DR. CSÚCS LÁSZLÓ (FKGP): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Ház! Elöljáróban jelezni szeretném, hogy nem a kormány kezdeményezte a mai politikai vitanapot, hiszen a vita tárgyát képező döntések számos ponton ma még hiányoznak, amint azt hallhattuk. Mi az államháztartási törvény eljárási szabályai szerint dolgozunk, mi komolyan vesszük a jogállamiságot. (Közbeszólás az MSZP padsoraiból: Magyar Rádió!)

A kezdeményezők szándéka egyértelmű: fórumot teremteni a választási kampányukhoz. Állunk elibé! Persze az ilyen vitának is van haszna, noha nehéz úgy vitatkozni a jövedelmek alakulásáról, a közterhekről és az érdekegyeztetésről, hogy ma még az ehhez szükséges elemi dokumentumok jelentős része hiányzik. Ma még nem rendelkezünk a költségvetési törvényjavaslattal és több, a jövedelmek alakulását lényegesen befolyásoló adótörvénnyel, mint például a személyi jövedelemadó módosításával, a helyi adók felülvizsgálatával, a gépjárműadóval - hogy csak a legfontosabbakat említsem.

Ugyanakkor fontos információkkal rendelkezünk azért a jövő évi tervezőmunkához, például azzal, hogy milyen gazdasági növekedéssel, globálisan milyen adó- és járulékteher-csökkenéssel számolhatunk. A gazdasági növekedés kapcsán engedjék meg, hogy jelezzem: ma még feltétlenül tarthatónak látszik az 5 százalékos növekedés; pillanatnyilag a növekedés üteme - mint ismeretes - az 5 százalékot is meghaladja. Ugyanakkor a jövő évre gondolva a prognosztizált növekedésnek két veszélye látszik, melyek mindegyike közvetlenül érinti a gazdasági növekedés mértékét. Ebből az egyik a már sokszor emlegetett orosz gazdasági válság, a másik a nyugati államok várhatóan mérséklődő gazdasági növekedése.

Ezek a tendenciák, tények óhatatlanul érintik az átlagosnál is nyitottabb magyar gazdaságot. Ezért csak helyeselni tudom, hogy a tervezőmunkában az optimista változat mellett készül egy kedvezőtlenebb gazdasági helyzetre építő költségvetés, és feltételezem, hogy nyilván ahhoz igazított adótörvénycsomag is. A magam részéről mindenképpen szükségesnek tartom, hogy a tervezőmunkában több lehetséges változatban gondolkodjunk, azon belül a költségvetési tartalék képzése megkülönböztetett jelentőségű lehet a '99-es esztendőben.

Az eddig megismert adótörvények kapcsán a következőket kívánom tényszerűen megjegyezni:

Azt már megszoktuk, hogy minden évben lényeges módosulások történnek az adórendszer egészében, ideértve az adóigazgatást is. Ez alól nem jelent kivételt a jövő esztendő sem. A törvényjavaslatokból - az eddig megismert törvényjavaslatokból - kiolvasható változások miatt az egyik szemem sír, a másik nevet. Sír azért, mert a módosításokkal, magával a módosítással tovább bonyolódik a meglévő elvonási eszközrendszer, nehezítve ezzel a tisztességes adózók feladatát, egyúttal nyilván akaratlanul is könnyítve az adó alól kibújni szándékozók helyzetét.

Ellenben örömmel konstatálható az a tény, hogy az elvonások mennyisége összességében csökken, azon belül megkülönböztetett figyelemben részesülnek a családok, a kis- és középvállalkozások. Ez utóbbiak számára külön is örvendetes, hogy miközben a módosításokkal nem egy esetben bürokratikusabbá válik az adórendszer, ugyanakkor az a törekvés is felfedezhető az adóigazgatás felülvizsgálatával, hogy érdemben csökkenjenek az adminisztrációs terhek.

Tisztelt Ház! Az eddig jelzett pozitívumok és negatívumok mellett szólnom kell arról is, hogy a jó irányú változtatás akkor tekinthető kellően átgondoltnak és megalapozottnak, ha az szervesen illeszkedik a 2000-re kilátásba helyezett adó- és értelemszerűen költségvetési reformba. Nos, e tekintetben hiányosságnak tekintem, hogy most úgy foglalkozunk az adórendszer lényegében teljes körű felülvizsgálatával, hogy ma még nem ismerjük azokat a reformtörekvéseket, amelyek érdemi kimunkálásával már most kellene foglalkoznunk, ha komolyan vesszük a változtatás 2000-re kilátásba helyezett határidejét, illetőleg teljesítését.

A távlatok felvázolása hiányában nehéz eldönteni azt, hogy az elmúlt években megszokott rögtönzés determinálja a pénzügyi törvényjavaslatokat, netán a költségvetés pillanatnyi igénye, avagy azok illeszkednek abba a kibontakozási programba, amelyet a polgári kormány programja tartalmaz. Ezek a hiányosságok természetesen pótolhatók, annak ideje megítélésem szerint jól ütemezhető a költségvetés előterjesztéséhez.

Az elmondottaknak látszólagosan periferikus része, valójában sarkalatos kérdése, hogy végre komolyan vesszük-e, legalábbis a távlatok tekintetében az alkotmány - és engedjék meg, hogy konkrét paragrafus megfogalmazásával éljek - 70/I. §-ában megfogalmazottakat, melyek így szólnak: "A Magyar Köztársaság minden állampolgára köteles jövedelmi és vagyoni viszonyainak megfelelően a közterhekhez hozzájárulni."

Amint azt jól tudjuk, eme alkotmányos kötelemnek ma még úgyszólván egyetlen szava sem érvényesül. Ez is a polgári kormányt terhelő örökség. A gazdag még gazdagabb, a szegény még szegényebb - mint hallottuk a szocialista képviselő szájából. De hát azt gondolom, hogy ebbe belenyugodni nem lehet. Mindaddig, amíg az alkotmány eme rendelkezése hatályos - márpedig hatályos -, úgy vélem, hogy a mindenkori pénzügyi kormányzat, azzal együtt a kormány feladata az alkotmány végrehajtásához, illetőleg teljesítéséhez szükséges eszközök előkészítése, illetőleg biztosítása. Nem hinném, hogy a legnagyobb adózó réteg, a bérből és fizetésből élők, valamint a társadalom legkiszolgáltatottabb rétege, a nyugdíjasok immár hárommilliót meghaladó tábora jó szemmel nézi azokat a mérhetetlen vagyoni és jövedelmi különbségeket, amelyekhez megfelelő szabályozó eszközök nem kapcsolódnak. Tudom, hogy ezen gondolat felvetésével belenyúltam a darázsfészekbe, azaz a szocialista bárók világába, de úgy vélem, hogy ezt a gondot - ha kell, a társadalmi párbeszéd keretében - orvosolnunk kell, azaz itt az ideje tisztázni a vagyon és a közteherviselés rendezetlen ügyét.

Az elmondottakhoz képest csak néhány adózási anomáliára szeretném felhívni a tisztelt képviselőtársaim és főleg a törvényt előkészítők figyelmét.

Nem szerencsés az, ha lelkiismeretünket nyugtatandó és a vagyonadó gondolatát elhessegető szemléletben egyes tárgyi eszközöknek, mint például gépjárműnek, túlzott vagyoni jelentőséget tulajdonítunk. Márpedig ez látszik a készülő gépjárműadó mértéktelen felemelésével, az amúgy is kusza gépjármű-nyilvántartás területén az átírási illeték további srófolásával, nem szólva a gépjárművek üzemeltetésével felmerülő járulékos terhek és biztosítás állandó növeléséről. Végre olyan alapon is értékelni kellene a gépjárművet, hogy az jelentős részben munka-, illetőleg termelőeszköz, és csak elenyészően kis részben tekinthető, úgymond, luxuscikknek, ami elviseli az úgynevezett luxusadót.

Nehezen védhető, hogy az eljárási illetékek alapvető rendeltetését feladva, ami köztudottan a hatóság szolgáltatásaiért fizetendő ellenszolgáltatás, egyre inkább vagyonadó jelleget ölt - ez is pótcselekvésnek tekinthető az előbb elmondottak tükrében -, főként a vagyonértékben megállapított illetékalap százalékos elvonása esetén, még akkor is, ha a törvény az elvonás felső határértékét megállapítja.

(9.30)

Ez különösen kifogásolható a vállalkozások esetében, ahol az amúgy kötelező adminisztrációs feladatok teljesítéséért egyre súlyosabb - mint jeleztem, szinte vagyonadó jellegű - illetéket kell fizetni; lásd a benyújtott törvényjavaslatban a cégbírósági eljárási illetékek tervezett emelését.

Örömömre szolgál, és gondolom, rajtam kívül még sok százezer fiatalnak okoz örömet a lakásvásárlás illetékterhének javasolt mérséklése, azonban nem szeretem az olyan szabályozást, amely úgy épít az adózó tisztességére, hogy a kontroll elemi feltétele sincs meg. Annak megállapítására, hogy mi tekinthető első lakásszerzésnek, minimálisan az szükséges, hogy legyen egy egységes, naprakész, a valóságos állapotot tükröző ingatlan-nyilvántartás. Ez olyan törvényi kötelem, amelynek teljesítésére már több kormány milliárdokat áldozott - nem egy esetben külső források bevonásával -, de mind a mai napig nem teljesült. Itt az ideje, hogy megnézzük, kik és mire fordították az ingatlan-nyilvántartásra szánt milliárdokat; miért van olyan áttekinthetetlen kuszaság az ingatlan-nyilvántartás területén, ami már-már egyik késleltető tényezője lehet az európai uniós csatlakozásunknak.

Talán még időben jeleztem azokat a gondokat, amelyek a benyújtott törvényjavaslatokból kiolvashatók, amelyek a kifogásolt törvények előkészítésénél figyelembe vehetők, avagy a törvényhozók által korrigálhatók a szükséges indítványok előterjesztésével. Mindez hozzájárul az örökölt és kellően nem védhető jövedelmi különbségek tompításához. Úgy gondolom, hogy a már megkezdett érdekegyeztetés - szocialista szóhasználattal - avagy szociális párbeszéd érdemben csak azoknak a peremfeltételeknek az ismeretében folytatható, amelyek most már rövidesen és teljeskörűen nyilvánosságra kerülnek. Ezért érthetetlen a szocialisták izgalma a bérek és jövedelmek alakulása miatt. Felesleges hitelben izgulni, ráérünk arra a tényszámok teljes körű ismeretében, illetőleg akkor már kötelező - ha van ok az izgalomra.

Köszönöm megtisztelő figyelmüket. (Taps a kormánypártok és MIÉP soraiban.)

Forrás: parlament.hu