidesz soraiból.)

Tisztelt Magyar Honfitársaim! A héten nyilvánosságra kerülő adatok sem lesznek teljesek, nem is lehetnek azok. Mind 1956-ban, mind a rendszerváltás zűrzavaros éveiben a hatalom iratokat semmisített meg, dokumentumok tűntek el, és vannak történetek, amelyeket már soha nem fogunk tudni teljes egészükben megismerni. De pusztán az, hogy nem tudhatunk meg mindent, nem lehet érv amellett, hogy ne ismerjünk meg semmit. Minden hitelesen feltárt történetnek értéke van, minden megismert emberi sors közelebb visz bennünket ahhoz, hogy megértsük, mi történt velünk, magyarokkal. Egy dolgot éppen ezért mindannyiunknak tisztán kell látnunk: önmagában egy név a nyilvántartásban még nem az illető teljes története. Volt, akit megpróbáltak beszervezni, és ellenállt, volt, aki aláírt, de később megtagadta az együttműködést, volt, aki félrevezette a hatóságokat, volt, akit megzsaroltak, és volt, aki önként, előnyökért vállalta mások megfigyelését.

Azt, hogy ki mit tett, és milyen kárt okozott másoknak, csak a körülmények pontos ismeretében fogjuk tudni megérteni. Éppen ezért, amikor nyilvánosságra hozzuk az aktákat, a diktatúra embertelenségéről mondunk ítéletet, nem egyéni döntésekről, és amikor soha nem látott mértékben megismerhetővé tesszük az államszocializmus működését, egyetlen pillanatra sem veszítjük szem elől a valódi bűnösöket, azokat, akik ezt a rendszert irányították, a politikai vezetőket, akik megrendelték a megfigyeléseket és a zsarolásokat, a tiszteket, akik beszerveztek, fenyegettek, zsaroltak és számonkértek.

(13.20)

A megfigyelések áldozatainak pedig joguk van a saját fájdalmukhoz, a kérdéseikhez és az igazsághoz. Senkitől nem várhatjuk el, hogy megbocsásson. A továbblépéshez és a megértéshez hozzátartozik az okozott sérelmek kimondása és a bocsánatkérés is.

Tisztelt Képviselőtársaim! Ez a nemzet, amely megannyi tragédiát és veszteséget átélt a XX. században, akkor tud meggyógyulni, ha szembenézünk a traumákkal és a saját felelősségünkkel is, ha meg tudjuk tanítani a gyermekeinknek és az unokáinknak, hogy a történelem, a magyar történelem bonyolult, sűrű, és nemcsak az újságok címlapjain, de velünk, mindennapi emberekkel is történik nap mint nap. Az államszocializmus évtizedei éppen ilyen sűrűek és bonyolultak voltak. Emberek milliói alapítottak családot, neveltek gyermeket, dolgoztak és próbáltak boldogulni, előrejutni úgy, hogy nem tudhatták, nem sejthették, hogy megérik‑e, megélik‑e valaha még a szabadságot. Igen, voltak, akik így is ellenálltak, vállalták a börtönt, a száműzetést, azt, hogy elzárják előlük vagy a gyermekeik elől a tanulás lehetőségét, vállalták, hogy soha többé nem dolgozhattak a hivatásukban ‑ tisztelettel és köszönettel tartozunk nekik. És voltak, akik megtörtek, akiknek a félelmét, a kiszolgáltatottságát, a szeretteik iránti felelősségét fordította ellenük a hatalom. És voltak olyanok is, akik büszkén, önként és dalolva jelentettek honfitársaikról. Valamennyiük történetének megismerése szükséges ahhoz, hogy megértsük a diktatúra végtelen gonoszságát.

Kedves Honfitársaim! Nehéz lesz. Sokan fognak találni családtagokat, volt munkatársakat, vallási, baráti közösségeik tagjait a nyilvánosságra kerülő nevek között. Kezdetben több lesz a kérdés, mint a válasz. Miért tette, amit tett? Zsarolták‑e, vagy önként jelentett? Jelentett‑e, vagy csak beszervezték? Beszervezték‑e, vagy csak megpróbálták? Sokan lesznek, akiknek fel kell tenniük ezeket a kérdéseket, másoknak már nem lesz kitől megkérdezniük.

Édesapja ügynökmúltjával szembesülve Esterházy Péter a Javított kiadás című művében így fogalmazott: „Az eset egyszerű, az ember bonyolult.” Ebben az egy mondatban összetalálkozik a tett megítélésének világossága és az ember megértésének a nehézsége. Mert aki most egy szeretett ember nevét találja meg az iratokban, annak az addigi emlékeivel, a szeretetével és az újonnan megismert tényekkel egyszerre kell kezdenie valamit. Ehhez időre, őszinteségre és egymás iránti emberségre lesz szükségünk. Arra kérem ezért a családokat, a helyi, baráti és vallási közösségeket, adjunk időt ezeknek a beszélgetéseknek, tudjunk jól kérdezni, tudjunk éretten szembenézni a történtekkel, és legyen erőnk meghallgatni a válaszokat. Nem lehet célunk sem a nyilvános megbélyegzés, sem a megszégyenítés. A gyerekek és az unokák pedig semmilyen felelősséggel nem tartoznak a szüleik vagy a nagyszüleik tetteiért. A sajtó és a közélet szereplőitől is felelősséget kérek. Ellenőrizzék a dokumentumokat, hallgassák meg, ha lehet, az érintetteket, és érezzék át a feladat és felelősség nagyságát!

A hosszú XX. század következményei ma is velünk élnek, hordozzuk őket a családjainkban, a hallgatásainkban, a kibeszéletlen traumáinkban, tragédiáinkban. Tegyük meg az első lépést a gyógyuláshoz, a gyógyuláshoz vezető úton, és legyen ez az első lépés megfontolt, érett, együttérző és az újra magára találó Magyarországhoz méltó! A hősöknek tisztelettel, az áldozatoknak igazsággal, a gyermekeinknek és az unokáinknak őszinteséggel tartozunk. 36 év után ideje teljesítenünk ezt a kötelezettségünket.

Tisztelt Honfitársaim! Nem ez az egyetlen adósság, amit ez a kormány örökölt. Tartozunk a hazánknak azzal, hogy visszaszerezzük a megbecsültségünket a világban. Tartozunk a magyar embereknek azzal, hogy visszaszerezzük, amit elvettek tőlük. És tartozunk mindazoknak, akik ezt az országot a hátukon vitték az elmúlt évtizedekben, egy olyan költségvetéssel, amely végre róluk szól.

Tisztelt Honfitársaim! Az első a hazánk becsülete. Október 23-án e Parlament falai között Európa vezetőivel és külföldi vendégeinkkel együtt hajtottunk fejet a magyar szabadság hősei előtt. Köszönöm mindazoknak, akik eljöttek és jelenlétükkel kifejezték a magyar nemzet és a magyar szabadság hősei iránti tiszteletüket. A Fidesz-KDNP és a társutas Mi Hazánk képviselőinek közös szégyene, hogy a 70. évfordulón ország-világ előtt üzenték meg a forradalom hőseinek, mennyire nem érnek számukra semmit, és hogy még egy közös főhajtásra sem voltak képesek. (Novák Előd: Baka Andrással?!) A több mint negyven külföldi delegáció és a rengeteg külföldi vendég jelenléte arra is emlékeztetett bennünket, hogy Magyarországnak igaz barátai és erős szövetségesei vannak. A mi feladatunk, a TISZA-kormány feladata, hogy ezekből a kapcsolatokból biztonságot, lehetőséget és kézzelfogható eredményeket teremtsünk a magyar emberek számára.

Csütörtökön, múlt héten, Prágában megtartottuk Csehország és Magyarország első közös kormányülését. Nyolc miniszterrel mentünk, és nem pusztán udvariassági látogatásra. Arról tárgyaltunk, hogyan léphet előre egy magyar család, hogyan kaphat új piacot egy magyar vállalkozó és milyen lehetőségekhez juthat egy magyar diák a két ország egyre erősebb kapcsolatainak hála. Történelmi közlekedési megállapodáson dolgozunk. Elkezdtük előkészíteni a nagy sebességű vasutat Varsó és Budapest között, egy olyan modern közlekedési lehetőséget, amely három órára hozza egymáshoz Budapestet és Prágát, öt órára Budapestet és Varsót, és hatvanmillió embert kapcsol össze közvetlenül itt, Közép-Európában, Európa szívében. Ez egy több tíz milliárd eurós beruházás, és a visegrádi négyek közösen fognak dolgozni érte a következő uniós költségvetésben. Tavasszal Budapesten folytatjuk a második magyar-cseh kormányüléssel és még most novemberben Pozsonyban egy újabb visegrádi csúccsal, ahogyan, tisztelt honfitársaim, rövidesen megtörténik a hivatalos kapcsolatfelvétel az új szerb kormánnyal is.

Ahogy az egész világ láthatta, múlt vasárnap az egyetemisták fölényesen megnyerték a szerb választásokat. (Taps a kormánypárt soraiban.) Az élet nagy rendező: 141 képviselőjük lett (Derültség a kormánypárt soraiban.), 53 százaléknál is többet értek el. Innen is gratulálok nekik! Amikor első külföldi vezetőként valamikor vasárnap este 10 óra körül felhívtam őket gratulálni, a szerb vezetők, a szerb fiatalok azt üzenték a magyar embereknek, hogy hatalmas erőt adott nekik az április 12-ei rendszerváltás.

Kedves Magyar Honfitársaim! Önök nemcsak a saját hazájukat változtatták meg idén tavasszal. Önök reményt adtak egy egész régiónak és a világ sok országának. Köszönjük. (Taps a kormánypárt soraiban.)

(13.30)

Ugyanezen a csütörtökön Orbán Anita külügyminiszter asszony Washingtonban két megállapodást írt alá az Egyesült Államokkal, többek között arról, hogy csökkentjük hazánk oroszenergia-függőségét. Külügyminiszter asszony az amerikai kormányzati adminisztráció több fontos vezetőjével, köztük a külügyminiszterrel tárgyalt. Szerényen mondhatjuk, hogy többet ért el, mint az előző kormány külügyminisztere évekig, akit nem fogadtak évekig Washingtonban. Köszönjük szépen. (Taps a kormánypárt soraiból.)

Szeretnék tájékoztatni minden magyar embert, hogy jövő héten Berlinbe utazom és tárgyalok a német kancellárral. A hivatalos látogatásra elkísér többek között a külügyminiszter asszony, a gazdasági miniszter úr, a honvédelmi miniszter és a belügyminiszter is, akik szintén tárgyalnak a német kollégájukkal. És még a jövő héten, szerda este Dublinba utazom, ahol az Európai Unió 26 állam- és kormányfőjével tárgyalok.

Hetven évvel ezelőtt a magyar szabadságharcosok magukra maradtak a túlerővel szemben. Ma Magyarország nincs egyedül, barátai vannak Prágától Varsóig, Belgrádtól Washingtonig. Nem azért, mert hangosabbak lettünk, hanem mert újra megbízható, erős és a nemzeti, valamint az európai értékeinkhez hű szövetségesek vagyunk.

Tisztelt Honfitársaim! Egy politikai pártnak, politikai közösségnek vannak ismertetőjegyei. Vannak például értékei, jók, rosszak, megvitathatók, lehet valaki konzervatív vagy liberális, hívő vagy ateista, bízhat jobban a piacban vagy jobban az államban. Másodszor egy politikai közösség mindig a magyar emberekért kell hogy dolgozzon, jól, rosszul, de mindig értük. Lehet, hogy egy adócsökkentés adott esetben rossz ötlet, egy iskolareform elhibázott, egy beruházás valaki szerint fölösleges, de a célja mindig közcél kell hogy legyen: a magyar emberek, a magyar családok életének könnyebbé tétele. Harmadszor egy politikai közösségnek kell hogy legyen elképzelése arról, hol szeretné látni a hazáját öt, tíz vagy éppen húsz év múlva. Lehet ez az elképzelés éppen jó vagy rossz, de felismerhető onnan, hogy a hazáról szól, nem az egyéni boldogulásról, politikusi karrierutakról.

Tisztelt Honfitársaim! Magyarországnak szüksége van erős, tisztességes, vitatkozó jobboldalra is. Nemzeti érzelmű, hívő, a családokat és a hagyományt tisztelő emberek milliói élnek ebben az országban, ők megérdemlik, hogy legyen politikai otthonuk, egy tisztességes politikai közösség, amely értük dolgozik, őket képviseli. Csakhogy, tisztelt képviselőtársaim, a maffiának is vannak ismertetőjegyei. Először is, a maffia mindig hazudik arról, hogy kicsoda valójában. Al Capone névjegykártyáján például az állt, hogy használtbútor-kereskedő. Hm? (Derültség a kormánypárt padsoraiban.) Don Vito Corleone a Keresztapában olívaolaj-importőr céget alapított. És kedves KDNP-s és fideszes képviselők, Tony Soprano papíron hulladékgazdálkodási szakember volt. (Derültség a kormánypárt soraiban.) A Fidesz sem tett mást az elmúlt 16 évben: politikai pártnak hívta a maffiát, kulturális támogatásnak a tiltott pártfinanszírozást, nemzeti értéknek a lopást. A jegybanki alapítványokról éveken keresztül azt hallgattuk, hogy a tudományt és az oktatást szolgálják (Derültség a kormánypárt padsoraiban.), a Kulturális Alap milliárdjairól azt, hogy a magyar kultúrát. Ma már mind tudjuk, hogy ez hazugság volt, és hogy kit és milyen célt szolgáltak, szolgálnak valójában.

Másodszor, kedves fideszes és KDNP-s képviselők, a maffia tagjai kivétel nélkül mindig a főnökhöz hűségesek ‑ nem a hazához, nem a törvényhez, hanem a maffiafőnökhöz. A maffiában nem az számít, hogy igazat mondasz‑e, hanem az, hogy kihez tartozol. Amikor az Országgyűlés szavazott a gyanúsított volt miniszterek, képviselők mentelmi jogáról, a Fidesz-KDNP-frakció be sem jött az ülésterembe. Nem a bizonyítékok érdekelték önöket, hanem a maffiafőnökük parancsát teljesítették.

Harmadszor, tisztelt fideszes, KDNP-s képviselő hölgyek és urak: a keresztapa soha, de soha nem ír alá semmit, a papírokon mindig mások neve szerepel, és amikor jön a baj, a maffiafőnök minden további nélkül feláldozza azokat, akik helyette írtak alá. És amikor eljön a számonkérés ideje, a főnök már a nevükre sem emlékszik.

Tisztelt Képviselőtársaim! Az elmúlt hetekben Orbán Viktor három volt minisztere került letartóztatásba. Eddig három. Seszták Miklós, Orbán Viktor fejlesztési minisztere csaknem 12 milliárd forint kenőpénzt fogadott el. A KDNP-s képviselő ‑ hallja, Rétvári Bence frakcióvezető úr! ‑ házában egy biztonsági ajtóval elzárt, hangszigetelt szobában két darab, egyenként 1660 kilogramm súlyú páncélszekrényt találtak, olyan páncélszekrényeket, amilyeneket a bankok és zálogházak használnak. Érdekes, nem, kedves Rétvári Bence, kedves Juhász Hajnalka? Önöknél is ekkora páncélszekrények vannak otthon, kedves fideszes, KDNP-s képviselők? Önök is 9 milliárd forint készpénzt tartanak otthon, mint Seszták Miklós KDNP-s képviselő? Vagy önök többet? (Derültség a kormánypárt soraiban. ‑ Dr. Juhász Hajnalka: Páncélszekrényem sincs!) Hatvanpusztán és Batidán mekkorák a páncéltermek, ha Seszták Miklósnál ekkorák voltak?

Orbán Viktor másik letartóztatásban lévő minisztere Hankó Balázs, aki szintén közpénztízmilliárdokkal dobta meg a Fidesz kampányát. A harmadik Matolcsy György, a maffiafőnök, Don Hatvanpuszta egykori gazdasági minisztere, aki a magyar történelem, de talán a világ legnagyobb bankrablását vezényelte le. És tudják, kedves fideszes, KDNP-s képviselő hölgyek és urak, hogy mit mondott róluk a volt miniszterelnök, a maffiafőnök? Seszták Miklósról semmit. Matolcsy Györgyről most már semmit. Hankó Balázsról annyit, hogy önkény. De azt is csak Belfastból, meccsnézés előtt vagy közben. (Derültség a kormánypárt soraiban.)

Egyetlen pillanatban beszélt őszintén a volt kormányfő, amikor elárulta, mitől retteg valójában. Szó szerint idézem Orbán Viktort, ha esetleg nem hallották, azt mondta: ezeket az embereket azért vitték be, hogy aztán engemet bevihessenek. Nem azt mondta, hogy a volt miniszterei, az önök volt képviselőtársai ártatlanok. Nem. Nem azt mondta, hogy nem tud semmiről, azt mondta, attól fél, hogy akiket bevittek, beszélni fognak, attól fél, hogy megszegik a maffia hallgatásról szóló törvényét, az omertát.

Tisztelt Mészáros Lőrinc-frakció! Önök nem egy politikai közösség, önök nem harcostársak, önök a maffia katonái, a sakktábla gyalogjai. A vezér előretolja önöket, hogy aláírjanak; hogy zászlót cipeljenek, hol jó, hol rossz irányba; hogy szavazzanak; hogy itt üljenek ebben a teremben, amikor ő már éppen árkon-bokron túl van. Van egy rossz hírem az önök számára: a maffiában mindig a gyalogokat áldozzák fel először. Nézzenek körül, nézzenek fel a telefonjukból: ki védte meg Seszták Miklóst az önök közösségéből? Senki. Ki állt ki Hankó Balázsért, miután elvonultak a kamerák, és véget ért az autós bohózat? (Derültség a kormánypárt padsoraiban.) Senki. Ki tart ma imaláncot, amikor már nincsenek kamerák? És ki fog kiállni önökért, ha egyszer önöket dobja oda a maffiafőnök? Segítek: senki.

(13.40)

Tisztelt Magyar Honfitársaim! A volt miniszterelnök azt mondja, hogy a TISZA fel akarja számolni a jobboldalt ‑ nem! Megint csak segítek: mi és a magyarok milliói a szervezett bűnözést, a gazdasági ragadozók rendszerét és a politikai maffiát számoljuk fel lépésről lépésre, és ígérhetem, fel fogjuk számolni. (Hosszan tartó taps a kormánypárt soraiban.)

Az úgynevezett jobboldalt éppen önök tették és teszik mindennap tönkre, amikor egy nemzeti, keresztény, polgári közösség becsületét egy maroknyi ember zsebének szolgálatába állították és próbálják még most is állítani.

Kedves Honfitársaim! Kedves Fideszes Szavazók! Önök nem tehetnek semmiről. Önök hittek valamiben, hittek és hisznek a nemzetben, a családban, a keresztény értékekben. Hittek abban, hogy aki ezekről beszél, az ezeket is szolgálja. Önöket csapták be a legjobban. Önök érdemlik meg a legjobban, hogy újra legyen tisztességes, valódi politikai otthonuk. Mi pedig addig nem állunk meg, amíg ez az ország vissza nem kapja, amit elvettek tőle: a pénzét, a becsületét és a tisztességes jövőjét.

Kedves Magyar Honfitársaim! Visszaadjuk közösen hazánk jövőjét: pénteken benyújtottuk Magyarország 2027-es költségvetését. Tekintettel arra, hogy erre a költségvetésre éppen két hete már több mint két órát szántam a magyar Országgyűlésben, a részletek ismertetésétől most eltekintek. (Derültség.) Köszönöm, szívből köszönöm, hogy a magyar emberek megértették a költségvetés fő üzenetét; hogy az előző, galád hatalomtól örökölt, legnehezebb gazdasági és pénzügyi helyzetben is, a kármentés és a rendrakás idején is értük dolgozunk; hogy nem felejtettük el, és egy percig sem fogjuk elfelejteni, honnan jövünk; hogy a mi sorainkban orvosok, ápolók, gazdálkodók, pedagógusok, rendvédelmisek, oktatási és kulturális szakemberek, idősek és fiatalok, vidékiek és budapestiek ülnek, akik pontosan tudják, hogy mit várnak tőlünk, és hogy a mi dolgunk úgy elvégezni a munkát, hogy a szemükbe tudjunk nézni. Minket ez vezérel az év minden napján, a nap minden órájában.

Természetesen szívesen kérnék konstruktív vitát, építő kritikát az ellenzéki pártoktól, mert ez szolgálná a haza érdekét; mert mindenen lehet javítani és kell is javítani. A parlamenti vitában például ki fogjuk söpörni a költségvetésből a régi rendszer utolsó kiváltságait is. A volt köztársasági elnökök fejenként évi sok tíz millió forintos kerete, amelyből kedvük szerint, Csekonics módjára osztogathattak alapítványoknak, például megszűnik (Taps a kormánypárt soraiban.), és a vállalásunknak megfelelően hamarosan benyújtjuk azt a törvényt, amely szerint aki nem töltötte ki az elnöki mandátumát plágium, árulás, ki tudja, mi miatt, az nem kap élete végéig elnöki juttatásokat a magyar emberek pénzéből. (Taps a kormánypárt soraiban.)

A költségvetésitörvény-javaslat parlamenti vitájának van még egy fontos feladata. A költségvetésnek vannak olyan fejezetei, amelyek a kormánytól független szervezetekhez tartoznak. Az Állami Számvevőszék vagy például az Országos Bírósági Hivatal maguk állítják össze a költségvetési javaslatukat, a kormány pedig változtatás nélkül köteles azt az Országgyűlés elé terjeszteni. Ezeknek a fejezeteknek a sorsáról, módosításáról a parlament fog dönteni. Hadd mondjam el világosan azoknak is, akik a kultúra szereplői közül követik a költségvetési törvény tervezetét: változtatni fogunk több területen, és ennek a költségvetésben is nyoma lesz.

A benyújtott költségvetési tervezet a ma hatályos törvények szerint egy átalakítás kellős közepén készült. Ami még nem öltött jogi formát, azt törvényesen nem lehetett átvezetni a költségvetés tervezetén. A Nemzeti Színháztól az Operaházon és a Nemzeti Filmintézeten át a Petőfi Kulturális Ügynökségig több mint egy tucat intézményben zajlik átfogó átvilágítás, és ezek eredménye meg fog látszani ‑ meg fog látszani! ‑ a jövő évi költségvetésben is.

A Magyar Művészeti Akadémia is kormánytól független köztestület, költségvetési javaslatát a saját közgyűlése hagyja jóvá. A Magyar Művészeti Akadémia működésének átalakítása alaptörvény-módosítást és mintegy 150 jogszabály átírását igényli. Ezt a munkát elkezdtük, az állami kulturális feladatok irányítása visszakerül a minisztériumokhoz, a források elosztása pedig szakmai alapra kerül. A most benyújtott tervezet tehát nem jelenti a Magyar Művészeti Akadémia finanszírozási igényének végleges jóváhagyását ‑ egy cseppet sem. A TISZA-frakció a parlamenti vitában módosító javaslatokkal készül, a jövőben pedig az egész kulturális intézményrendszert új szakmai alapokra helyezzük. (Novák Előd: Nem hinném!) Tartjuk magunkat ahhoz a vállalásunkhoz, hogy megszüntetjük a kulturális támogatások aránytalanságait, és átlátható, szakmai szempontokra épülő, a magyar kultúra sokszínűségét szolgáló finanszírozást teremtünk.

Ugyanez igaz a régi rendszer, az avítt rendszer kutatóintézeteire is. A Magyarságkutató Intézet és a Nemzetstratégiai Kutatóintézet azért szerepel még a régi nevén a költségvetésben, mert az átszervezésük még nem öltött jogi formát. Mindkettő új nevet, új szerkezetet és új feladatokat kap a jövőben. A civil és felekezeti támogatásoknál pedig megszűnnek a politikai alapú, egyedi juttatások. A pénz átlátható pályázatokon jut oda, ahol a helyi közösségeknek valóban szükségük van rá.

Örömmel vitatkoznék minderről konstruktívan, de amikor Nagy János, Orbán Viktor személyi titkára azt írja ki büszkén a Facebookon, hogy ez a költségvetési tervezet mindenkit megjutalmaz, kivéve azokat, akik becsülettel dolgoznak, majd hozzáteszi, hogy ha elveszel egy munkástól, és odaadod öt lusta embernek, az a történelem legnagyobb piramisjátéka, akkor úgy érzem, többet kérek, mint amire a Mészáros Lőrinc-frakció tagjai képesek lehetnek. Akik 16 év kormányzás után az első ellenzékben töltött hónapokban a legfontosabb feladatuknak azt tartják ‑ önök! ‑, hogy belerúgjanak a magyar emberekbe, hogy lustának nevezzék őket, azokkal nagyon nehéz érdemi, konstruktív vitát folytatni. De próbáljuk meg, én itt leszek.

Beszéljük meg, tisztelt fideszes-KDNP-s képviselők, önök szerint miért nem dolgozik becsülettel az a bölcsődei dadus, aki hajnalban már a gyerekeinket öltözteti, és aki most végre hosszú évek után ennek a költségvetésnek köszönhetően ezen kormány döntése alapján végre két számjegyű béremelést és adócsökkentést kap. Mondják el nekünk, kedves fideszes-KDNP-s képviselők, hogy önök szerint miért lusta az az iskolai dolgozó, aki nap mint nap a gyerekeinkért dolgozik az iskolában, és akinek a munkáját most végre megbecsüljük! Magyarázzák el, hogy önök szerint hogyan értette Nagy János, Orbán Viktor személyi titkára, hogy az a rendőr, aki például egyedül teljesít szolgálatot három faluban, egy piramisjáték haszonélvezője csak azért, mert végre kap két számjegyű béremelést! Árulják már el, hogy önök szerint miért nem dolgozik becsülettel az az ápoló és az a beteghordó, aki éjjel-nappal a betegekkel van, és aki most végre két számjegyű béremelést kap a TISZA-kormánytól! Szívesen meghallgatom, szeretném hallani, hogy önök szerint, kedves fideszesek, miért lusta az a gondozó, aki a szüleinket, a nagyszüleinket mosdatja és eteti, és aki most végre jelentősen többet fog hazavinni a hónap elején.

(13.50)

De elmondhatják azt is ‑ őszintén belenézve a magyar emberek szemébe ‑, hogy önök, fideszes, KDNP-s képviselők szerint miért lusta az a két és fél millió magyar ember, akinek végre csökken az adója. Miért lesz lusta attól valaki, mert teljesítjük az önök 2013-as ígéretét, és egymillió embernek, egymillió magyar embernek egy számjegyű lesz az szja-ja?

De elmondhatják azt is a magyar embereknek, hogy miért nevezik önök lustának azt az egymillió családot, aki 2008 óta egy fillér családipótlék-emelést nem kapott, és most mi az első évben teljesítjük a vállalásunkat, és duplájára emeljük 1 millió 700 ezer gyermek családi pótlékát. Én készen állok önökkel a vitára. Önök? Felnéznek a telefonjukból? Mernek vitatkozni? Vitatkozzunk hát, de ha lehet, próbálják meg a valóságról!

Kedves Magyar Honfitársaim! A benyújtott költségvetés tervezetét a Költségvetési Tanács ‑ hasznos szervezet ‑ egyhangú döntéssel, alapvető kifogás nélkül hagyta jóvá, és megalapozottnak tartja a hiánycélt. Évek óta először ismét ősszel, a valós számok ismeretében terveztünk, és komolyan vesszük a költségvetést, szemben az elődeinkkel. A szakma és a piacok is észrevették, hogy Magyarország más pályára állt. A hitelminősítők tavasszal még 5,5-6 százalék körüli hiánnyal számoltak 2027-re, mi alacsonyabbat, 4,9 százalékot vállaltunk, miközben emeljük a béreket, megduplázzuk a családi pótlékot, csökkentjük a dolgozók adóját, és több mint 600 ezer ‑ több mint 600 ezer! ‑ állami alkalmazott kap két számjegyű fizetésemelést. Az elemzők szerint az ország a felminősítés útjára lépett, az államadósság aránya csökkenni kezd, és ami a legfontosabb, a magyar emberek megértették, hogy mire vállalkoztunk közösen. Látják, hogy ez a költségvetés alaposan megtervezett, és annyit vállal, amennyit teljesíteni tud, amennyit közösen teljesíteni tudunk.

Ezzel a költségvetéssel elkezdjük Magyarország újjáépítését, rendbe tesszük az ország pénzügyeit, hogy a saját jövőnkről újra mi, magyarok, mi magunk dönthessünk. Visszaadjuk a megbecsülést azoknak, akik az elmúlt években ezt az országot működésben tartották, és megteremtjük az alapját annak, hogy a következő években, amikor beindul a gazdaság és megérkeznek az uniós források, még többet tehessünk. Az idei költségvetés az első lépés ezen a hosszú úton. Megtettük ezt a lépést, és együtt folytatjuk.

Tisztelt Honfitársaim! Sok-sok év adósságait kell törlesztenünk. Az áldozatoknak igazsággal tartozunk, ezért nyitjuk meg az ügynökaktákat, hogy végre megtudhassák, mi történt velük és a családjukkal. A hősöknek, a magyar szabadság hőseinek tisztelettel tartozunk, ezért teszünk meg mindent, hogy hazánk szabad, megbecsült és megbízható szövetséges legyen szerte a világban, és tartozunk ‑ tartozunk ‑ a magyar családoknak egy őszinte költségvetéssel, amely végre róluk szól. Magyarország régi tartozásait kezdtük el törleszteni a magyar emberek felé, és nem állunk meg, amíg nem teljesítjük az összes vállalásunkat. Isten áldja Magyarországot! Éljen a haza! (Nagy taps a kormánypárti padsorokban.)

Forrás: parlament.hu