ÜSZÖGI-BLEYER JENŐ (MSZP): Elnök Asszony! Tisztelt Ház! Eddig a Házban igen sokan foglalkoztak a nyugdíjemeléssel. Én most más oldalról szeretném megvilágítani a törvényjavaslat lényegét. A kormány illetékesei mindig azt hangoztatják, hogy az alacsony nyugdíjjal rendelkezőknek kedvez a javasolt módszer, és az egész nyugdíjas-társadalom részére a nyugdíjak reáljövedelemszint-tartását biztosítják.

Ha a nyugdíjasok juttatását vizsgáljuk, akkor az eredeti törvényhez viszonyítva mintegy 20 százalék kapja meg az átlagnál kicsit magasabb nyugdíjemelést, 3500 forintot, de a leginkább rászorultak, az 1370 forint alatti nyugdíjjal rendelkezők, a 25,5 százalékos emeléssel sem érik el a tervezetben meghatározott 3500 forintot, pedig ez a nyugdíjasoknak 3,2 százaléka, 120 ezer fő.

Hogy a kormány mennyire nem célozta meg a legnehezebb körülmények között élők megsegítését, mutatja az ez irányú módosító indítvány, melyet dr. Kökény Mihály és dr. Schvarcz Tibor képviselőtársaim nyújtottak be, s amelyet nem engedtek tárgyalásra a parlament elé.

Ha elemezzük és az összes nyugdíjasok százalékában megvizsgáljuk az emelési terv arányait, akkor megállapítható, hogy a nyugdíjasok körülbelül 20 százaléka jár csak jól, a többieket hátrányosan érinti a tervezett nyugdíjemelés.

Az 1997. évi LXXXI. törvény hosszú, kemény tárgyalások eredményeként született. Eszerint csak fokozatosan kerül bevezetésre a svájci módszer, mert köztudott, hogy a nyugdíjasok az utóbbi években több mint 20 százalék reáljövedelem-veszteséget szenvedtek el. A nyugdíj munkával, a befizetéssel szerzett jog. Ennek megcsorbítása törvénytelen és megalázó a nyugdíjasok számára. Mit vétett az a bányász vagy kohász, aki 35-40 évi munkaviszonnyal szerzett jogot magasabb nyugdíjra, aki reggelente úgy köszönt el szeretteitől, hogy nem tudta, este találkoznak-e, hogy most az ő nyugdíjából finanszírozzák az alacsony nyugdíjakat. De elmondhatnám hasonlóképpen a magasan kvalifikált állásban lévő és hosszú szolgálati idővel rendelkező munkások nyugdíjkérdését.

Mi teljes mértékben egyetértünk az alacsony nyugdíjak emelésével, de semmiképpen ne a többi nyugdíjasok kárára tegye a kormány.

Hogy az 1997. évi LXXXI. törvény születésénél milyen viták voltak és milyen kompromisszumok születtek, mutatja, hogy az özvegyi 20 százalékos nyugdíjemelést, kb. 18 milliárd forintot, a valamennyi nyugdíjasnak járó emelésből fedezték. A tervezett nyugdíjemelés 10-11 százalékos inflációt vesz figyelembe. Mi történik, ha nemzetközi események és a hazai körülmények miatt ez a százalék nem lesz tartható? Nincs világos utalás a törvényben arra, hogy az esetleges különbséget a nyugdíjasoknak hogyan honorálják.

Szeretném elmondani, de gondolom, az itt ülő képviselőtársaim is tudják, hogy a nyugdíjasok fogyasztói kosara nem azonos az aktív dolgozókéval. Mi nem vásárolunk tartós fogyasztási cikkeket, luxusárukat. Döntően élelmiszer, gyógyszer, elhasznált ruházati cikkek olcsó pótlása és a közüzemi díjak, lakásfenntartások képezik e társadalmi réteg fogyasztási kosarát.

Miután fentieknél nem kizárható nagyobb mérvű áremelkedés, az esetlegesen magasabb infláció fokozottabban sújtja a nyugdíjas-társadalmat, és döntő többségüknél tovább csökken a reáljövedelem.

Az 1997. évi nyugdíjtörvény egy automatizmust kíván felállítani, megakadályozva, hogy az évenkénti nyugdíjemelésnél szinte gyakorlattá vált parlamenti csatározások jöjjenek megint elő. Nagyon fájlaljuk, hogy ügyünkben rólunk, de nélkülünk kívánnak dönteni. Nem volt érdekegyeztetés, nem adott a kormány lehetőséget, hogy érveinket kifejtsük.

Képviselőtársaim! Felszólalásaim alkalmával szememre vetették, hogy miért nem a Bokros-csomag megszorításánál interveniáltam ilyen erősen. Azért nem tettem, mert akkor az egész társadalomnak kellett a terheket közösen viselnie. Ez a törvényjavaslat a törvényben biztosított jogainkat kívánja megcsonkítani, és más célra kívánja a tőlünk elvett összegeket felhasználni. Így csak akarat kérdése, hogy a tőlünk megtakarított mintegy 50-55 milliárd forintot, az éves költségvetéshez viszonyítva egy megfelelően alacsony százalékát, a kormány részükre biztosítsa. Ez nemcsak az én véleményem, hanem dr. Kupa Mihály képviselő úré is, akinek szakértelmében az itt ülő képviselőtársaim, remélem, nem kételkednek.

Mi, nyugdíjasok nem kívánunk kivételes elbánásban részesülni, csak törvényes jogainkat akarjuk érvényesíteni. Annak ellenére, hogy a kormány a nyugdíjas-társadalom megosztására törekszik, közel 500 ezer társunk aláírásával tiltakozik az 1997-es nyugdíjtörvény megváltoztatása ellen.

Köszönöm a figyelmüket. (Taps az ellenzék padsoraiban.)

(21.00)

Forrás: parlament.hu