MOLNÁR RÓBERT (FKGP): Tisztelt Elnök Úr! Miniszter Urak! Államtitkár Úr! Kedves Képviselőtársaim! Az elmúlt napok költségvetési vitájában megszólaló ellenzéki képviselők szinte mindegyike - Bokros Lajos áldatlan tevékenységéről megfeledkezvén - a jelen költségvetés antiszociális voltára figyelmeztették és figyelmeztetik a kormányt, s megpróbálják indokolatlanul felhergelni most már nemcsak a nyugdíjasok rétegét, hanem a közalkalmazottak és a köztisztviselők táborát is.

Emlékeztetni szeretném ellenzéki képviselőtársaimat, hogy az Orbán-kormány július 8-án került beiktatásra, és csak ezt követően volt módja bepillantást nyerni a választók akaratából elbocsátott Horn-kormány gazdálkodásába, amelyet, úgy hiszem, nem kell, nem szükséges itt bővebben ecsetelnem, hisz a tegnap esti híradóból kiderült, hogy ezt majd a független magyar bíróság lesz hivatott megvizsgálni, és döntését ez ügyben meghozni.

Tisztelt Országgyűlés! Úgy vélem, minden józan gondolkodású ember belátja, hogy három-négy hónap alatt csodákat művelni egyetlen kormány sem képes, hacsak nem csodának említhetjük a világkiállítás felrúgását, vagy a Rodolfót megszégyenítő technikával és gyorsasággal elprivatizált állami tulajdont. A költségvetés közvetlen nemzetgazdaságot érintő fejezetéről már sokan szóltak e vitában, azonban a kultúra, a közművelődés területéről vajmi kevés szó esett, pedig a közeli hetek történései jó alapot szolgáltatnak arra, hogy e Ház falai között szót ejtsünk egy-két megoldásra váró feladatról.

Ilyen például a most félbehagyott Nemzeti Színház ügye, amely nagy port kavart MSZP-s és SZDSZ-es párt- és üzleti körökben, holott az új helyszín kiválasztása Budapest polgárainak érdekét szolgálja. Gondoljunk csak arra, hogy a túlzsúfolt belvárost mentesíti a további forgalomnövekedéstől, és 350 parkolót vagy zöldterületet nyer majd az V. kerület. De ezzel jól jár a város egésze is, mert az új helyszínen felépülő Nemzeti Színház épülete reményeink szerint meg fogja majd törni a Dózsa György út szocreál hangulatát. A felépítésre kerülő színházzal nyerni fog az egész ország is, mert nem 20 vagy inkább 25 milliárdot költünk gyorsétkezős Nemzeti Színházra, hanem 13 milliárdból épülhet fel egy - a reményeink szerint külsőségeiben is nemzeti - Nemzeti Színház.

Kétségtelen, hogy a helyszín kijelölésével és a munkálatok egyidejű leállításával vannak, akik veszítettek. Veszítettek a hírek szerint egyes pártok holdudvarában lévő kivitelezők, azok megbízói és azok is, akik a színházi előadás után beültek volna hamburgerezni, mondjuk, a színház épületében lévő gyorsétkezőbe. (T. Asztalos Ildikó: Miért éppen hamburgerezni? - Zaj az SZDSZ soraiban.) Azt hiszem, azzal, hogy a kormány e beruházást leállította, és megálljt parancsolt 10-15 milliárd elherdálásának... Ha megengedik szabaddemokrata képviselőtársaim, utána két percben fölszólalhatnak, hagyják, hogy elmondjam a beszédet! (Szalay Gábor: Nincs időnk, sajnos.) Akkor menjen a dolgára, kedves képviselő úr! (Felzúdulás az MSZP és az SZDSZ soraiban. - Tardos Márton: Maga is!)

Tehát megálljt parancsolt 10-15 milliárd elherdálásának, bebizonyította, hogy figyelembe veszi a vidék Magyarországát is, hiszen a vidéki színházak sokkal rosszabb anyagi helyzetben vannak, mint néhány agyontámogatott pesti színház. (Simon József és Sasvári Szilárd élénk, hangos vitát folytatnak.) Ebből a 10-15 milliárdból így lesz majd mód arra, hogy a vidéki színjátszást is jobban felkarolja a kormány.

Természetesen csak az egyik rákfenéje napjainknak a színház ügye. Gondolom, hogy legalább olyan fontos kérdés a Szent István-bazilika tatarozására fordított jövő évi 900 millió forint kormányzati biztosítása, mint amilyen fontos feladatnak tekintem a vidéki kisfalvak kulturális értékeinek, hagyományainak megőrzését, mert csak akkor lehetünk igazán büszkék elért eredményeinkre, ha büszkén vállalhatjuk múltunk értékeit is.

Tisztelt Elnök Úr! Kedves Képviselőtársaim! Hosszan lehetne sorolni, hogy a Nemzeti Kulturális Örökség Minisztériumának költségvetésében rögzített közel 57 milliárd miért kevés. Többek között azért, mert sok az elhanyagolt kulturális és egyházi intézmény, amelyek rekonstrukciója és fenntartása óriási terhet ró a kormányra, azonban ezt a kormány vállalni fogja, mert nem arra kapta a megbízatást, hogy megfeledkezzen a választóiról, hanem arra, hogy az eddigiektől eltérően össznemzeti érdekeket képviseljen. Azt hiszem, össznemzeti érdekünk az is, hogy növeljük a felnövekvő és a már felnőtt nemzedék identitástudatát, és visszaadjuk a ránk nehezedő negyven-egynéhány év alatt elvetett istenhitet. Ezért is tartom örvendetesnek, hogy ebben a költségvetésben 1 milliárd 707 millió forint van elkülönítve hittanoktatásra, ellentétben az idei és a tavalyi évvel szemben, amikor egyetlen fillért sem költöttek az ateizmus felszámolására.

Tisztelt Országgyűlés! Hosszasan lehetne sorolni, hogy mi mindenre terjed ki, és mire nem a költségvetés egésze, és az általam most górcső alá vett Nemzeti Kulturális Örökség Minisztériuma, azonban kardinális kérdésnek tartom nemcsak a hazai, hanem a határainkon túlra szakadt magyarság kulturális lehetőségeit, ügyét is, amelyre a tárca a jövő évben 200 millió forintot kíván fordítani. Végezetül meg szeretném említeni, hogy ez a kormány - gondolom, ennek nem örülnek szabaddemokrata és főleg szocialista képviselőtársaim - 50 millió forintot fordít majd a kommunizmustörténeti kutatásokra, és 73 milliót különít el az 1956-os forradalom történeti feldolgozására.

Kedves Képviselőtársaim! Tisztelt Ház! "A hazaszeretet minden erénynek legbiztosabb vezércsillaga." - Ezt Széchenyi mondta. E gondolatok jegyében kérem ellenzéki képviselőtársaimat, hogy felelős képviselőkként ne a pártjuk álláspontját, hanem az ország érdekeit nézve támogassák önök is ezt a költségvetést, mint ahogy azt a kormánykoalíció pártjai támogatni fogják.

Köszönöm szépen. (Taps a kormánypártok soraiban.)

Forrás: parlament.hu