ERKEL TIBOR, a MIÉP képviselőcsoportja részéről: Köszönöm a szót. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Képviselőtársaim! Akik a társadalombiztosítási nyugellátásról szóló 1997. évi LXXXI. törvény módosításáról szóló törvényjavaslatot vitatták és vitatják, rajtam kívül nagy valószínűséggel nem lapoznak bele gyakran az eredeti törvény szövegébe. Kérem, hogy ezt ne tekintsék bírálatnak, hiszen az ok a szakértelmük, az, hogy önök ezt szinte fejből tudják. Nem lévén ilyen szerencsés, nekem még az alapelvek cím is a szemem elé került. Engedjék meg, hogy néhány szót idézzek ebből: "A kötelező társadalombiztosítási nyugdíjrendszer működtetése és fejlesztése az állam feladata. A társadalombiztosítási nyugdíjrendszer öregség, megrokkanás, megrokkanással járó baleset esetén a biztosított részére, elhalálozása esetén a hozzátartozója részére egységes elvek alapján nyugellátást biztosít."

Bizonyára az élmény frissessége okozta, hogy feltűnt e közismert szövegben két szó, és tartalmuk, vagy a beléjük magyarázott tartalom kellemes melegséggel öntött el; ez a kettő a "nyugdíjrendszer" és a "nyugellátás". Az ember úgy érzi, s talán úgy is gondolták a kifejezések első alkalmazói, hogy egy élet munkáját államilag garantált nyugalommal, békével és persze megfelelő ellátással illő díjazni. Elég idős vagyok ahhoz, hogy elmondhassam, még emlékszem nagyszüleim nyugellátással biztosított nyugalmára és békés derűjére, pedig kis jövedelmű nagyapáméból jutott kettőjüknek. Mint közismert, az elmúlt évtizedek alatt e korosztály számára más eszközökkel teremtettek nyugalmat, és ennek kevés köze volt az ellátáshoz. Arról pedig egyáltalán nem beszélhetünk, hogy egy élet munkájának díja lett volna az, amit idős korukra elszenvedni voltak kénytelenek.

Sajnos manapság sokan vélik azt, hogy a múlt bűneit illetlen, udvariatlan - és még számos -etlen és -atlan - dolog felemlíteni. Pedig amiről tulajdonképpen már a nyár óta beszélünk, az arról szól, hogy hogyan szabaduljunk ki ennek a fél évszázadnak még mindig rajtunk díszlő bilincseiből, és hogyan közelítsük meg új körülmények között nagyszüleink békéjét, derűjét és nyugalmát.

Tisztelt Képviselőtársaim! Önök több hónapja fáradoznak azon, hogy a döntés után - ami ezt a törvényjavaslatot kikerülhetetlenül követi - bármi legyen, csak nyugalom ne a nyugdíjasok lelkében. Tisztelt Ellenzék! Hónapok óta fáradoznak minden fórumon azért, hogy elhitessék, mit tettek volna, ha. Tisztelt Ellenzék! Ez történelmietlen! Csak akkor derülne ki, hogy mi lett volna, ha most a másik oldalon ülnének, de szerencsére nem ott ülnek.

Tisztelt Kormánypártok! Csak akkor tudnánk - tehát valóban tudnánk - azt, hogy lehetetlen e nyomorult kis ország problémáira és természetesen számos más gondjára megoldást találni, ha legalább megkísérelték volna azokat a forrásokat is megnyitni, amelyeket ma még megemlíteni is szentségtörés; köztük első helyen az a külső és belső adósságállományt, amelyet már ezerszerkifizettek azok a nyugdíjasok is, akik pedig e kölcsönökből vajmi keveset költöttek. Nem ígérték önök, hogy az elszivárgó pénzeket megfogják? Ez nem szivárog, ez maga a zuhatag, amit ha meg lehetne fordítani... - öt párt állítja az Országgyűlésben, hogy ez lehetetlen, a MIÉP kivételével tehát mindenki. Mindenki azt állítja, hogy azt a töméntelen pénzt, azt a zuhatagot, amivel az ország gazdasági helyzete, az emberek nyugalma, békéje - amiről itt beszélünk - megfordítható lenne, nem lehet ebbe az országba beáramoltatni. Akkor pedig az önök kötelessége, hogy a lehetőségeket, az önök lehetőségeit mesék nélkül vitassuk, és őszintén tárják fel azt, ami lehet ma számunkra, és azt is, hogy több miért nem jut. És ezzel nyugtassák meg a nyugdíjasokat, mert mindenekelőtt ez az ellátás jár nekik!

Tudomásul véve Frajna Imre képviselőtársam kitűnő tájékoztató állásfoglalását, alapnak tekintjük arra, hogy - mint a MIÉP elképzeléseihez legközelebb állót - kiegészítsük saját elképzeléseinkkel. Engedjék meg, hogy erre tegyek kísérletet.

A tervezet leglényegesebb elemének érezzük, hogy a nyugdíj a fogyasztói árszínvonal változásának megfelelően változzék. Ezt jövőre 11 százalékosnak prognosztizálják. Ez az elképzelés nem rossz, mert gyakorlatilag így indexálják a nyugdíjakat a fogyasztói árszínvonalnak megfelelően. Azonban korábban a nyugdíjak növekedésének a nettó kereset változásához kellett igazodnia, és miután a nettó kereseteknél van egy 19 százalékos növekedés, ezért átmeneti intézkedésként célszerűbb volna olyan változást tervezni, hogy ne mechanikusan 11 százalékot vetítsenek rá, hanem egy köztes megoldást: tehát a nettó keresetek növekedése - 19 százalék - és az árszínvonal növekedése - 11 százalék - közti különbség felével többet, összesen 15 százalékot. Javaslatunk szerint ez a kombináció a régi nettó keresetnövekedést is figyelembe veszi - vagy annak legalább egy részét -, és az árszínvonal-változást is. Ha az árszínvonal-változás alacsony, akkor rosszul jár a nyugdíjas. Ha a fogyasztói árszínvonal változása - amit előre terveznek - nem következik be, például a 15 százalék, hanem ennél több, akkor be kell iktatni egy olyan passzust, hogy a jövőben a növekedett, tényleges árindexváltozással korrigálják a nyugdíjakat.

A minimálnyugdíj kérdése: a minimálnyugdíj fix nyugdíj, azt törvényileg szabályozzák. Ennek viszont egyenlőnek kellene lennie a szintén szabályozott mindenkori minimálbérrel. A tervezet ezt természetesen nem tartalmazza, de még tartalmazhatja majd módosító indítvánnyal. A minimálbér most 19 500 forint, és13 ezer forint a minimális nyugdíj, ami azt jelenti, hogy a törvényesen elismert, munkával ellentételezett megélhetési minimum 19 500 forint, de az esetleg több évtizedes munkával kiérdemelt, előjárulékolt megélhetési minimum 5500 forinttal kevesebb.

(10.40)

A kettő összeigazítása talán most megkezdődik, az ígéretek erről szólnak, de a korábban már jelzett átmeneti periódus után ezt a növekedést, növelést folytatni kell mindaddig, amíg a két minimálszint emberibb fokon találkozik majd.

Mi számít bele a nyugdíjba? Ez a kérdés, úgy érezzük, még mindig nem eléggé egyértelműen olvasható ahhoz, hogy a jogosult az elbírálóval szembeni bizalmon kívül ebbe a szövegbe is belekapaszkodhatna. Sajnos mindazok, akik nem jogászként barátkoznak a törvények megértésével, általában egyetértenek ezzel.

A rokkantnyugdíjak:

Le kell szögeznünk, hogy ezen a területen rengeteg a nyomor, illetve a szocialista erkölcs szülte machináció. A részletek közismertek, és sem a korábbi munkaadókra, sem az orvosokra, sem magukra az érintettekre nem vetnek jó fényt. Ugyanakkor azt is le kell szögeznünk, hogy bár a rokkantnyugdíjas státuszt némi anyagi áldozattal is el lehetett érni, az ország lakossága olyan leromlott egészségi állapotban volt és van ma is, hogy a tárgyalt réteg jelentős részénél meg lehetett és lehet találni azt az okot, amellyel rokkanttá nyilvánítható.

A szocialista állam máig ható cinizmusa egységesen ítélte meg a közel 1 millió rokkantnak nyilvánítottat. Elnézte, nem vizsgálta a csalást, nem érdekelte különösebben a rokkantság ténye, egységesen mindenkinek nyomorszintű ellátást biztosított. Kétségtelen, hogy itt egy alapos kontroll után jelentős forrás szabadulna fel, és azt az arra valóban érdemesek méltányosabb helyzetbe hozására lehetne fordítani. További felemelésük nyilvánvalóan az ország lehetőségeitől függhet.

Tisztelt Képviselőtársaim! A végére hagytam, bár úgy érzem, hogy akikről szólni kívánok még, mindnyájunkhoz közel állnak. A kiemelkedő művészpályákhoz kötődő nyugdíjakról nem esett, nem esik szó az anyagban. Ők azok, akik a világ előtt mindenkor bizonyítani tudták ennek a nemzetnek a tehetségét, mérhetetlen szorgalmát, hivatástudatát. Ők azok, akik Európában tartottak bennünket, ők azok, akik nyugdíjba vonulva szinte a semmibe hullanak vissza büszke áldozatuk után. Kérem, ne felejtkezzenek el róluk, mint ahogy nem feledhetik éveken át hangversenyeiket, színházi bemutatóikat, a gyakran fellapozott könyveket s a bizonyára lakásukat is díszítő képeket, szobrokat. Úgy védjük meg időskori méltóságukat, ahogy azt nekünk segítettek önmagunkban felépíteni!

Köszönöm a figyelmüket. (Taps a kormánypártok és a MIÉP soraiban.)

Forrás: parlament.hu