PUSZTAI CSABA (MSZP): Elnök Úr! Tisztelt Ház! Úgy látszik, ez a választási évi költségvetési javaslat is követi elődei gyakorlatát: a jelenlegi vezetés sem tudott elődei hibáiból tanulni. Ennek okai egyrészt objektív, másrészt politikai tényekre vezethetők vissza. Objektív tény, hogy még meg sem alakult az új kormány, amikor első olvastában már tárgyalni kellett volna a jövő évi költségvetést.

Itt szeretném megjegyezni, hogy elismerés illeti meg a költségvetést kidolgozó szakapparátust, valamint az Állami Számvevőszék szakértőit, akik a rendelkezésre álló szűk időkeret ellenére, amit egyébként tovább rövidített a kormány önkormányzati választások miatti halogató magatartása, elvégezték feladatukat. A politikai ok pedig, hogy ez a kormány sem tudja, vagy nem meri a társadalmat és a gazdasági realitásokat szembeállítani választási ígéreteivel.

Őszinte reményemet szeretném kifejezni, hogy a most tárgyalt költségvetési javaslatnak nem lesz egyenes következménye egy '99. évi Bokros-csomag. Ez ugyanis további súlyos terheket róna a szegényebb rétegekre, pedig a kormány jelenlegi adóztatási és jövedelemelosztási koncepciója az alacsonyabb jövedelműek pozícióit rontja a gazdagabbak javára.

A jövő évi költségvetéssel kapcsolatos kétségeimet megalapozandó néhány adat:

A tervezet az államháztartás 4 százalékos hiányával számol. A kiadási oldalt azonban olyan mértékben megnövelték a választási ígéretek, majd a választások után egymást túllicitáló minisztériumok, hogy a bevételi oldalt irreálisnak tetsző módon növelni kellett. Ennek érdekében például 20 százalékkal emelkednének az áfabevételek, ami elég nehezen hihető a tervezett 3 százalékos fogyasztásnövekedés és a 11 százalékos infláció mellett. Megjegyzem, a ma esti vitából is kiderült, és az államtitkár úr is beismerte, hogy az áfában az a nagyságrend, amit terveztek, nem tartható. A miniszteri ígéretek utólagos megalapozása érdekében reálértékben 10 százalékot meghaladóan növekszenek a miniszterek döntése alapján elkölthető pénzeszközök, tovább emelve a nehezen ellenőrizhető módon szétfolyó állami pénzek mennyiségét.

Az egyes minisztériumok rendelkezésére álló költségvetési pénzforrások eltúlzott növekedését az előterjesztő úgy szándékozik ellensúlyozni, hogy befagyasztja a közalkalmazotti, köztisztviselői bértáblát, reálértékben nem növeli az önkormányzatok támogatását, miközben az önkormányzat által ellátandó feladatok száma tovább növekszik. A hatályos törvényeknél alacsonyabb szinten, 11 százalékban szabja meg a nyugdíjak emelését, vagy például nem emeli a gyógyszerár-támogatást, a családi pótlék jelenlegi összegét.

A közpénzek költségvetési tervezet szerinti osztogatása veszélyezteti az ország jövőjét és az európai uniós csatlakozás szempontjából alapvető fontosságú beruházások, fejlesztések kivitelezhetőségét.

(20.50)

A jövő évben nem nő a beruházások reálértéke, és megszűnnek, illetve több tárca között szétosztogatásra kerülnek azok a pénzügyi alapok, amelyekre ezek a fejlesztések épültek. A kormányzat hosszú távú fejlesztési koncepciójának hiányát mutatja az a tény, hogy az 1999. évi törvényjavaslat kiemelt jelentőségű beruházási célprogramot nem tartalmaz - vagy csak keveset -, valamint az egyéb központi beruházások későbbi ellenőrizhetőségét megalapozó részletezést sem tudott az Országgyűlés rendelkezésére bocsátani. Ennek egyenes következménye, hogy az előző kormányzat által elhatározott, illetve megkezdett fejlesztések sorsa teljesen bizonytalanná vált. Rövid távú politikai érdekekkel talán magyarázható, de az ország fejlődése szempontjából megengedhetetlen a kormányzat azon törekvése, hogy az előző kormány döntéseinek megkérdőjelezése érdekében az országot és annak jelentős régióit érintő nagyberuházásokat állítson vagy lassítson le, illetve belátható időn belül el se indítson.

Ennek a hatalmi harcnak kétes eredménye csak Pest megyében az új 2-es főút és az M0-ás körgyűrű építésének lelassítása; Budapest vízbázisa védelmében a Csepel-szigeten történő környezetvédelmi beruházások, vagy a ráckeve-soroksári Duna-ág rehabilitációjának elmaradása, amely több százezer ott élő és nyaraló életlehetőségeit rontja. Az M0-ás körgyűrű továbbépítésének lelassulása miatt Pest megye déli és keleti régióinak gazdasági hátránya tovább növekszik a nyugati területekhez viszonyítva. Az 5-ös, a 4-es és a 31-es út budapesti bevezető szakaszán tovább romlik az amúgy is katasztrofális közlekedési helyzet. A ráckeve-soroksári Duna-ág rehabilitációjának elmaradása azon túl, hogy Csepel-sziget vízbázisminőségét veszélyezteti, a talajvizek szennyezésén keresztül azzal a veszéllyel fenyeget, hogy Magyarország közepén egy hatalmas és gyönyörű üdülőövezet környezetvédelmi okokból használhatatlanná válik. Ez is megnehezíti az amúgy is megélhetési gondokkal küzdő helyi lakosság hosszú távú, turizmusra, falusi turizmusra és idegenforgalomra építő fejlesztési elképzeléseit.

A Duna-ág természeti környezetének helyreállításakor figyelembe kell venni a hozzá kapcsolódó holtágak katasztrofális helyzetét is. Ezek a holtágak - mint például a dömsödi is - megfelelő állapotban biztosítják a belvizek elvezetését, a mezőgazdasági öntözést, valamint lehetőséget adnak kisebb turisztikai célú víziparadicsomok kialakítására. Az a 100 millió forint, amely az FVM kiadási oldalán szerepel, meggyőződésem szerint nagyon kevés ahhoz, hogy ezen a helyzeten érdemben változtatni tudjunk.

A környezetvédelem és az infrastrukturális fejlesztések területén hazánknak jelentős lemaradása van, amely megnehezíti, hogy mielőbb az Európai Unió teljes jogú tagjává váljunk. Ennek érdekében szükséges, hogy a kormány mielőbb a parlament elé terjessze konkrét hosszú távú fejlesztési elképzeléseit, a megvalósításhoz szükséges pénzforrások megjelölésével.

A Magyar Szocialista Párt képviselői módosító javaslatokkal kívánják elősegíteni, hogy a költségvetési pénzek - a kormányzati tervezés hiányosságai ellenére is - a társadalom számára kiemelt jelentőségű, fontos fejlesztések megvalósítását szolgálják. Ehhez kérem képviselőtársaim és a kormányzat segítségét.

Köszönöm. (Taps az MSZP soraiban.)

Forrás: parlament.hu