DR. KÓRÓDI MÁRIA, az SZDSZ képviselőcsoportja részéről: Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Országgyűlés! Tisztelt Képviselőtársaim! Amikor az ember a temetkezésről, a temetkezési kultúráról szóló törvényjavaslat vitájára készül, fennkölt gondolatokat fogalmaz meg magában. Fennkölt gondolatokat arról, hogy mit jelent az elhunytak iránti kegyelet és tisztelet, mit jelent az egyén, mit jelent a társadalom számára. Fennkölt gondolatokat arról, hogy egy társadalom minőségét jelzi, hogyan bánik halottaival, hogy az egyén saját élete minőségét fejezi ki azzal, hogyan bánik azokkal, akik elmúltak.

A valóság azonban az, hogy a fennkölt gondolatokon túl a hétköznapokban nem szívesen foglalkozunk ezekkel a kérdésekkel. Általában nem akarunk szembenézni a halállal, hozzátartozóink, ismerőseink, barátaink elvesztésével, azokkal a gondokkal, amelyek a halálhoz kapcsolódnak. A valóság az, hogy azt akarjuk hinni, hogy ezek a dolgok mindig másokkal történnek meg, nem velünk. Éppen ezért, amikor a halál hozzátartozóinkat érinti, különösen kiszolgáltatottá válunk, hiszen mivel mindig elkerüljük a foglalkozást ezzel a kérdéssel, ezért nem készülünk fel arra, hogy mi is zuhan ránk a gyászon, az elvesztés szomorúságán túl akkor, amikor elveszítjük hozzátartozóinkat; mi zuhan ránk, milyen feladatok, milyen kötelességek az eltemettetés, a végtisztesség megadása vonatkozásában.

Ezért aztán ilyenkor a kiszolgáltatottságunkban nagyon örülünk minden segítségnek, amit megkaphatunk, ami a rendelkezésünkre áll. Nekünk itt, akik ma törvényt alkotunk a temetkezésről, éppen az a feladatunk, hogy megpróbáljuk megelőzni ezt a fajta kiszolgáltatottságot, de lehetőleg objektíven. Lehetőleg anélkül, hogy ebbe a felkészülésbe úgy segítsük az embereket, hogy közben mélyen belenyúlunk azokba a kérdésekbe, ami az egyén legbensőbb ügye.

Tisztelt Országgyűlés! Amikor ebben a felkészülésben megpróbáljuk segíteni honfitársainkat, akkor valójában meg kell határoznunk mindazokat a feltételeket, törvényes követelményeket, amelyek között a temetkezési szolgáltatásokat el lehet végezni.

(10.00)

Régi hiányt pótol ez a most előttünk fekvő törvényjavaslat, régi hiányt pótol, és nemcsak azért, mert azok a rendelkezések, amelyek ma szabályozzák a temetkezést, 30 évesek, hanem azért is - ez a 30 év bizony nagyon hosszú volt -, hanem azért is, mert ma már újfajta szellemiséggel kell megközelítenünk a temetkezéseket, a temetkezési kultúránkat; újfajta szellemiséggel, ami több dologból adódik. Adódik abból, hogy ma Magyarországon vállalkozói szabadság van, adódik abból, hogy megváltoztak a tulajdonviszonyok, de adódik abból is, hogy Magyarországon mára szerencsére kiteljesedett a személyiségi jog, kiteljesedett a személyiségi jog védelme.

Az a szabályozás, az a javaslat, amely ma előttünk fekszik, valójában nagyon jó, nagyon korszerű, nagyon európai szellemű javaslat. El kell mondanom, hogy ezt a törvényjavaslatot még az előző kormányzat készítette elő, még az előző kormányzat határozta meg azt a koncepciót, amelyet mi a magunk részéről teljes egyértelműséggel támogatunk, és elfogadásra ajánlunk. Nagyon sajnáljuk, hogy ennek a törvényjavaslatnak a vitájára nem tudott már az elmúlt ciklus végén sor kerülni az egyéb feladatok miatt, de nagyon fontos, hogy ez a javaslat most mégis az Országgyűlés elé került, és hogy feltehetőleg ez év vége felé már be is tudjuk vezetni.

Ez a koncepció kényes területet nagyon objektíven és megfelelően szabályoz. Ettől függetlenül van benne néhány olyan pont, amely vitára, megbeszélésre érdemes. Azt gondolom, hogy különösen ilyen pont a törvény 27. §-a. Ez a 27. § rendelkezik arról, hogy a kórházakban, egészségügyi intézményekben temetkezési szolgáltatók a jövőben ne működhessenek. Ezzel az elvvel egyetértünk - legalábbis magával az iránnyal -, támogatjuk. Ez a kérdés nagyon sok vitás problémát vet fel, és ennek a problémának a kibeszélésére nekünk itt, az Országgyűlésben sajnos a megváltozott munkarend miatt nincs lehetőségünk. Ugyanis ma elmondhatunk érveket és ellenérveket a 27. §-sal kapcsolatosan, de nem tudunk ebben választ kapni, hiszen ma a vitát lezárjuk, és éppen ezért nem is tudjuk ezt a kérdést megfelelő módon kibontani és rendezni.

Nézzük meg, miről is van szó a 27. §-ban! Amikor a 27. § megtiltja az egészségügyi intézményekben a temetkezési szolgáltatások végzését és ajánlását, akkor gyakorlatilag egy olyan intézkedést vezet be, amely ma Budapesten szinte minden kórházat érint. Ma Budapesten minden kórházban ez a szolgáltatás az azt igénybe vevők rendelkezésére áll. A kórházak számára bevételt jelent, hogy a temetkezési szolgáltató a kórházak területén helyiséget bérel, ez a kórházak egyéb működési költségeihez fontos bevétel, ennek elvesztését biztosan nem könnyen fogják megélni. Azoknak az embereknek pedig, akiket a gyász a kórházban ér, egyfajta segítséget jelent, hiszen ott mindjárt kézenfekvő módon megtalálják azokat, akik segítenek nekik.

Ugyanakkor ez a segítség természetesen nagyon veszélyes is, mert eleve a kiszolgáltatott helyzetben lévő gyászolót, hozzátartozót abba a nehéz helyzetbe hozza, hogy ha ott, a kórházban meghozza döntését, akkor utána már nem tud rajta változtatni. Igazából tényleg nem jó, hogy ma a kórházakban ehhez a szolgáltatáshoz hozzá lehet jutni, de az biztos, hogy ennek megszüntetése és felszámolása, a mostani szabályozás keretei - és ilyen egyszerű módon, hogy kitiltjuk a kórházakból és a kórházaktól 200 méterre ezeket a szolgáltatásokat - nagyon sok újfajta problémát és feszültséget fognak generálni, amit most nem kezelünk, mert erről a vitát nem tudjuk lefolytatni.

Még egyszer mondom, hogy egyetértünk azzal, hogy a kórházakban ezt a szolgáltatást ne lehessen biztosítani, hiszen ez az európai norma is, de azt, hogy ebben a kérdésben mégis valami másfajta előrelépés szükséges, valamilyen módon kezelni kellene, ezt nagyon fontosnak tartjuk.

Nagyon fontos az összeférhetetlenségi szabályozás, bizonyos kórházi dolgozók nem vehetnek részt ebben a temetkezési szolgálatban. Ezzel is egyetértünk, sőt azt gondoljuk, hogy érdemes lenne ezt a kört még kitágítani, csak nem tudjuk, hogy amennyiben ezt az összeférhetetlenségi szabályt megszegik a kórházak dolgozói, akkor ennek mi a szankciója. Szívesen látnánk egy olyan szabályt, amely a vállalkozással kapcsolatosan jelentene szankciót, ha egy ilyen összeférhetetlenség kiderülne. Adott esetben a vállalkozás megszüntethető lenne, ha ezt a szabályt megsértik.

Nagyon fontosak azok a szabályok, amelyek a törvényben rendezik, hogy kik végezhetnek a jövőben temetkezési szolgáltatást. Nagyon fontos, hogy ezt a törvény most sokkal precízebben szabályozza, egyáltalán szabályozza, nem úgy, mint ahogy az elmúlt időkben tényleg mindenféle kóklereknek, a gyásszal visszaélőknek ki voltunk szolgáltatva.

Mégis azt gondolom, hogy a törvény 30. §-a meglehetősen szubjektíven fogalmaz, azaz olyan kategóriákat állít fel, amivel a jegyző nemigen tud mit kezdeni. Temetkezési szolgáltatást végezhet majd a jövőben az, aki megbízható személyiségében. Utána a törvényjavaslat részletezi, hogy ez büntetlen előéletet jelent, és ezenkívül a telephellyel kapcsolatos és a reklámozással kapcsolatos tevékenységgel összefüggő vizsgálatot jelent. Azt gondolom, hogy mindezeknek a vizsgálatára a jegyző nem képes. Illetve arra képes - az kötelező számára -, hogy megnézze a büntetlen előéletet, de egyébként a telephellyel kapcsolatos vizsgálatokat éppen a szabályok hiányában nem tudja elvégezni. A reklámtevékenységgel kapcsolatos ellenőrzést nem tudja elvégezni, mert reklámtevékenység a vállalkozás megindulása előtt még nincs, az majd a folyamat során lesz.

A jegyző tulajdonképpen nem tudja ellenőrizni a pénzügyi feltételek fennállását sem, éppen ezért ezt a szabályt végig kell gondolni, és a következő hat hónapban - míg a törvény bevezetésre kerül - talán érdemes lenne úgy végiggondolni, hogyan kell pontosítani, hogy valóban ellenőrizhetővé váljon a jegyző számára előzetes kontrollal is, hogy kik végezhetnek ilyen szolgáltatást, másrészt pedig a folyamatos ellenőrzés lehetősége is biztosítva legyen. A szabályozásból leginkább - elnézést a kifejezésért - az a fogyasztóvédelmi kontroll hiányzik, amely a folyamatos ellenőrzést a szolgáltatásokkal kapcsolatosan fenn tudja tartani.

Nagyon fontosnak tartanánk - bár a törvény szellemiségéből következik -, hogy az alapelveket egészítsük ki azzal, hogy mindazok, akik köztemetőket tartanak fenn, a szolgáltatások semleges biztosítására kötelesek. Igaz, hogy ebből a törvényből következik, hogy ezeket a szolgáltatásokat semlegesen végzik, de azt gondoljuk, hogy ennek megerősítése valójában nagyon fontos lehetne a törvény alapelvei számára.

Nagyon fontos alapelvnek tartjuk, és örülünk, hogy a törvényjavaslat kiemeli, hogy a végtisztesség megadása az elhunyt akarata szerint történjék, de egyetértünk azzal a felvetéssel is, hogy a végtisztesség megadásának módja nem mindig azon múlik, hogy a hozzátartozó mennyire tiszteli az elhunyt végakaratát. Néha nagyon kemény anyagi korlátai vannak annak, hogy be tudja-e tartani, mert amikor ma Budapesten egy koporsós temetés 100 ezer forint, egy urnás temetés 50 ezer forint, a mai körülmények között bizony nagyon sok embernek az élet fenntartása szempontjából nem mindegy, hogy be tudja-e tartani, vagy hogy mit tud kifizetni. Ilyenkor bizony nagyon nehéz megbirkózni azzal a problémával, hogy azt a pénzt az élőkre használom vagy az elhunyt végakaratának tiszteletben tartására.

Összességében azt gondoljuk, hogy ebben a törvényjavaslatban nagyon fontos megerősítést kaptak az önkormányzatok arra, hogy azt a közfeladatot, ami rájuk van bízva a temetésekkel kapcsolatosan, a jövőben erősebb dominanciával láthassák el. Azonban ennek feltételeit nemcsak ebben a törvényben, de a költségvetési törvényben, az önkormányzatok finanszírozásában, az önkormányzatok egyéb támogatási rendszerében is erőteljesen biztosítani kell.

Van néhány apróbb zavar az önkormányzatokra vonatkozó rendelkezésekkel, van, amit túlszabályoz a törvényjavaslat, például, hogy mit tartalmazzon a közszolgáltatási szerződés.

(10.10)

Ugyanakkor más kérdésekben, szabályzatok és működési rendek elválasztásánál nem egészen egyértelmű, mit jelent az, hogy a temető fenntartója szabályozza a nyitvatartási rendet, miért nem az önkormányzat a rendeletében. De ezek olyan apró kérdések, amelyeknek a korrigálására módosító javaslatokkal sort tudunk keríteni.

Tisztelt Országgyűlés! Megerősítem, hogy a Szabad Demokraták Szövetségének frakciója ezt a törvényjavaslatot alapvetően, koncepciójában jónak tartja. Óva intem azonban magunkat attól, hogy olyan kérdésekben is megpróbáljunk szabályozni, amelyek nem a kereteket biztosítják, nem a lehetőségeket egy tisztességes végtisztesség kifejezésére, hanem ezen túlmenő intézkedéseket kívánnának a törvényjavaslatban rendezni. A további kegyeleti szabályokról képviselőtársaim a következő felszólalásaikban még ismertetni fogják képviselőcsoportunk álláspontját.

Kívánom önöknek, hogy azzal a felemelkedett hangulattal, amellyel ezt a törvényjavaslatot tárgyaljuk, ezzel a hangulattal módosítsuk is, hogy valóban társadalmunk, jogalkotásunk minőségét jelentse ez a törvény.

Köszönöm megtisztelő figyelmüket. (Taps.)

Forrás: parlament.hu