DR. HACK PÉTER, az SZDSZ képviselőcsoportja részéről: Köszönöm szépen, elnök úr. Tisztelt Ház! Tisztelt Hölgyeim és Uraim! Tisztelt Államtitkár Úr! A szabaddemokraták képviselőcsoportja támogatja a mindenkori kormányok erőfeszítéseit a bűnözés visszaszorítása, a közbiztonság megerősítése, a szervezett bűnözés elleni hatékony fellépés érdekében. Amikor a büntető törvénykönyv most tárgyalt javaslatáról képviselőcsoportunk állást foglalt, akkor úgy ítélte meg, hogy ez a javaslat - a Btk.-ra vonatkozik a kijelentésem - azonban nem feltétlenül alkalmas az előterjesztők által kitűzött célok elérésére.

Mivel annak a csomagnak az egyes elemei, amit most a kormány benyújtott, és amelyről szólnunk kell, összefüggenek egymással, a Btk. módosításáról nem lehet úgy beszélni, hogy a mellette lévő büntetőeljárási törvénymódosítást, a szervezett bűnözéssel kapcsolatos törvénycsomagot vagy a nemzetbiztonsági törvényhez benyújtott törvénymódosítást együtt ne szemlélnénk. Ebben az összefüggésben mi úgy ítéljük meg, hogy a büntetőeljárási törvényjavaslat alkalmas annak a célnak az elérésére, ami a bűnözés visszaszorítását és az eljárások hatékonyságának növelését szolgálja a tanúk, a sértettek védelme érdekében, a Btk. azonban nem ilyen.

Kormánypárti képviselőtársaim elmondták, hogy egy világos jogpolitikai célkitűzést fogalmazott meg a kormány, amikor a büntetések szigorítását szorgalmazza. Szeretném az önök emlékezetébe idézni, hogy a Fidesz a választási kampány során egy számomra mindenképpen szimpatikusabb programot tűzött ki, azt a programot, hogy a Btk. egész szankciórendszerének átvizsgálását fogja rövid időn belül végrehajtani. Ez a törvényjavaslat ugyan száz ponton érinti a büntető törvénykönyvet, de messze nem teszi meg az átfogó felülvizsgálatot. A mindenkori politikának két választása van egy ilyen helyzetben: az egyik, hogy egy népszerű, kétségtelenül népszerű és a közvélemény széles körének támogatását élvező zászlót húz fel, és nem törődik azzal, hogy ez a népszerű zászló érdemi eredményeket, változásokat hoz-e létre; vagy megkeresi azokat a hatékony megoldásokat, amelyek a bűnözéssel szembeni fellépést tényleg eredményesebbé teszik.

(10.20)

Ha már szóba került a legfrissebb bűnügyi statisztika, abból látható, hogy a felderítési mutató az 1998-as év első három harmadában 59 százalékról 56 százalékra csökkent, tehát közel a felét a bűncselekmények elkövetőinek nem sikerül felderíteni. Ilyen tekintetben azoknak az elkövetőknek a vonatkozásában, akiket nem találnak meg, azt kell mondanom, hogy közömbös, hogy milyen szigorú büntetést nem fognak megkapni. A kormánynak szerintünk azon kellene törni a fejét, hogyan lehet ezen a helyzeten változást létrehozni, és ha ebben jó megoldásokat talál, ebben számíthat az SZDSZ képviselőcsoportjának a támogatására.

Meg kell jegyeznem egyébként, hogy a propaganda is érhet el bizonyos hangulatjavító változásokat. Hogy megint csak a bűnügyi statisztikára hivatkozzam, ebből kiderül, hogy például a csalások száma 1998-ban 386,1 százalékkal növekedett, amit ha valaki kívülről néz, azt mondja, hogy itt az ideje menekülni ebből az országból, hiszen 386 százalékos növekedés; 27 ezerről 106 ezerre növekedett a csalások száma. Aki ismeri az ügy mögötti összefüggéseket, az tudja, hogy ez a 80 ezres növekedés egyetlenegy szervezetnek a működése volt: egy társaság parkolójegycsalásokat követett el, darabonként 200 forintos kárt okozott sértetteknek, mert parkolójegyet adott anélkül, hogy erre lett volna joga; rendesen könyvelték, összesen 80 ezer sértettje volt a bűncselekménynek. Jövőre a kormány elmondhatja, hogy a büntetőpolitikája eredményeket ért el, mert lám, a csalások száma - hacsak nincs még egy társaság, amely ilyen sok sértettel elkövet bűncselekményt - radikálisan fog csökkenni.

Ugyanezt egyébként el lehetne mondani abban is, hogy a fővárosban 86 százalékkal növekedett a bűnözés. Ennek egyik része egy, a fővárosban az első félévben felderített adó- és társadalombiztosítási csalássorozat volt, amely több mint 6 ezer bűncselekményt jelentett. Ha jövőre ilyen nem lesz, a bűnözés javulni fog anélkül, hogy a kormány bármit tenne.

Mi azért ezzel együtt azt gondoljuk, hogy a bűnözés aggasztó jelenségeket mutat, és az ezekkel szembeni fellépésre kellene egy következetes kriminálpolitikát és büntetőjog-alkotási politikát érvényesíteni.

A mostani javaslattal kapcsolatban már szó esett arról, hogy néhány éven belül ez a 43. módosítása a büntető törvénykönyvnek. Mi a magunk részéről hiányoltuk azt, amire már korábban utaltak képviselőtársaim: elemezni kellett volna, hogy az eddig bevezetett tényállások vajon elérték-e a hozzájuk fűzött reményeket. Itt szeretném óva inteni a mostani kormányzatot is attól a hibától, amibe, meg kell vallanom, mi magunk is beleestünk. 1997-ben - és ezt önkritikusan kell elmondanom - nagymértékben a rendőrség nyomására az előző kormány benyújtott egy olyan büntetőtörvénykönyv-módosítást, ami a bűnszervezet létrehozását önállóan bűncselekménnyé nyilvánította. Akkor minden rendőri szakértő azt mondta, hogy ha ez nincsen, akkor nem lehet megállítani a szervezett bűnözést. Mi ezt elhittük, elfogadtuk, önkritikát kell gyakorolnunk, a kormány képviselője is beismerte a bizottsági ülésen, hogy 1997 szeptembere óta egyetlenegy ilyen bűncselekményt nem sikerült felderíteni. Tehát van egy új tényállás a büntető törvénykönyvben, de nincs ilyen bűncselekmény, amiből számomra csak az következik, hogy félrevezették a döntéshozókat, akik azt mondták, hogy enélkül nem lehet a szervezett bűnözés ellen fellépni.

Itt kell megjegyeznem, ha már önkritikát gyakoroltunk: azt gondolom, hogy az elmúlt ciklusban nagyon sokat hallottunk arról, hogy a liberális büntetőpolitika vezetett ide. A mostani indoklás több mint másfél tucat helyen hivatkozik arra a törvényre, amit korrigálni akar. Ezt 1993-ban egy szélsőségesen liberális kormányzat szélsőségesen liberális Igazságügyi Minisztériuma nyújtotta be, a kritikákat nyilvánvalóan magára is fogja venni.

De miért okoz problémát, ha elfogadunk egy büntetőjogi módosítást, és utána jövünk rá, hogy nem alkalmas? Azért, mert sokszor a népszerűséget kereső nagy lendület éppen az ellentétes hatást éri el, mint amire a törvény előterjesztői törekszenek. Itt szeretném felhívni az előterjesztő figyelmét arra, hogy nagyon fontolja meg a javaslat 35. §-át. Ez szerintünk éppen az ellentétes célt éri el, mint amiről az egész csomag szól. A javaslat arról beszél, hogy ez mind a szervezett bűnözés ellen akar fellépni; az indokolás szerint, a Btk.-nak az értelmező rendelkezésében a bűnszervezet fogalmát idézem: további ismérveket határoz ehhez meg a tényállás.

Tisztelt Képviselőtársaim! A jogászok tudják, hogy ez további bizonyítandó tényállási elem. Nehezebbé válik a jövőben a bűnszervezet elkövetésének bizonyítása, mint a törvényjavaslat elfogadása előtt. Tehát a lendületben kérem, álljanak meg néha, és gondolkozzanak azon, hogy amit el akarnak érni, az micsoda: az, hogy a közvélemény előtt kemény kéz politikáját mutassák be, vagy az, hogy a bűnszervezetekkel szemben hatékonyabb fellépést érjenek el.

A javaslatnak természetesen vannak általunk is támogatható elemei, az OECD-tagsággal kapcsolatos elemek némi módosítással támogathatók. Mi a magunk részéről nem tartjuk elfogadhatónak azt, ha egy nemzetközi szervezet tagját a Magyar Köztársaság érdekében korrumpálja, akkor ez a cselekmény ne legyen büntethető. Ez nem éppen a korrupció elleni fellépés következetes lépése. De ezek az elemek módosításokkal korrigálhatók.

Egyetértünk azzal is, hogy a titkos információgyűjtés illegális formáját súlyosabb szankciókkal kell sújtani. Ezekkel az elemekkel egyetértünk. De a törvényről nem elemenként kell állást foglalnunk, hanem egészében, és összhatásában a törvény - éppen amiatt, hogy alárendeli a népszerűséget kereső törekvéseknek a szakmai következetességet és a koherens értékrendet - ezért számunkra nem támogatható.

Szeretnék három elemmel foglalkozni, tisztelt Ház, tisztelt képviselőtársaim, ami miatt nagyon súlyos aggályaink vannak. Az egyik az úgynevezett generális szigorítási törekvés, amit annyian ünnepeltek. Ezzel kapcsolatban büntetőpolitikai közhely, amire a bevezetőben is utaltam, hogy nem a büntetések súlyossága, hanem azok elkerülhetetlensége az, amely igazi visszatartó erővel rendelkezik. Az általános súlyosítás vagy általában a büntetés súlyosítása egyáltalán nem biztos, hogy beváltja a hozzá fűzött célokat. Tegnap miniszter asszony, Dávid Ibolya igazságügy-miniszter asszony expozéjában külön felhívta a figyelmet arra, milyen sajnálatos, hogy bizonyos bűncselekménytípusoknál túl enyhe a büntetési gyakorlat, és itt megemlítette a nemi erkölcs elleni bűncselekményeket is.

Tisztelt Képviselőtársaim! Akik a statisztikákat ismerik, tudják, hogy évek óta folyamatosan csökken az ilyen bűncselekmények elkövetése, az ez évi statisztikában több mint 13 százalékkal csökken emlékezetem szerint az ilyen típusú bűncselekmények elkövetésének a gyakorisága. Ezek súlyos bűncselekmények, de ha igaz az a tétel, hogy bűncselekményeket azért követnek el, mert túl enyhe a büntetés, itt enyhék a miniszter szerint a büntetések, mégis csökken a bűnözés; az összefüggéseket célszerű lenne megvizsgálni.

Előttem szóló képviselőtársammal ellentétben egyszerűen nem is értem azt a logikát, ami azt mondja, hogy a büntetéseket akarom súlyosítani, és közben a pénzbüntetéseket is súlyosítom. Előre tudom mondani, hogy az fog történni, hogy azokban az esetekben, ahol a bíró a szabadságvesztést nem akarja a középmérték körül kiszabni, egyszerűen pénzbüntetést fog kiszabni. Tehát ez az intézkedés, a pénzbüntetések szélesítése éppen a szabadságvesztések számát fogja csökkenteni; tehát éppen egy ellentétes hatást ér el, mint amit az előterjesztő akar. Egyébként ha az előterjesztő ezt akarná, hogy differenciáljon, én támogatnám, csak ebben a következetesség hiányzik, mint ahogy abban a kormányzati érvelésben is, hogy nem probléma, ha túl súlyossá válik a büntetési gyakorlat, van egy csomó eszköz - államtitkár úr is a minap egy televízió-műsorban elmondta: nem probléma -, mert az eltereléssel, próbára bocsátással, felfüggesztett büntetéssel, vádemelés elhalasztásával majd a bíróság megoldja. Tehát ezzel az én számomra a kormány tulajdonképpen azt üzeni, hogy a közvélemény számára én szigorítani akarok, de majd a joggyakorlat megoldja, hogy ne legyen szigorú, és akkor újra rá lehet majd koppintani a bírók fejére, hogy miért nem alkalmaznak elég gyakran végrehajtandó szabadságvesztés-büntetést.

(10.30)

Ugyancsak a logika, illetve a következetes erkölcsi felfogás - amire szintén történt utalás az elmúlt napokban - hiányát tapasztalom abban, hogy miközben a kiskorú sérelmére elkövetett bűncselekményeknél - általam helyeselhetően - súlyosítja a büntetési tételeket, az újszülöttnél enyhíti, miközben ebben a kérdésben a bírói gyakorlat - ahogy ezt többen elmondták - megoldotta a problémát a múltban. Ez azért okoz gondot, mert az újszülött életének értéke harmadrendű életté válik a kormány logikájában, hiszen a kiskorú sérelmére elkövetett emberölés a legsúlyosabban büntetendő, a felnőtt korú sérelmére elkövetett enyhébben büntetendő, és ezután jön az újszülött, ahol a bírói gyakorlat - mint ahogy az az előző felszólalásokból kiderült - eddig is megoldotta a problémát.

Ugyancsak problémát vet fel a következetesség kérdése a közfeladatot ellátó személyi kör meghatározásánál. A magam részéről elfogadom az érveket, hogy a taxisok közfeladatot ellátó személyek legyenek, de akkor a kormánynak meg kell indokolnia, hogy a már elhangzottakon túl például a pénzszállítók, illetve a postai kézbesítők miért nem olyan veszélyeztetettek, mint a taxisok, vagy éppen az elmúlt nap tragikus eseménye következtében felvetődik a kérdés, hogy a bolti eladók miért nem kapnak fokozottabb büntetőjogi védelmet. Nem látok igazán logikus érveket a tekintetben, hogy a kormány hol húzza meg a határt, azon kívül, hogy a taxisok érdekérvényesítő képessége nagyobb, mint a postásoké, a lelkészeké, az ügyvédeké és a bolti alkalmazottaké. Bár az ügyvédek tekintetében néhányan csóválják a fejüket, lehet, hogy ebben az ügyben meg kell várni a végszavazást.

A következő kérdéskör, amire szeretnék utalni: a kábítószerügyben a szigorítás. Ebben a tekintetben sem látom a kormány őszinteségét. Ha a kormány őszintén hinne abban, hogy a teljes tiltás és a szigorítás a megoldás, akkor a hasonló magatartásoknál is ezt a politikát folytatná. De egy csomagban tiltja a kábítószer-élvezést, mondván, hogy ehhez szervezett bűnözés kapcsolódik és a bűnözésbe beleágyazódik, és ugyanakkor legalizálja a prostitúciót. A kormány egyik képviselője nyilvános vitákon állandóan azt mondja, tudomásul kell venni, hogy ez a kormány nem kábítószerbarát. Ha ez az érvelés igaz, akkor azt kell mondani, hogy ez a kormány prostituáltbarát, mert logikusan levezethető, ha a szigorítással azt fejezem ki, hogy nem vagyok valaminek a barátja, akkor az enyhítéssel az ellenkezőjét. Vagy abba kellene hagyni ezt az érvelést, vagy következetesen kellene szabályozni. De ez az eset is mutatja, hogy nem őszinte a kormány meggyőződése, mert bizonyos hasonló jelenségekre nem hasonló gyógymódot kínál.

Hozzá kell tennem, a kábítószerrel kapcsolatban képviselőtársaim részletesen fognak szólni. A maffiák kialakulása az Egyesült Államokban éppen a prohibíció, tehát a teljes alkoholtilalom idején történt meg. Az amerikai maffia születése ehhez kapcsolódott. Nemzetközi elemzések azt mutatják, hogy a teljes szigor, a teljes tiltás valamennyire ugyan fékez látványos jelenségeket, de a szervezett bűnözést nem gyengíti, hanem kifejezetten erősíti és egyre erőszakosabbá teszi. Erről több kötetnyi irodalom született, amit a kormány szíves figyelmébe ajánlok.

Azért is figyelemre méltó a kábítószerrel kapcsolatos fellépés, mert - államtitkár úr is hivatkozott erre - ez nem fogja fiatalok tízezreit börtönbe juttatni, mint ahogy erre más ellenzéki képviselőtársaim is utaltak, mert a gyakorlat elintézi ezt a dolgot. Tisztelt képviselőtársaim, attól tartok, a gyakorlat ezt úgy fogja elintézni, ahogy azt a hetvenes-nyolcvanas években is elintézte, nevezetesen: felajánlják ezeknek a fiataloknak, hogy a rendőrséggel vagy a nemzetbiztonsági szolgálattal való együttműködés fejében eltekintenek a büntetésükről, és ez alkalmas eszköz lesz a költségvetésben amúgy is privilegizált titkosszolgálatok hálózatának újraépítésére.

Végezetül szeretném felhívni a figyelmet arra, hogy a javaslat a kevéssé differenciált megoldásaiban különösen szélsőségesen tér el az általunk követhető elvektől a fiatalkorúak esetében. A fiatalkorúak esetében a kormánypárti képviselők a bizottsági ülésen is arra hivatkoztak, hogy amikor a szülők azt látják, hogy a gyermekük kábítószert fogyaszt, nem olyan elnézőek. Ez nyilván így van, de a szülő és a gyerek közötti kapcsolatban a büntetőjog következetesen eltérő szabályokat alkalmaz. Ha a vagyon elleni bűncselekményeknél a szülő a sértett, akkor eldöntheti, hogy kívánja-e a gyermek felelősségre vonását. Kíváncsi leszek arra, ha a szülő azt látja, hogy megbilincselve viszik el a gyerekét, és évekre börtönbe zárják, mennyire fogja támogatni ezt a megoldást. Én magam szülőként is azt támogatnám, hogy a kormány akadályozza meg azokat a lehetőségeket, amiket a terjesztés szolgál.

Ilyen tekintetben megint csak árulkodó az, hogy a kormánypártok nem támogatják azokat a javaslatokat, amelyek például videokamerák boltokban való felszerelését az adóból levonhatóvá teszik - ami jobban védi a boltosokat a támadás ellen, mint bármilyen szigorú büntetés, ha nem fogják el a tettest -, nem támogatják a biztonsági berendezések felszerelésének adótámogatását, de támogatnak olyan lépéseket, amelyeknek a hatékonysága kérdéses.

A differenciálatlan súlyosítást a fiatalkorúakra is kivetítik. A nagyon szigorú kaliforniai gyakorlat - amely a világon a legszigorúbb büntetést vezette be - éppen arra törekszik, hogy a fiatalkorúakat megállítsa a bűnöző karrier útján. Ez a javaslat viszont belöki egy olyan pályára a fiatalkorúakat, ami reménytelenné teszi a helyzetüket, ha egyszer megbotlottak. Szerintünk a megelőzés, a felderítési eredményesség növelése, a hatékony üldözés és a bűncselekmények okainak megakadályozása vezethet eredményre. Bizonyos pontokon lehet szigorítani, de a generális szigorítás csak a közvélemény megnyugtatására és nem a probléma kezelésére szolgál.

Köszönöm a figyelmüket. (Taps az SZDSZ és az MSZP soraiban.)

Forrás: parlament.hu