DR. PINTÉR SÁNDOR belügyminiszter: Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! A törvényjavaslat általános vitájában emelkedettséggel beszéltek a képviselő urak és hölgyek, és ez nagyon megnyugtató. De az emelkedettség mellett a törvényjavaslat a hétköznapok valóságát is tartalmazza, s e hétköznapok valóságát mondatokba, szavakba kell önteni.

Egyetértés van abban, ha jól vettem ki az általános vitából, hogy közel harminc év telt el, mióta utoljára szabályozva lett ez a kérdés - egy idejét múlta szabályozásról van szó. Egyetértés van abban is, hogy korábban nem törvény szabályozta ezt a területet, és jelenleg törvényben kell szabályozni. Egyetértés van a törvény felépítésében, és abban is, hogy felesleges szabályokat ez a törvény jelen pillanatban nem tartalmaz.

A hozzászólók azonban több hiányosságot is véltek felfedezni a törvényben. Én a jobbító szándékú egyéni képviselői indítványokat várom, és remélem, hogy ezek is javítani fogják a törvény színvonalát. Azonban néhány kérdésre szeretnék előzetesen rámutatni.

Úgy gondolom, hogy néhány, itt elhangzott kérdés már szabályozva van a törvényben, csak esetleg a sorok között nem volt felismerhető ez a szabályozási szint. Ezért elmondom ezeket, hogy a képviselő urak át tudják gondolni az egyéni képviselői indítvány benyújtása előtt, hogy továbbra is fenntartják-e javaslataikat.

Kétféle vélemény is elhangzott a sírkerttel kapcsolatban. Én úgy gondolom, hogy a sírkert elég korrekt megfogalmazással van benne a törvényben, nagyon pontosan van megfogalmazva, hogy mit tekintenénk mi nemzeti sírkertnek; és a nemzeti kegyeleti bizottságot is jelöljük, amely a későbbiekben pontosan meg fogja határozni, hogy ezek a nemzeti sírkertek hol vannak, és mik azok a jellemzőik, amelyek alapján fel kell jegyezni őket és a későbbiekben gondoskodni kell róluk. Az általános szabályokat a törvény tartalmazza. Lehetséges, hogy egyes, már ma is sírkertnek tartott területeket talán nevesítve bele kellene tenni, én ezen nem vitatkozom. De arra is figyelemmel kell lenni, hogy nemcsak ebben a jelenlegi sírkertben vannak eltemetve jelen pillanatban az ország nagyjai, és nem csak ezekben a jelenlegi sírkertekben és a felemlített parcellákban találhatók 1956 hősei.

Az, hogy a nemzeti kegyeleti bizottság összetételét az Országgyűlés határozza meg, nem vagyok benne biztos, hogy helyes döntés lenne. Azt hiszem, hogy ez a végrehajtó hatalom feladata, és itt a montesquieu-i feladatmegosztást is figyelembe kell venni. Egyben egészen biztosan egyetértünk: hogy pártok felett állónak kell lennie ennek a nemzeti kegyeleti bizottságnak, és mint pártok felett álló és mindenkori napi pártproblémákat figyelmen kívül hagyó grémiumnak kell a kezébe adni a nemzeti sírkertek gondozását, illetve hazánk nagyjai emlékének az őrzését.

Felmerült az is, hogy a Nemzeti Kulturális Örökség Minisztériuma nem látta az anyagot. Kérem, látta az anyagot, véleményt is mondott róla, az anyag mind az államigazgatási egyeztetésen, mind kormányegyeztetésen átment. Tehát nyilvánvaló, hogy ez a közlés tévedésen alapul.

Az, hogy a szerződéseket kiszorítsuk-e bizonyos tekintetben - amit a törvény első helyen javasol, hogy annak kell a temetés költségeit vállalni, akit szerződés kötelez erre -, kérem, ez a polgári jog alaptétele és alapszabálya; azt gondolom, hogy ezen nem kellene változtatni. Természetesen értem én azokat az aggodalmakat, amely aggodalmak az üzletet kívánják kiszorítani erről a területről. De hozzá kell tennem, amit a bevezetőmben is mondtam, hogy emelkedettség és hétköznapi valóság, amit ez a törvény szabályoz, és a hétköznapi valóságba bizony a szerződések, a piac is beletartoznak életünknek ezen a területén is. Sajnos nem vagyunk olyan gazdagok, hogy ezt közösen és közpénzből tudjuk egyformán megoldani, és azt hiszem, hogy az uniformizálásnak ez a módja nem is lenne helyes.

Donáth képviselő úr a szóhasználatra terelte rá a figyelmet; most nincs itt, de azt hiszem, majd a jegyzőkönyvből megismeri a válaszunkat. Valóban, "elhunyt" és "halott" szerepel ezekben a kérdésekben. Tehát először is, hogy kit tekint a törvény elhunytnak vagy halottnak. Azt hiszem, a 24. § egész korrekten fogalmaz - nem feladata ennek a törvénynek meghatározni, hogy ki a halott. Ez teljesen más törvény hatálya alá tartozik. Azt, hogy kit lehet eltemetni, kit lehet hamvasztani, a 24. § nagyon korrekten elmondja, és kimondja, hogy halotti bizonyítvány kiállítását követően esik csak a hatálya ezekre a területekre. Egy kivételt tesz a 4. §-ban, amely azt mondja, hogy emberi testrészekre vagy halvaszületés esetén is nyilvánvalóan a törvény hatálya kiterjed ezekre a területekre.

Felmerült a felekezeti temetők, egyházi temetők kérdése. Azt gondolom, hogy az egyházi szabályoknak, az egyházi törvényeknek az áttekintése nem a mi parlamentünk hatáskörébe tartozik. Tehát nagyon helyesen van szabályozva az, hogy megmondjuk, mi a temető, megmondjuk, mi a köztemető - mert a köztemetőnek közfeladatokat is el kell látnia -, és miután a többi temetőre - ez lehet etnikai temető, egyházi, felekezeti temető - nem terjed ki a parlamentünk közvetlen hatása, úgy hiszem, hogy ezeket nem kellene itt szabályozni, mert olyan útvesztőbe kerülünk, amiből nem tudunk kijutni.

A boncolóhelyiség, illetve a ravatalozó hűtése olyan közegészségügyi problémákat vet fel, amelyeket nem tudunk átlépni. Nem lehet az 1800-as évek szintjén ma már hallottakat tárolni! Több okból nem lehet: mert a temetés és az elhalálozás közötti idő nem olyan rövid, mint akkor volt, és ezeket a közegészségügyi problémákat sajnos nem tudjuk átlépni. Azt viszont, hogy esetleg támogatást kapjanak ezek a temetők, azt hiszem, nem ebben a törvényben kellene megfogalmazni, hisz a törvény hosszabb távú dolog, hanem esetleg kormányrendeletben kell meghatározni, hogy mennyi időn belül, milyen támogatási rendszerrel lehetséges megtámogatni azokat a temetőket, elsősorban köztemetőket, amelyek ezen feltételeknek nem felelnek meg.

Elhangzott az is, hogy a kórházakban vagy közelükben milyen módon lehessen reklámozni a különféle temetői szolgáltatásokat. Felmerült, hogy a telefonszám rajta legyen.

(12.00)

Kérem, hogyha valaki tudja a címét, hát nincs olyan telefontársaság, amelyik ne tudná megmondani ezt a telefonszámot! De hogyha ez nagyon fontos, készek vagyunk arra, hogy a telefonszám felkerüljön ezekre a hirdetésekre.

Több esetben felmerült, hogy monopólium vagy piacgazdaság. Hosszú idő távlatában bebizonyosodott, hogy ha valamit monopolizálunk, az egyre drágább lesz - a színvonal meg egyre alacsonyabb. Én azt gondolom, hogy a kettőnek a keverékét kell ezen a területen megoldani: ahol közszolgáltatást teljesítünk, ott monopóliumot kell fenntartani, de ahol a közszolgáltatáson túli elvárások vannak, ott viszont a piacgazdaságnak utat kell nyitni. És nagyon ügyelni kell arra, amit Kávássy képviselő úr mondott, hogy ez szolgáltatás maradjon, akkor is, hogyha nem közszolgáltatás, a piacgazdálkodáson belül is szolgáltatáson maradjon, és hogy a szavait idézzem: nem lehet hullarablás!

A hamvasztóüzemnek hol és mint kell létesülnie? Nagyon nehéz kérdés, hisz ez további kérdéseket indukál. Hány lakóra kellene egy hamvasztóüzem? Melyik lenne az a község, amely ezt a hamvasztóüzemet felvállalja? Mert vannak olyan községek, amelyek eleve elzárkóznak tőle, és az önkormányzat nem ad ilyen engedélyt. Egészen pontosan tudom, hogy olyan önkormányzati döntések vannak, hogy csak a ravatalozóra és a rendes temetőre adnak ki engedélyt, nem kívánják a községen belül, a kisvároson belül a hamvasztóüzem létesítését.

Én ezeket a kérdéseket nem tudom megválaszolni, és nem is szándékozom. Azt gondolom, hogy a helyi önkormányzatokra kell bízni ezeket a döntéseket, s nem kellene az önkormányzatiságot korlátozni ebben.

Amit a képviselő úr elmondott, hogy két hamvasztóüzem egy utcában, egymással szemben, egy területen milyen későbbi problémákat vet fel, azt gondolom, hogy ezt elsősorban az önkormányzatnak kell majd megoldania, mert túl távol van a magyar parlamenttől és a kormánytól, hogy ilyen távolságról olyan döntést hozzon, amely közmegelégedést vált ki.

Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Országgyűlés! Várom az egyéni indítványokat, és remélem, hogy egy olyan konszenzuson alapuló törvényt tudunk megszavazni a végén, amely minden magyar állampolgárnak elfogadható lesz.

Köszönöm a figyelmüket. (Taps a kormánypártok padsoraiban.)

Forrás: parlament.hu