KOVÁCS LÁSZLÓ, az MSZP képviselőcsoportja részéről: Köszönöm, elnök asszony. Tisztelt Ház! Meggyőződésem szerint az országgyűlési képviselők, az itt képviselt pártok és a lakosság döntő többsége örömmel és elégedettséggel fogadja, hogy az Országgyűlés napirendjére került Magyarország csatlakozása az Észak-atlanti Szövetséghez. Ezzel több évtizedes vágyunk teljesül. Magyarország az első nagy lépést teszi meg ahhoz, hogy minden tekintetben beilleszkedjen a fejlett demokráciák közösségébe. A lépésnek azért van különösen nagy jelentősége, mert - ellentétben bizonyos megfogalmazásokkal - mi nem visszaintegrálódunk a nyugati védelmi közösségbe, mert annak sajnos soha nem voltunk tagjai. Modern védelmi közösség 1949 óta létezik, a NATO-val jött létre, és mi a jaltai megállapodás értelmében ettől eleve távol kellett hogy maradjunk. Most viszont megnyílik erre a lehetőség.

Az, hogy egyáltalán felmerülhetett a kérdés, felmerülhetett a bővítés, a közép- és kelet-európai országok csatlakozásának kérdése, a jaltai világrend áttörése, annak az első feltételét a nemzetközi változások teremtették meg, a kétpólusú világrend felbomlása, amely lehetővé tette, hogy a NATO kiterjessze a földrajzi határait egy világháború kockázata nélkül. A belső feltételeket pedig a rendszerváltozás teremtette meg Közép- és Kelet-Európa országaiban, hiszen ez tette politikai, gazdasági, katonai és minden más szempontból kompatíbilissé, összeilleszthetővé ezen országok rendszerét a NATO tagállamainak rendszerével.

Hogy ez a lehetőség valósággá is vált, abban meghatározó szerepet játszott a felelős politikai erők kezdettől, a rendszerváltozástól mindmáig meglévő konszenzusa az euro-atlanti orientáció kérdésében. Valamennyiünk számára világos volt, hogy a semlegesség nem tekinthető elérhető, reális alternatívának, a világ ezen túlhaladt, értelmetlen ábránd lenne a semlegességet kergetni. Az is világos volt valamennyiünk számára, hogy Magyarország saját erőből nem tud olyan biztonsági garanciákat teremteni, mint amilyeneket a NATO biztosít.

Hogy idáig jutottunk, abban érdeme volt az első és a második kormánynak, az Antall József, illetve a Boross Péter által vezetett kormányoknak, hiszen az ő időszakukhoz kapcsolódik a demokratikus jogállam megszilárdítása, amely a NATO-hoz történő csatlakozás - csakúgy, mint az unióhoz történő csatlakozás - egyik alapvető feltétele. Ehhez az időszakhoz fűződik a piacgazdaság megteremtése is.

Hogy idáig jutottunk, abban érdeme volt az előző kormánynak, hiszen megteremtette a gazdaság stabilitását, amely nélkül megint csak nem kerülhetett volna sor Magyarország csatlakozására; megteremtette a szomszédokkal való viszony rendezésének nemzetközi jogi kereteit, feltételeit az alapszerződésekkel, amely szintén elengedhetetlen feltétele volt annak, hogy Magyarország előtt megnyíljon az Észak-atlanti Szövetség ajtaja; végrehajtotta a haderőreformot. Fontos feltétel volt aktív részvételünk a "Partnerség a békéért" programban csakúgy, mint a boszniai béketeremtésben, a boszniai béke megszilárdításában.

Szerepet játszott abban, hogy idáig jutottunk, az előző ciklusban az ellenzék is, amikor végül is az utolsó előtti pillanatban egyetértett azzal, hogy sor kerülhessen a népszavazásra, és így a magyar választópolgárok is kifejezhették akaratukat. Ez is része volt annak, hogy Magyarország csatlakozási kérelmét ilyen kedvezően fogadták.

Mit várunk a csatlakozástól? Azt várjuk, hogy a legkisebb ráfordítással a leghatékonyabb és másként nem elérhető biztonsági garanciákat teremti meg Magyarország számára. A NATO-tagsággal mi nem háborúkat fogunk nyerni, hanem háborúkat fogunk elkerülni. Ugyanis a NATO idén 50 éves történetében egyetlenegyszer nem fordult elő eset, hogy a NATO bármely országa ellen valaki agressziót kísérelt volna meg. A bővítés maga számunkra stabilabb nemzetközi környezetet teremt, hiszen a bővítést joggal tekinthetjük úgy is, mint a biztonság és a stabilitás zónájának nyugatról keletre történő kiterjesztését. Az is igaz, hogy a bővítés nemcsak három országot érint, azt a három országot, amely most közvetlenül csatlakozik, de ők a biztonságot, a stabilitást tovább sugározzák a térség egészébe.

Természetesen a holnapi döntéssel a dolog nem ér véget, vannak további feladataink. Feladatunk Magyarország harmonikus beilleszkedése a szövetségi rendszerbe. Hogy ez mennyire sikerül, mennyire lesz zökkenőmentes, az bizony meghatározza az utánunk jövő országok sorsát is. Meggyőződésem szerint az elsőkörös bővítés tapasztalatai befolyásolni fogják a NATO jelenlegi tagállamainak, ezen országok döntéshozóinak a további bővítésre irányuló készségét, hajlandóságát.

Nagyon fontos feladatnak tekintem, hogy a bővítés megkezdésével ne jöjjenek létre új választóvonalak. Ezt segít elkerülni, ha tovább dolgozunk egy olyan majdani összeurópai biztonsági architektúra megteremtésén, amelynek egyik döntő fontosságú pillére a bővülő NATO, de emellett a bővülő Nyugat-európai Unió, a bővülő Európai Unió, a bővülő Európa Tanács - hiszen ne feledjük, a biztonság már régen nemcsak katonai kategória, a biztonság fogalmában a nem katonai elemek egyre nagyobb szerepet játszanak -, és amely építménynek fontos elemét képezi a bővülő NATO és Oroszország, illetve Ukrajna között a partnerségi megállapodás, és a partneri kapcsolat fontos elemét képezik ennek a majdani rendszernek a regionális együttműködési rendszerek, amelyek egy-egy térség biztonságát erősítik, a kétoldalú kapcsolatok és az ezt szabályozó szerződések, valamint a jelenleg egyetlen összeurópai rendszer, intézmény, az Európai Biztonsági és Együttműködési Szervezet.

Szorgalmaznunk kell a NATO további bővítését, azt, hogy maradjon nyitva az ajtó. Madridban ez nagyon egyértelműnek látszott, amikor 1997 nyarán Magyarországot Csehország és Lengyelország társaságában meghívták a csatlakozási tárgyalásokra. Akkor egyértelműnek látszott, hogy az első bővítési szakasz lezárásával már meg is kezdődik a második szakasz. Ma ez kétségkívül bizonytalanabb. Nekünk a NATO-ba kerülve törekedni kell arra, hogy ne csukódjon be az ajtó, hanem maradjon nyitva, hogy a bővítésre sor kerüljön, hogy minden olyan ország, amely megfelel a csatlakozási követelményeknek, megfelelő időben a szövetség tagja lehessen.

Különösen fontos feladat számunkra három szomszédunk, Románia, Szlovénia és Szlovákia csatlakozásának az előmozdítása, hiszen az ő csatlakozásukban a mi érdekeltségünk földrajzi okokból - a szomszédság okán - nyilván közvetlenebb. Nekünk bizonyos értelemben lobbyznunk kell az ő mielőbbi csatlakozásuk érdekében. Segítenünk kell a csatlakozásukat, pontosabban az arra való felkészülést, a követelményeknek történő megfelelést a saját tapasztalataink rendelkezésre bocsátásával. Érdekünk ez, hiszen érdekünk a térség homogenitása, egyneműsége biztonságpolitikai szempontból. Érdekünk azért is, mert az ő csatlakozásuk tovább fogja növelni a térség stabilitását. Érdekünk azért, mert ez a magatartásunk kedvezően fogja befolyásolni a kétoldalú kapcsolatok alakulását is, az ehhez nélkülözhetetlen bizalom erősödését.

Az elmúlt hét végi romániai látogatásom és találkozóm a román államfővel, kormányfővel és más vezető politikusokkal, köztük a külügyminiszterrel, tovább erősítette ezt a meggyőződésemet.

(15.20)

A román vezetés - és hozzáteszem: a román közvélemény - nagyon érzékenyen figyeli azt, hogy amikor Magyarország elnyeri a tagságot - heteken belül -, ezt követően változtat-e tárgyalási stílusán, hangnemén; hogy Magyarország megteszi-e azt, amit most már évek óta nyomatékosan ígért az előző kormány is és ez a kormány is, hogy támogatni fogja Románia csatlakozását.

Ezért azt javaslom a kormánynak, hogy fordítson változatlan figyelmet a támogatásra, a támogatás kinyilvánítására, és nagyon nagy körültekintést javaslok minden román-magyar kétoldalú tárgyaláson a tárgyalási stílusban. A világért sem szabad azt tapasztalnia Romániának, hogy bármi is változott a hangszínben, a hangerőben, a tárgyalási stílusban. Mi mindezen erőfeszítésekben partnerei leszünk a kormánynak, és a szocialista frakció a holnapi szavazás során igennel fog szavazni.

Köszönöm a figyelmet. (Taps.)

Forrás: parlament.hu