CSURKA ISTVÁN (MIÉP): Elnök Úr! Köszönöm a szót. Tisztelt Ház! Életem nagy részét olyan körülmények között éltem le, amikor egy nagyhatalom Magyarországot megszállva tartotta, aztán szövetségessé csatolta, és ennek következtében ennek a nagyhatalomnak minden egyes lépését a világ bármely részén a magyar kormánynak helyeselnie kellett.

Most újra egy nagyhatalmi szövetség részesévé kíván lenni ez az ország, és azt kell látnunk szomorúan, hogy függetlenségünk, a gondolati függetlenségünk is csorbát szenved.

Az elmúlt napokban lezajlott - látszólagos befejezéssel - egy olyan féloldalas háború, amelyet a világ nagy részén a tisztességes emberek nem tudnak elfogadni.

(10.50)

Elfogadhatatlan ugyanis az - amivel ezt az iraki háborút indokolták -, hogy bombákkal teremtsenek demokráciát. Elfogadhatatlan az, hogy hadüzenet nélkül, minden nemzetközi felhatalmazás nélkül, pusztán az erő jogán bombázást indítsanak, embereket öljenek. Az ürügy ugyancsak átlátszó volt...

Ha vegyi tömegmérgeket, tömeget mérgező szereket előállító üzemeket akarnak tönkreverni, akkor azt nagyon meg kell gondolni, mert ha eltalálják, akkor is kiszabadul a méreg. Úgy látszik, nem találták el, mert erről még nem érkezett hír; és a diktátor is él, akit állítólag meg akartak buktatni. Akkor hát mivégre? Miért nem mondják meg a világnak, hogy miért van ez a háború? Egy harmadik ország biztonsága érdekében. Akkor is elfogadhatatlan volna, de így végképpen az.

Bennünket ez természetesen nem abból a szempontból kell hogy érdekeljen, hogy meg tudtuk volna akadályozni, és nem akadályoztuk meg, hanem abból a szempontból, hogy hogyan fogadjuk el, hogyan adjuk elő a saját közvéleményünknek ugyanezt a kérdést. Nem lehet tisztességes, becsületes nemzeti politikát folytatni kétértelműségek közepette, hajbókolás és olyan dolgok elfogadása közepette, amelyek nyilvánvalóan erkölcstelenek. Ezt egyszerűen nem engedheti meg magának ez a kormány, mert akkor a többi szavai is hiteltelenekké válnak.

Itt tehát most pusztán azért szólalok fel, mert itt az ideje annak, hogy magunkba nézzünk. Megint egy olyan helyzetbe manőverezzük bele magunkat, amikor minden eszközt, amit a hatalmasok alkalmaznak a világban, ellenállás nélkül elfogadunk? Ennek nem szabad bekövetkeznie, hölgyeim és uraim! Ennek az országnak, amelyet lánctalpak tapostak le, amelyet nagyhatalom - kettő is - ezelőtt durván és gonoszul uralma alá hajtott, az erkölcsi függetlenségét, a tisztánállását, a szókimondását, az igazsághoz való ragaszkodását soha nem szabad feladnia!

Sajnos e tekintetben nem tapasztaltunk kellő határozottságot és önállóságot a külügyi kormányzattól, és félő, hogy ennek következtében az ehhez a háborúhoz való magyar hozzáállás egy kicsit szeplős marad. Kérem az Országgyűlést, fontolja meg ezt, és tisztítsuk meg magunkat ettől a szeplőtől.

Köszönöm szépen. (Taps a MIÉP padsoraiban.)

Forrás: parlament.hu