DR. VASTAGH PÁL (MSZP): Köszönöm. Tisztelt Elnök Asszony! Tisztelt Ház! Tisztelt Képviselőtársaim! Az állampolgári jogok országgyűlési biztosának és helyettesének, a kisebbségi jogok biztosának és az adatvédelmi biztosnak az éves jelentése, azok vitája az Országgyűlés számára nem rendhagyó feladatot jelent, hiszen a törvényi szabályozás is különös fontosságot, különös jelentőséget tulajdonít ennek a beszámolónak.

Az éves beszámoló az az intézmény, amit az ombudsmanok talán leghatékonyabb, legdemonstratívabb eszközének tekinthetünk. Ellentétben más szervezetektől érkező beszámolókkal - amelyeket szép számmal kapnak a Ház tisztelt tagjai - nem egy-egy részterületről van szó, nem a gazdaságról vagy a pénzügyekről csupán, hanem ezekben a beszámolókban egy pontos képet, tükörképet kapunk az ország közállapotairól, az állampolgárok közérzetéről, a jogállam helyzetéről, az emberi jogok állapotáról Magyarországon. Ezért tehát a tanulságok jóval szerteágazóbbak, a politika, a kormány, a jogalkotás és a jogalkalmazás számára egyaránt találunk olyan elemeket, amelyek hasznosíthatók, és amelyek irányt adnak a gondolkodásunknak és a tevékenységünknek is.

Nagyon érdekes összevetni ennek a három beszámolónak a tartalmát - hiszen azt mondjuk, hogy ez egy tükör előttünk, az ország előtt - más jelentésekkel, amelyek tárgyukban összekapcsolódnak az ombudsmani beszámolóval. Átnéztem az Európai Bizottság jelentését, az emberi jogokra vonatkozó megállapításait, az Amnesty Internationalt, a Helsinki Bizottság jelentéseit, és talán nem véletlen - és ez egyben a beszámolók hitelességét is alátámasztja, bár egyáltalán nem szorulnak rá ilyen külön összevetésre -, hogy bizony egybeesnek a megállapítások. Ugyanazok a problémák kerülnek nemzetközi fórumon is szóba, mint amit Magyarországon az állampolgári jogok biztosai szóvá tesznek, ugyanazokban a körökben jelennek meg az átmeneti társadalom konfliktusai.

Ezek az intézmények, az ombudsman intézménye meggyökeresedett a magyar jogrendszerben, azzal együtt, hogy nyilvánvalóan ennek jogtörténeti előzményei nem voltak. A magyar jogrendszerben ismeretlen ez az intézmény. Elsőként 1989-ben, a '90-es alkotmánymódosítások során került be a Magyar Köztársaság alkotmányába; a háború előtti jogrendszer sem ismerte ezt az intézményt. Mégis úgy érzem, hogy ez alatt a rövid idő alatt - hiszen gyakorlatilag 1995 nyarától számíthatjuk az intézmény tevékenységének kezdetét - mégis kialakította a saját helyét, és jól illeszkedett, kapcsolódott a jogvédő szervek, jogvédő intézmények rendszerébe.

Meglehetősen hosszú időnek kellett eltelnie, míg a munkát megkezdhették, hiszen az első törvényjavaslat még 1991-ben került a Ház elé. Egy nagyon hosszú vita indult meg a javaslat tartalmát illetően, és 1992 szeptemberében kezdte meg a Ház a törvényjavaslat vitáját; 1992 májusában döntött külön - még az általános biztosról szóló törvényt megelőzően - az adatvédelmi biztos intézményéről. Úgy tudom visszaidézni, hogy az Országgyűlésben valamennyi politikai erő támogatta, mégpedig széleskörűen támogatta ezt a törvényjavaslatot. Ez tükröződik abban is, hogy 1993 szeptemberében 204 igen szavazatra került sor, és mindössze húszan tartózkodtak a törvény elfogadásakor. Nem volt ebben semmiféle politikai erőnek külön privilegizált helyzete, az intézmény létrehozása körüli vitákban mindenki egyaránt sürgette ennek az intézménynek a létrehozását.

Sőt, azt is hozzá kell tennem, hogy a hatáskört illetően az akkori kormány által előkészített előterjesztés még szélesebb kompetenciát tartalmazott, mint amit azután az Országgyűlés elfogadott, mert az eredetileg beterjesztett törvényjavaslat még tartalmazta a bírósági határozatokkal kapcsolatos jogkört is, amit a vita során egy képviselői módosító indítvány vett ki, emelt ki - és ekörül megegyezés alakult ki - az eredetileg beterjesztett kormány-előterjesztésből.

A tapasztalatok alapján arra a kérdésre, hogy vajon az intézménynek széles-e a hatásköre vagy sem, azzal szeretnék válaszolni, hogy felidézem azt, amit a múlt században Széchenyi István a hatalom természetének - Angliában és Magyarországon - összehasonlításáról írt. Azt írta, hogy a hatalom Angliában: ha az állampolgár meghívja vacsorára, akkor azt elfogadja, illendően megköszöni, és elfogyasztja az állampolgárral együtt ezt a vacsorát. Magyarországon - írta Széchenyi - a hatalom berúgja az állampolgár házának ajtaját, és megeszi az állampolgár vacsoráját.

Nyilvánvaló, Széchenyi óta és a múlt század óta a hatalom természetrajza, a hatalom működése Magyarországon is nagyon sokat változott. Nyilván ez az állapot így már Magyarországon képletesen, idézőjelbe téve sem fordulhat elő. Az azonban vitathatatlan, tisztelt képviselőtársaim, hogy Magyarországon is, másutt is Kelet-Közép-Európa országaiban az állampolgár és az államhatalom viszonya, az állampolgár és a tömegszolgáltató szervezetek kapcsolata nem egy egyenrangú viszony, nem egy egyenrangú kapcsolat. Nem hiszem, hogy ebben az összefüggésben az ombudsmanok számára biztosított hatáskört sokallnunk vagy szűkítenünk kellene, hiszen az állampolgár még mindig rászorul arra, hogy helyzetét, pozícióját erősítse egy olyan intézmény is, amit az ombudsmanok intézménye képvisel. Ebből a szempontból tehát társadalmi-politikai értelemben semmiképpen nem tartom olyan széles hatáskörű intézménynek az állampolgári jogok országgyűlési biztosának hatáskörét, kompetenciáját, amit meg kellene nyirbálni vagy újra kellene gondolni.

A jelentésben foglalt megállapítások nagyon nagy súlyúak és nagyon nagy jelentőségűek, és azt hiszem, mindannyiunk számára örvendetesek, különösen az a megállapítás, amely szerint nincsenek olyan jelenségek, amelyek a demokráciát vagy a jogállami berendezkedést alapjaiban veszélyeztették volna. Nagyon érdekes az adatvédelmi biztos úr megállapítása is, miszerint az 1997. év általában és az államélet felszínét nézve a jogállami rutin jegyében telt el. Ez számomra egyaránt hordoz nagyon pozitív tartalmat, még akkor is, ha érzem benne vagy mögötte az iróniát is, ami ebben a megállapításban benne foglaltatik. Mindenesetre az a tény, hogy 8-9 évvel a jogállami átalakulás kezdetéhez viszonyítottan ma, 1998-ban az állampolgári jogok biztosai ilyen általános megállapításokat tudnak tenni a magyarországi helyzetre, azt hiszem, mindannyiunk számára alapvetően pozitív és alapvetően nagy és közös sikert feltételez.

Megítélésem szerint nagyon fontosak azok a megállapítások is, amelyekről már szó esett a kiegészítésekben és a hozzászólásokban is, amelyek a jogbiztonsággal, a közbiztonsággal kapcsolatosak, amelyek az önkormányzati rendszer működésének bizonyos generális problémáira is rávilágítanak, hiszen régóta tudjuk, hogy az önkormányzatok törvényességi vagy pénzügyi ellenőrzése bizony nagyon sok kívánnivalót hagy maga után, és számos megoldatlan probléma van ezen a téren. Tulajdonképpen az ajánlások köréből - amelyet az általános beszámoló VIII. fejezete tartalmaz - magam is szeretném kiemelni a bűncselekmények sértetteinek, áldozatainak kárenyhítésére vonatkozó kezdeményezést, amely most már valóban olyan stádiumban van, hogy a törvényjavaslat kidolgozására sor került, és remélhetőleg az Országgyűlés minél hamarabb meg tudja kezdeni ennek a törvényjavaslatnak a vitáját.

(13.00)

Tisztelt Képviselőtársaim! Az ombudsmanok hatása, hatékonysága a társadalomban nagymértékben függ a közvélemény állásfoglalásától, a közhangulattól, a nyilvánosság erejétől. A közvélemény befolyásolása, a közhangulat formálása pedig nemcsak a sajtó lehetősége, hanem nagymértékben függ a politikusok állásfoglalásától is. Éppen ezért szeretném itt is kiemelni, hogy a politikusok véleménynyilvánításában elsősorban támogatni kell az ombudsmanok tevékenységét. Támogatni kell az emberi jogok érvényesülésének minél korrektebb helyzetét Magyarországon, és segíteni kell azt a munkát, amellyel az állampolgári jogok biztosai az állampolgári panaszok feltárásával ennek a helyzetnek a változtatását kívánják elérni.

Az ajánlásokban megfogalmazottakkal képviselőcsoportunk egyetért, lehetőségeinkhez képest támogatni fogjuk, hogy ebből minél hamarabb minél több kerüljön az Országgyűlés elé.

Támogatjuk azt a felfogást is, amelyet a beszámolókban a jogállammal kapcsolatosan, a jogállam követelményeinek érvényesülése és érvényesítése kapcsán kifejtettek. Az a meggyőződésünk, hogy a jogállami fejlődésben semmiféle fordulatra, átértelmezésre nincsen szükség. Ezek az elvek, ezeknek az elveknek a gyakorlata mára világosan kialakult Magyarországon, és semmi nem indokolja, hogy a jog uralmát valamiféle más definícióval vagy más koncepcióval váltsa fel bárki, vagy ennek szükségességét hangoztassa bárki.

Végezetül a képviselőcsoport nevében a beszámolót elfogadásra ajánlom a tisztelt Háznak, és szeretném az állampolgári jogok országgyűlési biztosainak munkáját és tevékenységét megköszönni.

Köszönöm a figyelmüket. (Taps.)

Forrás: parlament.hu