HORN GÁBOR (SZDSZ): Köszönöm a szót, elnök úr. Nem kívántam volna ebben a szerintem teljesen felesleges és sehova nem vezető vitában részt venni, mert azt gondolom, hogy az itt ülőknek fogalmuk sincs, miről beszélnek, jól bizonyítja ezt például a legutóbbi hozzászólás. Hiszen a határozati javaslatból hiányzik például az a kis kérdés, hogy hány éves korig van ennek a felső határa (Dr. Szájer József: Tizennyolc!), majd a szaktörvényben elintézik; a parlament a szaktörvényekre való hely, a szaktörvények alapján lehet véleményt formálni. Ez a határozati javaslat ilyen formában lassan tényleg már nevetségessé válik.

Ami miatt mégis megszólalok, az az, hogy döbbenetesnek tartom az előbb elhangzott véleményt. Döbbenetesnek tartom azt az állítást, hogy a családi pótlékot - amely arra való a mi véleményünk szerint nem rövid távon, hanem hosszú távon, hogy a legrosszabb helyzetben lévő családokat segítse, hogy ezeknek a családoknak biztosítsa a minimális létfeltételeket - hozzákötjük egy egészen más kérdéshez, az iskolába járás kérdéséhez. Döbbenetesen cinikus álláspont az, hogy ha egy család valamilyen oknál fogva - mondjuk azért, mert alkoholista a két szülő, mert rossz helyzetben vannak és így tovább, sorolhatom, hogy mi minden oka lehet ennek - nem tudja iskolába járatni a gyerekét, akkor azt megbüntetjük. Nem azon gondolkodunk, hogyan tudunk segíteni nekik, hogy iskolába járjon a gyerekük, nem azon gondolkodunk, mint például Béki Gabriella a javaslatában, hogy miként lehet, hogy kell a legrosszabb helyzetben lévőknek egy külön támogatást odarendelni, hogy ténylegesen normális körülmények között tudják járatni a gyerekeket iskolába.

(16.20)

Hanem azt mondja a tisztelt kormányzópárti többség, hogy itt az ideje rendet teremteni - ezt hallottuk már ebben az országban -, itt az ideje megbüntetni mindazokat, akik nem járatják a gyerekeket iskolába, függetlenül attól, hogy miért teszik ezt, mi ennek az oka, mi ennek a feltétele, mi hiányzik. Mert lehet, hogy éppen az iskola hiányzik, és azért nem járatják a gyereket iskolába.

Azt gondolom, hogy ez az irány a lehető legrosszabb irány, amit el lehet képzelni, egy igazi diszkriminatív, a szegényeket, a legrosszabb pozícióban lévőket hátrányos helyzetbe hozó intézkedéscsomag, amely összekever összekeverhetetlen dolgokat, összekeveri a családi támogatás rendszerét az iskolába járás kötelezettségével, az iskolába járás lehetőségeit a családok normális élethelyzetének a biztosításával. Nagyon szomorúan hallom, hogy ez az az irány az a bizonyos ígért irány, amit most a továbbiakban vinni fogunk.

Csak úgy zárójelben jegyzem meg, hogy a probléma természetesen nagyon szűk körű, hiszen Magyarországon szerencsére a gyerekek nagy része, több mint 95 százaléka jár iskolába a nyolcadik osztályig, tovább sajnos nem. Nem értjük a javaslatot. Ha ez 18 éves korig tart, mint ameddig ma a tankötelezettség egyébként tart, akkor tessék azt megmondani, hogy hova fognak ezek a gyerekek járni, mert a magyar iskolarendszer jelenleg ezt nem bírja! Ha jól értem, akkor ezt rögtön meg kell majd mondani, mert hiszen januártól életbe lép a határozati javaslat. Kik fogják őket tanítani, és mit fognak tanulni? Ezek a kis kérdések itt megválaszolatlanok.

Köszönöm szépen. (Taps az MSZP és az SZDSZ padsoraiban.)

Forrás: parlament.hu