DR. CSÚCS LÁSZLÓ, a költségvetési és pénzügyi bizottság előadója: Elnök Úr! Köszönöm a szót. Tisztelt Képviselőtársaim! Az Országgyűlés költségvetési bizottsága október 6-án megtartott ülésén első helyen kijelölt bizottságként megvitatta az illetékekről szóló '90. évi XCIII. törvény módosítása tárgyában készült T/203. számú törvényjavaslatot, és azt a Házszabály 95. § (2) bekezdése alapján egyhangúlag általános vitára alkalmasnak találta.

A bizottság egyúttal felkért arra, hogy mint bizottsági előadó ismertessem a törvényjavaslat vitájában elhangzott fontosabb észrevételeket. Ezek a következők - elöljáróban általános észrevételek összegzését terjesztem a tisztelt Ház elé -: a Házszabály 97. §-ának (2) bekezdésében foglaltak szerint a törvényjavaslat indokolásában meg kell jelölni az elfogadása esetén várható társadalmi és becsült gazdasági hatásokat.

Az előterjesztés a hivatkozott rendelkezésben foglaltaknak csak részben tesz eleget. Így például a törvényjavaslat a vagyonszerzési illetékeket módosítva jelentősen érinti az önkormányzatok bevételét, pluszban és mínuszban egyaránt, azzal együtt a korábbinál lényegesen differenciáltabb, mondhatni, helyenként bonyolultabb szabályok számottevő adminisztrációs többletterhet jelentenek az önkormányzati hivataloknak; hogy mekkorát, erről az indoklás nem szól.

Kifogásolható, hogy az egyes államigazgatási és bírósági eljárási illetékek valorizálása nem párosul érdemi hatáselemzéssel sem a lakosság, sem a vállalkozók körét illetően, de még a központi költségvetést illetően sem. Felmerült, hogy igen gyakran módosulnak az illetékszabályok, ami önmagában is nehezíti az önkéntes jogkövetést, a törvény végrehajtását.

Az természetesen akceptálható, hogy az illeték mint úgynevezett tapadó jog, szükségszerűen követi az egyes jogintézmények változását, tehát ezért módosul. A javaslat tárgyát képező módosítások azonban az ilyen okkal indokolható kört lényegesen meghaladják.

(16.00)

Részleteiben a következő észrevételek merültek fel a bizottsági vitában. A bizottság támogatja a fiatalok első lakásszerzésének illetékkedvezményben részesítését. Ugyanakkor aggályként merült fel az, hogy a kedvezmény alkalmazásának feltételei, így különösen a feltételek megnyugtató ellenőrzésének ingatlan-nyilvántartási háttere rendezetlen. Ez a helyzet visszaélésekre ad lehetőséget, azzal együtt számottevően és indokolatlanul csökkentheti a vagyonszerzési illetékbevételt.

Ugyanez az aggály elmondható az úgynevezett cserét pótló vétel szabályainak szigorítására is, ahol többek között az illetékkedvezmény alkalmazásának feltétele az, hogy a vásárlás időpontjában a magánszemély tulajdonában a vásárolt lakástulajdonon kívül más lakástulajdon nincs. E követelmény érvényesítése is feltételezi az egységes, naprakész, azaz hiteles ingatlan-nyilvántartást, amellyel köztudottan nem rendelkezünk. Megjegyzem: az ingatlan-nyilvántartás fejlesztésére az elmúlt években 4,8 milliárd forintot fordítottak. Ha ehhez hozzászámítjuk az 1990 előtti 3 milliárd forintos ráfordítást, akkor megállapítható, hogy ma közel 7,8 milliárd, pontosabban közel 8 milliárd forint ellenében nincs naprakész, hiteles ingatlan-nyilvántartás. Itt az ideje, hogy örökségünk ezen részével is szembesüljünk, és végre érdemben foglalkozzunk.

A gépjármű tulajdonjog-változásához kapcsolódó vagyonszerzési illeték mértéke már ma is túlzott, további 25 százalékkal való felemelése annak veszélyét jelenti, hogy a túlhajtott illetékteher tovább gyarapítja a hatóság látómezejéből, azaz nyilvántartásából kieső gépjárművek számát. Ha pedig azzal is számolunk - amivel egyébként kell hogy számoljunk -, hogy milyen további adók és biztosítási terhek sújtják a gépjármű-tulajdonosokat, akkor ebbe a gazdasági környezetbe illesztve még inkább aggályos a gépjármű tulajdonváltozásához kapcsolódó illeték növelése. Most fogjuk tárgyalni a gépjárműadó 50 százalékkal történő felemelését is.

Felmerült a bizottsági vitában, hogy igen jelentős mértékben emelkednek az államigazgatási és a bírósági eljárási illetékek. Ezek igenis, jelzem, veszélyeztethetik az egyes alkotmányos jogok érvényesítését, hiszen tudjuk, hogy az illetékmentességről és a költségmentességről szóló rendelkezések csak korlátozottan érvényesülnek és érvényesíthetők. Az illetékek javasolt felemelése egyre inkább elszakad az eljárási illetékek alapfunkciójától. Ez utóbbi lényege az, hogy az illeték a hatóság, illetőleg a bíróság szolgáltatásának árát fejezze ki átalányjelleggel, azaz közelítő nagyságrendben a költségarányosság érvényesüljön.

A vagyoni értékhez kötődő százalékos mértékű eljárási illetékek mértékének felemelése lassan már egy sajátos, egyszeri vagyonadójelleget ölt, még akkor is, ha az elvonás alsó és felső határértékét a törvény rögzíti. Mindez súlyos terhet jelent az eljárást kezdeményező magánszemélyeknek, de nincs összhangban a közép- és kisvállalkozók pozíciójának célzott javításával sem - különösen a cégbírósági eljárási illetékek drasztikus felemelésének javaslata. Ne feledjük a cégbírósági ügyek kapcsán, hogy a cégjogi illetékek a társaságokat jellemzően abban a fázisban terhelik, amikor még egy fillér jövedelmet sem termeltek.

A bizottsági vitában felmerült aggályok és észrevételek ellenére - amint arra már elöljáróban utaltam - általános vitára alkalmasnak találta a bizottság a törvényjavaslat módosítását. Ugyanakkor a bizottság a kormány figyelmébe ajánlja az exponált elvi és gyakorlati szabályozási gondokat - nem kis gondokról van szó -, remélve azt, hogy a 2000. évre ütemezett adóreform keretében a várhatóan ugyancsak megújuló illetéktörvényben azok hasznosulnak.

Köszönöm megtisztelő figyelmüket. (Taps a kormánypártok soraiban.)

Forrás: parlament.hu