FILLÓ PÁL (MSZP): Igen tisztelt Ház! Kedves Képviselőtársaim! A munka törvénykönyve és egyéb munkaügyi jogszabályok módosítása a munka világa szereplőinek mindennapjait minden esetben megbolygatja.

Az új szabályokat tanulni kénytelen a munkáltató, a munkavállaló, sőt, az állam is, megannyi szervével. Újrafogalmazza korábbi álláspontjait a jogtudomány, változik a bíróságok ítélkezési gyakorlata. Mindez alapos alkalmazkodást kíván, amely senkinek sem kellemes, különösen nem ennek a világnak a leggyengébb szereplője, a munkavállaló számára. Mire eljutna odáig, hogy főbb jellemzőiben megismerje a rá vonatkozó legfontosabb szabályokat, azok már régen megváltoztak. Ezért a munkaügyi szabályoknak, azok közül is kiemelt központi helyen a munka törvénykönyvének, stabilnak, hosszú távon hatónak kellene lennie.

Jó példa erre az, hogy Európában több olyan országot is találunk, ahol a munka törvénykönyve több évtizeden keresztül mindenki számára garantáltan és hosszú távra kiszámíthatóan biztosítja a legalapvetőbb munkaügyi szabályok napi alkalmazását. A munkavállalók jogaikat és kötelezettségeiket, mondhatni, apáról fiúra szálló törvényi előírások alapján ismerik.

Ezzel szemben a hatályos munka törvénykönyve itt, kis hazánkban hat és fél éves korára már több mint két és fél tucat módosítást élt meg, és e folyamatban az előttünk fekvő javaslat már a jelentősebb terjedelmű módosítások közül is a harmadik. Ugyanilyen a sorsa a közalkalmazottak vagy a köztisztviselők munkavégzését szabályozó törvényeknek is.

Tisztelt Képviselőtársaim! Alig van ma munkavállaló ebben az országban, aki akár magasabb iskolai végzettséggel is képes lenne eligazodni ebben az új, állandóan változó munkaügyi szabályozási dzsungelben. Munkaügyi bírák a megmondhatói, hogy lassan már alig van olyan munkaügyi per, amelynek a kezdetén és a befejezésekor a vitát rendező szabályok ugyanazok lennének, így hitelesen, közérthetően, és a felek belenyugvását kiváltva lassan már ítélkezni sem lehet.

Ebben a helyzetben előttünk az újabb módosítási javaslat, ráadásul nem is akármilyen. A foglalkoztatási bizottság kisebbségi véleményének ismertetésekor már jeleztem, hogy az Alkotmánybíróság döntése alapján most mindössze egyetlen paragrafus módosítása lenne szükséges. A kormány által benyújtott törvényjavaslat azonban 37 paragrafust tartalmaz. Tartalma jelentősen megváltoztatni tervezi nemcsak a munka törvénykönyve által szabályozott versenyszféra, hanem a közalkalmazotti, a köztisztviselői területen dolgozók életviszonyait, sőt, érinti a bírák, ügyészek és igazságügyi alkalmazottak munkavégzését is.

Tisztelt Képviselőtársaim! A stabilitásra utaló gondolatok után őszintén felvetődik: miért ez a sietős törvényalkotási munka? Csak nem a kormányváltás az oka? Vajon a kormány ezáltal is demonstrálni kívánja, hogy a munka és a tőke viszonyában a tőke mellett áll? Bármi is a válasz, felmerül a kérdés, hogy kinek használ ez a nagyarányú módosítás. A társadalom egészének nem, az bizonyos. Az állandó nyugtalanság a munka világában ugyanis senkinek, a tőkének sem jó.

Érdemes lenne tehát, tisztelt képviselőtársaim, az olyan fontos törvényt, mint a munka törvénykönyve, kiemelni a napi politikai csatározásokból. Semmi szükség arra, hogy egy ilyen horderejű törvény tartalmilag a kormányok változásához idomuljék.

Említettem már, hogy ez a javaslat döntően munkavállaló-ellenes. Lássunk erre, kedves képviselőtársaim, néhány példát. A javaslat 7. §-a úgy rendelkezik, hogy a munkáltató rendes felmondását nem köteles indokolni, ha a munkavállaló öregségi nyugdíjra szerzett jogosultságot, vagy előrehozott nyugdíjban részesül. Alkotmányunk, az Alkotmánybíróság gyakorlata is tiltja az emberek hátrányos megkülönböztetését. A Legfelsőbb Bíróság munkaügyi ítélkezési gyakorlata pedig kifejezetten egyenlőnek rendeli a munkavállalókat, függetlenül attól, hogy nyugdíjra jogosultak-e, avagy már nyugdíjban részesülnek. A nyugdíj járulékfizetéssel szerzett jog, amely alapján kapott juttatás tényéhez a munkaviszony másik alanyának, a munkáltatónak semmi köze.

Ráadásul az alkotmány 70/B. §-a kimondja, hogy hazánkban mindenkinek joga van a munkához, a munka és a foglalkozás szabad megválasztásához. Ezek alapján felfoghatatlan és indokolhatatlan a nyugdíjasok javaslat szerinti hátrányos megkülönböztetése. Indokolja csak meg a munkáltató az idősebb munkavállalók esetén is a munkaviszony felmondását, és ennek alapján alakuljon ki olyan munkaügyi gyakorlat, amely esetleg elfogadhatóvá teszi azt a méltányolható indokot, hogy fiatalabb, agilisebb munkavállalót kíván alkalmazni a már nyugdíjas helyett! Ez világos beszéd lenne, nem eredményezne megalázó csökkentértékűséget egy életkor elérésekor. Ez a szabályozás, kedves képviselőtársaim, alkotmányosan is aggályos!

Tisztelt Ház! A munka törvénykönyve hatályos 100. §-át az Alkotmánybíróság azért minősítette alkotmányellenesnek, hogy a munkáltató a jogellenes munkaviszony megszüntetésekor ne fizethesse meg pénzzel a veszteséget. Főszabályként biztosítani kell a jogtalanul megszüntetett munkaviszony helyreállítását. A javaslat újraszövegezi az említett 100. §-t érdemben a korábbi tartalommal. Ezúttal is mentesülne a munkáltató az általa jogellenesen elbocsátott munkavállaló visszavételétől, ha a munkaviszony helyreállítása tőle nem várható el, s büntetésül egy összeget a dolgozónak megfizet. A dolgozó tehát változatlanul jogellenesen is elküldhető, visszahelyezése ellen csak azt kell bizonyítani, hogy az a munkáltatótól nem várható el. Ez bizony a régi alkotmányellenes szabályozás tartalmi megismétlése hátha alapon: hátha nem fogja senki újra megtámadni az Alkotmánybíróságon, hátha ez esetben a megváltozott összetételű testület talán majd elnézőbb lesz!

Tisztelt Képviselőtársaim! Nem kéne kísérletezni sem az emberekkel, sem az Alkotmánybíróság határozatával. Tisztán, világosan ki kellene végre mondani, hogy a jogellenes munkáltatói elbocsátásnak, ha a dolgozó vissza akar menni, visszahelyezés a következménye. A jogsértést ne lehessen pénzzel megváltani, s ezáltal a jogsértő ne tudja elérni a célját!

Tisztelt Ház! A javaslat 14. §-a a munkavállalói jogsértő munkaviszony megszüntetésének a büntetését megdöbbentő mértékben megemeli. Korábban a munkaviszony munkavállalói jogtalan megszüntetésének érdemi, valódi joghátránya nem volt. A közalkalmazottaknál, köztisztviselőknél, szolgálati viszonyban állóknál most sincs, sőt, a jövőben sem lesz.

(21.40)

A versenyszféra munkavállalóira azonban a javaslat szerint rendkívül súlyos büntetés vár, például ha egy napot nem dolgoznak le a felmondási idejükből, vagy utólag nem tudják bizonyítani, hogy a munkáltató magatartása miatt voltak kénytelenek rendkívüli felmondással munkaviszonyunkat megszüntetni. A büntetés a dolgozóra irányuló felmondási időre eső átlagkereset, továbbá ha a munkavállaló még kárt is okoz, azt a kárt is köteles lesz a jövőben megtéríteni. Az átlagos felmondási idő Magyarországon három hónap, az átlagos kereset 65 ezer forint. Könnyű kiszámítani, hogy csekély súlyú dolgozói jogsértés esetén is automatikusan meg kell a dolgozónak fizetnie még károkozás nélkül is 195 ezer forint büntetést. Kár esetén - amit kötbérből, helyettesítésből, túlórából bármelyik munkáltatónál könnyen ki lehet mutatni - további 10, esetleg 100 ezreket, kirívó esetben akár a milliós összeget is elérheti. Ezt kellene kifizetnie a munkavállalónak.

Érdemes áttekinteni, tisztelt Országgyűlés, a büntető törvénykönyvet vagy a szabálysértési kódexet. Már csak azért is, hogy megnézzék képviselőtársaim, milyen súlyú, valóban a társadalomra veszélyes bűncselekményeket sújtanak ilyen mértékű szankciókkal. Én ezt megtettem. Nyugodt szívvel állíthatom, hogy a javaslat által tervezettek ezt az összehasonlítást nem állják ki. A jogban járatlan munkavállaló bármikor elkövethet jogsértést a munkaviszonya megszüntetése során. Életszerű az is - ezt bírósági eljárások tömege is igazolja -, hogy a tanúk nélkül vagy a később tanúskodni nem merő munkavállalók szeme láttára porig alázott, vagy ahogyan az egyik, a múlt héten jogerősen befejezett eljárásban a munkáltató által véresre vert munkavállaló később nem tudja igazolni rendkívüli felmondásának jogosságát. Ha önök megszavazzák ezt a javaslatot, akkor a jövőben ilyen esetekben nemcsak a munkahelyét kénytelen a munkavállaló elveszteni, hanem még anyagilag is tönkreteszi őt a törvény. Úgy gondolom, hogy ez nem tisztességes és nem igazságos.

Kedves Képviselőtársaim! Az ilyen mértékű szigorítást még a munkaadói szervezetek sem igényelték a törvény megalkotása vagy módosítása során. Ma, amikor a társadalom több mint felének a napi megélhetése is súlyos gondokat okoz, akkor a tetthez nem arányuló többhavi átlagkereset plusz kártérítés megfizetése nagyon sokak számára kifizethetetlen és felfoghatatlan terhet fog jelenti.

Végezetül, tisztelt képviselőtársaim, nem hagyható említés nélkül a munkajogi vitáknál a munkáltatói szinten a felek közötti kötelező egyeztetésnek a javaslat 20. §-ban szándékozott eltörlése sem. A szakemberek szerint a munkaügyi konfliktusok elenyésző töredéke jut el a bírósági szakba. Az esetek többségében a munkavállaló tűr, azonban ha mégsem, akkor a helyi egyeztetésen születik megegyezés. A munkahelyi szintű egyeztetés tehát szükséges, sőt, nemhogy megszüntetni, hanem keresni kellene a további lehetőségeket a viták helyi vagy munkahely közeli intézéséhez. Erre a fejlett országokban is számos példa van, és hazánkban is évek óta folynak az egyeztetések arról, hogy hogyan lehetne ilyen megoldásokat meghonosítani. A bírósági eljárás ugyanis az utolsó eszköz, nem alkalmas a napi viták feloldására. Ezt senki sem vitathatja. A polgári perrendtartás csak a peres eljárásokra vonatkozik, ott szabályozza az eljárásbeli egyeztetést. Semmi köze ennek a per előtti egyeztetéshez. A polgári perrendtartás nincs összefüggésben a munka törvénykönyvének a munkáltató és a dolgozó belső viszonyát rendező szabályaival, a javaslat indoklása tehát félrevezető.

Álláspontunk egyezik a munka világa szereplőinek, valamint a jogtudomány neves képviselőinek véleményével, a per előtti, felek közötti egyeztetés nem iktatható ki a munka törvénykönyvéből.

Összességében az elmondottak alapján tisztelettel javaslom képviselőtársaimnak, hogy támogassák azokat a módosító indítványokat, amellyel a kormánypárti képviselő urak és hölgyek és a kormány munkáját is segíteni kívánjuk, hiszen jó lenne, ha ebből a helyzetből presztízsveszteség nélkül lehetne kijavítani a benyújtott javaslat hibáit. Úgyhogy kérem, hogy az általunk a különböző szakaszok elhagyására benyújtott módosító indítványokat tisztelt képviselőtársaim, illetve a kormány majd támogassa.

Köszönöm figyelmüket. (Taps az MSZP soraiból.)

Forrás: parlament.hu