SZALAY GÁBOR (SZDSZ): Köszönöm szépen a szót. Tisztelt Képviselőtársaim! A rendszerváltás megmentette az országot a teljes összeomlástól, és a gazdaság - különösen az elmúlt három évben - ismét egyensúlyba került, ismét növekedési pályára állt egyúttal, az ország makrogazdasági mutatói jelentős mértékben javultak, nemzetközi presztízsünk javult, és 1997 óta már a lakossági reálbérek, reáljövedelmek és a nyugdíjak reálértéke is egyaránt - bár lassan, de mégis - növekedésnek indult.

Mindennek azonban természetesen ára is volt, a rendszerváltás óta eltelt évek során, 1990-96 között ugyanis mintegy 15 százalékkal csökkent a háztartások egy főre jutó reáljövedelme, és ebből az 1995. év - amelyet a Bokros-csomag tett emlékezetessé - csak 5 százalékkal részesedik. Ebben az időszakban a létminimumnál is kisebb jövedelemből élők száma jelentősen növekedett, és a jövedelmek igen jelentős mértékben differenciálódtak. 1995-re már mintegy hétszeres lett a különbség a társadalom legmagasabb és legalacsonyabb jövedelmű 10-10 százalékának átlagjövedelme közt. 1995-ben 380 ezer forint volt a felső és 75 ezer forint volt az alsó jövedelmi tizedben lévők egy főre jutó éves nettó jövedelme. Ez a különbség azóta valamelyest még fokozódott is. Különösen hátrányos helyzetbe kerültek a munkanélküliek, a többgyermekes családok és a nyugdíjasok. Tenni kellett tehát valamit a szociálisan hátrányos helyzetű egyének és családok létfeltételeinek védelme érdekében. Nyugdíjreformot kellett végrehajtani, és a jóléti rendszert a szociális juttatásoknak a veszélyeztetett rétegek javára történő átcsoportosításával, azaz a rászorultsági elv alkalmazásával és kiterjesztésével kellett módosítani.

Meggyőződésem szerint a szolidaritási elv érvényesülését szolgálta a nyugdíjreform, a családtámogatási rendszer rászorultsági elven történő módosítása és a felsőoktatási tandíjmentesség eltörlése. Most mégis ezt a három alapvető intézményt vette célba az új kormány legelső két intézkedése, és a harmadikat, a nyugdíjreform alapvetéseit kívánja az új kormány, az új vezető koalíció az elkövetkezendő hetekben vagy hónapokban megrengetni.

A nyugdíjreformról elég sok szó esett itt, a Házban az elmúlt politikai vitanapon és ma is, erről ezért nem beszélnék, csak annak a meggyőződésemnek adok hangot, hogy a törvényeket be kell tartani, és aki az érdekegyeztetési tárgyalások kereszttüzében és vitáiban kialakult, ugyanakkor a gazdaság jelenlegi teljesítményéhez jól illeszkedő és a törvényerőre emelkedett nyugdíjreformot kívánja most módosítani, az figyelmen kívül hagyja annak káros társadalmi következményeit.

A családtámogatási rendszerről hadd mondjak el annyit, hogy az előző kormány a rászorultsági elvre építette támogatási rendszerét, a rendelkezésre álló összegből ne mindenki kapjon keveset - ez volt az alapelv -, hanem az kapjon többet, aki rászorul, akinek pedig jövedelmében ez szinte észre sem vehető, piciny tételt jelent, az ne kapjon.

Az új kormány a szolidaritás és méltányosság elvén működő rendszert azonban felrúgta, hiszen az alanyi jogon járó támogatás azt jelenti, hogy a magas jövedelműek a ténylegesen rászorulók rovására részesülnek költségvetési forrásokból. A szűkös adóforintokból így nyújt támogatást a havi több százezret keresők részére és egyúttal a létminimumon élők rovására az új kormány. Úgy gondolom, ez távol esik a szolidaritás elvétől. (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az időkeret leteltét.)

Ugyanez vezethető le a felsőoktatási tandíjmentesség visszaállítása esetében is. Időm több nem lévén, sajnos, erről nem tudok beszámolni.

(12.40)

Mindent összevetve, én úgy gondolom, hogy miközben a reáljövedelmek (Az elnök megkocogtatja a csengőt.) ebben az évben nem fognak változni, addig a közterhek megosztása igazságtalanabb lesz, mint az előzőek során.

Köszönöm szépen. (Taps az MSZP és az SZDSZ padsoraiban.)

Forrás: parlament.hu