T/325 A Magyar Köztársaság 1999. évi költségvetéséről

DR. LAMPERTH MÓNIKA (MSZP): Elnök Úr! Tisztelt Országgyűlés! Kedves Képviselőtársaim! Az 1999. évi költségvetés vitájában az általános vitához hasonlóan most a részletes vitában is az önkormányzatok költségvetéséről szeretnék beszélni.

A szocialista képviselőcsoport nevében én az általános vitában is elmondtam, hogy mi ezt a költségvetést önkormányzat-ellenesnek tartjuk, és ezt az állításomat szeretném megismételni, és ennek a helyzetnek a megváltoztatására, ennek a helyzetnek a kiküszöbölésére nyújtottunk be módosító indítványokat, amelynek egy része megegyezik azzal, amit kormánypárti képviselőtársaink nyújtottak be, így például Gémesi képviselő úr is; más része pedig másra vonatkozik - ezt tételesen szeretném elmondani hozzászólásomban.

Mielőtt azonban a konkrét módosító indítványokról beszélnék, engedjék meg, hogy azt az állítást, amelyet az előbb mondtam, hogy önkormányzat-ellenesnek tartjuk ezt a költségvetést, három tételben indokoljam, bizonyítsam.

Az első bizonyítása ennek az állításnak az, hogy soha, mióta önkormányzati rendszer létezik Magyarországon, nem volt ekkora különbség a központi közigazgatás és az önkormányzati igazgatás finanszírozása között. A központi közigazgatás 1998-ra vetített, a '99-es költségvetésben megjelent növekménye 24,1 százalék, míg ezzel szemben az önkormányzatoké mindösszesen 9,6 százalék.

A második állítás, amellyel a költségvetés önkormányzat-ellenes mivoltát fogom bizonyítani, az az ominózus zárolásra vonatkozik, amely a költségvetés egészét érinti, de a mi megítélésünk szerint a legsúlyosabban talán az önkormányzatokat, az önkormányzati fejezetet, hiszen ez a zárolás, amellyel a kormány azt a bizonytalanságot próbálja meg, úgymond, betakarni, hogy nem tudja pontosan, milyen gazdasági növekedéssel számoljon a költségvetésben, ez meglehetősen súlyosan érinti az önkormányzatokat. Erről is fogok még részletesen beszélni a későbbiek során.

És végezetül harmadik indokolásként ez állításra vonatkozóan: a kormány ebben a költségvetésben azokat az ígéreteket, amelyeket egyrészt a Fidesz a választási kampányában tett, másrészt pedig, amióta kormányon vannak, egyes miniszterek, a kormány egyes képviselői tettek, ezeknek az ígéreteknek a teljesítését olyan módon próbálja meg az önkormányzatokhoz áttelepíteni, olyan módon próbálja meg az önkormányzatokat ezen ígéretek beváltásával terhelni, amelyek a mi megítélésünk szerint feloldhatatlan feszültséget jelentenek az önkormányzati szférában.

(A jegyzői széket Németh Zsolt és dr. Világosi Gábor foglalja el.)

S mielőtt részletesen rátérnék a módosító indítványok indokolására, engedjenek meg egy reagálást, illetve egy kitérőt az érdekegyeztetéssel és az önkormányzati szövetségek álláspontjával kapcsolatban, annál is inkább, mert Gémesi képviselőtársam is megemlítette ezt hozzászólásában, és én akkor kétpercesben nem reagáltam; eltettem ezt jobb időre, vagyis mostanra, amikor hozzászólásomat elmondom az Országgyűlésben.

Gémesi úrral abban teljes mértékben egyetértünk, hogy a '99-es költségvetés önkormányzati érdekszövetségekkel való egyeztetése nem felel meg annak, amit az önkormányzati törvény előír, és nem felel meg annak a gyakorlatnak sem, amelyet korábbi időszakban a kormány követett.

(19.00)

Ugyanis az önkormányzati törvény tételesen előírja azt, hogy az önkormányzatokra vonatkozó jogszabályokat, jogszabálytervezeteket az önkormányzati érdekszövetségekkel egyeztetni kell, és az önkormányzati érdekszövetségek így kialakított álláspontját a jogalkotó tudomására kell hozni. Az elmúlt időszakban az volt a gyakorlat, hogy az önkormányzati érdekszövetségekkel még a költségvetés tervezésének időszakában megkezdődött az egyeztetés, tehát az önkormányzatok, az önkormányzati érdekszövetségek még a költségvetés tárcaegyeztetésének időszakában kaptak arra vonatkozóan információt, hogy milyen fölfogásban készül a kormány az önkormányzati költségvetés előkészítésére, milyen lesz a központi támogatás nagyságrendje, körülbelül milyen helyi bevételekkel számolnak. Tehát az önkormányzatok már előzetesen számolni is tudtak, és érdemi egyeztetésre került sor még az általános vitát megelőző időszakban.

Gémesi képviselő úrnak abban teljesen igaza van, hogy nem volt minden évben megegyezés, tehát nem jutottak megállapodásra az önkormányzati érdekszövetségek és a kormány, de igenis volt érdemi egyeztetés, volt elmozdulás a különböző álláspontok között, és ez az önkormányzati bizottság asztalára került az Országgyűlésben még olyan időszakban, amikor a módosító indítványokat, az országgyűlési képviselők álláspontjának érdemi kialakítását befolyásolni tudta, és az érdekszövetségek megtalálták a módját annak, hogy a parlamenti vitába ezt becsatornázzák és ez a parlamenti vitában megjelenjen. Erre most nem volt mód, hiszen nem kezdődött meg időben az egyeztetés, az önkormányzati érdekszövetségek nem tudták, hogy mire készül a kormány, és nekünk úgy kellett a költségvetés általános vitájában részt venni, hogy nem ismertük az önkormányzati érdekszövetségek álláspontját.

Őszintén meg kell mondanom, hogy én mint az Országgyűlés önkormányzati bizottságának alelnöke a mai napig nem kaptam ezt meg hivatalosan, de tudom, hogy az Országgyűléshez beérkezett, mert a költségvetési bizottság tagjaitól megkaptam ezt az anyagot. Lehet, hogy a mai nap során valamikor mi is megkapjuk majd hivatalosan, de ez már olyan késést jelent, ami az érdemi befolyásolást rendkívüli módon megnehezíti.

Amit képviselő úr az önkormányzati érdekszövetségek legitimációjával kapcsolatban elmondott, az számomra aggályos, hiszen nem azért nem kezdődött meg az érdemi egyeztetés, mert legitimációs problémák lennének az önkormányzati érdekszövetségeknél. Igaz, hogy az önkormányzati választások után az érdekszövetségek átalakulnak, tisztújításra kerül sor, de van olyan érdekszövetség, ahol még a mai napig sem történt meg a tisztújítás. Tudomásom szerint a megyei jogú városoknál például december 5-én lesz ez az ülés, és az azóta is funkcióban lévő társelnök teljes joggal hívja össze a szövetség tagjait, alakítják ki álláspontjukat, és nem okozott nekik legitimációs problémát, hogy a Megyei Jogú Városok Szövetsége a Belügyminisztériumnak és miniszter úrnak elküldje az álláspontját. Ez ugyanolyan legitim álláspont, mint azon önkormányzati érdekszövetségek álláspontja, amelyek időközben már átalakultak és ahol lezajlott a tisztújítás.

Én persze értem, hogy valamiféle magyarázatot kell adni arra, hogy miért nem történt meg ez időben. De azt hiszem, hogy ez nem igazán jó magyarázat. Ha a jövőre vonatkozóan le lehet vonni azt a következtetést, amelyet Gémesi képviselő úr is elmondott, hogy már az előkészítés időszakában érdemben be kell vonni a szövetségeket, én a magam részéről ezzel csak egyet tudok érteni, és azt támogatni tudom.

(Az elnöki széket dr. Szili Katalin, az Országgyűlés alelnöke foglalja el.)

Most már konkrétan hadd szóljak a módosító indítványokról. Az első kérdés, amelyre vonatkozóan többen is módosító indítvány nyújtottunk be, az úgynevezett költségvetési zárolás kérdése. Mint ahogy már említettem, a költségvetés - arra való tekintettel, hogy 4 vagy 5 százalékos lesz a növekedés - azt a technikát alkalmazza, hogy minden egyes fejezetnél 1,9 százalékot - úgymond - zárol, amelyet egy olyan alapba helyez - ezt természetesen idézőjelbe mondom, ne szakmailag tessenek érteni -, amelyről nem az Országgyűlés, nem a költségvetés maga, hanem a kormány fog dönteni.

Tehát az első és igen súlyos problémánk az a zárolással, hogy a kormány fogja majd eldönteni - a beterjesztett költségvetési javaslat szerint -, hogy milyen módon kerül felhasználásra a zárolt összeg, amennyiben a gazdasági növekedés alapján ez mégiscsak megjelenik bevételként a költségvetésben. Erre vonatkozóan is adtak be szocialista képviselők módosító indítványt. Azt kérem kormánypárti képviselőtársaimtól, hogy ezt mérlegeljék, és fogadják el az ezt célzó módosító indítványokat, mert - megítélésünk szerint - ha ez mégis úgy kerülne be a törvénybe, ahogy a kormány beterjesztette, sértené az önkormányzati önállóságot, sértené a törvényeket, tehát szerintünk ez nem törvényes megoldás.

Ami még ennél is súlyosabb, az az, hogy az önkormányzatoknál ez a pénz virtuális pénzként jelenik meg, tehát amikor azt mondjuk, hogy keveselljük az önkormányzati fejezetben megjelent pénzt, keveselljük azt, hogy még az inflációt sem éri el az önkormányzatok támogatása, akkor ehhez hozzá kell tennünk azt is, hogy a zárolás még abban az értelemben is sújtja az önkormányzatokat, hogy a működési finanszírozásban ez kevesebb összeggel jelenik meg.

A kormány mostani elgondolása szerint a zárolás úgy néz majd ki, hogy a helyben maradó személyi jövedelemadót - ami 15 százalék a kormány által beterjesztett törvénytervezet szerint - arányosan csökkentik. Aki ismeri az önkormányzatok finanszírozását, az tudja, hogy az egy évre meghatározott önkormányzati költségvetés egytizenkettedét, tehát a személyi jövedelemadó 15 százaléka helyben maradó részének az arányosan csökkentett részét kapják majd meg az önkormányzatok. A zárolt összeg körülbelül 8 milliárd forint a költségvetés egészét tekintve, és a 8 milliárd forint egy önkormányzatra eső egytizenketted részével csökkentik havonta az önkormányzatok finanszírozását.

Miért tartom ezt nagyon nagy problémának? Azért, mert az önkormányzatoknál a személyi jövedelemadó helyben maradó része - vagy azoknál az önkormányzatoknál, amelyek személyi jövedelemadó-kiegészítésre szorulnak, mert olyan pici a helyben termelődő szja - a működés forrása. Ebből a pénzből az iskolákban ki kell fizetni a villanyszámlát, ebből a pénzből kell az önkormányzatok mindennapi működését finanszírozni. Ez egy kifeszített költségvetésnél azt jelenti, lehet, hogy valamelyik önkormányzat az egyébként szűkös forrásokból majd októberben vagy novemberben kaphat egy kicsit több pénzt, de ha ezt nem kapja meg januárban, februárban, márciusban - és sorolhatnám tovább a hónapokat -, akkor ez azt fogja jelenteni, hogy az adott önkormányzatnál működési költséget fog érinteni, és működési problémákat fog jelenteni, főleg a kisebb és - úgymond - szegényebb önkormányzatoknál. Gémesi úr is említette, hogy erre vonatkozóan adtak be módosító indítványt. Ha jól emlékszem, a MIÉP-et kivéve minden frakcióból adott be néhány képviselő erre vonatkozóan módosító indítványt.

Ugyan a vitában elmondta Orosz Sándor képviselőtársam, hogy nem lenne jó, ha egy-egy fejezetet kivennénk, ha külön ágazati lobbyk próbálnák meg a saját fejezetüket és ágazatukat kivenni a zárolásból, és hogy a kormánynak érdemes lenne elgondolkodni rajta, és elfogadni a teljes zárolás megszüntetésére vonatkozó módosító indítványt, annyiban mégis szeretném az önkormányzati fejezetnél azt a hangsúlyt megismételni, hogy mindennapi működési gondokat és problémákat fog jelenteni a zárolás.

Elsősorban azt kérem a kormánytól, hogy fontolja meg Orosz Sándor javaslatát. Ha ezt nem tudja megtenni valamilyen oknál fogva, akkor másodsorban fontolja meg az önkormányzati bizottságban született javaslatot, amely kivenné az önkormányzati fejezet zárolását a költségvetésből. Valószínűleg csak valamilyen technikai probléma lehetett - a bizottságban utána fogunk nézni ennek -, mert amikor kiderült, hogy szinte minden képviselőcsoportból adtunk be néhányan majdnem szó szerint megegyező módosító javaslatot, akkor a bizottság úgy döntött, kifejezi azt a szándékát, hogy az önkormányzati szférának erre nagy szüksége van. Az önkormányzati bizottságban - pártállástól függetlenül - egyetértés alakult ki ebben a kérdésben, és ezt a szándékunkat szeretnénk azzal kifejezni, hogy bizottsági módosító indítványként kívánjuk megjeleníteni ezt a konkrét igényt.

(19.10)

Ez valamilyen módon nem jelent meg az ajánlásban. Utána fogunk nézni, mi ennek az oka. Azt kérem képviselőtársaimtól, hogy a szerdai bizottsági ülésen ezt megismételve, ha ennek valami technikai oka volt, akkor azt kiküszöbölve jelenítsük meg ezt a szándékot. Én meg vagyok arról győződve, hogy azon kívül, hogy Varga Mihály államtitkár úr most nagyon figyel arra, amit mondunk (Varga Mihály: Írom is!), azon kívül még ez is meg fogja erősíteni, hogy valamennyi párthoz tartozó képviselő együttesen, egyhangúlag fejezi ki ebbéli szándékát. És kérem a kormányt, hogy ezt fontolja meg.

A következő kérdés, amelyet módosító indítványainkkal szeretnénk korrigálni, a személyi jövedelemadó helyben maradó részének nagysága. Nem tudom megkerülni, hogy a rádióhallgatók számára, akik esetleg nem járatosak részletesen a személyi jövedelemadó jellegét tekintve, ne tegyek egy rövid történeti visszatekintést arra vonatkozóan, hogy a személyi jövedelemadónak és az önkormányzati finanszírozásnak milyen összefüggései vannak.

Amikor az önkormányzati rendszer létrejött 1990-ben, az volt az akkori kormány elhatározása, hogy a személyi jövedelemadó egy olyan adónem legyen, amely az önkormányzatok finanszírozására szolgál. Azt gondolom, ez egy jó idea, egy jó elgondolás volt. Szeretnék arra emlékeztetni, hogy a legelső évben a személyi jövedelemadó száz százaléka az önkormányzatok bevételét jelentette, az önkormányzatok finanszírozását szolgálta. Azonban nagyon hamar rá kellett arra ébredni a szakembereknek, a politikusoknak, hogy a személyi jövedelemadóban településenként rendkívül nagy különbségek mutatkoznak. Vannak olyan települések, amelyeken nagyobb a jövedelemtermelő képesség, ahol a népesség jobban keres, ahol magasabbak a fizetések, nagyobb az aktív lakosság száma, és vannak olyan települések, amelyek elöregedtek, nagyon sok a nyugdíjas, sok a munkanélküli, és gyakorlatilag nincsen személyi jövedelemadó. Ez még az Antall-kormány idején volt. Ekkor indult el az a szakmai gondolkodás, hogy arányaiban lejjebb kell szorítani az szja helyben maradó részét, és más módon kell a finanszírozásban a kiegyenlítő szerepet megjeleníteni.

Ez a tendencia folytatódott tovább, és ahogyan haladtunk előre az években, egyre kevesebb és kisebb lett a személyi jövedelemadó helyben maradó része. Természetesen azok az önkormányzatok, amelyek ezzel úgymond rosszul jártak, mert nagyobb a jövedelemtermelő képesség, mert magasabb az azon a településen élő emberek jövedelme, azok az önkormányzatok ezt kifogásolták, és mindig azt mondták, hogy ez a finanszírozás önkormányzat-ellenes, és nem szolgálja az önkormányzatok érdekeit. De minden egyes költségvetési vitában elhangzott az Országgyűlésben az valamelyik oldalról, hogy azokra a településekre is gondolni kell, ahol kicsi a személyi jövedelemadó, és ott is ugyanúgy kell működtetni iskolát, óvodát, egészségügyi alapellátást, mind azokon a településeken, ahol a jövedelemtermelő képesség magasabb.

A Szocialista Párt frakciója mindig is azon az állásponton volt, hogy erősíteni kell a kiegyenlítő funkciót. És ha visszaemlékeznek rá, '95-ben és '96-ban is komoly vita volt ebben a kérdésben, és akkor fogadta el a kormány javaslatunkra azt a megoldást, amikor is a 35 százalék helyben maradó személyi jövedelemadót követően egy 40 százalékos úgymond ugrás következett be, de ez egy furcsa személyi jövedelemadó-konstrukciót eredményezett, mert akkor azt mondta a kormány, hogy elfogadja azt a megoldást, hogy 3 éven keresztül, lépcsőzetesen jussunk el oda, hogy a személyi jövedelemadó 40 százaléka illesse meg az önkormányzatokat, de ebből csak 20 százalék legyen az, ami helyben marad, ami ott a településen termelődik meg, a másik 20 százalék pedig a kiegyenlítő funkcióban, a normatívában megjelenve, valamilyen módon kiegyenlítve menjen a településekre, az önkormányzatokhoz.

Ezt azért is meg kellett tenni, azt gondolom, mert a személyi jövedelemadó-növekmény, a személyi jövedelemadó dinamikája mindig is nagyobb volt, mint a központi állami támogatásé. Tehát ha ugyanaz az arány marad, akkor tovább nő az olló - nem szeretem ezt a szót használni, de talán mégiscsak jobban kifejezi a valóságot - az úgymond gazdag és a szegény települések között.

Tehát amikor az önkormányzati költségvetésben most a 15 százalék helyben maradó személyi jövedelemadóra tesz javaslatot a kormány, akkor mi ezt nem kritizáljuk abból a szempontból, hogy az arányokat tekintve hogyan jelenik ez meg. Mi abból a szempontból kritizáljuk, hogy a nagyságrend az önkormányzati fejezet egészét tekintve igazából nem éri el azt a hányadot, amely az inflációt kipótolná, és amely a reálérték megőrzését lehetővé tenné.

Ezért képviselőtársaimmal együtt adtam be olyan módosító indítványt, ami az szja-val kapcsolatos, és ami az szja 40 százalékot 43 százalékra emelné az önkormányzati bevételeknél, és ezt úgy osztaná meg, hogy a helyben maradó 15 helyett 18 százalék lenne. Megnézték szakemberek, hogyan szór a személyi jövedelemadónak ez az új javaslata, és azt állapították meg ebből a modellezésből - ezt egyébként szívesen rendelkezésre bocsátjuk a bizottságban képviselőtársainknak -, úgy ítéltük meg, hogy ez jól szór. Tehát azoknál a településeknél is növekményt eredményez, amelyek szegényebb települések, és ez az önkormányzati fejezet egészében egy olyan növekményt eredményezne, ami lehetővé tenné, hogy az önkormányzatoknak ne kelljen megszorító intézkedéseket tenni, mondjuk, a kultúra, a sport finanszírozásában.

A harmadik módosítóindítvány-csomagra, -csokorra, amiről szeretnék szót ejteni, csak röviden utalnék, mert tudom, hogy képviselőtársaim közül mások is foglalkoznak majd ezzel a témával, ez a köztisztviselői illetményalap emelése, amely nemcsak az önkormányzatokra vonatkozik, hanem azon köztisztviselőkre is, akik az állami szférában dolgoznak.

Keller László és Nagy Sándor képviselőtársam javaslatot tett arra vonatkozóan, módosító indítványt nyújtott be, hogy a köztisztviselői illetményalap 26 ezer forint helyett 28 ezer forint legyen. Jauernik István képviselőtársam és jómagam benyújtottunk egy módosító indítványt arra vonatkozóan, hogy 26 ezer helyett 29 ezer forint legyen a köztisztviselői illetményalap. No, nem azért került kétféle módosító indítvány benyújtásra az Országgyűlésben, mert egyébként mi a szocialista frakción belül nem beszélgetnénk egymással arról, hogy milyen módosító indítványokat nyújtunk be. Természetesen ez az egyeztetés megtörtént. Azért döntöttünk amellett, hogy ezt az alternatív módosító indítványt más-más néven benyújtjuk, mert úgy ítéltük meg, hogy így lesz módja és lehetősége a kormánynak választani, hogy ha mégiscsak érveinkkel meggyőzzük őket arra vonatkozóan, hogy nem szerencsés a köztisztviselői illetményalapot befagyasztani a '99-es költségvetésben, akkor legyen lehetősége mérlegelni, hogy ezt a 28 vagy 29 ezres illetményalap-növekményt áll módjában elfogadni.

Szeretném tájékoztatni a tisztelt Országgyűlést arról, hogy az önkormányzati és rendészeti bizottság ülésén megjelent Kiss Sándor elnök úr, a szakszervezet elnöke, aki elmondta, hogy miért tartják rendkívül súlyos problémának azt, ha az illetményalap emelésére most nem kerül sor. Én nem fogom részletesen megismételni ezeket az érveket, hiszen a bizottság jegyzőkönyvéből ez megismerhető, de mindenesetre arra szeretnék utalni, ha egy, magát hatékony közigazgatási munkával és hatékony kormányzással jellemző kormány a köztisztviselők tekintetében nem teszi meg azokat a lépéseket, amelyek a köztisztviselői karban arra ösztönöznek, hogy a jól képzett szakemberek megmaradjanak a közigazgatásban, vagy a jól képzett szakemberek a közigazgatást tekintsék élethivatásuknak, akkor, azt gondolom, itt a retorika és a cselekvés között ellentmondás van.

Én az általános vitában is elmondtam, hogy azért is tartom ezt egy álságos megoldásnak, mert a kormány a magához legközelebb álló köztisztviselőket, jelesül a Miniszterelnöki Hivatalba újonnan fölvett köztisztviselőket azzal a 40 százalékos pótlékkal vette már föl, amely az állami vezetőknek adható, de nem kötelező adni. A kormány a Miniszterelnöki Hivatalban azonban minden egyes, újonnan beállt köztisztviselőnek ezt a növekményt megadta.

(19.20)

Ugyanakkor nem kapja meg, nem kaphatja meg az a köztisztviselő, aki nap mint nap találkozik azokkal a problémákkal, gondokkal, bajokkal küszködő állampolgárokkal, akik azért jelennek meg a közigazgatásban, hogy mindennapi problémáik megoldásához segítséget kapjanak, problémáik orvoslásában támogassák őket. Ezek a köztisztviselők, akik ott dolgoznak az ügyfélszolgálati irodákban, akik nap mint nap az ügyfelekkel találkoznak, ők nem kaphatják meg ezt a garanciát a bérük növekedésére.

De ami még ennél is súlyosabb kérdés, az a közalkalmazotti és köztisztviselői béremelésnek a forrása, és a közalkalmazotti béremelésen belül a pedagógusbér-emelésről szeretnék külön néhány szót szólni. Ma, a költségvetés részletes vitájának megkezdésekor Pokorni miniszter úr elmondta az érveket arra vonatkozóan, hogy miért van meg a pedagógusbér-emelésnek, annak a pedagógusbér-emelésnek a fedezete az önkormányzati költségvetésben, amelyet nemcsak a választási kampányban, hanem azóta is, a kormányzás alatt a miniszter úr többször elmondott már, összegeket, számokat tekintve.

Ebben csak azért keletkezett egy kis zavar, mert néhány nappal ezelőtt a miniszter úr azt mondta egy rendezvényen, hogy úgy van meg ennek a fedezete, hogy az önkormányzatoknak is hozzá kell tenni ehhez a forráshoz saját forrásaikból, majd egy nap múlva ezt már korrigálta. Én azonban nem a miniszter úr nyilatkozatait szeretném itt most elemezni, hanem szeretném azt elmondani és azt bizonyítani, hogy miért nincs meg a fedezete az önkormányzatok költségvetésében a pedagógusbér-emelésnek.

Szeretném azonban előrebocsátani, hogy a szocialista képviselőcsoport szerint a közalkalmazotti béremelés nagyságrendje támogatandó. Mi tiszteletre méltónak tartjuk Pokorni miniszter úr erőfeszítéseit arra vonatkozóan, hogy a pedagógusok, de nem csak a pedagógusok, hanem más közalkalmazottak is megkapják azt a béremelést, amelyet egyébként most a gazdasági növekedés már lehetővé tesz. Ezt azért szeretném leszögezni, hiszen korábban a Szocialista Párt a programjában világossá tette azt, hogy amikor a gazdasági növekedés lehetővé teszi, hogy a köztisztviselői és közalkalmazotti rétegben tisztességes béremelésre kerüljön sor, akkor ezt meg fogja tenni. Természetesen annak tudatában, hogy az új kormány is megjeleníti ezt prioritásként, mi ezt támogatjuk, de azt gondoljuk, az lenne tisztességes, hogyha ennek a forrását is megneveznék, és ennek a forrását, a fedezetét megjelenítenék az önkormányzati költségvetésben.

Én ezt az 1999-es költségvetési tervezet alapján elküldtem jó néhány önkormányzatnak, és megkértem őket, hogy tételesen számolják ki, hogy az ő önkormányzatuknál a törvénytervezet alapján megvan-e a fedezete annak a béremelésnek, amit a miniszter úr mond, jelesül hogy '99. január 1-jétől 16 százalék, majd '99. szeptember 1-től 19 százalék, ez éves átlagban 17 százalékos béremelés. 31 önkormányzattól kaptam választ, egyetlenegy önkormányzatnál sincsen meg normatívaemelésben a pedagógusbér-emelés fedezete. Úgyhogy én most itt, az Országgyűlés nyilvánossága előtt tisztelettel azt kérem a polgármester hölgyektől és uraktól, ha valaki már kiszámolta a saját önkormányzatára, és úgy találta, hogy megvan ennek a fedezete, akkor jelentkezzen, hogy láthassuk azt, hogy netán mégiscsak van az országban olyan önkormányzat, ahol ezt meg tudták oldani. Természetesen lehet a számokkal bűvészkedni, de attól még a realitás és a valóság nem fog megváltozni.

Hogy miért nincsen meg a fedezete, erre vonatkozóan hadd mondjak néhány konkrét érvet:

Először: való igaz, hogy az oktatási normatívában van növekedés, és az oktatási normatívában nagyobb a növekedés, mint a többi önkormányzati normatívában.

Igen ám, csakhogy az önkormányzatoknál egységes pénztár, egységes büdzsé van, és ha az egyik feladatra emelem a normatívát, de a másik feladatra csökkentem, vagy nem emelem olyan mértékben, mint ahogyan azt az infláció megkövetelné, akkor ez azt jelenti, hogy az önkormányzat csak úgy tudja megadni az ígért béremelést, ha ezt valahonnan, más feladattól elveszi, elvonja a forrást, mondjuk, a sporttámogatástól, a kultúrától, az egészségügyi alapellátástól. Vagy nem lesz annyi út, járda, tehát valamilyen feladat ellátása sérelmet szenved, hogy ne is említsem a példák között a szociális támogatást, amikor azokat a rétegeket kellene támogatni, amelyeket egyébként a kormány gazdaságpolitikája súlyosan sújt és ellehetetlenít.

Egy ilyen önkormányzati költségvetési szerkezetben, azt gondolom, ez megfelelő bizonyíték. De hadd mondjak egy másikat is!

Amikor az önkormányzatok normatív emeléséről, vagy az oktatási normatíva emeléséről és annak a számairól beszél a miniszter úr, akkor azt nem teszi hozzá, hogy az önkormányzatok nagyon jelentős részénél, sőt mondhatom, valamennyinél - mert én még nem találkoztam ezzel ellentétes példával - az önkormányzat nemcsak az oktatási normatívából működteti az iskolát. Ma nincsen olyan önkormányzat Magyarországon, amely az oktatási normatívából tudná az általános iskolai oktatást fedezni. Ahhoz mindenütt hozzá kell tenni!

Természetesen én ezt a rendszerben magában nem kifogásolom, hiszen az oktatási törvény finanszírozási elvei is ezen a tételen alapulnak. Mi ennek tudatában vagyunk, hiszen azért van az önkormányzatnak saját bevétele, más forrása, hogy ezt tegye hozzá, és ebből finanszírozza az oktatást. Igen ám, de akkor, hogyha a normatívát, teszem azt, 16 százalékkal növeljük, és ez a normatíva 70 ezer forint/gyerek/év, de az önkormányzat nem 70 ezerből működteti, hanem 90 ezerből, 110 ezerből vagy 130 ezerből, akkor a 70 százalékhoz hozzátett 16 százalékos növekmény már nem ennyi az önkormányzati feladatellátás egészében, hanem ott akkor fedezni kellene a dologi, az energiaszámlában megjelenő költségeket és sok minden mást.

Tehát ez egy olyan számmisztika, amit itt a kormány részéről láthattunk, amely csak arra alkalmas, hogy helyben feszültséget keltsen a közalkalmazottak és az önkormányzat között, a pedagógus és az önkormányzat között, a többi közalkalmazott, a közalkalmazotti szféra egyéb területein dolgozók és a pedagógusok között. Miközben a hatásos kormánypárti retorika eredményeképpen a pedagógusok elhitték, hogy megvan ennek a fedezete, kénytelenek lesznek majd szembesülni, és helyi vitákban, helyi konfliktusokban győzködni egymást arról, hogy valójában akkor hol van a fedezete ennek a pedagógus-, illetve közalkalmazotti béremelésnek.

És akkor még a létszámleépítésről nem is beszéltem! A létszámleépítés forrást megjelölő technikáját Gémesi képviselő úr úgy-ahogy elmondta. Más kormányok is alkalmazták, tehát azt gondolom, ebben nincsen közöttünk vita. De egy olyan időszakban, amikor például a nemzeti alaptanterv bevezetésekor olyan új szakmai kihívásoknak kell megfelelni a közoktatásban, ami nemhogy létszámleépítést, hanem bizonyos területeken létszámnövekedést kellene hogy eredményezzen, azt gondolom, meglehetősen kétséges és erősen kritizálandó dolog.

Ezt egyébként Pokorni miniszter úr is elfogadta, és az én információim szerint most már az ő egyetértésével alakult ki az a kompromisszum, hogy a közoktatás területén az úgymond természetes fogyás 1 százalékra tehető, és az úgymond természetes fogyás a közalkalmazotti szféra más rétegeiben lesz ennél magasabb.

A béremelések fedezetét illetően tehát ellenzéki oldalról, a Szocialista Párt soraiból adtunk be módosító indítványt. Én azt kérem kormánypárti képviselőtársaimtól, különösen a polgármester vagy önkormányzatoknál dolgozó képviselőtársaimtól, hogy legyenek szívesek ezt kiszámolni a saját önkormányzatukra, és legyenek szívesek segítséget nyújtani ahhoz, támogatni azokat a módosító indítványokat, amelyek a működési költségeknél nyújtanak segítséget az önkormányzatok számára.

Azért is tartom fontosnak erre fölhívni a figyelmet, mert Gémesi György képviselőtársam három módosító indítványról beszélt, amelyet a kormánypárti képviselők, illetve az ő képviselőcsoportjuk nyújtott be, ezek között kiemelten beszélt a cél- és címzett támogatások összegét növelő módosító indítványról.

(19.30)

A magam részéről jó szívvel tudom támogatni azt, ha a fejlesztési források növekednek az önkormányzatoknál.

Van azonban két csöndes megjegyzésem. Az egyik az, amikor működési problémákkal kell küszködni és szűk a működési forrásoknál a keresztmetszet a költségvetésben, akkor elsősorban meg kellene próbálni ott elérni valamilyen növekedést. Érdemes lenne ebben az úgymond önkormányzati lobbystáknak összefogni.

A másik megjegyzésem pedig az, hogy nem jók a tapasztalataink az egyedi döntéseken alapuló források elosztásánál. Nem jók a tapasztalataink, hiszen a címzett támogatásokra vonatkozóan világosan kiderült, hogy nyáron a szakmai alapon előterjesztett első listánál a kormány nem hozta meg a döntését, hanem eltette a végleges döntést az önkormányzati választások utáni időszakra, majd a belügyminiszter úr itt, ebben a teremben vállalta el azt, hogy a 31 címzett támogatásból, a 31 fejlesztésből 20 maradt az eredeti szakmai előterjesztés alapján, 11-et pedig kicseréltek úgymond a kormány értékrendjének megfelelően. Nos, ez úgy nézett ki a gyakorlatban, hogy azok a városok, ahol kormánypárti polgármester van, kaphattak ilyen támogatást, azok a városok, ahol ellenzéki polgármester van, nem kaphattak ilyen támogatást.

Tehát azt gondolom, amikor az ilyen egyedi döntésen alapuló források növekedését célozzák meg kormánypárti képviselők, akkor azért ezt a megjegyzést mindenesetre meg kell tennünk, és ki kell fejezni az ezzel kapcsolatos aggályunkat annál is inkább, mert a kormányprogramban az szerepelt, hogy az önkormányzatok finanszírozását szigorúan normatív alapokon fogja a kormány a későbbiekben eltervezni, és így fogja megvalósítani, és meg fog szüntetni minden egyedi elbíráláson alapuló, úgymond, ismeretlen motívumok alapján meghozott önkormányzati finanszírozási döntéseket. Ennek, sajnos, nyomát sem látjuk a '99-es költségvetésben.

Végezetül egy olyan módosító indítványról szeretnék beszélni, amely nekem a választókerületemhez kötődően is szívügyem, és nagyon közel áll hozzám, s amelyet Toller László képviselőtársammal, Pécs város polgármesterével együtt nyújtottunk be. Nekem mint Kaposvár város országgyűlési képviselőjének különösen fontos az, hogy az úgynevezett IMS-technológiával készült épületek, önkormányzati tulajdonban lévő épületek felújítására, megóvására állami pénz is rendelkezésre álljon.

Hogy képviselőtársaim megtisztelő figyelme alapján pontosan meg tudjam önökkel értetni, hogy mi ez, ezért engedjenek meg egy rövid kitérőt az IMS-technológiát illetően. (Derültség.) Az 1970-es években Dél-Dunántúlon, egy építőipari vállalat több olyan épületet épített fel korábbi, jugoszláv technológia alapján, amelynél elkövettek valamilyen technológiai hibát, és ez azt eredményezte, hogy a vasbeton-szerkezetben a vashuzalok elkezdtek korrodálódni. Ez a korrodálódás oda vezetett, hogy az épületek statikailag meggyöngültek, és ezek az épületek lassan életveszélyessé válnak.

Ha önök figyelemmel kísérték a korábbi időszakban az úgynevezett pécsi magasház problémáját, ez erről híresült el, harmincegynéhány emeletes lakóház volt, nem, huszonvalahány...(Közbeszólás: Huszonhat.) Huszonhat emelet, kaptam segítséget képviselőtársaimtól. Az életveszélyessé vált lakóházból ki kellett költöztetni a lakókat. Ez rendkívül nagy költséget okozott az önkormányzatnak, hiszen természetesen senki nem vállalhatja a felelősséget azért, hogy az életveszélyessé vált lakóházban bent tudnak-e maradni a lakók vagy sem.

Nos, ilyen technológiával készült Kaposváron a kórház sebészeti tömbje, a nővérszálló és a megyei önkormányzati iroda épülete. Más házak, más épületek is készültek ilyen technológiával, de ott a beruházó, illetve a tulajdonos már ezt a védekezést megoldotta, és helyreállította, igen nagy költséggel.

Természetesen elkészültek a szakvélemények ezeknek az épületeknek a rendbehozatalára és az életveszélyessé válás megakadályozására. Ez a kórház tekintetében milliárdos nagyságrend. A kórháznak van még körülbelül másfél éve arra, hogy a terveket elkészítse, vagy részletesen előkészítse, hogyan lehet felújítani, hogy a sebészeti tömbben továbbra is rendeltetésszerűen tudjanak dolgozni az orvosok, és ott tudják gyógyítani az embereket. Az önkormányzatnak soha nem lesz annyi saját ereje az önkormányzati finanszírozás rendszerén belül, hogy ezt a milliárdos nagyságrendű problémát megoldja. Egyébként is a fejlesztéseknél és a más, nagyobb nagyságrendű problémák megoldására mindig alkalmazott valamilyen rendszerszerű megoldást a költségvetés. Erre való tipikusan az úgymond központosított célelőirányzat.

Amikor én az 1998-as költségvetésben már erre vonatkozóan módosító indítványt terjesztettem elő, meg kell mondanom önöknek őszintén, nyilván nem okozott ez nekem nagy örömöt kormánypárti képviselőként, hogy az akkori kormány nem fogadta be ezt a módosító indítványt a következő indokolással: nem volt azzal tisztában a kormány, a közigazgatásnak nem álltak rendelkezésére arra vonatkozóan adatok, hogy milyen nagyságrendben vannak ebben a térségben úgynevezett IMS-technológiával készült épületek. Akkor azt mondták a Pénzügyminisztérium szakemberei, hogy amíg nem áll rendelkezésre az a felmérés, hogy ez milyen nagyságrendet érint, hány önkormányzati ingatlant érint, addig nem tudnak erről dönteni. De ígéretet kaptunk arra, hogy az 1998-as költségvetésig a közigazgatás elkészíti az erre vonatkozó felmérést, és természetesen elfogadva azt az állítást, hogy állami támogatás nélkül ezt a problémát nem lehet megoldani, ígéretet kaptunk, hogy valamilyen állami segítség valamilyen formában az ügy mellett megjelenik.

Emlékezve a korábbi időszakra - hiszen meg vagyok arról győződve, hogy kormányok változásakor is a közigazgatásnak folyamatosan kell dolgozni és folyamatosan kell a problémák megoldására a szakmai javaslatokat előkészíteni -, erre hivatkozva elküldtem egy levelet még a költségvetés tervezésének időszakában Járai pénzügyminiszter úrnak arra vonatkozóan, hogy remélem, össze lehet szedni most a tárcáktól azokat az információkat, amelyek alapján meg tudják mondani, hány ilyen IMS-technológiával készült épület van, de sajnos mind a mai napig nem kaptam erre választ, és sajnos mind a mai napig a kormány oldaláról nem kaptam biztatást, hogy elfogadja-e ezt a módosító indítványt.

Ennek a nagyságrendje egyébként 500 millió forint. Tudom, hogy ez a felújításhoz nem elegendő, de ahhoz elegendő, hogy egy, a pinceprogramhoz hasonló központosított célelőirányzat-program elinduljon, és nekem meggyőződésem, hogy Kaposvár városban nem lehet máshogyan megoldani a kórház sebészeti tömbnek a problémáját, nem lehet máshogyan megoldani a nővérszálló problémáját. S hogy ez mennyire sürgető feladat, az is bizonyítja, hogy a nem önkormányzati tulajdonú, IMS-technológiával készült épületek sorában az utolsó a megyei rendőr-főkapitányság épülete volt. Ennek a fedezetét a '99-es költségvetés már tartalmazza. Legnagyobb örömömre, mert igen nagy szükség van arra, hogy a rendőr-főkapitányságon ezt a felújítást elvégezzék. De gondoljanak bele, képviselőtársaim, ha ez most nem kerül bele, és kiderül, hogy jövőre valami olyan probléma keletkezik, amely miatt nem lehet operálni a kaposvári kórházban, akkor ki lesz ezért majd a felelős!? Azt szeretném kérni képviselőtársaimtól, támogassák ezt a módosító indítványt, és nyújtsanak ahhoz segítséget, hogy központosított célelőirányzat formájában ez a program elindulhasson.

Végezetül - most már kerekre zárva az önkormányzati költségvetéssel kapcsolatban elmondottakat, hiszen itt az egészről is nagyon sok minden elhangzott már és egy-egy ilyen részterületről, mint az IMS-technológiás megoldás is - azt gondolom, ha a kormány a szocialista képviselőcsoport által benyújtott módosító indítványokat figyelmesen áttanulmányozza, annak a rendszerét megérti, és magáévá teszi, és elfogadja ezt a logikát, akkor megváltoztathatjuk azt a korábbi álláspontunkat, azt a korábbi állításunkat, amely szerint, a szocialista frakció nézetei szerint ez a költségvetés önkormányzat-ellenes.

Köszönöm a figyelmet. (Taps az MSZP padsoraiban.)

Forrás: parlament.hu